Kurvát csináltam a gyereked anyjából!

(Thomas Mann: Márió és a varázsló című műve után szabadon.)

Az első áldozó anyuka felmegy a kiérdemesült púpos kurtizánhoz tanácsért. Mit tegyen. A gyerek apját szereti, de a szülei gyűlölik. A kiérdemesült anyai mosollyal néz rá:

- Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál! Bízd csak rám a dolgot, figyelj rám! Most szépen kikapcsolsz minden telefont, e-mail fiókot, és megszüntetsz minden kapcsolatot az apával. Szereted? Butaság, ne gondolj rá! Most szépen feljelentjük. Hogy miért? Az nem érdekes, majd én kitalálom, Neked meg csak alá kell írni. Hogy mi lesz a gyerekkel? A legjobb az lesz, ha az apukát eltiltjuk tőle. Bízd csak ide, én ebben mester vagyok. De ha nem jönne össze, akkor max. 2 hetente 1 órára majd láthatja ott mellettetek a kapcsolati ügyeleten. Hogy ez nem jó a gyereknek? Dehogynem! Te ehhez nem értesz, én tudom mi jó egy gyereknek. Te ne gondolkozz ilyesmiken, hagyd csak öreganyádra. Igaz, el is felejtettem: azért öreganyádnak is élnie kell valamiből, tehát egy kis pénzmagot gyűjts össze! Öreganyád megértő, tudja, hogy nincs sok pénzed lányom. Mennyi a GYED, meg a családi pótlék együtt? Nem sok, de egye fene, elég lesz, nem kérek többet tőled havonta.

Teltek-múltak a hónapok, de valahogy nem sok jót hozott az anyukának a kiérdemesült kurtizán a púpjával, viszont valóban nagyvonalú volt hozzá: a teljes havi GYED + családi pótlék összegénél valóban nem került többe az első áldozó anyukának a semmi.

Az anyuka egy idő után gyanakodni kezdett, meg unta is már az eredménytelenséget, és megkereste a púpost:

- Öreganyám, nem jó ez így, én inkább mégis családban szeretnék élni!

A vén, rozzant kiérdemesült azonnal megfeddte:

- Rossz kislány!!! Majd adok én Neked! De tudod mit? Legyen. Te most szépen kibékülsz az apukával látszólag. Odamész hozzá. Szépen bebújsz az ágyába, elbolondítod. Én meg közben majd adom Neked az utasításokat angyalom. Amit eddig nem értünk el, azt most szépen elérjük. Az apuka majd azt hiszi, hogy van családja, hogy Te szereted, közben meg ügyesen összegyűjtünk ellene mindenfélét, és elintézzük.

- De én valóban szeretem nagyanyó! Nem vagyok kurva, hogy csak érdekből bújjak egy ágyba!

- Buta vagy kislányom! Szereted?! Ugyan, mit jelent az! Illúzió csupán. Nézz rám: szeress engem! Nézz rám! Kit látsz?! A szerelmedet látod. A szerelmedet!

- De nagyanyó, én...

- Mondd: Te vagy a szerelmem nagyanyó! Te vagy a szerelmem nagyanyó! És most csókold meg a púpomat a hátamon!

És az első áldozó anyuka megcsókolta a púpot a kiérdemesült kurtizán hátán. És szót fogadott. Bebújt a gyermeke apjának az ágyába, majd végrehajtotta újdonsült szerelme instrukcióit. Összegyűjtött majd, átadott mindent a púposnak. Az apukának pedig csak az tűnt fel, hogy az anyuka időnként elsírja magát szeretkezés után. Talán a púpos hiányzott neki. Talán az örökre elveszített tisztesség.

Teltek-múltak a hónapok.

- Öreganyám, nem bírom tovább. Kurvának érzem magam.

- Ugyan, mire való ez az érzelgősség lányom! Ne felejtsd el: én vagyok a szerelmed. Én! Csókold meg a púpom!

És az anyuka engedelmesen megcsókolta megint a púpost.

- Most még pár hétig ki kell tartanod lányom, kell még öreganyádnak néhány apróság. Most szépen elkezdesz provokálni egy-két levelet az apukától velem kapcsolatban. Lehetőleg felbosszantod, hogy minél durvábbakat írjon rólam. Persze előtte nyalod-falod az ágyban, hogy megbízzon Benned, és véletlenül se fogjon gyanút. Amikor nem vagy nála, éjjelente skype-oltok, és szépen ott is beleveszel engem a témába. Jól felhergeled, minél keményebbeket mondjon. Aztán szépen elküldöd nekem az egészet, és kicsináljuk!

- De öreganyám, ez...

- Nincs semmi de! Én vagyok a Te szerelmed. Csókold meg a púpomat!

És az anyuka ismét csak megcsókolta a púpost. Ment és tette a dolgát: az ágyban szerelmet hazudott a gyereke apjának, közben pedig gyűjtötte a púposnak a kért kompromittáló anyagokat. Aztán ha nem sikerültek elég használhatóra, és a púpos nem volt megelégedve velük, elkezdte őket kozmetikázni. Megnyitotta őket és beléjük írt néhány zaftosabb kifejezést. Vagy hogy a púposnak megfeleljen, a továbbításkor átírta az egész szöveget.

És közben kihalt a fény a szeméből.

Kurva lett.

Amikor aztán a kiérdemesült púpos kurtizán elegendőnek látta az összegyűlt anyagot, közölte a prostituálódott anyukával, hogy most már akár abba is lehet hagyni a színjátékot, ideje a nyílt támadásnak.

Az apuka egyszer csak azon találta magát, hogy az ágya üres, a babaágy szintén üres, viszont egyre másra érkeznek az idézések az újabb és újabb feljelentések nyomán. Nem igazán foglalkozott a púpossal, hiszen nem tartotta ellenfélnek. A korábbiakban is könnyedén visszaverte a támadásait. De valamire bizony nem számított: hogy a púpos megtalálja az Achilles sarkát. Pedig megtalálta:

Az apuka ül a vádlottak padján és mosolyogva hallgatja a púpost. Már tudja, hogy mivel fog védekezni és azt is tudja, hogy a púposnak semmi esélye nem lehet. A bíró sorolja, sorolja az e-maileket, amelyeket a púpos szerint az apuka írt. Az apuka mosolyog.

Aztán hirtelen villámként csap bele a felismerés: a bíró olyan dátumokat sorol egymás után, amelyek a látszólag boldog, felhőtlen együttélés idejére estek. Amikor az apuka azt hitte: végre igazi családja van. Szerető anyukával, boldog gyerekkel. Az apa visszakérdez, a bíró megerősíti a kérdéses dátumokat.

A púpos pedig gúnyos sátáni mosollyal kacag az apa felé. Az eltorzult, ördögi arc az apa arcába nevet:

- Hiába vagy okosabb nálam, hiába tudsz többet nálam, hiába nyersz meg mindent velem szemben. Én vagyok a Sátán! Nyomorék vagyok, púpos vagyok, de a végén mégis én nyertem. Gyenge voltál, nem tudtad megvédeni a családodat velem szemben: Kurvát csináltam az asszonyodból! Kurvát csináltam a gyermeked anyjából."

Az apuka talán azóta sem tudta eldönteni, mit gondoljon: melyikük süllyedt mélyebbre. A púpos, aki ezt megtette egy első áldozó anyával, vagy az első áldozó anya, aki megcsókolta a kiérdemesült púpos kurtizánt, és ezzel egy életre szóló szégyenfolttal bélyegezte meg a családját, és mindenek előtt a gyerekét, akivel pedig az apa ajándékozta meg a Jóisten áldásával.

Epilógus:

A púpos bosszúja beteljesült. Hirtelen taps, a tisztességét örökre elveszített anyuka magához tér. Ráébred, hogy nem a szerelmét csókolta meg, hanem egy kiérdemesült, vén púpos kurtizánt. A szerelmét pedig a tisztességével együtt örökre elveszítette.

A púposból sátáni kacaj tör fel.

Az anyuka réveteg tekintete lassan megkeményedik, majd a konyhaasztalra téved, végül megáll egy fényesen csillogó tárgyon.

A sátán közben csak kacag, kacag, kacag.

Aztán egy halk suhanás, és a kacaj megáll a levegőben. Örökre.

Másnap az apa reggel felébred, és fura érzés lesz úrrá rajta:

Mintha fényesebben sütne a Nap.

Mintha kékebb lenne az ég.

Mintha tisztább lenne a levegő.

Mintha egy kicsivel jobb lenne a világ.

(A történet szereplői természetesen kitalált figurák. Bárminemű esetleges hasonlóság élő személyekkel csupán a véletlen műve.)