Aminél mélyebbre egy anya már nem süllyedhet.

A Czenkik feneketlen, embertelen, lélekpusztító gyűlölete újabb, példáját ritkító embertelenséghez vezetett.

Mint olvasóink tudják, Melinda potom 325.000Ft bírságot kapott a saját kislánya folyamatos veszélyeztetése miatt, és ez kellő útbaigazítás volt számára: a szíve helyén a Czenkik embertelen gyűlölködésével elkezdte hozni a kislányt apai kapcsolattartásra szerkesztőnkhöz.

Valós szándéka az volt, hogy az apuka majd megenyhül és szépen visszavonja a végrehajtási kérelmeit a fellebbezési eljárásban, így megússza a bírságokat. Ugyanakkor a saját érdekével sem volt tisztában: a feneketlen Czenki-gyűlölet jegyében kötelességének érezte hangoztatni, hogy csakis a bírságtól való félelem miatt hajlandó biztosítani az apai kapcsolattartást. Márpedig mégis hogyan legyen nagylelkű, és méltányos vele szemben az apuka - vagy akár a gyámhivatal -, hogyan engedje el neki a bírságokat, ha ő maga hangoztatja, hogy fogalma nincs a gyermek érdekéről, az apa szerepéről, fontosságáról, és csak a bírság az, ami miatt hajlandó átadni a kislányt az apának az apai kapcsolattartásra?!

A másik szándéka az volt, hogy ráveszi szerkesztőnket: álljon el a hihetetlen mennyiségű rágalmazás miatt indított pertől. (Mint ismeretes, Melinda szerkesztőnket még azzal is megvádolta, hogy előző felesége eltűnésének köze lehet bizonyos emberevő krokodilokhoz, amelyeket Melinda szerint szerkesztőnk a belvárosi lakásában tartott. De megvádolta szerkesztőnket azzal is, hogy az sörrel locsolta az 1 éves kislányát a strandon, illetve tömény itallal itatta a gyereket a lakásán. Tavaly szilveszterkor pedig ittas vezetéssel rágalmazta meg szerkesztőnket, hogy elzárhassa a kicsi gyereket az apjától még az év utolsó napján is.) Ugyanakkor persze úgy képzelte, hogy ő tovább folytatja a saját gyermeke tönkretételét célzó családjogi ámokfutást, amelyben eszközként használta fel a súlyos rágalmazások tömegét! (Tipikus Czenki-szint, Czenki-logika: szüntessük meg az okozatot, miközben az ok továbbra is él.)

Kereken 20 alkalommal jött létre az apai kapcsolattartás szerkesztőnk lakásán. A gyűlölködő anya ugyan nagyon nehezen fogadta, hogy heti 4 alkalommal ki kell hagynia a "pasizást" - mert egy 2 éves kislány anyjának ennél nyilván nem lehet fontosabb semmi -, szerkesztőnk sem érezhette magát felhőtlenül boldognak az állandó "beszólások", hangulatrombolás miatt, viszont Noémi abszolút nyertese volt a dolognak: egy új világot ismert meg. A 10 négyzetméteres fülledt, meleg, katlan panelszoba helyett a 24, és 30 négyzetméteres, tágas, nyáron kellemesen hűs szobákat. Az üres lakás helyett az értékekkel, csodákkal, felfedezni való tengernyi újdonsággal, értékkel teli apai otthont. Az élettelen panelvilág helyett, az élettel teli világot. Rajongva kergette apa cicáit, imádattal simogatta őket, ha apa megfogta neki valamelyiket. Csillogó szemekkel nézegette "Csúszt", a szelíd amerikai korallsiklót, és megbűvölten bizonygatta "Denevér Dánielről", hogy az bizony egy gyönyörű nagy lepke, amit ő nagyon szeret és simogatni akar. Imádta apa szintetizátorát csépelni, vagy éppen ámulattal hallgatni, amikor apa játszik neki a hangszeren. Boldogan hintázott a felszerelhető dudás hintában. Élvezettel nyomogatta apa számítógépét, hallgatta a kedvenc dalait. És szerette az apai nagymamát: Ómit. Szeretettel ugrált Óminak, hogy felvidítsa. Közben hangosan kiabálta: "kukkojóóóójóóóóó", amiről tudta, hogy mindenkit megnevettet vele, olyan aranyosan mondja. A kislány kitörő örömmel szaladt szerkesztőnkhöz minden alkalommal az apai kapcsolattartás kezdetén hangos "Apa-apa-apa!" kiáltásokkal.

Noémi boldogsága kereken 1 hónapig tartott.

Aztán vagy az egyik fejedelmünkről elnevezett téren egykoron lányok védelmezése terén komoly gyakorlatot szerzett "pasi" jelezte, hogy na most már aztán elég volt az apukához járkálásból, vagy a zsigeri proletár gyűlöletet tápláló Mamóca lépett közbe, vagy csupán a Regász-klónná változott anyuka fejében kezdett működni a már korábban beleégetett, kitörölhetetlen Regász-program, de annyi biztos, hogy a lassan 2 éve tartó téboly újra tombolni kezdett.

A gondozó szülő kötelessége a kapcsolattartásra a gyermeket megfelelően felkészíteni. Ez nem csupán fizikális, hanem mentális felkészítést is jelent! Czenki Melinda az utóbbi időkben szinte minden apai kapcsolattartást így kezdett:

"Noncsikám anya szomorú, de Te azért ne legyél szomorú! Sajnos ma nem mehetünk játszótérre, ma nem találkozhatsz a kis barátaiddal, ma sajnos az apához KELL mennünk, különben a gyámhivatal megbírságolja az anyát. A gyermek érdeke sajnos nem számít. De azért Te ne légy szomorú, elég, ha anya szomorú."

A kislány egy darabig nem reagált erre a minősíthetetlen viselkedésre, az apa ellen nevelés azonban egy idő után apróbb jelekben meghozta a hatását: a kislány egy idő után már csak az anyjával akarta vitetni magát.

Az embertelen aljas módszer a mai napon teljesedett ki.

Melinda nem bírta tovább cérnával, elindult benne a regász-program:

"Noncsinak nem lehet családja. Mi a Czenkik úgy döntöttünk, hogy nem kell neki apa. Ügyvédek kellenek neki. Bírók, ügyészek, rendőrök, gyámhivatali eljárások. Egy életen át tartó lélekölő harc."

És a program aktivizálódott:

Melinda - nyilván egészen véletlenül. - hosszú idő óta először, megint bekapcsolt diktafonnal jelent meg az apai kapcsolattartáson. Mintha valami isteni jövendölés azt mondta volna neki:

"Lányom, kapcsold be a diktafont, mert ma valami különleges fog történni, ami majd Neked és a zseniális ügyvédeidnek hasznos lehet még a jövőben."

Melinda - nyilván még véletlenül sem előre megtervezetten - elkezdte előadni "A hattyú halála" című egyfelvonásost:

"A gyerek éjjel felsírt, nem akar hozzátok menni, nem bírja már a heti négy odamenetelt. Könyörgöm, ha számít a gyerek, menjünk a játszira ide a panel mögé."

Előadását ügyesen előcsalt könnyek kísérték. Egészen jól alakított. Szerkesztőnk ismét megkérdezte tőle, hogy hajlandó lenne-e végre befejezni az őrületet, lezárni a perlekedést, és jogi kategóriák helyett (kapcsolattartás) emberi kategóriákban (családi program) gondolkozni, mert amíg a jogviták tartanak, amíg jogerős végzésben előírtak szerint kell élniük, addig nincs keverés, addig az előírásokhoz kell tartaniuk magukat. Melinda ószövetségi gyűlölettel közölte:

"Nem vagyunk és nem is leszünk család! Kapcsolattartás lehetséges, semmi más."

Szerkesztőnk - belátva, hogy egy bizonyos anyagba köztudomásúan nem lehet szöget verni - jelezte, hogy ebben az esetben az előírás egyértelmű: 16:00-18:00 között az apa lakásán van előírva a kapcsolattartás.

Melinda a buszon végig fűtötte a kislányt, keltette benne az ellenérzéseket, sugározta belé a saját hangulatát, a gyűlölködést.

És láss csodát: a kis Noémi ma már nem kukkojóóóójóóóóózott az apának, és amikor az apa lakásához értek, az anyuka a gyermek fülébe súgott valamit, mire a kislány határozott "nem" kiáltással megfordult, és magabiztos léptekkel elindult az ellenkező irányba. Úgy 2-3 perc múlva Melinda a hisztériázó gyereket bevonszolta a lakásba, ahol a kicsi a Czenkiktől örökölt vad hisztériával ordítani kezdett, ment kifelé. Az apuka hiába hozta oda a kedvenc cicáját, Noncsi előbb ugyan elbizonytalanodott, és elhallgatott egy pillanatra, megeresztett egy halvány "Kemmmmpi" üdvözlést, de aztán az elborult tekintetű anyjára nézett és megint üvölteni kezdett, de úgy, hogy a cica rémülten menekült el, ijedtében megkarmolva szerkesztőnket.

Az anyuka pedig semmit nem csinált: nem próbálta megnyugtatni a gyereket, sőt ellenkezőleg: vele együtt kezdte játszani "A hattyú halála" nagyjelenetét.

És hogy mennyire a gyermek volt a gondolatai középpontjában, azt jól mutatja, hogy a gyermek megnyugtatásával ugyan nem foglalkozott, de a diktafonját többször is ellenőrizte, hogy be van-e kapcsolva, jó szögben áll-e a mikrofon, meg lesz-e elégedve majd az ügyvédje, az anyja, és a pasija az eredménnyel: tudnak-e majd hétfőn szaladni a gyámhivatalba a kapcsolattartás felfüggesztéséért azzal, hogy a gyermek nem akar az apjához menni, lám, hangosan tiltakozik.

(Szerencsére szerkesztőnket sem ejtették a feje lágyára: az elmúlt kereken 20 alkalom mindegyikét teljes körűen dokumentálta. Tanúk, hangfelvételek, video felvételek a lakásban önfeledten, boldogan játszó, az apjához 100 méterről rajongva szaladó kislányról.)

Eljutottunk odáig, aminél egy anya már nem juthat mélyebbre: a gyermek apja elleni neveléséhez, a gyermek riogatásához. A gyermek teljes és egy életre szóló lelki tönkretételéhez, megnyomorításához. Az őrület piedesztálra emeléséhez. (És ezt azok után, hogy Melinda kijelentette: a szeretetben, és boldogságban neveli majd a gyereket. Hát hogyne! A Czenkiknél a gyűlölet talaján fog megteremni a szeretet, a családcsonkítás, az apátlanítás eredményezi majd a gyereknek a boldogságot. Attól lesz boldog, hogy az életét színek nélkül, a szögletes, szürke, keskenyvásznú, sekélyes panelbörtönben élheti le az anyja éppen aktuális "pasijaival" az apja helyett. Hogy is mondta Berzsenyi? "... a tiszta erkölcs, mely ha megvész: Róma ledűl, s rabigába görnyed.")

Persze mindennek van több olvasata is. Ami most embertelen és rettenetes, az talán hosszabb távon megoldást hozhat majd. Hogy miért? Mert Melinda cérnája csak eddig tartott. Vége a színjátéknak. Valószínűleg eddig is azért "működött" a kapcsolattartás, mert ennyi időt adott szerkesztőnknek, hogy visszavonja a pereit, és mivel ezt nem tette meg - nem sikerült palira venni -, kibújik a szög zsákból. Hosszú távon miért jelenthet megoldást az, hogy ez így történt? Mert erre már tényleg ki lehet mondani, hogy nem valósult meg a kapcsolattarás, illetve az anya magatartása egyértelműen negatív, nem szabály követő a büntetések kiszabása után sem. Tegnap szerkesztőnk azt kérdezte egy gyámügyi szakembertől: milyen esélye van magához áthelyeztetni a gyermeket működő kapcsolattartás mellett. Azt a választ kapta: semmilyen. A ma történtek után ugyanerre a kérdésre már az volt az illető válasza: rengeteg!!! Persze most rossz, de Melinda annyira rövidlátó, hogy csak a pillanatnak él. Szerkesztőnk viszont a jövőnek építkezik.

A jövő pedig nyilvánvaló: Noémit kiemelni a Czenkik közül, megszabadítani a beteges gyűlölettől átitatott környezettől, és egy szebb, élhetőbb, emberibb, gyűlölködés nélküli, színes, szélesvásznú, ügyvédektől, bíróktól, ügyészektől és rendőröktől mentes, tiszta erkölcsű világot adni neki. A legszebb ajándék, amit egy Czenkik közé kényszerített kislány az élettől kaphat.

Sajnálatos és szomorú, hogy a "nagyobbik gyerek" - Melinda - ebben az ajándékban már nem részesülhet. Szerkesztőnk mindent megpróbált, hogy Melinda is megismerkedhessen egy ilyen szebb és jobb világgal, de a regász-program ezt a lehetőséget végképp elvette Melindától.