Nyaralni, vagy nem nyaralni... Ez itt a kérdés!

Noémi rendre hallja Melindától, hogy "A Gergőék most a Balcsin vannak, nem mehetünk hozzájuk." "Lara nyaralni van." "Lauráék elutaztak." Vagyis minden kis barátja, kortársa a családjával nyaral, üdül, fedezi fel a világ csodáit. Miközben ő, Noémi a szép tágas, 10 négyzetméteres, lélekemelő panelszobában tölti immáron a harmadik nyarát is. Ő, Noémi nem mehet nyaralni sehová, mert a Czenkik így látják jónak. Noémi nyaralás helyett hetente négyszer utazhat a 206-os buszon az apához pár órára. Ez neki a nyár, a nyaralás. Heti 14 óra apai kapcsolattartás, és 154 óra panelvilág.

A dolog pikantériája, hogy apának van egy hatalmas szép kertes háza vidéken, nagy udvarral, jó levegővel, medencével, teli sok-sok csodával egy kisgyermek számára. Apának van egy mezője szép virágokkal, sütkérező gyíkokkal, katica bogarakkal, üregi nyuszkóval, van egy kis erdője mókusokkal, énekes madarakkal, rókával. Melinda nem is olyan régen még imádott ott lenni, és onnan naponta utazgatni a közeli gyönnyörű üdülő helyekre. (Orfű, Abaliget, Sikonda, Magyarhertelend, Deseda, Igal, Pécs, Kaposvár, Balaton, stb.) Egy gyereknek azonban, aki a Czenkik közé született, mindebben nem lehet része. Mert a Czenkik úgy gondolják: ha nekik jó a panel egész nyáron, akkor legyen jó a gyereknek is! Nehogy már mondjuk 3 napra elmenjen a kislány az anyjával és az apjával nyaralni egy hétvégén, és ők - a Czenki nagyszülők - három napig ne tudjanak babázgatni!

Az első nyáron a "családfő" - Mamóca, mert a Czenkiknél az asszony hordja a csizmát! - határozottan kijelentette: "Én nem engedem sehová a gyereket!" (Szerkesztőnk akkor még megemlítette, hogy szerinte a gyerek mégis csak az övé és Melindáé - nem pedig a nagymamáé -, ebben azonban - mint tudjuk - tévedett.)

A második nyáron ugyan szóba jött a közös hétvége, amint azonban realizálni kellett volna, a Czenkik - valamint az általuk megbízott ügyvédek, köztük egy korábbi strigó - felrúgatták Melindával az akkor már jogerős egyezséget, és nyaralás helyett 10 hónapi elhúzódó őrület következett, amiről ugyan ma már mondhatnánk, hogy Czenkik és ügyvédeik teljes vereségével végződött (30 elutasítás, 10 elmarasztalás, 325.000Ft eljárási bírság, és az ügyvédek zsebébe vándorolt több, mint egymillió forint), valójában azonban ki kell mondanunk: mindenki vesztese lett az Czenkik ámokfutásának. De aki a legnagyobb vesztese lett, az sajnos a gyerek! A kislány, aki a második nyarát is a panelban tölthette el a Czenkik, és csatlósaik - köztük egy egykori strigó - felemelő társaságában, miközben 10 hónapig nem tarthatta a kapcsolatot az apjával, ki sem alakulhatott benne az apa kép. A Czenkik új guiness rekordot állítottak fel: elérték, hogy a kislány 2 éves korára az életének kevesebb, mint 1%-át tölthette az apjával úgy, hogy az apával szemben a mai napig semmilyen jogsértést, a kapcsolattartás korlátozását indokló tényezőt nem állapított meg egyetlen hatóság sem.

Most eljött a harmadik nyár. Augusztusban járunk, kevesebb, mint egy hónap van hátra, de a Czenkik most is határozottan tiltakoznak a nyaralás gondolata ellen is! Mi az hogy?! Nagyon is! Nyaralni egy kislánynak az apjával és az anyjával? Miközben a Czenkik - a nagyszülők - otthon unatkoznának?! Azt már nem! Régi jó magyar mentalitás: "Dögöljön meg a szomszéd tehene is, ha már az enyém megdöglött!" Ne nyaraljon a gyerek se, ha mi nem nyaralunk! Ne menjen a gyerek sem sehová, ha nekünk nincs hová mennünk! (Mit számít, hogy neki viszont éppenséggel lenne!) Szerkesztőnk már június közepe óta ajánlgatja Melindának, hogy legalább egyetlen hétvégére vigyék el a kislányt nyaralni valami szép helyre, ő állja a költségeket. (Melinda pedig kap külön szobát, és erényövet is, ha mindenáron meg akar felelni Mamócája és elmebeteg tanácsadói elvárásainak.) Melinda azonban váltig hangoztatja, hogy a kapcsolattartási végzés neki ilyesmit nem ír elő... Az, hogy egy kislány élete netán nem csak kapcsolattartási végzésből állhat, hogy netán a végzésben foglaltakat meghaladóan egy anya mondjuk a gyereke érdekében netán vállalhatna is valamit, az eszébe nem jut. Csak fájdítja a gyerek szívét azzal, hogy hol nyaralnak a kis társai!

Igen, van, akire a panel így hat. A Stockholm-szindróma tárgyiasított megjelenése: az ember egy idő után beleszeret a börtönébe, és már akkor sem tud tőle szabadulni, ha lehetősége lenne rá. Ha megkapná a szabadságot ennyi idő után már nem tudna mit kezdeni vele. Mint amikor az elítéltet 20 év után kiengedik, és zavarja a napfény. Csak áll a börtön kapuja előtt, és egyetlen vágya, hogy visszamehessen. Nem akarjuk a világért sem megbántani azokat, akiket az élet, a lehetőségek szűkreszabott volta, a kényszer a "Kádár-kaptárba" sodort. Tudjuk: sok kiváló ember is akad ezekben a kaptárakban, hiszen a stabil, erős egyéniségekre nem hat a panel léleknyomorító hatása. Viszont a statisztikákat is ismerjük, azok pedig magukért beszélnek: a depresszió, a paranoid félelmek, az üldözési mánia, a klausztrofóbia, az öngyilkosság, a lelki és érzelmi élet elsekélyesedése 3-5-ször nagyobb arányban fordulnak elő ezekben a kaptárakban, mint máshol.

A Czenkik mindenesetre meg vannak elégedve. Biztonsági ajtókat és rácsokat szereltettek fel, hogy még jobban érezzék magukat, hogy az amúgy is sivár kaptár még inkább hasonlítson a sittre. És meg vannak győződve arról is, hogy ennél többet igazán nem kívánhat egy gyermek sem. Őket, a panelt, a gyermekrabló apukákkal szemben védelmet nyújtó biztonsági ajtókat és rácsokat! Mint a bölcs nagypapa megállapította a pohár alján talált bölcsességet: "Semmi baja nem lesz attól a gyereknek, hogy nincs apja. Itt vagyunk neki mi, az bőven elég." Érdekes: pedig éppen a Czenkik ügyvédje tette közzé az alábbi elgondolkoztató statisztikát:

Az apjuk nélküli családban nevelt gyermekek közül kerül ki:

- a fiatalkorú öngyilkosok 63 százaléka,

- a fiatalkorúként teherbe esett lányok 71 százaléka,

- az otthonról elszökött fiatalkorúak és tinédzserek 90 százaléka,

- a nevelőintézetbe kerülők 70 százaléka,

- a fiatalkorúak börtönében szabadságvesztésüket töltők 85 százaléka,

- a tanulmányaikat megszakító fiatalkorúak 71 százaléka,

- a drogelvonó központokban ápolt fiatalkorúak 75 százaléka.

Aus vaterlosen Familien stammen:

63% der jugendlichen Selbstmörder,
71% der schwangeren Teenager,
90% aller Ausreißer und obdachlosen Kinder
70% der Jugendlichen in staatlichen Einrichtungen
85% aller jugendlichen Häftlinge
71% aller Schulabbrecher
75% aller Heranwachsenden in Drogenentzugszentren

(Forrás: http://www.vafk.de/vaeter.htm)

Vajon elgondolkozott-e valaha is a 31 éves tanítónő, felelős kisgyermekes anyuka ezeken a számokon? Felmérte-e az anya szereppel járó felelősség miben létét? Felfogta-e, hogy amikor a Mamóca akaratát, vagy a pasizást - az apja korabeli, kopaszodó ügyvéd-pasikat - fontosabbnak tartotta a kislányánál, annak apjánál, és elkezdte hangoztatni azt a tömény elmebajt, miszerint a kislánynak nem jó az, ha a szülei együtt vannak és együtt nevelik, akkor ezzel az öngyilkosság potenciális veszélyét 1,7-szeresére, a fiatalkorban történő heterbe esés potenciális veszélyét 2,4-szeresére, az otthonról elszökés potenciális veszélyét 9-szeresére (!!!), a nevelőintézetbe kerülés potenciális veszélyét 2,3-szorosára, a fiatalkorúak börtönébe jutás potenciális veszélyét 5,6-szorosára (!!!), a tanulmányok megszakításának potenciális veszélyét 2,4-szeresére, a drogozás potenciális veszélyét 3-szorosára (!!!) növelte a szerencsétlen kislány esetében???!!!

A nagyobbik kérdés inkább az - mert az előzőre sajnos tudjuk a választ -, hogy eztán fel fogja-e mérni? Hogy valaha is képes lesz-e megérteni, hogy milyen veszélynek teszi ki Noémit azzal az agyrémmel, hogy a gyereket szinte a születsének pillanatától meg kell fosztani az apjától, az igazi családban nevelkedés lehetőségétől. Hogy mit kockáztat, és egyáltalán mi az, amiért mindezt kockáztatja, érdemes lehet-e egyáltalán bármiért is ilyen embertelen kockázatot vállalni egy kialakulófélben lévő kicsi élet kontójára!

Egy hónap múlva nagyjából kiderül... Addigra vége Noémi harmadik nyarának is. Üdítő, szép családi nyaralással, vagy anélkül.

(Megjegyezzük: a legrosszabb esetet feltételezve a Czenkik maximum még egy nyárra tudják a kislányt bebetonozni a szép, tágas, 10 négyzetméteres panelszobába, azután már a törvény emeli ki onnan legkevesebb 2 hétre, de a gyakorlatban 2x2 hétre, vagy összefüggő egy teljes hónapra.)