Madarat tolláról, Bolgár Györgyöt Gál Péterről.

(Válasz a tárgyalóteremben állítólag lezsidózott, a Klubrádióban 2012. március 26-án meginterjúvolt hisztériakeltőnek.)

2012. március 26-án a Klubrádióban elhangzott egy érdekfeszítő beszélgetés az intim magánéletét könyvben ("Vágy") a nagy nyilvánosság elé táró, közismert lepedőakrobata (Bolgár György) és dr. Gál Péter ügyvéd között.

A Klubrádió mindig a kedvenceim közé tartozott, velem is beszélgettek egykoron (Vicsek Ferenc, Orosz József), és maximálisan meg voltam elégedve a színvonallal, különösen, hogy az Orosz Józseffel folyt beszélgetésem kereken 1,5 millió forintot hozott nekem a konyhára három bírósági ítélet alapján. (A zseniális műsorvezető gátlástalan hazudozását ugyanis lelkendezve vette át a Hírszerző, majd a Népszabadság is. Igaz, amikor fizetni kellett, már kevésbé lelkendeztek.) Vélhetően ez a mostani interjú legalább ennyit fog hozni a kasszámba. (A Klubrádió bizonyára így szeretné megoldani a megélhetési gondjaimat, ami tiszteletre méltó törekvés a részükről.)

Amikor 3 nappal ezelőtt jelezték felém, hogy miféle beszélgetés olvasható velem kapcsolatban, az első gondolatom az volt: vajon a "drága Bolgár úr", aki állítólag elkötelezett élharcosa az "audiatur et altera pars" elvnek, vajon ha már ennyire meghökkentő, és riasztó jelenségnek tartotta, amit Gál Péter elmondott neki, és mindenáron szükségesnek tartotta a nagy nyilvánosság elé tárni az esetet, vajon miért nem hívott fel engem is, hogy netán én is kifejthessem a véleményemet az üggyel kapcsolatban, hiszen halál pontosan tudta, hogy ki vagyok! (A Klubrádióban mindenki ismer, éppen eleget fizettek nekem korábban ahhoz, hogy ne felejtsék el a nevemet.) Netán lehetséges lenne, hogy pontosan azért nem hívott fel engem is, mert hogy nagyon is jól ismert, és tudta, hogy bármivel próbálkozik, padlóra kerül velem szemben? Vagy csupán azért, mert maga is nagyon jól tudta, hogy Gál Péter előadásában mennyi a valóságtartalom, és nyilván nem az volt a célja, hogy ez ki is derüljön?! Lehetséges lenne, hogy nem tájékoztatni, hanem félrevezetni kívánta a közvéleményt a mi hőn szeretett Kaszanóvánk?! (Majd elválik. Elvégre bármikor módjában áll pótolni, amit elmulasztott, állok rendelkezésére.)

A nagyszerű interjú két részre bontható: magára az "annyira riasztó" esetre, és az ebből - és egyébként gyakorlatilag az égvilágon minden másból is - a Bolgárok és Gálok számára szinte egyenesen következő Dunába lövetésre, gázkamrázásra, Auschwitzra, és a holokausztra, amelyről egyfajta belső kényszerként nekik 2012-ben, Európa közepén napjában legalább egyszer elmélkedni szükséges, e nélkül számukra nem lehet teljes egy nap.

Kezdjük tehát dr. Gál Péterrel, aki állítása szerint mintegy 35 éve talpköve, rendíthetetlen, öntudatos, és önérzetes bajnoka a hazai igazságszolgáltatásnak.

Mindenek előtt vizsgáljuk talán meg, hogy a szavaira jogi szempontból mennyire lehet adni, hogy vajon hogy is állunk az elmélettel, és a gyakorlattal ennél a kiváló embernél?

Elöljáróban jegyezzük meg talán, hogy az internetes hírforrások szerint a Kamara egyszer már jogerősen elmarasztalta szándékos fegyelmi vétség miatt (Ügyszám 2009.F.254 (2009.V.245)), mert állítólag pénzt vett fel egy naiv ügyféltől egy olyan beadvány megszerkesztéséért, amelyről pontosan tudta, hogy a benyújtási határideje már lejárt (És persze jogvesztő határidőről volt szó, igazolásnak nem volt helye.) A hírforrásból azt is megtudhatjuk, hogy az ügyféltől átvett pénzt esze ágában sem volt visszaadni, ezért a megkárosított ügyfele Gál úr barátjához, dr. Kende Péterhez fordult. Hogy milyen eredménnyel, azt dr. Kende Péter végtelenül szimpatikus, kellemes, a tartalom és a forma marxi egységét megtestesítő személyiségének (amilyen kívülről, olyan belülről is!) ismeretében nem nehéz megsaccolni. (Felvetődik a kérdés: amikor az interjú során "drága Bolgár úr" dr. Grespik Lászlóra céloz és kifejezi sajnálkozását afelett, hogy Grespik úr még mindig a Kamara tagja lehet azok után, hogy fel merte vetni a kérdést ügyfele képviseletében: vajon helyes-e az, ha egy olyan ügyben, amely származása folytán érzékenyen érintheti a zsidóságot, történetesen zsidó bíró ítélkezik, vajon miért nem sajnálkozik-e afelett is, hogy dr. Gál Péter is a Kamara tagja lehet még a szándékos fegyelmi vétség miatti jogerős elmarasztalás után is?! És persze talán arról se feledkezzünk meg, hogy ha a bírótól nem is, az ügyfelétől viszont bizony megkérdezte a mi még véletlenül sem rasszista Gál Péterünk is köntörfalazás nélkül, hogy zsidó-e, vagy sem, majd amikor nemleges választ kapott, egyenesen megmondta az ügyfelének, hogy nem bízik benne, és emiatt nem hajlandó elküldeni neki az általa írt beadványokat. Most akkor ki mér kettős mércével drága Bolgár úr?! Mi, vagy Önök?!)

dr. Gál Pétert megkereste a kislányom édesanyja, és elsődlegesen arra kérte: képviselje őt egy családjogi perben, érje el, hogy az egyezségünket 2 éven belül meg lehessen változtatni. Egyúttal rábízta a vele szemben indult gyámhivatali ügyeket, a személyiségi jogi ügyét, egy végrehajtási ügyét, végül pedig a családjogi per kapcsán korábban keletkezett rágalmazási ügyeit. dr. Gál Péter bátran elvállalta mindet, mondván, hogy ő minden pert megnyer, neki ezek közül sem probléma egyik sem. (Mint utóbb kiderült, valóban nem volt probléma ez a pár ügy a mi Péterünk számára: teljesen homogén szakmai tudásról tett tanúbizonyságot: gyakorlatilag az anyuka minden ügyét elveszítette, sőt ezen felül még nem kevés kárt is okozott a saját ügyfelének! És persze számára az sem volt probléma, hogy a terített rebetliért sok százezer forintot vett fel az anyukától, eszébe nem jutott felajánlani, hogy netán visszafizeti a meg nem szolgált összeget, nem beszélve az általa okozott kárról.)

Ø A megbízást 2011. december 7-én vette át. Ehhez képest már 2 nappal később nem mindennapi megbízhatóságról tett bizonyságot: elfelejtett megjelenni a végrehajtási ügy tárgyalásán, az ügyfelét magára hagyta.

Ø Ezután jött a következő bravúr: Dr. Pataki Árpád bíróról kijelentette, hogy az amúgy a személyiségi jogban nemzetközi szaktekintélynek számító bíró "nem látszik tisztességesnek". (És ugye ezt ráadásul még ő - Gál Péter - mondja!) Azt talán nem kell mondanom, hogy a kizárási kérelmét nyilvánvalóan megalapozatlannak találták és elutasították. (Az ügyvédzseni azért kérte a kizárást, mert a bíró úr nem engedélyezte a mások lakásában rejtett eszközzel történő hangfelvételek készítését, valamint azért, mert a bíró úrnak volt képe meg nem hozni egy olyan döntést, amit történetesen senki nem kért tőle! Gál úr ezek szerint 35 év után még nem vette észre, hogy egy polgári bíró a felek kérelmeihez kötve van, nem hozhat döntést olyasmiről, ami elő sem lett terjesztve!)

Ø Ezzel párhuzamban természetesen megfellebbezte a bíró úr döntését, és nem kevesebbet kért a Fővárosi Ítélőtáblától, mint hogy engedélyezzék a mások lakásában történő titkos lehallgatást, amit amúgy még a nyomozó hatóságok is csak külön nyomozó bírói engedéllyel folytathatnak kiemelt súlyú bűncselekmények megalapozott gyanúja esetén. A meghökkent táblabíróság felháborodva utasította vissza Gál Péter számukra súlyosan sértő követelését. Közölték vele: csak nem képzeli, hogy majd egy táblabíróság legalizálni fog egy törvénysértést. Gál Péter ezzel már nem csak szégyent hozott a saját ügyfelére, de anyagi kárt is okozott neki: az elutasítás az ügyfelének 7.000Ft illetékbe került.

Ø Ha már itt tartunk, maradjunk ennél az ügynél: a szégyenletes beadványok után dr. Gál Péter már meg sem mert jelenni Dr. Pataki Árpád bíró úr előtt, hanem az ügyvédbojtárját küldte maga helyett. 2012. március 26-án a bíró úr jelezte, hogy majdnem 4 hónap után illett volna már külön kérés nélkül is eleget tenniük a Pp. 121. §-ban foglaltaknak, azonban végtelen jóindulattal nem utasította el további vizsgálat nélkül a kérelmeiket, hanem kötelezte őket arra, hogy 30 napon belül mellőzés terhével pótolják a viszontkeresetük katasztrofális hiányait, illetve nyilatkozzanak arról, hogy egyáltalán fenntartják-e az abban foglaltakat. Gál Péter természetesen semmit sem csinált: határidő hosszabbítást nem kért, viszont a felhívásnak sem tett eleget. Az ügyfele tőlem tudta meg, hogy az ügyvédje nem adott be semmit határidőben, majd miután a bíróságon meggyőződött arról, hogy ez valóban így van, a bíró úr pedig közölte vele, hogy az elkésett bizonyítást a bíróság mellőzni köteles - a hajó tehát elúszott -, 2012. május 17-én jelezte neki Gál úr, hogy be kellene jönnie megbeszélni a hiánypótlást, amiről akkor már majdnem egy hónapja lekéstek! (Ismerős, nem? Mintha csak majdnem ugyanarról az esetről lenne szó, amiért az internetes tájékoztatás szerint egyszer már elmarasztalta a Kamara az ügyvéd urat: a pénzt felvette, a határidőt meg lekéste.) Ezzel a kiváló szakember felbecsülhetetlen kárt okozott az ügyfelének: a tét ugyanis az volt, hogy vagy megítélnek neki 5.000.000Ft-ot, vagy nem ítélik meg, és akkor neki kell kifizetnie 300.000Ft illetéket. (A bizonyítás elmulasztása egyértelművé teszi, hogy melyik a kettő közül.)

Ø Közben dr. Gál Péter a gyámügyi eljárásokban is remekelt, bebizonyította, hogy a Ket. rendelkezéseit legalább annyira ismeri, mint a Pp-t, illetve a személyiségi jogot: a kérelmeit, hivatkozásait a gyámhivatal is rendre elutasította, és volt, hogy egészen alapvető eljárásjogi ismeretek hiányára mutatottak rá Gál úr egyes kérelmei kapcsán.

Ø De nézzük a családjogi produkciót a 35 éves gyakorlatával büszkélkedő ügyvédzseninek. A Budapesti Orvosszakértői Intézetben készült, várakozásainak nem megfelelő két szakvélemény annullálására Gál Péter zseniális ötlettel állt elő: elküldte az ügyfelét egy kisebb vagyonért magánszakértőhöz: dr. Sófi Gyulához, hogy az majd gyárt egy a szájuk ízének megfelelő szakvéleményt, amivel annullálják a hivatalos szakértői véleményeket. Lehetséges lenne, hogy az ügyvéd úr ne hallott volna még arról: a magánszakértői vélemény csupán a fél saját előadásának minősül?! Ami azonban ennél is izgalmasabb: a bíróságon arra hivatkozott, hogy dr. Sófi Gyula szakvéleménye olyan markáns eltéréseket mutat az anyukára nézve, valamint a kislányunk és a köztem lévő kapcsolat értékére nézve, hogy azt nem lehet figyelmen kívül hagyni. A zseniális hivatkozásnak volt egy diszkrét bája: dr. Sófi Gyula történetesen nem felnőtt-, hanem gyermekpszichiáter - azaz az anyuka esetében kompetenciával sem rendelkezik! -, a gyermeket és engem pedig meg sem vizsgált.

Ø Gál úr nem mindennapi produkcióval állt elő a családjogi tárgyaláson. Rögtön az elején kitette az asztalra az egyetlen aduját: lefasisztázott engem, és követelte a szignalizációt, a bírói védelmet a fasiszta támadással szemben. (Félreértés ne essék: ez volt az első szava, és őt kérdezte a bírónő először. Én még meg sem szólaltam!) A bírónő nem ma kezdte a pályát, csírájában megfojtotta Gál úr próbálkozását arra nézve, hogy a tárgyalást ilyen irányba elvihesse: egy megértő ápolóhoz hasonló gyengédséggel kérdezte meg Péterünket: vajon jól értette-e, hogy fasizmust emlegetett az előbb, majd nyomatékosan felhívta a figyelmét arra, hogy ma 2012-t írunk, és egy családjogi per tárgyalásán vagyunk. (Peti gyerek megszeppenten konstatálta, hogy nem Tel Aviv-ban van, és innentől kezdve nem próbálkozott újra.) Viszont amit ezt követően produkált, az is ritkán látható bravúr: a saját maga által odahívott tanúnak egyetlen egy olyan kérdést sem tudott feltenni, amelynek a feltevése engedélyezhető lett volna a kulturált tárgyalás szabályai szerint! A bírónő egyenként meghallgatta, azután egyenként megtiltotta Gál úrnak minden egyes kérdésének a feltételét. (Az ügyvéd óriás ugyanis 35 év tapasztalattal nem volt tisztában azzal, hogy egy tanút mindig tényekre - nem pedig a tanú véleményére - nézve hallgatja meg a bíróság.) Azután kiderült, hogy dr. Gál Péter ebben a perben is késlekedett, nem adott be időben semmit. A bírónő ezt nem nyelte le, és nem adott lehetőséget az ügyvéd úrnak arra, hogy saját mulasztásai miatt tovább húzhassa a pert: az ügyvéd úr ügyfele csont nélkül elveszítette a pert, a vagylagosan előterjesztett 3 kapcsolattartási, valamint egy szülői felügyeleti követelése mindegyikét nyilvánvalóan alaptalannak találta és elutasította a bíróság. A Gál úr által biztos győzelemmel hitegetett anyukának ez a bravúr mintegy 200.000Ft veszteséget jelent (perköltség), és persze ebben nincs benne az, amennyit Gál úr a zseniális képviseletért zsebre tett!

Az igazi "etikus" ügyvédi magatartás azonban csak ezt követően kezdődött: Gál Péter az ítéletet meg sem mutatta az anyukának, és nem tartotta szükségesnek megkérdezni arra nézve sem, hogy kíván-e fellebbezni, vagy elfogadja az ítéletet. Gál Péter ismét csak az ügyfele pénzével hazárdírozva megfellebbezte a családjogi ítéletet (ami halál biztos kudarc!), és abban már egyértelműen faji-származási-politikai-vallási kérdést próbált csinálni az egyszerű apa-lánya kapcsolattartási kérdésből. beadványaiból süt a személyes, faji alapon nyugvó gyűlölet, és ha szó szerint nem is, tartalmában azonban gyakorlatilag azt fejtegeti, hogy mondjuk egy baloldali zsidónő, és egy jobboldali radikális nem nevelhetnek közösen gyereket, politikai nézetkülönbséggel két szülőnek nem szabad gyermeket nevelnie. (Ilyesmivel még Hitler sem állt volna elő egy családjogi perben!) Később egészen gátlástalan hazudozásba kezdett: egyenesen megpróbálta becsapni az ügyfelét, azt hazudta neki, hogy amennyiben nem fellebbez, a másodfok elveszi tőle a gyermekét! Erre a szerencsétlen, a kislányt imádó anyuka megijedt, és utólag aláírta a Gál Péter által írt, kirekesztő, gyomorforgató produktumot. (Szerencsére bizonyítható, hogy a fellebbezést az anyuka tudta nélkül adta be: ez éppen azon a tárgyaláson derült ki, amelyről az elhíresült interjú keletkezett: a bíró úr megkérdezte tőlem, hogy nincs-e szándékomban esetleg megbocsátani a sértéseket, és elállni a pertől. Ezt én a családjogi ámokfutás befejezéséhez kötöttem, azaz ahhoz, hogy legyen vége, fogadja el az anyuka a megalapozott első fokú ítéletet. A bíró úr erre az anyukához fordult és megkérdezte tőle: nyújtott-e be fellebbezést, mire az anyuka közölte, hogy ő ezt nem tudja megmondani, mert az ügyvéd úr még az ítéletet sem mutatta meg neki. Erre a bíró úr dr. Gál Péterhez fordult, aki közölte, hogy igen: benyújtotta a fellebbezést! (Mindenki megdöbbent, a bíró úr még hitetlenkedve meg is kérdezte: "Az ügyfele tudta, megkérdezése nélkül???!!!")

De talán nézzünk meg egy rágalmazási ügyet is: az anyuka február 20-án elejtette az általa előterjesztett vádakat, ennek ellenére dr. Dankó Eszter bírónő a II. és III. Kerületi Bíróságon őt kötelezte annak az összegnek a megfizetésére, ami a bírónő mulasztásából eredt: nem szüntette meg azonnal az eljárást, és nem értesítette a kirendelt védőt a megbízása megszűnéséről. (3.810Ft) Ugyanakkor még elképesztőbb, hogy további 9.000Ft-ot is meg akart fizettetni az anyukával, ami már nem tévedésből, hanem csalásból eredt: még a 2011. november 4-i tárgyaláson dr. Halász Orsolya bírónő - akit azután kizártak az ügyből, mivel elfogadhatatlan megjegyzést tett nyilvános tárgyaláson a Fővárosi Törvényszék Büntető Kollégiumának helyettes vezetőjére vonatkozóan - egy 88 perces tárgyalásra két "csókosának" - dr. Nébald György és dr. Soós Attila általa kirendelt védőknek - 15.000Ft védői díjat állapított meg fejenként! A kirendelt védő díja minden megkezdett óra után 3.000Ft. Elég nehéz elhinni, hogy se a bírónő, se a két ügyvéd ne vette volna észre, hogy 2x3.000=6.000, és még véletlenül sem 15.000. (Érdekes kérdés, hogy vajon ezzel a trükkel eddig hány ember zsebéből és összesen mennyit lophattak már ki az óbudai bíróságon?!) Ennek a jópofaságnak a büntetőjogi megítélése nem az én feladatom, én a magam részéről jeleztem a trükkös csalást a Budapesti Nyomozó Ügyészség felé. Ami azonban érdekes: vajon az anyuka nagyszerű jogi képviselője ne tudta volna, hogy a kirendelt védő díja megkezdett óránként 3.000Ft? Vagy netán ne tudta volna, hogy 2x3.000Ft, az nem 15.000Ft?! Merthogy bizony tudomásul vette a végzést, lemondott a fellebbezés jogáról az anyuka nevében!!! (Így azután csak rám vonatkozó költségviselésre kötelezés vonatkozásában állapíthatta meg a csalást a másodfok, hiszen dr. Halász Orsolya ugyanígy engem is megpróbált becsapni, csak éppen engem nem lehetett.) dr. Gál Péter ebben az esetben a fellebbezésről való lemondással 12.100Ft kárt okozott a saját ügyfelének. (Csak zárójelben jegyzem meg: dr. Gál Péter felesége történetesen az a bírónő - dr. Gál Péterné -, aki ennek a pernek a korábbi szakaszában - a legelején - járt el, és természetesen szintén törvénysértő végzést hozott. Kolléganője és egyben barátnője - dr. Halász Orsolya - azért kezdte el pocskondiázni a másodfokon eljárt bírót, mert az bátorkodott megállapítani dr. Gál Péterné törvénysértését! A mi Péterünk tehát igencsak "képben kellett hogy legyen", mégsem vette észre, hogy az ügyfelét anyagilag súlyosan becsapják. Illetve ki tudja, hogy vajon valóban nem vette-e észre, vagy csak jófiú akart-e lenni a korábban még a saját felesége által elkezdett perben? Erre a kérdésre leginkább ő maga tudna válaszolni. A tény mindenesetre annyi, hogy az anyukával elhitette: minden rendben van, és az anyuka nevében helyben, azonnal lemondott a fellebbezés jogáról.)

Ennyit elöljáróban a mi Péterünkről. És akkor most nézzük talán, hogy mi is történt. Ki zsidózott, és ki nem? Kit kellett volna megvédeni, és kitől? Mindenek előtt meg kell állapítanunk: dr. Gál Péter személyiségének van egy többé-kevésbé állandónak mondható vonása: az, hogy történetesen nem mindig mond igazat. Előfordul, hogy esetenként némiképp kiszínezi a valóságot, máskor viszont őszintén és nyíltan hazudik. A jelen esetben hiteles közokirattal - tárgyalási jegyzőkönyv - bizonyíthatóan mindkét eset megvalósult: hazudik akkor, amikor az előzményekről ír, miszerint én kijelentettem volna, hogy nem akarok vele egy levegőt szívni - ez a rész ugye teljes egészében Gál úr képzeletének torzója -, hamis látszatot keltett, amikor elhallgatta, hogy valójában az egész úgy kezdődött, hogy én "visszaütöttem", hazudik akkor, amikor azt állítja, hogy én zsidóztam a tárgyaláson - hiszen ő zsidózott, én ki sem ejtettem a számon a zsidó szót! -, hazudik akkor is, amikor azt mondja, hogy ő követelte a történtek jegyzőkönyvezését - a valóságban én követeltem ezt! -, és hazudik akkor is, amikor súlyosan megrágalmazza a bírót azzal, hogy nem tett semmit:

A valóságban az történt, hogy miközben az anyukával békülési szándékkal érkeztünk, dr. Gál Péter teljesen váratlanul a következőket mondta kifejezetten nekem adresszálva:

"akkor majd meglátja, hogy a zsidó maffia elintézi, hogy egy csonk legyen a keze helyén, nem lesz mivel írjon majd."

A bíró úr döbbenetében valóban nem tudta, hogy mit csináljon, legszívesebben nem hallotta volna meg szerintem az elhangzottakat. Ezért aztán nekem kellett erre a példátlan fenyegetésre valahogyan reagálnom, és sikerült még ebben a helyzetben is szalonképesen válaszolnom:

"Ez egy súlyos fenyegetés, kérem jegyzőkönyvbe venni. Ügyvéd úr! 1948-ban csináltunk Önnek egy államot, ha úgy érzi, hogy itt fasizmus van, akkor oda menjen haza. Vagy az anyjába."

Erre a bíró úr jegyzőkönyvezte - az én kérésemre! - a történteket, majd mindkettőnket figyelmeztetett:

"A bíró felhívja a magánvádlót és a védőt, hogy a fenyegetéstől és a zsidózástól is tartózkodjanak a tárgyaláson."

(A jegyzőkönyv megtekinthető itt: 1. oldal, 2. oldal)

dr. Gál Péter tehát gátlástalanul, ordas módon hazudott, hiszen miután fenyegetni is ő fenyegetett, és zsidózni is ő zsidózott, volt bőr a képén a nyálas szájú lepedőakrobatával pocskondiázni a bíróságot, mert nem voltak hajlandók őt - egy zsidót! - pozitívan diszkriminálni, a feje tetejére állítani a valóságot, és őt megvédeni tőlem, miközben ő fenyegetett meg engem, illetve nem voltak hajlandóak velem szemben büntető feljelentést tenni, miközben ő emlegette a zsidó maffiát.

De talán keressünk magyarázatot arra is: miért nem fogadta azonnal a PKKB elnöke a mi kis hazudozónkat:

Miután nem beszéltem az Elnök Úrral, csak vélelmezni tudom ennek okát. dr. Gál Péter aznap úgy jelent meg a bíróságon, mintha éppen a szerelő aknából mászott volna elő: olajfoltos farmer nyitott sliccel, 3 számmal kisebb ing, a gombok között a szétfeszülő ingen kibukkanó szőrös hassal, lovagló csizmában, legalább hetek óta vizet nem látott, csimbókokban lógó hajjal, borostásan. (Engem leginkább Don Quijote fegyverhordozójára emlékeztetett.) Megítélésem szerint a bíró úr be sem engedte volna a tárgyalóba így, ha a stóla el nem takarja. Amikor viszont kiviharzott a tárgyalóból, levetett a stólát, ami a vállán átvetve lobogott utána. Mit mondjak, ha így ment fel az elnökségre, nem lep meg, hogy nem álltak vele szóba. (Nyilván úgy gondolták, hogy előbb talán menjen haza, mosakodjon meg és öltözzön fel normálisan, hiszen egy bírósági elnök joggal várhatja el, hogy egy ügyvéd ne úgy állítson be hozzá, ahogy önmagára valamit is adó ember a kocsmába sem menne.)

Mindezek után amit ezek ketten - a lepedőakrobata és a pozitív diszkriminációt hiányoló zsidó ügyvéd - műveltek "közérdekre" hivatkozva, az gyalázatos. Velem szemben is, de a bírósággal szemben végképp! (Csak remélni tudom, hogy Péterünket mindezért éppen egy zsidó származású bíró fogja súlyosan megbüntetni, és mellékbüntetésként végleg eltiltani az ügyvédi hivatás gyakorlásától, és ilyen alantas célokra történő felhasználásától, attól, hogy következetesen gerjesztve az antiszemitizmust, a saját identitászavara okán megpróbálja megingatni az igazságszolgáltatás pártatlanságába vetett közbizalmat, ami mindenek felett álló, igen fontos közérdek!)

A teljesség kedvéért tegyük hozzá:

A Fővárosi Törvényszék Elnökéhez címzett nyílt levelében ez a kiváló, lelkiismeretes ügyvéd rendre azt írja: az adott ügyben ő az alperes képviselője, én pedig a felperes voltam!!! Ez nem kevesebbet jelent, mint hogy Gál Péter olyan állapotban, annyira felkészületlenül jelent meg a tárgyaláson, hogy a teljes tárgyalás alatt nem jutott el még az sem a tudatáig kellő bizonyossággal: nem polgári peren vagyunk, hanem magánvádas büntető peren, ahol ő a vádlott védője, én pedig magánvádló vagyok. (Hezitálhatott némileg, hiszen a lepedőakrobatával folytatott beszélgetésében még helyesen határozta meg a per jellegét, és a pozíciókat, de nem sokkal később az ominózus nyílt levélben már polgári perről beszél és az abban szokásos pozíciókat emlegeti!)

Az pedig már csak hab a tortán, hogy az igen jellemes ügyvéd a talmudista hecckampányt az ügyfele nevében folytatja, és az ügyfele ügyében kéri kizárni a főváros összes bíróságát, miközben az ügyfele közölte vele: nem azonosul azzal a torz elképzeléssel, hogy az ügyvédje a kislányát és őt eszközként használja fel alantas faji-politikai célokra, bíróságokkal szembeni gyalázkodásokra, fasisztázásra, nácizásra, és gázkamrázásra. (Természetesen a kért kizárással sem a PKKB-nak, sem a Fővárosi Törvényszéknek nem kell már foglalkoznia, hiszen dr. Gál Péter megpecsételte a saját sorsát: már csak órái vannak hátra az anyuka jogi képviselőjeként, miután az anyuka egy anya ösztönös veszélyérzetével azonnal megérezte, amikor Gál Péter elkezdett fasisztázni, hogy itt a gyermekünkre valódi, komoly veszélyt egyvalaki jelent: történetesen a kellő élettapasztalat és emberismeret hiányában szerencsétlenül megválasztott ügyvédje. Mindenek előtt tehát dr. Gál Pétertől kell megóvnia a kislányt, és persze önmagát is. Mire az ügyvéd úr ezt a válaszcikket olvassa, már kezében lesz az elbocsátó szép üzenet. Persze nyilván elkezd majd fenyegetőzni, hazudozni, gyermekelvesztéssel riogatni az anyukát, ahogy eddig is tette. De egyszer mindennek vége szakad. Abban a pillanatban, amikor a megbízatása megszűnik, nem minősül többé hivatalos személynek a számomra. Onnantól kezdve pedig ha megpróbál még egyszer a családom közelébe merészkedni, a leghatározottabban meg fogom védeni tőle a gyermekemet és az édesanyját is.)

...........................................................................................................................................................................................................................................................................................................

Most pedig talán nézzük pár gondolat erejéig azt a kérdést, ami a Bolgár féléknek, illetve a Gál féléknek minden probléma gyökere, és egyben minden felmerülő kérdés végső válasza, a történelem kezdete és egyben befejezése is: Auschwitz, a gázkamra, illetve a Dunába lövetés.

Mindenek előtt azon tűnődöm: vajon milyen felnőtt lesz abból a gyerekből, aki gyermekkorában nem Andersen meséit hallgatja, hanem mondjuk Konrád Gyuri bácsi történeteit. Aki nem szépségekről hall, hanem napi rendszerességgel gázkamrákkal riogatják, és azt sulykolják a fejébe, hogy neki valamiféle délibábtól kell állandóan rettegnie, hogy 2012-ben hazánkban fasizmus tombol, hogy itt még a bírók is a nácikkal játszanak össze, stb. ???!!! Csoda-e, ha a holokauszt biznisz emlőin nevelt gyerekekből azután Gál Péter félék lesznek, akik mindenből zsidókérdést csinálnak, és bármiről kezd velük beszélgetni az ember, 10 perc után már a gázkamráknál tartanak?

Drága Bolgár úr! Kinek jó ez? Az Önök gyermekeinek jó? Nem hiszem.

De talán vizsgáljuk meg a kérdést közelebbről (terjedelmi okokból a teljesség igénye nélkül persze):

Én éltettem a nácizmust?! Azt mondtam, hogy Auschwitzban családbarát politikát folytattak? Ejnye Péter! Már megint hazudsz!

Szögezzük le: egyetlen normális történész sem vitatja, hogy a nácizmus nem a zsidóüldözésnél kezdődött, és nem is ott végződött. Egyetlen rendszert sem lehet hosszabb távon fenntartani pusztán géppisztollyal, csak úgy tud megélni bármely rendszer, ha a társadalom széles rétegeivel sikerül elfogadtatni valamilyen szinten. Ez pedig pozitívumok nélkül nem megy. Minden rendszernek voltak pozitívumai, még a nácizmushoz képest nagyságrenddel több emberáldozatot követelő bolsevizmusnak is. De maradjunk a nácizmusnál. A versaillesi gyalázat alapján a németeket gyakorlatilag megfojtották, lassú halálra ítélték. A nácik hatalomra jutása előtt a német nép rohamosan fogyatkozott, teljes apátiában volt. A nácik hatalomra jutását követően néhány éven belül létrejött Európa első gazdag, úgynevezett jóléti állama. Erről ma is minden hivatalos helyen úgy beszélnek, mint a "gazdasági csoda", ami annak a Hjalmar Schachtnak a nevéhez fűződik, akit Hitler történetesen egy amerikai szabadkőműves páholyból hozatott vissza Németországba, és akit - ki tudja miért - egyedüliként nem végeztek ki Nürnbergben a náci miniszterek közül. (Sőt! A vakoló testvérek napokon belül visszavitték Amerikába.) Ugyanakkor talán nem meglepő, hogy a gazdaságpolitikán kívül éppen a családpolitika az, ami a nácik legerősebb oldala volt: egy fogyatkozó, apátiába esett társadalomból ugyanis növekvő, optimista társadalmat létrehozni értelemszerűen nem lehet máshogy, mint egyrészt sikeres, jó gazdaságpolitikával, másrészt nyilvánvalóan erős családtámogatási rendszerrel. Az, hogy ezt a vitathatatlan tényt valaki kimondja, értelemszerűen nem minősül a nácizmus éltetésének, nem jelenti azt, hogy az ember ezzel elfogadná a nácizmus közismert árnyoldalait is. (Amiről Gál Péter Auschwitz-cal kapcsolatban ír, egész egyszerűen ténykérdés: a táborban születtek gyermekek, és a szüleik munkaidő kedvezményt kaptak. Zsidók és nem zsidók egyaránt. Ahogy Gál Péternek van bőr a képén össze-vissza hazudozni és bírókat pocskondiázni, és a lepedőakrobatának van bőr a képén ehhez segédkezet nyújtani, úgy talán nekem is lehet bőr a képemen majdnem egymillió oldalnyi hivatalos történelmi ismeretanyag birtokában hivatalosan elfogadott tényeket kimondani. Dr. Frantiszek Piper, az auschwitzi emlékhely igazgatója, a holokauszt egyik legismertebb szakértője maga nyilatkozta egy video interjúban egy zsidó történésznek, holokauszt túlélők gyermekének, hogy a táborban ma is megtalálható létesítmények többsége - ide értve a szülőszobát is - csupán azért nem szerepel a látogatók számára meghatározott bemutató útvonalán, mert a "vezetés" úgy gondolta, hogy ezek megzavarnák a tisztánlátást. (Én a magam részéről kifejezetten örülök annak, hogy szerencsére vannak, akik vigyáznak a gondolataink tisztaságára, és megóvnak bennünket attól, hogy bármi is megzavarja esetleg a tisztánlátásunkat. Nélkülük nyilván homály és fátyolos köd borítaná a szemünket, vakon bolyonganánk, és nem tudnánk eligazodni az élet kavalkádjában!)

De talán ugorjunk az interjú zseniális befejező részéhez:

"Tudniillik így kezdődött annak idején. Nem úgy kezdődött, hogy kivitték a Duna-partra az embereket, és belelőtték a Dunába. Ugyanígy kezdődött."

"Igen. Ahogy Sütő András írta, Auschwitz nem a gázkamrákkal kezdődött. Hanem az első rossz mondattal."

Ezek alapigazságok: valóban az első rossz mondattal kezdődött. Nálunk legalábbis azzal a kétségtelenül nagyon rossz mondattal, amit nem sokkal a tiszaeszlári ügy után mondott a magyar országgyűlésben Mezei (született: Feldman) Ernő képviselő:

"Ha a magyaroknak nem tetszik a zsidó uralom, tessék nekik kivándorolni."

Ez bizony még az akkor már a Cincinatti páholy szabadkőműveseként szereplő Kossuth Lajos szerint is valóban "rossz mondat" volt, ami többet ártott az asszimilálódni kívánó, becsületes magyar zsidóságnak, mint 100 megrögzött antiszemita együtt.

És persze az sem kétséges, amit Gál Péter mondott a Duna-parttal kapcsolatban. Valóban nem úgy kezdődött, hogy nem zsidók a Dunába lőttek zsidókat. Úgy kezdődött, hogy 1919-ben zsidók lőttek a Dunába nem zsidókat: Cserni József, és Szamuely Tibor "Lenin fiúi" esténként azzal szórakoztak, hogy kijárási tilalmat rendeltek el, azután ha megláttak valakit az utcán mondjuk a tilalom elrendelése után 5 másodperccel - mert az illető csoda folytán nem ért haza 5 másodperc alatt -, akkor a Duna Margithíd és Lánchíd közti szakaszán agyaggalamb lövészetet rendeztek velük. Igaz, erről a Gál Péter félék nem szoktak beszélni. Ettől nem rettegnek. Amikor egy zsidó ügyvéd a zsidó maffiával fenyegeti meg a nem zsidót, akkor nem telefonálgat féltő aggodalommal a mi szeretett Gyurink, a "drága Bolgár úr". És persze az is igaz, hogy például a Dunába lövött Hollán Sándor családja nem kívánt bizniszt csinálni a meggyilkolt rokonaiból, nem jutott eszükbe az egykori államtitkár cipőjét bebetonozni a Duna-parton, pedig igazán érdekes lehetne, amikor mondjuk évente egyszer, a kommunizmus áldozatainak emléknapján Zoltay Guszti bácsi felöltené az egykori munkásőr egyenruháját, és elmenne szépen meaculpázni a meggyilkolt Hollán Sándor cipőihez: bocsánatot kérne a hazai zsidóság nevében a Lenin fiúk rémtetteiért. (És ha már ott van, esetleg Rákosi, Gerő, Farkas, Apró, Péter Gábor, stb. rémtetteiért is!) Azt pedig csak remélni tudjuk, hogy amikor Gál Péter elalélt hangon beszél az igaz, magyar őseiről, akkor nem Kun Béla feleségének - Gál Irénnek - a családjáról beszél. De vannak persze közelebbi előzményei is az ügyvéd úr által emlegetett Dunába lövetésnek: mindenek előtt érdemes nem megfeledkeznünk arról, hogy a II. világháború előtt a hazai zsidóság - vezetői által nyíltan deklaráltan - szovjet barát volt. Márpedig egyetlen hadban álló ország sem engedheti meg, hogy szabadon, ellenőrizetlenül ténykedjen az országon belül egy potenciális belső ellenség. (Az amerikaiak is azonnal sivatagi koncentrációs táborokba zárták az USA-ban élő japánokat - sőt gyakorlatilag szinte minden mongoloid lakost! -, függetlenül attól, hogy amerikai állampolgár volt-e, vagy csupán vendég, miután hadba léptek Japánnal.) Ugyanakkor a háború alatt rendre leplezték le a magát nyíltan szovjet barátnak valló zsidóság köreiből származó rádiósokat, morzézókat, különféle adó-vevőket titokban üzemeltetőket. Amikor az ázsiai pestist hordozó bolsevik horda közeledett, majd ostromgyűrűt volt a főváros köré, a hazai zsidóság körében felerősödött ez a tevékenység: szinte nem volt olyan nap, hogy ne találtak volna valamelyik pincében, padláson, erdőben, álcázott bunkerban a magyar csapattevékenységről az oroszokat informáló rádióst. Na már most ha tetszik, ha nem, egy háborúban ezt a tevékenységet hazaárulásnak, illetve kémkedésnek nevezik, és a világ minden részében azonnali kivégzést von maga után. (Természetesen nem állítja senki, hogy minden sajnálatos módon áldozatul esett zsidó szovjet kollaboráns lett volna, csupán annyi tény, hogy az abban az időben lebukott szovjettel rádiózók kivétel nélkül zsidók voltak. Ahogy persze azt sem állítja senki, hogy minden zsidó bolsevik lett volna, azt viszont nem lehet tagadni, hogy zsidók nélkül nem lett volna bolsevizmus.)

Mindezt azért érdemes megemlíteni, mert sajnos a zsidóság körein belül sokan hajlamosak arra - hasonlóan a romák többségéhez -, hogy amennyiben bármelyiküket bármilyen okból elmarasztalják, azonnal rasszizmusról kezdjenek beszélni, holott általában az elmarasztalásuknak semmi köze a származásukhoz. (Ismeretes, hogy ha a romát tyúklopáson kapják és megbüntetik, azonnal kiderül, hogy rasszista volt a bíró. De emlékezünk még talán a kiváló Rosenberg házaspárra. Utcát is elneveztek róluk nálunk, és nem győzték gyalázni az amerikaiakat, akik ezt a két derék embert kivégezték, természetesen csakis a bolsevik meggyőződésük miatt. Az USA-ban pedig már egyenesen arról regéltek a társaik, hogy a zsidó származásuk miatt végezték ki őket a gaz antiszemiták. Pedig a valóság sokkal prózaibb: hazaárulók voltak, kémkedtek a szovjetnek. De tudjuk, hogy amikor pár évvel ezelőtt hatalmas szervkereskedő láncot göngyölítettek fel az USA-ban, és végeláthatatlan sorokban vonultak a döntően ortodox rabbik a vadászpuskás seriffek között jól megérdemelt börtönük felé, akkor is azonnal antiszemitizmusról handabandáztak. Még véletlenül sem azért ítélték el őket fejenként néhány száz évre - J J J -, mert a többnyire éppen általuk végső elkeseredésbe és reménytelenségbe taszított szerencsétlenek szerveit vették meg esetenként 50-100 dollárért, majd szerény - tízezerszeres! - haszonnal adták tovább! Á dehogy! De nem ám! Azért, mert antiszemita volt a bíró! Mi az hogy?! Nagyon is! Ma is azon tűnődöm: vajon hogyan jelenhettek meg ezek a képek nálunk a Népszabadságban?! Mert tény, hogy megjelentek. Ahogy az is tény, hogy dr. Gál Péternek akkor valahogy nem jutott eszébe a "feltett kezekkel menetelés" a Duna part felé, pedig az asszociáció szinte magát kínálta.)

És persze van még néhány dolog, ami nem azzal kezdődött, hogy. Nézzünk néhányat, persze csak szemezgetve:

A koncentrációs táborok sem a nácikkal kezdődtek. De nem ám! A mélyen demokrata angolok találták ki őket először a búr háborúban.

És persze a gázkamra sem Adolf Hitler egy idő után már elborult agyában fogant meg. Winston Churchill, a mélyen humánus demokrata alkoholista irtatott ki először kifejezetten mérges gázzal egy egész etnikumot a mai Bászra környékén azzal a mélyen demokratikus hivatkozással, hogy azok történetesen az ördög szülöttei. (Egyebekben pedig már a huszas években használtak gázkamrát kivégzésre Amerikában, csak elég hamar leálltak vele, mert a lehető leggazdaságtalanabb, legproblémásabb, és a kezelőire legveszélyesebb kivégző eszköznek bizonyult.)

De ha már azt a kérdést felvetettük, hogy hogyan és mivel kezdődött, a teljesség kedvéért illik azt a kérdést is felvetnünk, hogy hogyan és mivel végződött, illetve befejeződött-e egyáltalán, hiszen a Bolgárok és Gálok ma is fasiszta veszéllyel riogatják első sorban éppen a sajátjaikat. (Ismeretes: amikor egy balliberális politikus már nem tud mit ígérni, és hazudni a népnek, akkor elkezdi felvázolni a visszatérő fasizmus rémképét a politikai vetélytársa képében.)

Mert bizony a paranoid gyűlölködő, az antiszemitizmust tudatosan gerjesztő Dániel Péter által festékkel leöntött szoborral megörökített Horthy Miklós által egykoron a zsidó törvények alól a haza szolgálatáért mentesített, majd még Szálasi Ferenc által még a németektől is megvédett Sebestyén Aladár sorsa sem ért véget a háborúval! Azzal ért véget, hogy saját fatársai: Rákosi és Apró elrekvirálták a villáját, elüldözték a hazájából, hogy Apró beköltözhessen a villájába. (Csoda, hogy nem verették egyszerűen agyon az Andrássy út 60-ban!) Ma ennek az igazi magyar érzületű, a hazánkért hősiesen harcoló zsidónak a vagyonát történetesen Gyurcsány Ferenc és az Apró klán bitorolja, egyiküket sem zavarja, hogy a saját fajtájuktól lopott villában laknak.

Ha már említésre került Dániel Péter, tegyünk egy kis kitérőt, tanítsunk történelmet ennek a magamutogató pojácának:

Dániel Péterrel a gárdaperben volt alkalmam találkozni. Amikor elkezdte a tőle már megszokott, végtelenül ostoba, nulla történelmi ismereti háttérrel bíró hisztériakeltést - "61 évvel ezelőtti kísérletről" regélt -, bátorkodtam leckét adni neki történelemből: elmeséltem Péternek, hogy annak a bizonyos 61 évvel ezelőtti kísérletnek a két legfőbb támogatója az ő fajtársai: Yitzak Shamir és Golda Meir voltak, akikből ennek ellenére később Izrael állam elnökei lehettek. Dániel Péter csak nézett bután, mint hal a szatyorban, Egri Oszkár pedig oldalba bökte, hogy nehogy még egyszer megszólaljon, üljön le gyorsan. (A video ma is megnézhető számos internetes portálon.) Péter most megint történelem leckéért kiált. Nem okozhatok neki csalódást: másodszor is megkapja.

Nézzük, kinek a szobrát is öntötte le ő vörös festékkel, a júdeobolsevizmus színével, aminek fényénél mintegy 250.000.000 embert pusztítottak el?! Kétségtelen, hogy Horthy leszámolt a Tanácsköztársaság kivétel nélkül zsidókból álló vezetésének aberrált rémtettek ezreit elkövető patkányaival. Tegyük azonban hozzá: ez a leszámolás annyira humánus és demokratikus volt, hogy Rákosi például Horthy börtönében tanult nyelveket, ott szerezte meg a végzettségét, ott végezte az összes tanulmányát. (Ehhez képest a 45 utáni újabb vörös terror börtöneiből - Vác, szegedi Csillag, stb. - többnyire élve sem juthatott ki senki, vagy ha csoda folytán túl is élte valaki, épkézláb ember már nem lett belőle többé!) Ugyanakkor viszont Horthy gyakorlatilag a stratégiai iparágak majdnem 100%-át hazai gazdag zsidókra bízta. (Akik azután szabad eltávozásuk fejében átadták az egészet a mellékesen szintén zsidó származású Adolf Eichmannak, a Gestapo Zsidó Ügyek Osztálya vezetőjének. Így lehetett végül a teljes magyar ipar lényegében szovjet hadizsákmány, miután a német vagyont hivatalosan is elsarcolhatták.) A háborúba kifejezetten a hazai zsidóság vezetőinek hangos követelésére lépett be, fő célja a zsidók védelme volt: ha ugyanis nem lép be a háborúba, Hitlernek stratégiai szempontból nem maradt volna más választása, mint azonnal lerohanni hazánkat. Akkor hazánk függetlensége nem 1944. március 19-én, hanem azonnal megszűnt volna. És persze akkor a zsidókat sem a háború végén kezdték volna kivinni hazánkból, hanem azonnal, a legelején. Horthynak köszönhetik nem csupán a hazai, de a németek által elfoglalt területeken élő zsidók is, hogy egészen 1944. március 19-ig Magyarország a háborús körülményekhez képest a béke szigetének számított számukra Európában! (Lengyel területekről - és más megszállt vidékekről is - számolatlanul menekültek hozzánk, és itt még csak nem is regisztrálták őket, vagyis ezen külföldről hozzánk menekülteket még a későbbi megszállás után is legfeljebb akkor találta meg a Gestapo, ha beléjük botlottak az utcán, és esetleg a külsejük elárulta őket.) Horthynál - összességében elemezve az életét - kevés filoszemitább politikus volt Európában. Nem véletlen, hogy éppen a zsidók közbenjárására a haja szála sem görbülhetett meg a háború után! (Mert ugye szerencsére nem csak Dániel Péterek alkotják a zsidóságot, akik festékkel öntik le annak a szobrát, akinek örök hálával tartoznak. Igaz, egy amerikai hadi guiness rekordokat tartalmazó könyvből tudjuk azt is, hogy miközben a Don kanyarnál az egész magyar harcoló alakulat elpusztult, a döntően zsidókból álló hadtápalakulatot egyetlen ember veszteség nélkül hazahozta a parancsnokuk. Hálából felakasztották.) Miközben a németeknél talán 24 háborús bűnöst találtak a Nürnbergi perben, addig hazánkban a bolsevikok nem kevesebb, mint 600 háborús bűnöst üldöztek. (Olyanokat, mint mondjuk Fedák Sári, aki merészelt énekelni a fronton harcolóknak!) Ennek ellenére az első számú vezető, a kormányzó, Horthy Miklós felelősségre vonása még nekik sem jutott eszükbe! És akkor 2012-ben akad egy pojáca, aki leönti a szobrát vörös festékkel. (Ráadásul még büszke is a saját végtelen ostobaságára, tanulatlanságára, tudatlanságára!)

Ezen kis kitérő után térjünk vissza a Gál Péter-i víziókhoz, és ahhoz a kérdéshez, hogy mi minden nem ért sajnos véget még a háborúval és a nácizmussal:

És persze Auschwitz sem ért véget 1945. február 21-én. Nem sokkal később az egyik előtáborában ismerhette meg a világ Solomon Morelt, akihez képest Caligula, Hitler és Sztálin együtt is irgalmas szamaritánusok voltak. "Slomo" azzal mutatkozott be, hogy lengyel és német ápolónőkkel, tanítónőkkel, gyermeklányokkal pár napja elásott, oszlásnak indult tetemeket kapartatott ki a föld alól, majd arra kényszerítette őket, hogy ezekkel a foszló tetemekkel szerelmi aktust imitáljanak, csókolgassák őket, illetve a rothadó nemi szervüket a sajátjukéhoz nyomják. Saját kezével nyomta ki több száz lengyel, német és roma fogoly szemeit, kalapáccsal vert szét élő embereket. Amikor a lengyel államügyészség elfogató parancsot adott ki ellene, a zsidók Svédországba menekítették, majd amikor már a világ minden országában körözték több, mint 1600 emberiségellenes bűntett jobbára saját kezű elkövetése miatt, akkor természetesen Izraelbe menekült. A mélyen demokratikus, és még véletlenül sem rasszista zsidó állam pedig nem volt hajlandó kiadni. Olyan nagy becsben tartották ezt az ember formájú szörnyet, hogy 24 órás MOSZAD felügyeletet biztosítottak neki, nehogy akár csak a haja szála is meggörbülhessen. Ágyban, párnák között halt meg majdnem 90 éves korában.

De ugye a táborok sem szűntek meg a nácizmussal. A mélyen demokrata Eisenhower mintegy 1,5 millió, a hágai egyezmény hatálya alatt álló hadifoglyot éheztetett halálra a szabad ég alatt, illetve gyalult sokszor a földbe elevenen munkagépekkel 1945 után francia területen. (A rémtetteiről készült képek egy részét később náci táborokban készített felvételekként hirdették Amerikában, miközben Eisenhower soha nem járt a ma hivatalosan haláltábornak minősített táborok egyikében sem. Sztálin ebben nem ismert engedményt, senkit sem engedett a táborokba egészen a haláláig. És persze valamilyen fatális véletlen folytán minden egyes haláltábor a demarkációs vonaltól keletre volt.) De ha már itt tartunk, akkor ne feledkezzünk meg a bolsevik haláltáborokról sem. Mer ezekből nem egy tucat volt - mint a németek esetében -, hanem nagyjából 50.000!!! Becslés szerint úgy 40 millió ember halt meg bennük. De talán nézzük meg, kik is irányították ezt a halálgyárat: Aron Solts, Naftaly Frenkel, Yakov Rappoport, Matvej Berman, Lazar Kogan, és Genrik Jagoda (lásd itt!)

És bizony az emberkísérletek sem szűntek meg Mengelével: miután az amerikai törvények 1941 után megtiltották, hogy elítélteken, és elmebetegeken kísérletezni lehessen, volt egy állam, amelyik azonnal felajánlotta a segítségét, amikor röntgenkísérletekhez emberanyagra volt szükség: történetesen Izrael. Több, mint 50 évig sikerült eltitkolniuk, hogy kifejezetten etnikai alapon kiválogatták a szefárd zsidógyerekeket az iskolákban, és a szüleiket becsapva azzal, hogy kirándulni viszik őket, sugárkísérleteket folytattak rajtuk. A megengedett dózis 35.000-szeresét sugározták a fejükbe, aminek következtében 6.000 szefárd zsidógyerek azonnal meghalt, és aki túlélte, abból sem lett többé épkézláb ember. Mindez 1951-ben történt, és csak pár évvel ezelőtt látott napvilágot, amikor 2005. augusztus 14-én a Kanal10 izraeli tévéadó nyilvánosságra hozta a borzalmat "Gyűrűsféreg-gyerekek" címmel. Amikor ez a borzalom történt, Ben Gurion (David Grün) volt a miniszterelnök, Golda Meir (Hitler egykori rajongója, és legfőbb anyagi támogatója, a Vas Lady) volt a munkaügyi miniszter, és a hazánk felvásárlásával dicsekvő egykori terrorista vezér: Simon Peres volt a legmagasabb rangú tárca nélküli miniszter.

És persze a kegyetlenkedés, a faji alapon folytatott háború - Bolgár György és Gál Péter szótárában egyszerűen csak fasizmus - sem tűnt el, valóban létezik ma is. Igaz, szerencsére nem hazánkban, hanem egy másik országban, ahol mindennapos látvány a fehér foszfortól elevenen elégett csecsemő, terhes anya, idős öregember. Ahol megeshet, hogy egy bizonyos Baruch Goldstein besétáljon egy keresztény templomba, majd "Boldog purimot!" felkiáltással legéppuskázza az ott épen imádkozó palesztinokat.

A német kisgyermekek élelmiszerébe, kenyerébe a háború után arzént csempésző, talmudista bosszúállókról szóló Mr. Halál című megrázó film mottója jut eszembe:

"A nácizmust túlélő zsidók némelyikével a háború után a nácizmusnál is sokkal borzalmasabb dolog történt: nácibbakká váltak a náciknál."

No, akkor végére is értünk a kérdéseknek és a válaszoknak is. Most már csak az a kérdés, hogy a kiváló demokrata lepedőakrobatánk, a drága Bolgár úr szeretne-e velem egy kicsit történelemről beszélgetni, vagy kezdetnek ennyivel is beéri.

A másik kérdés pedig az, hogy a pozitív diszkriminációért kiáltó, gátlástalanul hazudozó, a független magyar bíróságot ügyvéd létére pocskondiázó dr. Gál Péter vajon a Fővárosi Törvényszék Elnöke után fordul-e mondjuk egyenesen Áder Jánoshoz, vagy Orbán Viktorhoz, kérve, hogy a főváros után hazánk egészét zárják ki az ügyfele ügyéből, mert ebben az országban fasiszta a bíróság, fasiszta a miniszterelnök, fasiszta a fagylalt árus, sőt fasiszta még a kabóca és a katicabogár is, és jelöljék ki mondjuk a Tel Aviv-i törvényszéket a családjogi vitánk elbírálására, mert pártatlan eljárásra ma a világban csakis ott van garancia.

Vagy esetleg az egyszerűbbik megoldást választja, és valóra váltva a fenyegetését, levágatja a kezeimet a zsidó maffiával. (Mindenesetre azt már legalább tudjuk, hogy amennyiben bármi érne a közeljövőben, hol kell keresni az elkövetőt, illetve a megrendelőt. A rendőrségnek legalább nem kell sokat keresgélnie.)

Kalmár László,

(Akit dr. Gál Péter szerint nyilván rögtönítélő bíróság elé kellene állítani, és azonnal végrehajtandó, kötél általi halálra kellene ítélni. Szinte látom a lelki szemeimmel, amint ott áll elégedetten a bitó alatt, és az ítéletvégrehajtó fülébe súgja: Lassan Bogár! Lassan! Ahogy 45 után az Andrássy úton mondogatták vasárnap délutánonként, amikor családi szórakozásként nyilvános akasztásban szerettek gyönyörködni, amire a legkisebb gyerekeiket is elvitték.)

Lapzárta után érkezett:

Gál Péternek azóta egy ügyféllel kevesebbje van: pár órával az írásom megjelenése után a kezében volt ügyfele levele a megbízásának visszavonásáról. Igaza volt, amikor nem bízott meg az ügyfelében, miután megtudta tőle, hogy nem zsidó. Bizony, egy keresztény Gál Péter elveivel egészen biztosan nem azonosul. (Tegyük hozzá: egy tisztességes zsidó sem!) Ez is ritka bravúr egy ügyvéd részéről: Gál Péter elérte azt, amire senki más nem volt képes: kibékítette a perben álló feleket! (Az ügyfelét sikerült annyira megriasztania a származási alapon nyugvó gyűlölködésével, hogy az inkább lemondott a perről, inkább kibékült a peres ellenfelével, csak hogy Gál Pétertől megszabaduljon, hogy Gál Péterrel szemben védelmet találjon.)

Péterünknek persze azért hamarosan lesz lehetősége az egész ország kizárását követelni, igaz, már nem jogi képviselőként, hanem vádlottként (a Btk. 179. § (2) bekezdés a) és b) pontjai, valamint a 18. § (1) bekezdés b) pontja alapján), illetve alperesként (a Ptk. 75. §, 76. §. 78. § alapján). Ha azonban a síneken már álló, őrá várakozó marhavagonok vízióját érzékletesen felvázoló Péterünk szerint a főváros összes bíróságát ki kell zárni, mert egy zsidó szerinte nem várhat tisztességes eljárást a főváros érzéketlen, az ő feltett kézzel vonulását a pulpitusról közönnyel néző, fasiszta kollaboráns bíróságain, akkor feltételezhetően szolidaritást vállal majd vele a felesége: dr. Gál Péterné bírónő is, aki történetesen jelenleg még éppen az egyik ilyen fasiszta, neonáci kollaboráns bíróság - a II. és III. Kerületi Bíróság - bírája. Egy igazi feleség ilyen helyzetben nyilván közösséget vállal a férjével, és azonnal beadja a felmentési kérelmét azzal, hogy a jövőben nem hajlandó bíráskodni a főváros egyetlen bíróságán sem. (dr. Gál Péterné bírónő távozásával nyilván pótolhatatlan veszteség érné a főváros igazságszolgáltatását. De valahogy azért majd csak túltennénk magunkat - persze krokodilkönnyek sűrű hullajtását követően - ezen a tragédián.)