TISZTELT FŐVÁROSI TÖRVÉNYSZÉK ELNÖKE, DR. FAZEKAS SÁNDOR!

Alulírott Kalmár László, 1055. Budapest, V. Falk Miksa u. 12. alatti lakos, a folyamatban lévő P.21.118/2012.sz. peres ügyben 2012. november 22-én történtekkel kapcsolatban az Ön részletes és alapos

KIVIZSGÁLÁSÁT,

és mindenek előtt az elképesztő, tarthatatlan helyzetre megfelelő

MEGOLDÁS

találását, a tárgyaláson a törvényi előírásoknak megfelelő állapotok garantálását kérem Öntől:

Ön az előzményekkel már tisztában van: dr. Gál Péter ügyvéd engem 2012. március 14-én a Pesti Központi Kerületi Bíróságon egy tárgyaláson azzal fenyegetett meg, hogy a zsidó maffiával fogja levágatni a kezeimet, amire a fenyegetéshez képest a lehető legenyhébben reagáltam.

Ezt követően dr. Gál Péter az Önök Büntető Kollégiumának vezető-helyettesétől azt követelte, hogy a történtek után még ellenem tegyen feljelentést hamis vád miatt. Dr. Péntek László elképesztő módon "lefeküdt" dr. Gál Péter követelőzésének, és megtette az egyébként általa is halál biztosan tudottan nyilvánvalóan alaptalan feljelentést ellenem közösség elleni izgatás miatt, ugyanakkor elhallgatta a tudomására jutott, dr. Gál Péter által valóban elkövetett - a Btk. 176/A. § (2) bekezdésébe ütköző - zaklatás bűncselekményét, azaz velem szemben alaptalanul tett feljelentést, miközben nem tett eleget a feljelentési kötelezettségének dr. Gál Péterrel szemben. (A feljelentés megtétele kötelező, ha annak elmulasztása bűncselekmény.) Az eredmény az lett, hogy a rendőrség Dr. Péntek László feljelentését annak méltó helyére: a szemétkosárba dobta, megállapítva, hogy a közösség elleni izgatás minden egyes tényállási eleme teljes egészében hiányzik, ugyanakkor viszont a Pesti Központi Kerületi Bíróság egy bírójának a feljelentésére - aki Dr. Péntek Lászlóval szemben pontosan tudta, hogy mi a kötelessége, és nem a sértettet, hanem az elkövetőt jelentette fel! - dr. Gál Péter fenyegetőzése miatt az ügyészség elrendelte a nyomozást, ami folyamatban van az V. Kerületi Rendőrkapitányságon.

Ezt követően dr. Gál Péter az ellene Önöknél indított, fenti számú személyiségi jogi perben egy beadványában odáig merészkedett, hogy a mentális állapotomat "megrendültnek" , a gondolataimat "elmekórtani esetnek" titulálta, majd kijelentette:

A náci haláltáborokban 6 millió zsidót meggyilkoló cégéres gazemberekéhez hasonló elveket vallok.

Már ekkor - 2012. szeptember 23-án - Önhöz fordultam, jelezve, hogy amennyiben ennek nem lesz semmilyen pervezetési következménye, akkor vélhetően kénytelen leszek ezt részrehajlásként értékelni, és az eljáró bírónő kizárását kérni.

Erre a beadványomra Önöktől tartalmát illetően nagyjából ugyanazt a választ kaptam, amit egykoron Horn Gyula adott arra a felvetésre, hogy mégis hogyan akar miniszterelnök lenni, hiszen pufajkás volt, lőtt a magyarra 56-ban: "Na és?!"

Ilyen előzmények után került sor 2012. november 22-én 13:00-kor a per első tárgyalására. A tárgyaláson az eljáró bírónő rögtön az elején megpróbálta megakadályozni azt, hogy bárki is kép-, illetve hangfelvételt készíthessen a tárgyalásról, hiszen nyilván sejtette, hogy ami várható, az jobb, ha nem tudódik ki.

Megjelent egy tudósító a hivatalosan bejegyzett "Utca hangja" internetes médiumtól, illetve az én egyik segédem, ő az én számomra kívánt felvételt készíteni, aki a Független Újságíró Szövetség 00190. számú igazolványát mutattam fel a bírónőnek. A bírónő az "Utca hangja" igazolványra kijelentette, hogy miután ő ezt a médiumot nem ismeri, nem látja bizonyítottnak azt, hogy sajtós az igazolvány tulajdonosa, míg az én esetemben kijelentette, hogy egyszerre nem lehetek jelen felperesként is és tudósítóként is, azaz egyikünk sem készíthet felvételt. Amikor jeleztem felé, hogy ez szöges ellentétben van a hatályos jogi szabályozással, mert azt például senkinek sem tilthatja meg, hogy róla felvétel készüljön, illetve, hogy rajta kívül mindazokról is felvétel készüljön, akik ehhez hozzájárulnak, és idéztem neki Kizmanné Dr. Oszkó Marianne címzetes tanácsvezető táblabíró asszony ezzel kapcsolatos hivatalos tájékoztatását, kijelentette:

"Az az Ítélőtábla, ott azt csinálnak, amit akarnak, ez viszont itt a Fővárosi Törvényszék, és éppen most készül valamiféle elnökségi állásfoglalás nálunk a nyilvánosság kérdésében."

Párszáz tárgyaláson már részt vettem kifejezetten sajtósként is - a Fővárosi Törvényszéken is (többnyire Dr. Pataki Árpád bíró úrnál) -, de ilyet még nem hallottam.

Tisztelettel felhívom a tisztelt Elnök Úr figyelmét arra, hogy a tárgyalás nyilvánossága, illetve a felvétel készítés nem helyi szabályozás kérdése, hanem a jogalkotó által a Pp. 134/A. § (1)-(4) bekezdéseiben pontosan szabályozott kérdés, ami ugyanúgy vonatkozik a Fővárosi Ítélőtáblára, mint a Fővárosi Törvényszékre!

Másrészt úgy gondolom: talán nem véletlen, hogy Dr. Pataki Árpád bíró úr nem csinált problémát a felvétel készítésből - neki ugyanis nem kellett szégyenkeznie, hiszen kiválóan kezében tartotta a tárgyalásokat -, míg a jelen perben eljáró bírónőn szinte páni félelem lesz úrrá, amint meglát bármilyen rögzítő eszközt. (Gondolom, nem szeretné, ha nyilvánosságra kerülne az, hogy a tárgyalásain esetenként olyan állapotok alakulnak ki, amelyekhez képest egy átlagos osztályon aluli kocsma egyenesen az angol Gentlemen's Club.)

Felhívom a tisztelt Elnök úr figyelmét a Pécsi Ítélőtábla Pf.I.20.081/2009/3.sz. ítéletére, amely megtalálható a Bírósági Döntések Tárában, mint mértékadó bírósági határozat, és amely szerint:

I. Nem hivatkozhat sikerrel alanyi jogsértésre - hangfelvételével való visszaélésre - a fél, ha e jogérvényesítéssel valótlan, hamis tényállítását akarja leplezni, és az igazságot tartalmazó nyilatkozatának a felhasználását, kívánja személyiségi jogvédelem tárgyává tenni.

II. A jóhiszeműség és a tisztesség követelményeibe, valamint a joggal való visszaélés tilalmába ütközik, és illetéktelen előnyök szerzésére irányul az a személyhez fűződő jogvédelmi igény, amelyet a fél a jog társadalmi rendeltetésével össze nem férő cél érdekében érvényesített.

III. A jogosulatlanul rögzített hangfelvétel, anélkül, hogy az személyhez fűződő jogokat sértene, perbeli bizonyítékként felhasználható, különösen, ha ezzel a bizonyítási eszközzel állapítható meg a való tényállás és biztosítható az igazság kiderítése és érvényesítése.

Ugyanakkor a Ptk. 80. § (3) bekezdésében foglaltak analógiájára a Pécsi Ítélőtábla azt is megállapította, hogy az érintett engedélye nélkül történő hangfelvétel-készítést jogszerűvé teszi adott esetben a felvételt készítő méltányolható magánérdeke, ha valamely lényeges körülmény bizonyítására sehogy máshogy nem lenne lehetősége, ezért ilyen esetekben nem lehet visszaélésszerűnek minősíteni a felvétel-készítést, és annak bizonyításra történő felhasználását.

Miután az eljáró bírónő nem egy esetben nem hallja a saját hangját sem, és így persze a felek által mondottakat sem, utólag nem egyszer támad vita arra nézve, hogy mi hangzott el, mi kerüljön a jegyzőkönyvbe. (Ez történt most is: az alperes anyázott, majd utóbb letagadta, a bírónő pedig - állítása szerint - nem hallotta. Ugyanakkor az interneten keringő - nem tudni, ki által készített - felvétel szerint valóban megtörtént az édesanyám emlegetése dr. Gál Péter részéről.)

Figyelemmel arra, hogy az eljáró bírónőnél nem garantálható a felek személyiségi jogainak érvényesülése a tárgyaláson, a rendszeres ordítozás és asztalcsapkodás közepette pedig nyilván valóban előfordulhat, hogy nem hallja, ami elhangzik, így mindaddig, amíg ez a helyzet nem változik meg gyökeresen, a tárgyalási jegyzőkönyvet nem lehet teljes értékű, a tárgyaláson történteket hiánytalanul tartalmazó, bizonyító okiratnak tekinteni. Mivel a tárgyaláson valóban történtek bizonyítására nem nyílik más lehetőség, mint a hang-, illetve videofelvétel készítése, így a felek méltányolható magánérdeke jogszerűvé teszi a felvétel készítést, és ezen jogukkal a felek a jövőben is élni fognak. (Akár megtiltja a bírónő, akár nem.) A felvételeket viszont - legalábbis én - csakis bizonyításra fogom felhasználni a fentebb említett eset fennállása esetén, illetve amennyiben a jövőben maga a probléma megszűnne, és a tárgyalás úgy zárulna le, hogy azon nem történne semmi olyan, amit esetlegesen utólag bizonyítani lenne szükséges, a jegyzőkönyv pedig hiánytalanul, és a valóságnak megfelelően tartalmazná mindazt, amit a felek lényegesnek ítélnek, úgy a felvételt azonnal megsemmisítem.

A felvétel készítéssel kapcsolatos veszekedést követően a bírónő valami fantasztikus pedagógiai érzékről téve tanúbizonyságot, rögtön biztosította a feleket, hogy történjen bármi, ő nem fog bírságolni, viszont megígéri, hogy majd az ítéletben valamilyen formában megemlékezik azért arról, hogy az egyes peres felek hogyan viselkedtek a per során.

Az eredmény nem maradt el: pillanatokon belül elszabadult a pokol.

Előbb csak az asztalt csapkodta dr. Gál Péter, és persze torkaszakadtából üvöltözött. Alperes társa: dr. Hanák Péter eleinte óvatosabb volt, azután látva, hogy valóban nincs semmi következménye semminek, az ő hangja is felerősödött. Az első félóra végére már senki nem tudott egy mondatot végigmondani anélkül, hogy bele ne ordítozott volna valaki. A hallgatóság számára fenntartott padról felugráltak, az egyik mobilozott, a másik laptopozott, mintha csak a Lipót mezőn lettünk volna.

Azután dr. Gál Péter elérkezettnek látta az időt, és elkezdte azt, amire talán még nem volt példa a hazai bíróságok történetében:

Mintegy folytatva azt, amit 2012. március 14-én megkezdett, amikor a zsidó maffiával fenyegetett meg azon a bizonyos másik tárgyaláson, közölte:

Fültől fülig el kellene vágni a torkomat!

Majd kijelentette:

Nem vagyok ember.

Ezt követően a tisztelt Bírónő egészen halkan felhívta dr. Gál Péter figyelmét arra: az ilyen kijelentéseinek vélhetően az lesz a következménye, hogy én újabb pereket indítok majd ellene, de azt is hozzátette: "Én nem mondhatom, hogy ne mondja, csak figyelmeztettem." (Azt tehát értésére adta az életveszélyesen fenyegetőző dr. Gál Péternek, hogy még véletlenül sem bírói részről kell következményekkel számolnia, csupán esetleg az én részemről!)

Alig ezután jött az újabb gyalázkodás dr. Gál Péter részéről. Közölte, hogy megértette, amit a bírónő mondott neki, azonban

Ő már túl öreg ahhoz, hogy egy levegőt szívjon egy antiszemita gazemberrel.

Gál Péter első kijelentését súlyos, életveszélyes fenyegetésként kell értékelni, különösen azok után, hogy korábban már egyszer megfenyegetett azzal, hogy a zsidó maffiával vágatja le a kezeimet, és ez a fenyegetése - a fültől fülig való torokmetszés - éppen a maffia közismert, brutális kivégzési módszerére utal!

Ekkor már a bírónő nem bírta tovább: szünetet rendelt el.

A tárgyalás szünetét követően nem sokkal dr. Gál Péter felállt:

Az asztalán lévő vizespoharat egy határozott karlendítéssel átcsapta az asztalomra, aminek során valamennyire én is, az asztalom már inkább, a bírói pulpitus pedig igencsak (!!!) vizes lett.

A bírónő pedig nem hogy nem csinált semmit, de még csak nem is állt szándékában jegyzőkönyvezni az esetet, ha nem kérem határozottan a történtek dokumentálását, továbbsiklott volna ezen is. Nem kérdés, hogy mindez egy kocsmában nem történhetett volna meg, hiszen a kidobó ember általában nem bizonyul különösebben fogékonynak a liberális demokráciának az Önök Polgári Kollégiumában mára széleskörűen elterjedt áldásos vívmányai iránt, és az első 10 perc után úgy hajította volna ki dr. Gál Pétert a kocsma ajtaján, ha így próbál viselkedni, hogy az utca másik oldalán a házfal állította volna meg.

Önöknél azonban - Európa egyik legnagyobb múltú törvényszékén! - ez megtörténhet ma, 2012-ben egyetlen bírói intézkedés nélkül, a legkisebb következmény nélkül!

Ez hihetetlen!

Nyilván nem azért fordultam Önökhöz abban bízva, hogy a Római Egyezmény 13. Cikkében foglalt hatékony jogorvoslathoz fűződő alapvető emberi jogom nyilván érvényesülni fog, hogy azután a bírósági tárgyalásokon sokkal súlyosabb jogsérelmek érjenek - a teljesen tehetetlen bíró asszisztálása mellett -, mint amilyenek orvoslásáért a bírósághoz fordultam!

Hangsúlyozom: az ügyben eljáró bírónő nem elfogult, csupán tökéletesen alkalmatlan fegyelmezés szempontjából. Ez pedig nem kizárási ok. Viszont valamit nyilván tenni kell, mert ezt így folytatni nem lehet!

Külön kiemelem: emberileg semmi kifogásom a tisztelt Bírónővel szemben, sőt tulajdonképpen kedvelem is, az elmúlt 2,5 év alatt mondhatni megtanultunk alkalmazkodni egymás karakteréhez egy másik ügy kapcsán. (Azt is mondhatnám, hogy mint embert, megszerettem, mivel végtére is egy aranyos, jószívű valaki.) Ez viszont nem változtat azon, hogy egy tárgyaláson fenn kell tudni tartani a rendet, egy tárgyalást kézben kell tudni tartani, egy tárgyalás nem csúszhat ki a bíró kezéből, nem állhat elő az a helyzet, hogy ha valaki kívülállóként benéz a tárgyalóba, nem tudná megmondani, hogy melyik a birka, és melyik a pásztor.

Képzeljük el, mi történne, ha én mondjuk egy eleve problémás diákokból álló osztályban az első tanórán azzal kezdeném:

"Gyerekek, megígérem, hogy én bizony nem fogok nektek intőt adni, bármit is csináltok, egyest sem fogok osztani, buktatni sem fogok, mindenkit átengedek, de azért majd valamikor, ha már vége az iskolának, megmondom, hogy ki viselkedett jól, és ki nem!"

Az történne, ami ezen a tárgyaláson is történt: bolondok házává válna a tanórám!

A jelen esetben azonban az anti-pedagógián túlmenően kifejezetten súlyos jogelméleti hiányosságra is utal mindez: a pervezetés, a tárgyalás rendjének fenntartása, az eljárás méltóságának megőrzése, a felek jogainak megóvása, a felek jóhiszemű joggyakorlásra szorítása ugyanis nem lehetősége, hanem törvénybe foglalt kötelessége a bírónak!

A pervezetési szankció - adott esetben a bírság - alkalmazása pedig nem megtorló intézkedés, amellyel a bíró ráér megvárni a per végét, hanem kifejezetten preventív jellegű, nevelő célzatú intézkedés, ami a megengedhetetlen viselkedésformák megszüntetésére, a helyzet elfajulásának megelőzésére szolgál.

A történtek után elgondolkoztam azon: vajon ha én választhatnék bírót, kit választanék. Tudnék-e olyat - pedig jó néhányukat ismerem! -, akiről bizton merném állítani, hogy az ilyen helyzeteket kezelni képes, és szakmailag is megfelelő. Szomorú eredményre jutottam: Dr. Pataki Árpád (volt) az egyetlen olyan bíró Önöknél, akinek ez igazán testhezálló feladat lett volna, ő viszont - nem véletlenül - nem régen átkerült a Kúriára. (Egy e téren ugyancsak tapasztalt ismerősöm a figyelmembe ajánlotta dr. Szabó Csillát, mint olyan karakán fiatal bírónőt, akiről feltételezi, hogy esetleg szintén megállná a helyét ebben a perben. Van ugyan nála is egy ügyem, de abban még nem volt tárgyalás, így személyesen még nem ismerem az illető bírónőt.)

Mindenesetre nem az én feladatom ezt a helyzetet megnyugtatóan megoldani, és nyilván nagy baj lenne, ha a tisztelt Elnök Úrnak arra lenne szüksége, hogy tőlem kapjon tanácsokat egy ilyen probléma megoldásához.

Így a kérésem lényege egyszerű:

KÉREM: OLDJA MEG!

Hogy hogyan, azt Önnek kell tudnia. Ha azonban ezeken az állapotokon nem tudnak úrrá lenni Önöknél, hamarosan ki kell majd írniuk a tárgyalótermeik ajtajára:

"Belépés csak saját felelősségre!"

Alá pedig mottóul:

"Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!"

(Dante pokla bejáratának felirata)

Végezetül úgy érzem, fel kell vetnem még egy kérdést:

Amikor a Pesti Központi Kerületi Bíróságon a jelenleg már Önöknél bíráskodó Dr. Ignácz György bíró úr egy tárgyalásán bátorkodtam elmosolyodni az ellenérdekű fél előadásának némely kitételén, a bíró úr leállította az ellenfelemet, hozzám fordult, majd egészen halkan, szelíd, de határozott tekintettel a szemembe nézve ennyit mondott:

"Ez egy tárgyaló terem. Itt nem mosolygunk, rezzenéstelen arccal végig hallgatjuk, amit a másik mond. Majd amikor szót adok, elmondhatja Ön is az álláspontját. Ha még egyszer szólnom kell emiatt, kénytelen lesz kinyitni a pénztárcáját. Meg tetszett érteni?"

Fel sem merült bennem, hogy netán még egyszer próbálkozni merjek akár a legenyhébb grimasszal is, mert pontosan tudtam: ennél a fiatalembernél nincs párdon, csak egyszer mondja el, hogy mihez tartsák magukat az ő tárgyalásán, de akkor világosan és érthetően, ellentmondást nem tűrő határozottsággal.

Dr. Ignácz György bíró úrnál rend van és fegyelem. Dr. Ignácz György bíró úrnak van tekintélye.

De ugyancsak rend, és fegyelem van a szintén a közelmúltban Önökhöz került Dr. Vadász Viktor bíró úr tárgyalásain is.

Szintén rend van az Önöknél már régebb óta bíráskodó Dr. Póta Péter bíró úrnál is.

Ahogy egy bíróságon ennek lennie kell, ahogy abban a bizonyos Nagykönyvben meg vagyon írva.

Keresem a választ arra, hogy vajon mi ennek a magyarázata? Az, hogy mindhárom említett bíró történetesen büntető területen bíráskodik, számomra nem tűnik magyarázatnak, hiszen az Alaptörvény után a hierarchiában minden demokratikus jogállamban a Ptk. következik, nem a Btk. Másrészt láttam én már kiváló bírókat a polgári területen is, sőt ma is számos ilyent ismerek. Igaz, sajnos nem Önöknél. (Belegondolni rossz, hogy mi lett volna dr. Gál Péter sorsa, ha ezzel a viselkedéssel mondjuk egy Dr. Tölg-Molnár Lászlónál próbálkozott volna. A második próbálkozásánál 200.000Ft-tal lett volna szegényebb, a harmadiknál pedig kivezették volna a tárgyalóteremből. De említhetném Kizmanné Dr. Oszkó Marianne bírónőt is, vagy Dr. Fülöp Györgyit. Vagy éppenséggel olyan vidéki bírókat, mint például Dr. Ébner Vilmos Székesfehérvárról, aki szemrebbenés nélkül megkínálta Önöket egy egymilliós kártérítéssel a javamra a súlyos eljárási hibáik, mulasztásaik okán.)

Fel kell hívnom azonban a tisztelt figyelmét egy másik - konkrétan az Önök alá tartozó Pesti Központi Kerületi Bíróságon szintén dr. Gál Péterrel kapcsolatban folyó kollektív, szervezett eltussoló tevékenységre:

Mint ismeretes, amikor dr. Gál Péter engem 2012. március 14-én a PKKB nyilvános tárgyalásán a zsidó maffiával fenyegetett meg, amelynek okán ma már folyik a nyomozás a Btk. 176/A.§ (2) bekezdésébe ütköző bűncselekmény miatt, az eljáró bíró úgy nyilatkozott, hogy ő a maga részéről nem érzékelte bűncselekmény megvalósulását, ami a jegyzőkönyv ismeretében jogvégzett emberről lévén szó, nem hihető el. (Mint tudjuk: később Önöknél dr. Péntek László "sem érzékelte" a nyilvánvaló bűncselekmény megtörténtét, miközben viszont elképesztő módon "érzékelni vélt" egy olyan meg nem történt bűncselekményt, amelynek egyetlen egy tényállási elemét sem érzékelhette, nem hogy az összest!)

Miután dr. Gál Péter a fenyegetőzését követően a Klubrádióban, majd az Önöket is mocskoló, éppen Önnek írt, számos közismert magyargyűlöletet szító internetes médiumban közzé tett nyílt levelében engem (is) súlyosan megrágalmazott, illetve a becsületemet és az emberi méltóságomat súlyosan sértő kifejezésekkel illetett, nagy nyilvánosság előtt, aljas indokból elkövetett rágalmazás miatt feljelentést tettem vele szemben a Pesti Központi Kerületi Bíróságon.

Dióhéjban összefoglalva: a PKKB mindent megtett és megtesz azért, hogy ne kelljen megkezdenie dr. Gál Péter felelősségre vonását, hogy el lehessen tussolni a történteket, hogy rágalmazó, gyalázkodó ügyvéd megússza a legkisebb következmény nélkül az általa elkövetettek jogkövetkezményeit:

Előbb dr. Csányi Beáta bírósági titkár 10.B.SZM.34.727/2012/3. számú végzésében kitalálta azt, hogy a feljelentésem valójában zaklatásra vonatkozik - nem rágalmazásra! -, és elküldte a beadványomat az ügyészségre, hogy megszabadulhasson tőle, ne kelljen foglalkoznia vele. (A végzés tényszerűen iratellenes, közönséges hazugság-özön: azt tartalmazza, miszerint én azért jelentettem volna fel dr. Gál Pétert, mert az bírósági beadványaiban és internetes publikációiban engem és a családomat rendszeresen fenyegetett. Ilyesmiről egy szó nem volt a feljelentésben, egyedül a március 14-i fenyegetést említettem meg, de csupán a képbehelyezés kedvéért, előzményként, és nem vádpontként!) Ezt követően az Elnöki Bíró - dr. Rózsáné dr. Szilágyi Sarolta - 2012.El.XV.A1.118. számon már óvatosabban fogalmazott - nem állított direkt hazugságokat, csupán elmismásolta a lényeget -, de nem volt hajlandó utasítást adni a magánvádas eljárás megkezdésére, azt írta sz. értesítésében, hogy ha nem tetszik, forduljak Önökhöz. Ezt meg is tettem: egyenesen Önhöz fordultam október 26-án, választ azonban Öntől a mai napig sem kaptam, pedig lejárt a 30 napos kivizsgálási határidő!

Erre kitaláltam egy megoldást: egyszerűen benyújtottam újra az eredetileg május 25-én kelt feljelentésemet annyi változtatással, hogy minden előzményt - ami zaklatásként minősülhet - kivettem belőle, és csak magukat a vádpontokat hagytam benne, amelyek nyilvánvalóan rágalmazásra és becsületsértésre vonatkoznak. Külön kiemeltem, hogy nem új feljelentésről van szó: hogy ezen bűncselekmények miatt már május 25-én megtettem a joghatályos magánindítványt. Egyúttal soronkívüliséget kértem, mivel már fél év elveszett a PKKB előbbiekben részletezett trükközése miatt. Pár napja azt a választ kaptam a PKKB Elnökhelyettesétől 2012.El.X.B.191. számon, hogy nem rendelheti el a soron kívüli eljárást, az ügyben várhatóan 2013 első felében kerül sor az első tárgyalásra. 1 nappal később újabb levél érkezett, amelyben dr. Rimai Tibor bíró úr 10.B.36.538/2012/3. számon megszüntette az eljárást arra hivatkozva, hogy az október 27-én tett magánindítványom elkésett a májusi történések vonatkozásában! Mintha csak teljesen vak lenne, vagy nem tudna olvasni! (Ismétlem: szó szerint, vastagon kiemelve benne van a beadványomban, hogy a sérelmezett cselekmények miatt már május 25-én kértem a büntetőjogi felelősségre vonást, az október 27-i beadványom csupán ismételt benyújtása a májusi magánindítványnak, amelyet akkor nem vizsgáltak meg érdemben, hanem elküldték jogszerűtlenül az ügyészségnek.)

Mindez most már összességében arra utal, hogy mintha egyfajta "Tiszaeszlár 2" kezdene kibontakozni: dr. Gál Pétert - valószínűsíthetően holokauszt-iparos volta, származása, komoly kapcsolati tőkével rendelkező, bíró felesége, illetve dr. Péntek László háttértámogatása okán - pozitívan diszkriminálják, nem hajlandóak vele szemben eljárni ugyanúgy, ahogy más földi halandóval szemben.

Mindez okán azt

KÉREM A TISZTELT ELNÖK ÚRTÓL:

Szíveskedjen

NYILATKOZNI

arra nézve: hajlandóak-e dr. Gál Péterrel szemben a hatályos törvényeknek megfelelően, pozitív diszkriminációtól mentesen, tisztességesen eljárni, vagy nem.

(Ez utóbbi esetben nyilván nem lesz más lehetőség, mint a Fővárosi Törvényszék alá tartozó minden egyes bíróság kizárása, másik törvényszék, és másik helyi bíróság kijelölése.)

19 éve jártam először Önöknél, és szomorúan látom azóta a sajnálatos tendenciákat, a színvonal folyamatos csökkenését. dr. Gatter László kifejezetten áldásos elnöki tevékenysége alatt a Fővárosi Bíróság (most már Törvényszék) Európa leglassabb és legrosszabbul szervezett bíróságává degradálódott. Évek óta nincsenek megoldva olyan egészen alapvető kérdések, mint például a polgári iratok tempós, gyors, zökkenőmentes beadása, vagy a betekintés ésszerű várakozási időn belül. (Azt mondják: nincs pénz, nincs ember. Valóban nincs?! Akkor mivel magyarázható, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróságon - ami gazdaságilag szintén Önökhöz tartozik - mindez megy, mint a karikacsapás. Oda van pénz? Oda van ember?)

Tisztelt Elnök úr!

Ön nemrég vette át a Fővárosi Törvényszék vezetését, nyilván nem hozhatta még helyre ennyi idő alatt azt a rombolást, ami az elődje regnálása alatt végbement. Mindenesetre annyi bizonyos, hogy bőven akad tennivalója, unatkozni egészen biztosan nem fog.

Kérem, fogjon hozzá!

2012. november 29. őszinte tisztelettel és bizalommal: Kalmár László

ui.:

http://krokotanarur.atw.hu/2012/Fazekas.htm címen ezt a beadványomat nyílt levél formájában közzétettem a világhálón. (Kivéve belőle minden olyan utalást, amelyből az eljáró bírónő személyére lehetne következtetni, hiszen ártani semmi esetre sem szeretnék neki!) Amennyiben megkapom a hozzájárulását, a majdani válaszát is fel kívánom tenni, természetesen kommentár nélkül. (Ehhez elvben nem lenne szükséges a tisztelt Elnök Úr hozzájárulása, én azonban ettől függetlenül tiszteletben fogom tartani az Ön kérését: ha bármely megfontolásból azt kéri, hogy a válaszát kezeljem diszkréten, akkor ezt fogom tenni.) A történtekről a Magyarok Házában tartott beszámolómat pedig megnézheti a http://www.youtube.com/embed/tHYfoXfQQnQ címen.