Korunk rendíthetetlen antifasiszta élharcosa: dr. Gál Péter.

(Avagy: Hogy is állunk azzal a fenemód nagy önérzettel Péter?!)

Korábban már foglalkoztunk az igen kiváló dr. Gál Péterrel, a hazai igazságszolgáltatás bajnokával, a zsidó öntudat non plusz ultrájával, aki kivont vizipisztollyal támadt egyenesen a Fővárosi Törvényszék galád elnökére, mert az szó nélkül merte hagyni, hogy szerkesztőnk – miután az ügyvéd úr a zsidó maffiával és kézlevágással kezdte fenyegetni - javasolni merészelte neki ugyanazt, amit egyébként az izraeli főrabbi is évente kér tőle és társaitól: térjenek végre haza, tárt karokkal várják őket az otthoniak…

Olvashattunk ezt követően páratlan irodalmi értéket képviselő, stilisztikai bravúrokat Péterünktől arról, hogy miként is kezdődött egykoron a holokauszt. Szemléletes képet vázolt fel a lelki szemei előtt már újra sorakozó marhavagonokról, a rá és társaira leselkedő ordas fasiszta veszélyről.

Írásaiból csak úgy sütött a dicséretes zsidó identitás, a zsidó önérzet, a zsidó öntudat, és mindenek előtt az irigylésre méltó zsidó szolidaritás.

Szemeink szinte már könnybe lábadtak, amikor szerkesztőnk valami isteni szikrát követve úgy gondolta: nézzünk talán mélyebben utána annak a bizonyos fegyelmi ügynek, mégis pontosan miért is marasztalhattak el egy ilyen kiváló embert… Mit mondhatnánk, szerkesztőnket a megérzései ezúttal sem csalták meg:

Mint azt ezen a címen olvashattuk, a Kamara jogerősen elmarasztalta szándékos fegyelmi vétség miatt (Ügyszám 2009.F.254 (2009.V.245)) Péterünket, mert pénzt vett fel egy naiv ügyféltől egy olyan beadvány megszerkesztéséért, amelyről pontosan tudta, hogy a benyújtási határideje már lejárt, és persze jogvesztő határidőről volt szó, igazolásnak nem volt helye. A hírforrásból azt is megtudhattuk, hogy az ügyféltől átvett pénzt esze ágában sem volt visszaadni, ezért a megkárosított ügyfele Gál úr barátjához, dr. Kende Péterhez fordult. Idő közben kiderült, hogy éppen a tartalom és a forma marxi egységét személyében megtestesítő dr. Kende Péter ajánlgatja rendre dr. Gál Pétert azoknak, akik kellően jámbornak, békésnek, és hiszékenynek látszanak… Így aztán a legjobbhoz fordult a megkopasztott áldozat… Olyannyira, hogy amikor végül megelégelte, és beperelte dr. Gál Pétert, nem más, mint dr. Kende Péter vállalta el kiváló barátja jogi képviseletét a perben. (Végtére is igazán természetes, hogy egy ügyvéd nem képes saját magát megvédeni, hanem e célból másik ügyvédhez fordul. Tisztelettel kérdezzük dr. Gál Pétertől: ha saját magát nem tudja megvédeni, nem érzi-e furcsának, hogy másoktól viszont milliókat vesz fel szakszerű és eredményes képviseletet ígérve nekik?!) A per során dr. Kende Péter is remekelt: többszöri bírói felhívás ellenére még csak védekezést sem nyújtott be.

2011. június 9-én dr. Vasady Lóránt bíró a II. és III. Kerületi Bíróságon 19.P.III.25.784/2010/13. számú ítéletében kötelezte dr. Gál Pétert, hogy fizessen meg az általa becsapott ügyfelének 694.000Ft kártérítést, tekintélyes összegű kamatot, és 76.338Ft perköltséget. Az összeget azonban a mai napig sem fizette meg a mi kiváló Péterünk, állítólag ugyanis fellebbezett, csupán a bíróságon valamiféle csoda folytán nem találják a fellebbezését… (Ennek nyilván semmi köze nem lehet ahhoz, hogy arról a bíróságról van szó, ahol történetesen az ügyvéd úr felesége – dr. Gál Péterné – büntető bíró…)

Szerkesztőségünk rá kíván mutatni: fellebbezési eljárásban csak olyasmit lehet előterjeszteni, aminek előterjesztésére a félnek az első fokú eljárásban a tárgyalás berekesztéséig önhibáján kívül nem volt lehetősége. Azok után, hogy Péterünk, pontosabb Pétereink (a Gál, meg a Kende) még védekezést sem terjesztettek elő első fokon, nehéz elképzelni, hogy vajon milyen alapon nyugszik ez az állítólagos fellebbezés, már persze ha egyáltalán valóban létezik. (Péterünk ugyanis már a fegyelmi eljárás során is cinikusan elismerte, hogy szándékosan követte el a fegyelmi vétséget, amiért végül figyelmeztetésben részesítette a Kamara. Megjegyezzük: a világ bármely más ügyvédi kamarájában az ilyesmi a kamarai tagság azonnali megszüntetését vonja maga után. Nálunk azonban sajnos a tagdíj fontosabb a renomé megőrzésénél.)

A csattanót azonban a végére hagytuk: szerkesztőségünk megtudta, hogy a dr. Gál Péter által megkárosított ügyfél nem más, mint az a jelenleg Németországban élő Sz. Tamás, akinek az édesapja zsidók százainak az életét mentette meg a nyilas-korszakban! (Sz. Tamás édesapja nélkül vélhetően nem gyönyörködhettünk volna többek között Konrád György előadásaiban sem a könnyű drogok legalizálásának szépségeiről… Erről többet itt, vagy itt.)  

dr. Gál Péter szerkesztőnk esetében (is) kissé már unlamas „módszerével” próbálkozik: lefasisztázza, és a nyilas-korszakban állítólag meghalt rokonságára hivatkozik. Már többször, több fórumon kifejtettük: nem tudunk visszataszítóbbat elképzelni annál, mint amikor valaki a származásából, illetve mások szenvedéseiből, esetleg halálából próbál magának előnyöket kovácsolni.
Miközben dr. Gál Péter fennhangon fasisztázza le a nála esetenként ezerszer különb embereket, és hangoztatja a zsidóságát, meg a rokonai egykori szenvedéseit, éppen olyan embert lopott gátlástalanul, szemrebbenés nélkül Sz. Tamás személyében - nyilván a hálaérzet sajátos, Gál Péter-i megnyilvánulásaként -, akinek az apja az egyik legismertebb, legönzetlenebb zsidó-mentő humanista volt a háborúban.

Ennyit dr. Gál Péter öntudatáról, fasisztázásáról, hitelességéről, emberi lényegéről.

Ugyanakkor talán említsük meg azt is, hogy dr. Gál Péter szerkesztőnk kislánya édesanyjának nagyjából egymillió forintjával sem hajlandó elszámolni kereken 3 hónapja, pedig a megbízása teljesítés előtt szűnt meg, és a megbízásban vállaltaknak csupán a töredékét teljesítette, már persze ha teljesítésnek lehet nevezni a látványos és teljes bukást szinte minden területen, sőt több esetben a kifejezett károkozást! Az pedig már csupán hab a tortán, hogy Péterünk 3 hónapja nem hajlandó visszaszolgáltatni volt ügyfele iratait sem, a megbízási szerződésről pedig egyenesen megtagadta, hogy másolatot adjon szerkesztőnk gyermeke édesanyjának. (Péterünk arra hivatkozott, hogy ő nagyon gyáva ember, és ő bizony fél. Vajon kitől? Az 52 kilós, 160 cm magas anyukától? Mert neki kellene átadni az iratait. Mit is mondhatnánk erre… Mi nem félünk. Igaz, sosem károsítottunk meg senkit. Nem loptunk, nem csaltunk. Egész életünkben úgy éltünk, hogy ne kelljen félnünk senkitől, hogy bárkinek egyenesen tudjunk a szemébe nézni. Péterünk viszont valami egészen hihetetlen szégyenre kényszerült valamiért: bevitt egy zacskó iratot a Kamarába azzal, hogy ő nem meri személyesen átadni ezeket a volt ügyfelének, adja oda neki a Kamara! Persze csak úgy szívességből, tételes jegyzőkönyvezés nélkül. Az ügyfél meg vigye szépen haza, és bízzon meg Péterünkben, ne akarja ellenőrizni és jegyzőkönyvezni, hogy mit is kap vissza egykori ügyvédjétől.)

Az ügyvéd úr fegyelmi, polgári és büntetőjogi felelősségre vonása kora ősszel esedékes. Sz. Tamással szemben sem úszta meg, és egészen biztosak vagyunk benne, hogy szerkesztőnkkel, és a bepalizott anyukával szemben sem fogja megúszni.

A fejleményekről természetesen a jövőben is tájékoztatni fogjuk olvasóinkat.