MAGYAR JUSTITIA BIZOTTSÁG

(SZÓRÓLAPJA)

 

 KÍSÉRTET  JÁRJA  BE  A VILÁGOT,  A MAGYAR  FASIZMUS  KÍSÉRTETE.

SZENT  HAJSZÁRA SZÖVETKEZTEK   E  KÍSÉRTET ELLEN A TÁJÉKOZATLANOK,  A HISZÉKENYEK,

A GYENGEELMÉJŰEK, A SAJÁT  BŰNEIKET  PALÁSTOLÓK  ÉS  A  NOTÓRIUS HAZUDOZÓK.

 

    Karl Marx & Frederich Engels  KOMMUNISTA KIÁLTVÁNY c. 1848-ban megjelent “termésük” óta, aligha volt olyan  esemény, amely egyik pillanatról a másikra   úgy megrengette volna Európa és/vagy a világ  közvéleményét, mint Gyöngyösi Márton (jobbikos) parlamenti képviselő  felszólalása 2012. november 26-án. Gyöngyösi  képviselő  azt merészelte mondani, hogy  nemzetbiztonsági kockázatot jelenhetnek azok a személyek, akik kettős állampolgársággal rendelkeznek.

 

    Gyöngyösi  Mártonnak igaza van! Állítását közvetlenül és/vagy  közvetve  az is  igazolja,  hogy bolygónk  államainak  többségében,-  többek között  az USA-ban,  Izraelben,  Nagy-Britanniában,   az Orosz Föderációban,  Franciaországban, Törökországban, Görögországban, stb., stb.,   nem lehet kettős állampolgársággal rendelkező személy a törvényhozó testület vagy országos (stratégiai) ügyeket intéző szervezet (intézmény, főhatóság , stb.,) tagja.  Ez a törvénybe foglalt tiltás, vagy hallgatólagosan (de szigorúan)  betartott  gyakorlat - számos más intézkedés mellett-,  a nemzetbiztonsági  kockázat  csökkentését szolgálja, és  érdeke annak is, aki kettős állampolgársággal rendelkezik.

 

    Történelmi tapasztalatok sokaságával igazolható, hogy az esetek többségében,  az  országos ügyekkel foglalkozó testületekbe (szervezetekbe, intézményekbe, stb.,) bejutott (vagy bejuttatott)  kettős állampolgárságú személyek közül kerültek ki azok, akik  bizalmas (titkos)  információkat továbbítottak “kapcsolataikhoz”. Az informátorok munkáját anyagi és/vagy  erkölcsi elismeréssel honorálták, de voltak olyanok is, akik steril meggyőződésből, vagy dicsekvésből (jól értesültségük mutogatásával) fecsegtek ki  “hétpecsétes” titkokat kívülállók számára.

 

     A végeredményt illetve, teljesen közömbös, hogy  milyen indíttatásból jut ki bizalmas anyag idegenekhez, de az  vitathatatlan, hogy a  kettős állampolgárságú  személyek idegenekkel való kapcsolata  jelentősen meghaladja (meghaladhatja) a csak magyar állampolgársággal rendelkezőkét,  bár természetesen  az utóbbiakat sem lehet kizárni a titkos információkat  kiszivárogtatók köréből (ennek a vizsgálata viszont más “peranyag” témakörét képezi).

 

     A fentiekből következik, hogy Gyöngyösi Mártont köszönet illeti a  kettős állampolgárságú képviselők  feltérképezésének  felvetéséért,  és  figyelmeztetést érdemelnének azok, akik  eddig  nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel, sőt  többségük most is csupán arra koncentrált, hogy mit lehet belemagyarázni Gyöngyösi nyilatkozatába, hogyan lehet (az általa is elismert és azért bocsánatot kért) félreérthető mondatát országos méretű, sőt világméretű botránnyá tupírozni!

 

      A kettős állampolgárságú képviselők potenciális  nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek (jelenthetnek) az állam számára,  és ezt a kérdést nem lehet hangerővel,   indulatos (érzelmi alapokon nyugvó) nyilatkozatokkal, fenyegetésekkel, műfelháborodással   vagy a tudatlanságra utaló “nagyvonalúsággal ” (engedékenységgel)   negligálni, mert ha tetszik egyeseknek, ha nem,-  a nemzet biztonsága sokkalta fontosabb, mint valakivel (valakikkel)  való rokonszenv vagy ellenszenv,  valamint  a rossz értelemben vett hagyománytisztelet.

 

      Nem is érthető, hogy mi váltotta ki a képviselők indulatrohamát, miért követelték Gyöngyösi   kitiltását, hiszen a  demokrácia egyik “kelléke” a tisztánlátás!  És az sem érthető, hogy a magyar belpolitika egy adott témaköre miért idegesítette fel  azokat az államokat is (?), akik  csak azért nem készítettek “listát”   eleddig a kettős  állampolgársággal rendelkezőkről, mert  ilyenek nincsenek a nemzetbiztonsági kockázat  szempontjából neuralgikus pozíciókban!

 

     “Velikíj” Sztalin az ehhez hasonló kérdéseket úgy intézte el,  hogy ha pl. egy adott csoport esetében gyanússá válhatott  egy  (vagy több)  személy, akkor  a csoport nagyságától  függetlenül  mindenkit likvidáltatott, és  nyugodtan hajtotta álomra a fejét,  annak a biztos tudatában, hogy a vélt vagy valós ellenség  nem maradt életben.

 

      Mielőtt Sztalin iránti szeretetemmel   vagy tettének ajnározásával vádolnának,  Gyöngyösi Márton nyilatkozatának valós tartalmával  azonosulva,  meg kell jegyeznem,  ebben az esetben kizárólag arról volt szó, hogy fel kell térképezni a kettős állampolgárságú személyeket, mert ha még azt sem tudjuk, hogy kik azok, illetve hányan vannak, akkor  megengedhetetlen helyzetben van a parlament, és nem Gyöngyősit kell elmarasztalni, hanem  mindazokat a  képviselőket, akik  vagy  őszintén  vagy műfelháborodást  erőltetve magukra, hüvelykujjukkal  lefelé mutogattak  Gyöngyösi kipaterolására.  

 

         Az izraeli állampolgársággal  rendelkező képviselők megemlítése is jogosnak tűnik, hiszen egyetlenegy magyar-izraeli kettős állampolgársággal rendelkező képviselő sem  határolta el magát, amikor az izraeli miniszterelnök arra utalt, hogy felvásárolja hazánkat,  vagy akkor sem, amikor Thürmerék  koszorúztak a 19-es tanácsköztársaság  emlékművénél,  sőt azt sem kifogásolták,  hogy   Kun vagy Szamuely utcanevek  tarkítják  helységeinket. 

 

        Ugyanakkor telkes  mértékben érthető  zsidó honfitársainknak    egy esetleges antiszemita szervezettel szembeni  félelme, bár  azt  permanensen  elhallgatják, hogy a zsidókkal szembeni atrocitást elkövetők -  anno dacumál  -, a legszigorúbb büntetésben részesültek,   a “Népbíróság”  két kézzel szórta a halálos ítéleteket és a börtönéveket, sőt még ma is üldözik a gyanúsítottakat.  Zsidó honfitársaink még a törvények  megkerülésével a lincseléstől sem zárkóztak el  1945-ben,  amikor bosszúállásuk látványos bizonyítékául,  az Oktogon lámpaoszlopaira  felakasztott nyilasokat himbált a szél.

 

         Szelektív gondolkodásukat fémjelzi, hogy  még nyilatkozataikban sem határolódtak el  azoktól a zsidóktól, akik pl. 1919-ben  több mint 500  embert végeztek (végeztettek) ki bírósági ítélet nélkül, kilakoltatásokkal és  kínzásokkal töltötték az idejük  jelentős részét,  kulcsfontosságú  pozíciókban  feszengtek és a rablásokban is  kimagasló szerepet játszottak!  Vagyis: nekünk is lehetnek jogos félelmeink, olyan  félelem megalapozókra gondolva, mint (a teljességre való törekvés igénye nélkül):   Kun  Béla, Szamuely Tibor, a Forradalmi Kormányzótanács népbiztosai, Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Farkas Mihály, Péter Gábor,  Aczél György, Fekete János, Apró Antal, Pető Iván, Bauer Tamás,  Horn Gábor,  Spiró György,  Vadai Ágnes,  Bokros Lajos,  Biszku Béla,  Hack Tamás, Tabajdi Csaba,  Lévai Katalin, Lendvai Ildikó,  Heller Ágnes, Farkasházy Tivadar,   Alföldi Róbert,  Fodor Gábor, Landeszmann György, Schweitzer József és hasonszőrű társaik, akik sokat ártottak a  magyar népnek és aligha szolgálták a harmonikus együttélés ügyét.

 

        Ki kell hangsúlyoznom, hogy ezek a beteges agyműködéssel rendelkező személyek  a  magyar állampolgárságú  zsidóság     kisebb csoportjaihoz tartoztak vagy tartoznak, de ennek ellenére hatalmas sebeket ejtettek nemzetünk testén, sőt saját magukra  is maradandó szégyen-bélyeget ütöttek. Sajnos a rosszul értelmezett  összetartozás szellemében a nagyszámú,  normálisan  viselkedő  zsidó honfitársaink  vagy nem akartak, vagy  féltek szót emelni a  magukból kivetkőzött “vezérürük” ellen,  ezért  sokakban az a téves  meggyőződés alakult ki, hogy “egyik kutya, a másik eb”, és ez is megnehezíti a megbékélés  folyamatát.

 

        A megbékélés folyamatát a MAZSIHISZ sem támogatja, pedig lehetősége lett volna a hangadók lecsillapítására  vagy az igazság  közzétételére.  Személy szerint már többször szóvá tettem például azt a tényt, hogy a MAZSIHISZ   téves  információk alapján  karolta fel Király Béla elismertetését a YAD VASHEM kitűntetésre. Király primitív hazudságok több változataival  vezette félre patrónusait, orruknál fogva vezette  az elismerést adományozókat.  Hiteles adatokkal  igazoltam azt is, hogy Királlyal ellentétben Fehér Lajos, kiváló ökölvívónk,  1943-44-45-ben rendszeresen  segítette  a társadalom perifériájára kirekesztett  zsidó honfitársainkat, bujkálókat, gettóba zártakat és  a katonaszökevényeket,  az életét kockáztatva  vitte nekik a kenyeret abból a pékségből ahol dolgozott a (a tulajdonos  tudtával és engedélyével). Fehér  Lajos tettét  sokan ismerték, olimpiai bajnokok, zsidó rabbik,   és más hiteles személyek is  aláírásukkal igazolták tetteit, de a MAZSIHISZ még csak válaszra sem méltatta a levelet (újságokban is megjelentetett cikket),  talán azért, mert  mérsékelné azokat a  bizonyíthatatlan vádakat, amelyekkel   egyes  “hangadók”  az  egész magyarságot  bűnösnek titulálják a  zsidókkal szembeni atrocitásokért,  azokat is, akik akkor  még meg sem születtek, és azokat is, akiket  kivégeztek.

 

        Hasonló szelektív  hozzáállás  láttán,  nem lehet abban bízni, hogy  a kettős állampolgársággal rendelkező  zsidó honfitársaink mindegyike,-  a parlamentben vagy azon kívül (esetleg külföldön), esküjéhez  híven képviseli a magyarság érdekeit. Példaként megemlíthető a parlamentben rikácsoló (azt harmadosztályú kiskocsmának néző) Vadai Ágnes “honanya”,  aki egy  izraeli rádiónak adott  nyilatkozatában, vénasszonyokat megszégyenítő fecsegéssel tájékoztatta a hallgatóságát a magyar parlament  belső ügyeiről,  a vitákról és az általa szélsőjobboldali  párt vagy személy  állásfoglalásáról. Hasonló nyilatkozat  elképzelhetetlen  lenne  a nyugati demokráciákban  bizalmi helyen lévő  képviselők részéről, kivéve az EP-ben  vircsaftozó  (saját hazájukra és kormányukra sarat  dobáló) Göncz  Kinga, Bokros Lajos,  Tabajdi Csaba, Lévai Katalin EP képviselőket. Bár az igazsághoz tartozik, hogy esetenként Deutsch Tamás is   megengedhetetlen kijelentéseket használ és magatartásával sem öregbíti a magyarok hírnevét. 

 

       Nem lenne  nehéz   annak a  bizonyítása, hogy a  világ számos államában  élő zsidókkal szembeni  ellenszenvet a mindenhol  felbukkanó  hangadók (cionisták)  gerjesztik,  még akkor is, ha ezt képtelenek belátni. Nemrégiben  az  antiszemitizmus növekedéséről lehetett olvasni és hallani a hazai és a külföldi médiák sokaságában.  A felemlített példák  súlyossága mellett a Gyöngyösi féle nyilatkozat említésre sem  méltó!  Nem sokat tévedne az, aki arra tippelne, hogy  a Gyöngyösi  nyilatkozat miatt  itthon kialakult, viharos gyorsasággal  elterjedt, feltupírozott,   és  agyon-magyarázott  botrányt, csakis egy  jól előkészített, jól szervezett és  “jól pénzelt” akcióval lehetett végrehajtani.

 

       Sajnálatos, hogy ebben az akcióban  a FIDESZ-esek is részt vettek, sajnálatos, hogy  “a  fák miatt nem látták az erdőt”,   sajnálatos, hogy   az okokat és az okozókat  nem   elemezték, egy követ fújtak  az LMP-vel, az MSZP-vel és a  Hit Gyülekezete  nevű  felekezettel. Ez a trió  olyan káprázatos gyorsasággal összeállt, mint hajdanában Sztalin Hitlerrel, vagy mint az ecetsavban a szénatom a hidrogén és az oxigénatomokkal.       

 

       Befejezésként megemlítem, hogy nem személyek vagy pártok  mellett, és nem  ellenük ragadtam meg a klaviatúrát! Mint állampolgár és mint  némi nemzetbiztonsági tapasztalattal rendelkező nyugalmazott katonatiszt, felelősségem tudatában állítom,  hogy a kettős  állampolgársággal rendelkezők nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek (jelenthetnek) egy állam számára. Elengedhetetlennek tartom tehát, hogy  feltérképezzék a parlamentben lévő képviselőket, és  megengedhetetlennek, hogy ez ellen bárki is kifogást emeljen, még akkor sem,  ha ez a felmérés  több magyar-izraeli  kettős állampolgársággal rendelkező  alighanem  személyt érint, mint magyar-mexikói vagy magyar- mozambiki  kettős állampolgársággal rendelkezőt.

 

        Mint  magyar állampolgárságú,  több mint negyven éves  katonai szolgálattal rendelkező személy,  az MTA hadtudományi doktora,  egykori egyetemi tanár,  a HAZA SZOLGÁLATÉRT ÉRDEM ÉREM  ARANY  fokozatának birtokosa,  a korrupt, törvényt sértő és hazug  hajdani katonai vezetők   nemzetellenes tevékenységének leleplezője,  nem kifogásoltam  Mécs Imre  honvédelmi bizottsági elnök   bölcs és  figyelmes intézkedését, miszerint (mint az FKGP honvédelmi kabinet vezetője) csak azután vehettem részt a HB üléseken, miután tüzetes (ún. “C” típusú) vizsgálaton estem át.  Tanúja lehettem, hogy milyen  felületesen  és nagyfokú hozzá nem értéssel kezelték a  titkos katonai anyagokat, tanúja voltam  a “kétkezes” szavazási rendszernek, ami azt jelentette, hogy egy HB tag egy másik helyett is szavazhatott (mindkét kezét a magasba lendítve), így  nem volt ritkaság, hogy a HB tagság fele volt jelen az ülésen, de a szavazatok száma  100 %-os volt!  Nagy a valószínűsége annak, hogy   a  HB tagságért  járó + 30%-os  fizetés kiegészítést  szintén két kézzel vették át...

 

             Kellemes  ünnepeket és boldog (nemzetbiztonsági kockázattól mentes) új évet kívánok minden Olvasónak:

 

                                                                                                                                                                                           tisztelettel:  

                                                                                                                                                                                    (Prof. Dr. Bokor Imre)