dr. Ladnyik
Edina - X-XVII. kerületi vezető-helyettes ügyész -, és
a becsület.
Olvasóink
többsége számára nem újdonság, hogy szerkesztőnk számítógépeit 2009. október
1-én a XXI. Kerületi Rendőrkapitányság emberei lefoglalták. Az általuk
készített házkutatási és foglalási jegyzőkönyv több tekintetben is hamis
közokiratnak bizonyult: valótlanul tüntették fel a jegyzőkönyvben, hogy
szerkesztőnk nem volt közreműködő, nem adta át magától a kérteket, amiért
ténylegesen kutatniuk kellett. A valóságban szerkesztőnk készségesen átadott
nekik mindent, kutatni meg még véletlenül sem kutattak. (Őszintén szólva eleve
csak rendőr-aggyal lehet olyasmit kitalálni, hogy egy hatalmas szervergépet a
tulajdonos csak úgy eldugna, úgy kellene kutatni utána
mondjuk az asztalfiókokban J
J J.
Persze a rendőraggyal hazudni sem érdemes, mert a hazug rendőrt a sánta
kutyánál is könnyebb utolérni. Az ostoba társulat ugyanis informátoruk
bemondása alapján rögzítette a lakás helyiségeit a jegyzőkönyvben, és arra nem
gondoltak, hogy az informátor - J. Krisztina, aki 5 évvel korábban járt szerkesztőnk lakásán - netán nem emlékszik pontosan a lakás összes
helyiségére, azt pedig utólag nehéz lesz megmagyarázni, hogy egy alapos
házkutatás során 2 helyiséget sem vettek észre a lakásban a rendőrök. Arra
pedig végképp nem gondoltak, hogy szerkesztőnk polgári perbe hívja a
rendőrséget, tanúként megidézteti a házkutatáson jelen volt Karácsony József
salgótarjáni informatikai szakértőt, a szakértő pedig szerkesztőnk záporozó
keresztkérdéseinek tüzében összeomlik, és elmondja az igazat.)
Olvasóink
többsége számára az sem újdonság, hogy bár a számítógépeket éppen működés
közben foglalták le, és a belépési jelszavakat is kipróbálták, csoda történt:
mire a szakértő leért Salgótarjánba a lefoglalt számítógépekkel, a nagy
szervergépből szőrén-szálán eltűnt a winchester. Merő véletlenségből az a
winchester, amelyen közel 100 órányi DVD minőségű videó anyag volt a rendőrbűnözők
rémtetteiről a 2006 őszétől 2008 őszéig terjedő időszakból. (Hogy már itt
helyben kilopta valamelyikük a gépből a winchestert, vagy a szakértőre bízták
az eltüntetést, ez talán már sosem fog kiderülni. Csak annyi biztos, hogy winchester
nem vész el, csak átalakul. Vagy gazdát cserél.)
A
házkutatásban egyébként a csepeli rendőrség állományából a következők vettek
részt: dr. Pacsi Judit rendőr hadnagy, Svercsics
Györgyi rendőr százados, dr. Szmolár-Pradovszky
József rendőr-százados, Madarász László rendőr főtörzs zászlós, továbbá jelen
volt Karácsony József szakértő, és Szelényi Gábor szaktanácsadó.
Mint
tudjuk: 2009 tavaszán a felső rendőri vezetés kiadta az utasítást a fellelhető
összes bizonyíték megszerzésére, illetve megsemmisítésére a Gergényi-Tóth-Dobozi
nevekkel fémjelzett időszakra nézve. Akkor már az MSZP irányítása alatt álló
rendőrbűnözők is pontosan tudták, hogy jön a kormányváltás, felállnak a
vizsgáló bizottságok, egyszóval szorul a nyakuk körül a hurok. Szerkesztőnk
pedig régóta célkeresztben volt, hiszen a felvételeivel nem kevés magyar
hazafiakkal szemben koholt koncepciós eljárást, és nem kevés hamisan tanúzó
rendőrbűnözőt buktatott meg.
De
vajon hogyan került az ügy Csepelre? A magyarázat egyszerűnek tűnik. A "vörös" proli
Csepel mindig hű kiszolgálója volt a bolsevik diktatúrának. Rákosi alatt
éppúgy, mint Kádár alatt, majd Horn, végül pedig Gyurcsány alatt. A csepeli
kapitányságon pedig már korábban is számos alávaló feladatot hajtottak végre Gergényi, majd Tóth alatt is politikai megrendelésre.
Másrészt ahhoz, hogy szerkesztőnk számítógépeit lefoglalhassák, találniuk
kellett valamilyen mondvacsinált ürügyet. És aki
keres, az talál:
J.
Krisztina szerkesztőnk tanítványa volt valaha. 17 éven át járogatott vissza
több-kevesebb rendszerességgel a "tanár úrhoz". Idő közben történt egy-két
mozzanat az életében, amiről persze hallgatott, ami csak utólag derült ki
szerkesztőnk számára. 18 évesen összefeküdt egy roma fiatalemberrel, akitől
kislánya született. Azután kiadta a fiatalember útját, az alig fél éves
kislányát a dédnagymamára bízta, ő meg odaköltözött a Baross utcai kocsisorra.
Onnan viszonylag hamar elűzték a vetélytársak, így a csepeli úton dolgozott
tovább. Mint ismeretes, a rendőrök az örömlányokat nem véletlenül hagyják zavartalanul
dolgozni. Egyrészt számukra ugye ingyenes a szolgáltatás, másrészt az örömlányok
általában alvilági körökben mozognak és így sokszor hasznos információkkal
tudják segíteni a nyomozókat. (Persze ez
utóbbi ténykedésük nem éppen veszélytelen.) Tény, hogy a csepeli
kapitányságon egy időben az a mondás járta: két féle rendőr létezik Csepelen:
az egyik, aki már megfordult J. Krisztinában, a másik, pedig, aki majd ezután
fog megfordulni benne.
Úgy
tűnik, amint felvetődött, hogy szerkesztőnk számítógépeit meg kell szerezni,
azonnal megtalálták a megfelelő "felhajtót": J. Krisztina 2009. július 7-én
feljelentette szerkesztőnket - egykori tanárát,
akihez 17 éven át kitartóan járogatott, amíg végül pár alkalom erejéig sikerült
elérnie, amiért ennyi éven strapálta magát -, mégpedig papíron azért, mert
szerkesztőnk készített neki még korábban egy IWIW adatlapot, és J. Krisztina
egyszer csak felfedezte, hogy az adatlapon olyasmi is van, ami neki nem tetszik.
(Érdekes: hosszú ideig nem volt problémája az adatlappal, és soha nem is
jelezte szerkesztőnknek, hogy változtatni kellene rajta. Amúgy meg ismerte a
belépési adatokat, ő maga is meg tudta volna változtatni, vagy akár meg is
szüntethette volna. Aztán egyszer csak egy lázas éjszakán megjelent előtte a
nagy égi vajda lángoló rendőrfakabát
képében, és így szólott hozzá: "Lányom, holnap szépen feljelentést teszel a
tanár úrral szemben a kapitányságon.")
Azonnal
el is rendelték a nyomozást a Btk. 300/C. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2)
bekezdés a) pontja szerint minősülő számítógéprendszer és adatok elleni
bűncselekmény megalapozott gyanúja miatt. Valamivel később pedig váratlanul
megjelentek szerkesztőnk lakásán és lefoglalták a hőn áhított számítógépeket. A
számukra kínos tartalmú winchester pedig eltűnt a lefoglalt gépek egyikéből.
De
nézzük a dolog jogi oldalát.
Btk. 300/C. § (2)
Aki a) számítástechnikai rendszerben tárolt, feldolgozott, kezelt vagy
továbbított adatot jogosulatlanul megváltoztat, töröl
vagy hozzáférhetetlenné tesz.
A
Btk. 300/C. §-ban foglalt bűncselekmény esetében az
elkövetés helyeként annak a számítógéprendszernek a helye minősül, amelyen az
adatokat megváltoztatták, megsemmisítették, vagy hozzáférhetetlenné tették. Az IWIW-ről lévén szó, ez a IX. kerületben van! Márpedig a
nyomozó hatóság illetékességét az elkövetés helye határozza meg! Milyen alapon
volt tehát akkor a csepeli kapitányság illetékes egyáltalán? Mert az, hogy
szinte mindegyikük megfordult már J. Krisztinában, kétségtelenül nyomós
motiváció lehet, a hatályos Be. azonban ezt a mai napig sem említi az
illetékesség alapjául szolgáló tényezők között.
A
másik, hogy mitől is Btk. 300/C. § (2) bekezdés a) pontja egyáltalán?! Mert ugye a csepeliek által hivatkozott jogszabály
számítógépes adatok megváltoztatásáról,
hozzáférhetetlenné tételéről, vagy törléséről beszél. A
J. Krisztina által tett feljelentést viszont még a legelvetemültebb
rendőr-aggyal sem lehet egyik kategóriába sem besorolni. Szerkesztőnk később addig ütötte a vasat,
amíg el is ismerték, hogy "tévesen minősítették" a feljelentést, mert az
valójában a Btk. 177/A. § szerinti személyes adattal visszaélésként
minősíthető:
Btk. 177/A. § (1) Aki a
személyes adatok védelméről vagy kezeléséről szóló törvényi rendelkezések
megszegésével a) jogosulatlanul vagy a céltól eltérően személyes adatot
kezel.
Vajon
csupán a szokvány rendőri hülyeségről volna szó? Nem,
dehogy!!! Arról van szó, hogy a személyes adattal
visszaélés nélkülözhetetlen kritériuma az úgynevezett "jelentős érdeksérelem", amit ugye még nyögve-nyelve sem lehetett
volna kimutatni az eset kapcsán, azaz ezen a jogcímen nem rendelhettek volna el
nyomozást. (A jelentős érdeksérelem ugyanakkor nem kritériuma a Btk. 300/C. §
szerinti bűncselekményeknek.) Másrészt
viszont személyes adattal visszaélés esetén nem
jellemző a számítógépek lefoglalása, az illetékesség pedig egyértelműen az V. kerületieknél lett volna, akik gerincesebbek
annál, hogy efféle politikai megbízásokat felvállaljanak.
És itt jön a képbe az ügyészség. Miután szerkesztőnk nem adta egykönnyen a
bőrét, előbb a kutyaszorítóba került XIV-XVI. Kerületi Ügyészség szállt ki a
balhéból, majd nem sokkal később az V-XIII. Kerületi Ügyészség is menekülőre
fogta, amikor a Fővárosi Főügyészség jogsértéseken kapta őket. Így végül a
X-XVII. Kerületi Ügyészségre került a nyomozás felügyelete, és a főügyészség
elrendelte ráadásul a nyomozás "fokozott"
felügyeletét.
Szerkesztőnk
azonnal kérte az illetékesség és az elfogultság vizsgálatát dr. Ladnyik Edina vezető-helyettes
ügyésztől: kérte, hogy állapítsa meg, miszerint a nyomozást több,
mint fél éven át illetéktelen
nyomozó hatóság folytatta, másrészt állapítsa meg, hogy egyúttal elfogult is volt a nyomozó hatóság, de a
vele szemben fennálló kizárási okot elhallgatta hosszú ideig, holott
haladéktalanul köteles lett volna jelezni.
(A csepeliek ugyanis 2010 márciusában
bejelentették, hogy elfogultak szerkesztőnkkel szemben, és kérték másik
kapitányság kijelölését. A probléma csak ott van, hogy a
bejelentésükben egy 2009 október eleji történést jelöltek meg az elfogultságuk
okaként, arra viszont nem adtak magyarázatot, hogy miért nem akkor azonnal
jelezték az elfogultságot, miért jártak el nyugodt szívvel elfogultan 5 hónapig,
és miért csak akkor kérték a sürgős kizárásukat, amikor vissza kellett volna
adniuk a számítógépet a szerkesztőnknek, és ugye kiderült volna a winchesterlopás.
Később már maga a BRFK is hasonlóan járt el: 2010 decemberében bejelentette,
hogy 2009 novemberétől elfogult. Ezt azonban egy teljes éven át elfelejtette
bejelenteni! Kormányváltásnak, és a BRFK-n belül vezető váltásnak
kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy "eszükbe jusson" a már egy éve fennálló
kizárási ok.)
dr.
Ladnyik Edina kutyaszorítóba került: a hatályos Be. szerint a büntető eljárás
egyetlen szakaszában sem lehet felhasználni az eljárási törvénnyel ellentétes
módon keletkezett adatokat, bizonyítékokat. Ha kiderül, hogy az első perctől
kezdve illetéktelenül jártak el, ráadásul bevallottan elfogultak is voltak,
akkor nem lehet mást tenni, mint megismételtetni
a teljes nyomozást a kezdetektől a valóban illetékes, és persze
elfogulatlan nyomozó hatósággal.
dr.
Ladnyik Edina először az elfogultság kérdését tussolta le: kijelentette, hogy
amíg nem zárják ki a nyomozó hatóságot, addig törvényesen nyomozhat. Ez igaz
is, éppen csak ott van a baj, hogy a
kizárási ok nem maga a kizáró határozat, hanem az azt megalapozó körülmény.
Márpedig a hatályos Be. szerint nem járhat el az a hatóság, amellyel szemben
kizárási ok áll fenn. Vagyis ha a kizáró határozat csak egy évvel később
születik meg azért, mert a nyomozó hatóságnak addig sikerült elhallgatnia a
kizárási okot, akkor ez nem azt jelenti, hogy az egy éven át elfogultan
folytatott nyomozás törvényes lett volna. Ha a kizáró határozatból kiderül,
hogy a kizárási ok már régóta fennállt, akkor a nyomozást bizony meg kell
ismételni onnantól, ahonnan már bizonyítottan elfogultan járt el a hatóság.
(Tudja ezt persze dr. Ladnyik Edina is nagyon jól, csak éppen gyáva volt
felvállalni azt, hogy kimondja: hazánk rendőrsége éveken át hallgatja el a
kizárási okokat, és folytat koncepciós eljárásokat.)
Mindegy,
hiába tudjuk, hogy nem így van, dr. Ladnyik Edina itt még hivatkozhat arra,
hogy ő így értelmezi a kizárásra vonatkozó szabályokat: szerinte nem gond az,
ha a nyomozó hatóság egy éven át elhallgatja a vele szemben fennálló kizárási
okot.
Az
illetékesség kérdése azonban már
keményebb dió, fenn is akadt dr. Ladnyik Edina torkán:
Ugye
az nyilvánvaló volt, hogy a nyomozást nem ismételtetheti meg, az túl nagy
blamázs lett volna. Ugyanakkor viszont azt mégsem mondhatja, hogy a csepeliek
azért voltak illetékesek, mert egykoron a munkaidejük nagyobb részét töltötték
J. Krisztina ágyában, mint a kapitányságon. Azt azért mégsem tagadhatja le,
hogy az illetékességet az elkövetés helye
szerint kell meghatározni, és azt sem, hogy a Btk. 300/C. §-ban tárgyalt ügyek esetében ez a "megtámadott" számítógéprendszer
helyét jelenti. Végül pedig ugye mégsem állíthatja, hogy az IWIW
számítógéprendszere Csepelen van, amikor tudjuk, hogy a XI. kerületben
található.
dr.
Ladnyik Edina nyilván hosszasan vakargatta a füle tövét, hogy ebben a
helyzetben mit csináljon. Végül a lehető legostobább megoldást választotta: elkezdett hazudni a nyomozati iratok tartalmára
nézve:
2011.
október 6-án B.X.5348/2011/18-I.sz. elutasításában azt állította, hogy a csepeliek
azért voltak illetékesek, mert eredetileg a nyomozás zaklatás miatt is indult, és ugye
a zaklatás esetén az elkövetés helye a sértett lakóhelye, J. Krisztina pedig
valóban Csepelen lakik.
(Btk. 176/A. § (1) Aki abból a
célból, hogy mást megfélemlítsen, vagy más magánéletébe, illetőleg mindennapi
életvitelébe önkényesen beavatkozzon, rendszeresen vagy tartósan mást háborgat,
így különösen mással, annak akarata ellenére telekommunikációs eszköz útján
vagy személyesen rendszeresen kapcsolatot teremteni törekszik, ha súlyosabb
bűncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el, és egy évig terjedő
szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
(2) Aki mást
vagy rá tekintettel hozzátartozóját félelemkeltés céljából személy elleni
erőszakos vagy közveszélyt okozó büntetendő cselekmény elkövetésével
megfenyeget, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel,
közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.)
Ezzel
az állítással három komoly probléma is van: az egyik, hogy jól látható: zaklatásként
még egy elmegyógyintézeti ápolt sem értelmezhetné a J. Krisztina által
sérelmezetteket. A másik, hogy az
illetékességet az eljárás minden szakkaszában hivatalból vizsgálni kell,
így a nyomozás kezdeti szakaszában egy téves beminősítés nem eredményezheti
azt, hogy az illetéktelenül kezdett nyomozás "legálissá" váljon: amint kiderül,
hogy a helyes minősítés egyúttal az illetékességet is érinti, azonnal át kell
tenni az ügyet az illetékes hatósághoz. Van azonban egy harmadik probléma is
ezzel az állítással: történetesen az, hogy közönséges,
ordas hazugság:
A
2009. július 7-én kelt hivatalos 01210/1402/2009/bü. számú feljegyzésben egy betű nem sok, annyi sincsen
zaklatásra vonatkozóan, a nyomozást csak és kizárólag a Btk. 300/C. § alapján
rendelték el. (Azaz egészen nyilvánvalóan
illetéktelenül járt el a csepeli kapitányság. dr. Ladnyik Edinát pedig
szerkesztőnk könnyebben utolérte, mint ahogy azt a bizonyos sánta kutyát szokás
utolérni. Vajon a Harmat utcai ügyész-zseni nem gondolt arra, hogy szerkesztőnk
előbb-utóbb jogosult lesz betekinteni a nyomozati iratokba, és akkor vége a
játszmának, vége a hazudozásnak, kiderül a böszmeség?! Vagy csupán túlélésre játszott? Mert
hogy az utóbbi időkben már nem ő írja alá az ügyben született koncepciós
döntéseket.)
A
történethez azért hozzá tartozik még egy és más.
2010.
június 21-én szerkesztőnket meggyanúsították. Az akkor eljárt nyomozónő maga is
közölte: nem tehet mást, erre utasították. 2010. szeptember 29-én vádemelési
javaslatot is tettek - akkor adták vissza
a szétlopott számítógépet is -, 2010. október 27-én azonban az akkor eljáró
V-XIII. Kerületi Ügyészség vádemelésre alkalmatlannak találta a nyomozati
anyagot. Utasítást adott arra, hogy első
lépésként szerkesztőnek újra hallgassák ki, konkrét kérdésekre nézve
nyilatkoztassák meg, és a válaszai függvényében kell majd meghatározni a
nyomozás további teendőit.
Azután
a nyomozás felügyelete átkerült dr. Ladnyik Edinához. Hogy ő utasította-e a
rendőrséget az elődei által előírtak elszabotálására, vagy azok maguktól
szabotálták el az előbb részletezett utasítás végrehajtását - dr. Ladnyik Edina pedig csupán "nem vette
észre" a szabotálást szerkesztőnk számos jelzése ellenére -, az vélhetően
sosem fog kiderülni. Tény, hogy szerkesztőnket ezt követően 1,5 évig nem
hallgatták, ki, majd váratlanul 2012. február 23-án beidézték, és újabb - megváltozott - gyanúsítást közöltek
vele.
De
a lényeg csak most jön: az ügy előadja - a
kijelölés folytán eljáró tatabányai kapitányság nyomozója: Perje Tiborné -
egyenesen közölte szerkesztőnkkel: a
gyanúsítást követően 11 nappal - március
5-én - befejezik a nyomozást!
Szerkesztőnk
nem egészen értette a dolgot: a gyanúsítás ellen panasznak van helye, aminek az
elbírálására 15 napja van az ügyészségnek, és már ez sem fér bele a jelzett 11
napba. Másrészt szerkesztőnk elképzelései szerint egy jogállamban azért hallgatják
meg a gyanúsítottat, hogy előadja a védekezését, majd védekezése
alátámasztásául bizonyítékokat jelöljön meg, bizonyítási indítványokat tegyen,
állításait pedig nyilván ellenőrzi, a felmerülő ellentmondásokat pedig
tisztázza a nyomozó hatóság. A Római Egyezmény 6.
Cikkében legalábbis a következőket olvashatjuk:
3. Minden bűncselekménnyel gyanúsított
személynek joga van - legalább - arra, hogy
a) a legrövidebb
időn belül tájékoztassák olyan nyelven, amelyet megért, és a legrészletesebb
módon az ellene felhozott vád természetéről és indokairól;
b) rendelkezzék a védekezésének
előkészítéséhez szükséges idővel és eszközökkel;
c) személyesen,
vagy az általa választott védő segítségével védekezhessék,
d) kérdéseket
intézzen vagy intéztessen a vád tanúihoz és kieszközölhesse,
a mentő tanúk megidézését és kihallgatását ugyanolyan feltételek mellett, mint
ahogy a vád tanúit megidézik, illetve kihallgatják;
Szerkesztőnk
egyenesen megkérdezte Perje Tiborné nyomozónőtől: ha előre eldöntötték, hogy gyakorlatilag azonnal lezárják a nyomozást,
ha tehát teljesen mindegy, hogy mivel fog védekezni, mit fog indítványozni, ha
előre el van döntve, hogy a panaszát nyilván elutasítják, a védekezését nem
veszik figyelembe és nyilván minden bizonyítási indítványát zsigerből
elutasítják, akkor mégis minek hallgatják ki egyáltalán?!
A
sarokba szorított nyomozónő azonnal elkezdte kenni a fekáliát az ügyészségre:
közölte, hogy ő dr. Ladnyik Edina - illetve a X-XVII. Kerületi Ügyészség -
utasításai alapján jár el, az
ügyészség utasította, hogy sürgősen hallgassa ki szerkesztőnket - mert a megváltozott gyanúsítást mindenképpen
közölni kötelező -, de azután be kell fejeznie a nyomozást, nem adhat helyt
semmiféle védői indítványnak, nem vehet figyelembe semmit, kész, vége.
Hogy
valóban dr. Ladnyik Edina utasította-e az egészen nyílt jogtiprásra
erre Perje Tibornét, azt nem tudhatjuk, annyi biztos csupán, hogy Perje Tiborné
a saját bőrét mentve az ügyészségre kente az ötvenes éveket és Péter Gábort
megszégyenítő koncepciós eljárást. (Ezt
pedig még letagadni sem tudja már, miután szerkesztőnk szokásához hűen
bekapcsolt diktafonnal ment a kihallgatásra, sejtette, hogy érdemes lesz
rögzíteni az elhangzottakat. Sőt, szerkesztőnk természetesen tanult a 2009.
október 1-i esetből, és a felvételt - sok továbbival együtt - kellő
óvatossággal biztonságba helyezte, így most már egy újabb koncepciós házkutatás
sem oldaná meg a helyzetet.)
Szerkesztőnk
mindenesetre 16 pontból álló bizonyítási indítványt terjesztett elő, amit a tatabányai
bányászbékáknál Schorf Ádám rendőr százados még a
megérkezése napján érdemi vizsgálat nélkül elutasított egytől egyig azzal, hogy
"nem szolgálnák a nyomozás érdekét". (Szerkesztőnk
a saját ártatlanságának bizonyítására,
valamint többek között az elkövetők
kilétének kinyomozására is tett indítványt. Igazán természetes, hogy
Tatabányán az ilyesmi "nem szolgálná a
nyomozás érdekét". A kérdés legfeljebb az, hogy
vajon kinek az érdekét szolgálja annak a Schorf
Ádámnak a rendőri munkakörben történő foglalkoztatása, aki szerint egy
nyomozásban többek között nem érdek az elkövető kilétének felderítése sem?!)
Szerkesztőnk
emiatt panaszt tett az ügyészségen, majd már egyenesen a X-XVII. Kerületi Ügyészségen
az iratok tanulmányozását követően 18 bizonyítási indítványt tett részben az
ártatlanságának igazolására, részben a valódi elkövető kilétének felderítésére.
Emellett
megtette a feljelentést hivatali visszaélés megalapozott gyanúja okán dr.
Ladnyik Edinával szemben a fentebb olvasható okirati bizonyítékok alapján a
Központi Nyomozó Főügyészségen.
Pár
nappal később - 2012. április 6-án - pedig
jött az újabb fiaskó: a Fővárosi Törvényszék a 31.P.26.016/2009.sz. perben első fokon
számos - többek között a jelen ügyben is elkövetett
- jogsértés miatt elmarasztalta és kártérítés megfizetésére kötelezte
szerkesztőnkkel szemben a BRFK-t (300.000Ft + kamat), valamint a Legfőbb
Ügyészséget (100.000Ft + kamat)
Mit
tesz ezek után a X-XVII. Kerületi Ügyészség?! Lesz-e
végre köztük egy valamire való, karakán ügyész, aki beint a gazembereknek, és
megszünteti a kutyakomédiát, vagy vérben forgó szemekkel, bosszúért lihegve
koholnak egy nyilvánvalóan alaptalan vádiratot szerkesztőnk ellen. (Egyszer korábban már megtették: akkor 15
vádpontot agyaltak ki. A dolog vége egy 10.000EUR-os kártérítés lett a strasbourgi
bíróság - EJEB - ítélete által szerkesztőnk javára. Meglátjuk, hogy tanultak-e
a leckéből, vagy egy újabb hasonló húzással kívánják-e hosszabb távon megoldani
szerkesztőnk anyagi gondjait.)