dr. Ladnyik Edina - Ady szavaival élve - rongyig cipeli vett nimbuszát!

Mint azt olvasóink korábbi írásunkból már tudják: "központi utasításra" el kell(ett) tussolni azt, hogy a szerkesztőnk számítógépeit 2009. október 1-én egyedi azonosításra alkalmas, pontos, tételes jegyzőkönyvezés nélkül lefoglaló, majd a rendőrbűnözők 2006 őszi, és azt követő emberiség ellenes bűntetteit bizonyító video felvételeket tartalmazó winchestert az egyik lefoglalt számítógépből eltüntető nyomozó hatóság illetéktelenül járt el az ügyben az első perctől kezdve. Az eltussolást először a XIV. és XVI. Kerületi Ügyészségen kezdték dr. Füzesi Mónika vezényletével, majd amikor már égni kezdett a lábuk alatt a talaj, gyorsan elfogultságot jeleztek, kizáratták magukat. Az ügy az V. kerületbe került, ahol már a rendőrség sem volt hajlandó balek módjára elvállalni a csepeli gazemberség következményeit, a folytatásából pedig végképp ki akartak maradni: visszaküldték az anyagot a "Vörös Csepelnek", az V. és XIII. Kerületi Ügyészség pedig szintén elfogultságot jelzett, miután a Fővárosi Főügyészség szerkesztőnk panaszára két esetben is a törvénysértést állapított meg náluk. Így került az ügy a X. és XVII. Kerületi Ügyészség "fokozott" felügyelete alá, és így került a képbe dr. Ladnyik Edina vezető-helyettes ügyész.

Az ügyészségen belül fegyelem van: ha "felül" elrendelnek egy gazemberséget, csak a legritkább esetben mer ellentmondani alul valaki - inkább kizáratja magát, ha nem bírja a lelkiismeretével összeegyeztetni a "felsőbb utasítás" végrehajtását -, dr. Ladnyik Edina sem tette.

Bár pontosan tudta, hogy a nyomozást az első fél évben egyrészt illetéktelen, másrészt bevallottan elfogult, részrehajló hatóság folytatta - és azt is tudta, hogy emiatt gyakorlatilag az egész eljárást az elejétől kezdve meg kellene ismételtetni -, természetesen beállt a sorba, és ahogy elődei, úgy ő is következetesen megpróbált megfelelni a "felsőbb" elvárásnak: megpróbálta eltussolni a tisztességes eljárás, és a hatályos büntető eljárási törvény szabályainak súlyos megsértését. Épp csak ügyetlenebb volt, mint mondjuk dr. Füzesi Mónika korábban Zuglóban: hivatalos közokiratban leírta és pechére még alá is írta azt, ami a nyomozati anyag szerint egyértelműen valótlan. (Azzal szerette volna eltussolni az illetékességi problémát, hogy azt hazudta: eredetileg zaklatás miatt is indult a nyomozás, és abban ugye mások az illetékességi szabályok. A nyomozati anyagból viszont kiderül: egy szó nem volt zaklatásról, csak és kizárólag a Btk. 300/C. § (2) bekezdés a) pontja alapján rendelték el a nyomozást, így viszont nem lehet megmagyarázni az illetékesség hiányát.)

Olvasóink azt is tudják már az előzményekből, hogy mintegy 2,5 év "fokozott" ügyészi felügyelet alatt folyt vízgereblyézés után - amikor már közeledett a nyomozás végső határideje -, az emberi jogokat alapvetően sértő, egészen gyalázatos, aljas módszerhez folyamodtak a nyomozók: 2012. február 23-án közölték szerkesztőnkkel szemben a gyanúsítást azzal, hogy március 5-én - azaz 10 nappal később! - ügyészi utasításra mindenképpen lezárják a nyomozást, vagyis tulajdonképpen csak formalitásból hallgatják meg szerkesztőnket, valójában már eldöntöttek mindent, azaz teljesen mindegy, hogy mit mond, mivel védekezik, az állításait nem fogják már megvizsgálni, és értelemszerűen bármilyen indítványt is tesz, el fogják utasítani érdemi vizsgálat nélkül. (Ebből egyértelművé vált, hogy a gyanúsítás elleni panaszt éppúgy már előre - a tartalmának ismerete nélkül! - elbírálta az ügyészség, ahogy az elfogultsági kifogást is, hiszen a panasz elbírálására 15 napot ad a jogalkotó, és ugye már 10 nappal később le kellett zárni a nyomozást.) Amikor szerkesztőnk mindezt előhozta, a kutyaszorítóba került nyomozónő azonnal az ügyészségre hárította a gazemberségért a felelősséget, mondván, hogy a dr. Ladnyik Edina féle nyomozás felügyelettől kapták az utasítást. (Ők ugye csak "parancsot hajtanak végre", mint egykoron a nácik a táborokban.)

És láss csodát: dr. Ladnyik Edina a korábbi - az első szótól az utolsóig igaz, hivatalos dokumentumokkal alátámasztott - írásunk miatt feljelentést tett szerkesztőnk ellen a saját nevében, majd erre hivatkozva kizáratta magát, és persze az egész ügyészségét is az ügy folytatásából!

A dolog pikantériája, hogy amikor szerkesztőnk kérte kizárni Hufnágel Ákos bűnügyi osztályvezetőt az ügyéből arra hivatkozva, hogy a jó Hufnágel feljelentést tett ellene saját vélt sérelme okán - azaz nyilván nem lehet elfogulatlan -, a kizárási kérelmét a megyei fő-fejbólintójános elutasította, majd a dr. Ladnyik Edina féle ügyészség elutasította szerkesztőnk panaszát is, mondván, hogy attól még, hogy valaki feljelenti a másikat, nem kell az illetőt kizárni elfogultság miatt a másikat érintő ügy vizsgálatából. És láss csodát, most a saját szájukból csináltak .-et: pontosan azzal záratták ki magukat, hogy miután feljelentést tett dr. Ladnyik Edina szerkesztőnkkel szemben - azaz pontosan ugyanazt tette, amit Hufnágel Ákos! -, elfogultnak minősül, ki kell zárni - miközben Hufnágel Ákost pontosan ugyanezért állítólag nem kellett kizárni! -, át kell adni az ügyet egy másik ügyészségnek.

Felvetődik a kérdés: vajon mit remél dr. Ladnyik Edina a feljelentésétől? Mert, hogy hazudott, azt a két okirat egyértelműen bizonyítja, ráadásul a közhatalom gyakorlóinak eleve az által emberhez képest jóval magasabb tűréshatárral kell bírniuk, a tevékenységükkel pedig adott esetben a nyilvánosság előtt is el kell számolniuk. Továbbá azt is tudja, hogy szerkesztőnk több lépéssel előtte járt: még vádemelésig sem jutott a koncepciós eljárás, miközben már első fokon 100.000Ft erkölcsi kártérítés megfizetésére kötelezte az ügyészséget a Fővárosi Törvényszék szerkesztőnk tisztességes eljáráshoz fűződő személyiségi jogainak megsértése okán. (A rendőrséget pedig további 300.000Ft erkölcsi kártérítés megfizetésére kötelezte ugyanezen okból!)

Egy biztos: a nyomozást március 5-én fejezték be, azaz dr. Ladnyik Edinának elvben 30 napon belül döntenie kellett volna a vádemelésről, vagy a megszüntetésről. Ezt a határidőt legfeljebb egyszer lehet meghosszabbítani újabb 30 nappal. Azaz legkésőbb május 5-ig el kellett volna készíteni vagy a koncepciós vádiratot, vagy a becsületes megszüntető határozatot. dr. Ladnyik Edina azonban ugyanúgy nem merte felvállalni a döntéssel járó felelősséget - ha vádat emel, biztosan megbukik, a karrierjének pedig azután vége, ha megszünteti az eljárást, más okból ugyan, de szintén befellegzett neki -, ezért amikor döntenie kellett volna, gyorsan tett egy nyilvánvalóan megalapozatlan feljelentést, hogy erre hivatkozva ő is, és az ügyészsége is megszabadulhasson az ügytől.

Most végül olyan ügyészségnek kell dönteni majd az ügy sorsáról, amelynek köze nem volt az egészhez, nincs képben, és a nyomozó hatóság által produkált káoszban amúgy sem fog egykönnyen eligazodni. (Így viszont ha vádat emel, és csúfos bukás lesz belőle, legalább mosni tudja majd a kezeit, mint egykoron Pilátus!)

Nézzük tehát, hogyan is állunk a tisztességgel:

Az ügyet elkezdték illetékesség nélkül a csepeliek. Amint találtak rá ürügyet, kizáratták magukat, szabadulni akartak a "nemes feladattól". Azután az V. kerületiek el sem kezdtek vizsgálódni a megkapott anyagban, azonnal visszadobták a ...-t a palánkon a csepelieknek: egyék meg maguk, amit a fűre rondítottak! A csepelieknek égett a lábuk alatt a talaj, gyorsan újabb ürügyet találtak: bevallották, hogy akkor már 5 hónapja elfogultak! Azután a XX. és XXIII. Kerületi Rendőrkapitányság egyenesen megmondta, hogy ők felsőbb utasítást hajtanak végre, de biztosították szerkesztőnket arról, hogy ahogy végrehajtják a "felsőbb" utasítást, abban nem lesz köszönet. (Nem is lett: az ügyészség kénytelen volt visszadobni a teljességgel alátámasztatlan vádemelési javaslatukat. Igaz, épp ez volt a célja pesterzsébetieknek: formailag eleget tenni a "felsőbb" elvárásnak, de úgy, hogy azután az ügyészség ne tudjon mit kezdeni a teljességgel tisztázatlan anyaggal.) Fél év múlva már az egész BRFK kihátrált a valóságban éppen általuk generált koncepciós eljárásból - igaz, nekik a winchester eltüntetéséig volt csak érdekes az egész ügy! -, és folytatódott a kálvária a Pest Megyei Rendőrkapitányság alá tartozó Budakeszi Rendőrkapitányság Fóti Rendőrőrsén. Láss csodát, ők is elfogultak lettek pár hónap után, így tovább került az ügy a Komárom-Esztergom Megyei Rendőrfőkapitányság alá tartozó hírhedt Tatabányai Rendőrkapitányságra. (Tudjuk: Tatabányán minden lehetséges: a megyei bűnügyi osztályvezető felesége lehet az ügyészség vezetője, biztosítva ezzel a nyomozás felügyeletének "garantált pártatlanságát", de Tatabányán még a bíróság és a rendőrség között is személyi összefonódások lehetnek, amint erről az interneten bárki meggyőződhet korábbi archivált televíziós riportokból, tényfeltáró műsorokból.)

Ami pedig a nyomozás felügyeletét illeti, Zuglóból a Belvárosba, a Belvárosból Kőbányára, most meg a Ferencvárosba tologatták az ügyet.

Röviden összegezve: amíg normális esetben egy nyomozást 1 rendőrkapitányság folytat le 1 ügyészség felügyelete alatt, addig ebben az ügyben kereken 5 rendőrkapitányság játszotta a tili-toli játékot, és a nyomozás felügyeletétől is mindenhol szabadulni akartak: immáron a 4. ügyészségnek adatott a megtisztelő feladat, hogy elődeik mocskával valamit kezdeni tudjanak. Ez pedig önmagában is jelzés értékkel bír: a "felsőbb" - politikai - megrendelésre indult koncepciós eljárásokat ugyan még mindig szolgaian lefolytatják, de amint a legkisebb lehetőség adatik, máris szabadulnak az ilyesmitől.

Szerkesztőségünk reményét fejezi ki, hogy hamarosan eljutunk majd odáig is, hogy a gazemberséget már "felsőbb" utasításra sem fogják végrehajtani. Nem ürügyeket keresnek majd az ilyen ügyektől való megszabadulásra, tovább tologatására, hanem mondjuk titkos lehallgatással, vagy más módon lebuktatják azokat, akik a mai napig is esetenként politikai megrendelésre koholnak, illetve koholtatnak eljárásokat ártatlan emberekkel szemben.

Utószó:

Szerkesztőnk természetesen "viszont" feljelentést tett dr. Ladnyik Edinával szemben, miután jogi álláspontja szerint az, ha valaki úgy jelent fel rágalmazásért valakit, hogy halál pontosan tisztában van azzal, miszerint az illető állításai teljes egészében megfelelnek a valóságnak, megvalósítja a hamis vád törvényi kritériumait.

dr. Ladnyik Edina egyébként ezzel az igen "ügyes" taktikai húzásával rákényszerítette szerkesztőségünket, hogy a nyilvánosság erejében bízva nyilvánosságra hozzuk annak a hangfelvételnek egy részét, amely 2012. február 23-án készült, amikor a Tatabányai Rendőrkapitányság eljátszotta a kutyakomédiát szerkesztőnkkel. A felvételből tisztán azonosítható a Rákosi rendszert és Péter Gábort is felülmúló, gyalázatos koncepciós eljárás: az, hogy szerkesztőnket korábbi - még az V. és XIII. kerületiek által hozott - határozott ügyészi utasítás ellenére 1,5 évig nem hallgatták ki, nem adtak lehetőséget neki a védekezésre, majd akkor gyanúsították meg, amikor már a klasszikus koncepciós eljárás szabályai szerint előre el volt döntve az ügy sorsa, és amikor már idő sem volt arra, hogy a védekezését figyelembe vehessék. Jól hallható a beszélgetésből, amikor az eljáró nyomozónő a dr. Ladnyik Edina féle X. és XVII. Kerületi Ügyészségre hárítja a felelősséget: szerinte ők találták ki ezt a gyalázatos - a Római Egyezmény 6. Cikk 3. bekezdésének majdnem minden pontját sértő - eljárást. (A nyomozónő nevét - személyiségi jogainak indokolt mértékű védelme okán - jelen írásunkban nem hozzuk nyilvánosságra.)

Még talán annyit, hogy amint azt olvasónk jól tudják: szerkesztőnk nem kifejezetten ijedős típus. Az ügyészség már régen folytatja vele szemben a már-már tragikomikus magánháborút. Újabb és újabb koncepciós eljárásokat koholnak szerkesztőnkkel szemben. Aztán elbukják, és jön a búsás kártérítés. Majd kezdődik a játszma elölről. (A legutóbbi szóra érdemes bukásuk esetében nem kevesebb, mint 13 alaptalan váddal buktak meg, köztük olyannal is, amely szerint szerkesztőnk 1960 októberében - azaz 6 hónapos korában!!! - bűncselekményt követett el egy ügyészségi nyomozó sérelmére. Az eset vége egy 10.000EUR összegű kártérítés lett, amelyet a Magyar Államnak kellett kifizetnie az EJEB strasbourgi ítélete alapján. Ami azonban szomorú: azok a közönséges gazember, többségükben ÁVH-s családokból származó ügyészek, akik azt a 13 alaptalan vádat kitalálták, a mai napig is az ügyészségen dolgoznak ahelyett, hogy jól megérdemelt börtönbüntetésüket töltenék azóta is biztonságos vasrácsok mögött.)