A LADNYIK-BOTRÁNY ÚJ FORDULATOT VETT! - "AVAGY EHHEZ IS ELÉG VASTAG A BŐR A KÉPÜNKÖN!" (Dr. Kutron Katalin és dr. Szemere Tímea közös produkciója)

Az előzmények röviden: a csepeli okirathamisító, winchestertolvaj rendőrbűnözők 2009 július 7-én nyomozást rendeltek el szerkesztőnkkel szemben valójában azért, hogy központi utasításra megszerezzék azt az adathordozót, amelyen szerkesztőnk kiváló minőségű felvételei voltak a Gergényi-Tóth időszak rendőrterrorjáról. Szerkesztőnknél hamis tartalmú házkutatási jegyzőkönyvet készítettek, majd szabálytalanul, tételes átvétel nélkül lefoglalták a számítgépeit 2009. október 1-én. Ha igaz, amit Karácsony József igazságügyi szakértő mond - miszerint az egyik számítógép már winchester nélkül érkezett meg hozzá Sagótarjánba -, akkor minden valószínűség szerint már szerekesztőnk lakásán kilopta valamelyikük a gépből a winchestert, miközben a nyomozás vezetője - dr. Pacsi Judit - átcsalta szerkesztőnket a másik szobába Karácsony Józseffel együtt. (A többiek ekkor egyedül maradtak a számmítógépekkel a nappaliban.)

Amikor szerkesztőnk panaszolta, hogy a csepeli rendőrbűnözők majdnem 8 hónapon át illetéktelennül folytatták a nyomozást, miután a Btk. 300/C. § (számítógép rendszer és adatok elleni bűncselekmény) alapján indult nyomozások esetében az illetékességet annak a számítógéprendszernek a helye határozza meg, amelyen adatokat változtattak meg, tettek elérhetetlenné, vagy töröltek - ami ebben az esetben az IWIW székhelye: a XI. kerület lett volna -, akkor a kiváló jellemű dr. Ladnyik Edina lényeges körülmény tekintetében valótlan tényt foglalt az általa készített B.X.3548/2011/18-I. számú közokiratba: azt hazudta, hogy a nyomozás eredetileg a Btk. 176/A. § (zaklatás) alapján indult, aminél az illetékességet a sértett lakóhelye határozza meg. Ezzel a hazugsággal tehát nyilvánvalóan szándékosan akarta eltussolni a csepeliek illetékességének hiányát, a valótlanságot pedig egyértelműen meghatározható konkrét céllal rögzítette.

Btk. 274. § (1) bekezdés c) pontja: Aki közreműködik abban, hogy jog vagy kötelezettség létezésére, megváltozására vagy megszűnésére vonatkozó valótlan adatot, tényt vagy nyilatkozatot foglaljanak közokiratba, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (Közokirat-hamisítás)

Btk. 225. §: Az a hivatalos személy, aki azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon vagy jogtalan előnyt szerezzen, hivatali kötelességét megszegi, hatáskörét túllépi, vagy hivatali helyzetével egyébként visszaél, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (Hivatali visszaélés)

Szerkesztőnk nyilvánosságra hozta a történteket a hivatalos bizonyítékokkal együtt. Tőlünk kissé nyugatabbra ekkora bukás után egy ügyész másnap beadja a lemondását, és eltűnik a közéletből egy életre. Nálunk azonban - a Balkánon - a lebukott ügyésznek esze ágában sincs lemondani! Sőt! Feljelentést tesz a becsülete megsértése miatt! (Valójában persze elsődlegesen azért, mert el akarta kerülni a fegyelmit, amit azért kaphatott volna, hogy a feljelentés megtételének időpontjában már hónapokkal lekéste a döntési határidőt szerkesztőnk ügyében. A feljelentését ugyan ismeretlen elkövetővel szemben tette, érdekes módon azonban ezzel egy időben gyorsan kérte a kizárását szerkesztőnk ügyéből, mondván, hogy elfogult vele szemben a feljelentése alapján. Mintha csak Pinokkiót hallanánk: ismeretlent feljelentünk - nem tudjuk tehát, hogy kiről van szó! -, majd konkrét személlyel szemben nyújtjuk be az elfogultsági kifogást az ismeretlennel szemben tett feljelentésre hivatkozva. És mindezt meg lehet tenni hazánkban 391.600Ft alapilletményért, amit a mi adóforintjainkból fizetnek ki a dr. Ladnyik Edina féléknek.)

Kérdezhetnék kedves olvasóink: ehhez mégis hogyan lehet bőr egy ügyész képén?! A válasz egyszerű: mert mára az ügyészséget sikerült egyes távol-keleti, fekete-afrikai, illetve latin-amerikai banánköztársaságok erkölcsi színvonalára süllyeszteni. A semmilyen vezetői karizmával, illetve rátermettséggel nem rendelkező Polt Péter színrelépésével az ügyészség színvonala exponenciális zuhanásba kezdett. Ezen az ügyészségen megtörténhetett még az is, hogy a Fővárosi Főügyész hivatalos határozatban kijelentette: 2005 nyarán már jogerősen elbírálta azt, ami amúgy 2006 szeptemberében történt! (Nem elírásról van szó! Dehogy! A cselekményt Gergényi utasítására el kellett tussolni, és az akkori főügyész nem tudott jobbat kitalálni, mint azt, hogy ítélt ügyről van szó. Mielőtt még valaki netán nem értené, hogy mégis miként utasíthat egy rendőr egy ügyészt, szükségesnek tartom megvílágítani, hogy abban az időben bizony a farok csóválta a kutyát. Szerkesztőnknek egészen egyenesen megmondta az egyik ügyészségi nyomozó, hogy egyszerűen nem gyanúsítaht meg egyetlen rendőrt sem, aki a főkapitány úr baráti körébe tartozik. Történt ugyanis, hogy amikor a főkapitány úr "engedélye" nélkül az ügyészség mégis meggyanúsított egy alezredest, másnap felkerült az internetre egy meglehetősen kínos, kompromittáló felvétel, amelyen ugyan némiképp el voltak homályosítva az arcok, de így is sokan felismerni véltek a képen magas beosztású személyeket, köztük ügyészeket is. Egy biztos: innentől kezdve Gergényi bukásáig az ügyészség egyetlen egy rendőrt nem mert többé meggyanúsítani a főkapitány úr véleményének kikérése nélkül.) Bizony, mára ügyészségünk leginkább egy ószövetségi, erősen szemita jelleget mutató családi vállalkozásra kezd emlékeztetni: jogi elképzelései, illetve elvei leginkább a babiloniai Talmud tanításain, illetve az ebből fakadó bolsevizmus tanain alapulnak. Az előbbi lényege dióhéjban így fogalmazható meg: "Vedd el a másét!" Az utóbbi ezt még kiegészíti azzal: "Ha nem tetszik neki, verd agyon!"

Legalábbis az alábbiak ismeretében kimondhatjuk: vélelmezhetően ezen elvek mentén rendelte el szerkesztőnk meggyanúsítását 1.Nyom.785/2012. számon a Központi Nyomozó Ügyészségen dr. Kutron Katalin csoportvezető ügyész, és közöltette a koncepciós gyanúsítást a szerencsétlen dr. Szemere Tímea ügyészségi megbízottal, aki a vilsekedéséből érezhetően saját belső meggyőződése, és szemmel látható szégyenérzete ellenére kénytelen volt végrehajtani a felettese utasítását. (Szerkesztőnket ugyanabban a teremben hallgatták ki, ahol egykoron Kulcsár Attilát, és hazánk első elmebeteg miniszterelnökét: Gyurcsány Ferencet.)

Azaz hihető, vagy sem: volt bőr a képükön meggyanúsítani szerkesztőnket azzal, hogy megsértette dr. Ladnyik Edina becsületét, mivel nyilvánosságra hozta az IGAZAT! Ügyészségünk szerint tehát nem dr. Ladnyik Edina tehet a saját becsülete csorbulásáról - mert elkövette a fentieket -, hanem szerkesztőnk a bűnös, mert merészelte lebuktatni az ügyésznőt! (Mintha csak az őszödi beszéd ügyében hallanánk a politikusainkat: ott sem az volt a probléma, hogy az Elmebeteg mit mondott, hanem az, hogy mindez hogyan tudódhatott ki! Nem az Elmebeteg ellen indilt nyomozás, hanem a beszédet nyilvánosságra hozó ismeretlen tettesek ellen.)

De nézzük talán magát a gyanúsítást, azután pedig tegyük fel a kérdést: mégis hol a pofátlanság határa?!

Mint láthatjuk - az eredeti szöveggel történő összevetéshez klikkelj ide! -, a gyanúsítás egészen odáig tart, hogy szerkesztőnk leírja: amit dr. Ladnyik Edina rögzített az általa készített közokiratban, az közönséges, ordas hazugság!

És láss csodát: nincs tovább!!! Mintha elvágták volna! Mintha a cikk ezzel véget ért volna! Az, hogy szerkesztőnk a következő mondatában bizonyítja az állítását: "A 2009. július 7-én kelt hivatalos 01210/1402/2009/bü. számú feljegyzésben egy betű nem sok, annyi sincsen zaklatásra vonatkozóan, a nyomozást csak és kizárólag a Btk. 300/C. § alapján rendelték el.", az mintha nem létezne, mintha nem is szerepelne a gyanúsítás alapját képező cikkben!

Amikor szerkesztőnk a gyanúsítás közlését követően egészen udvariassan megkérdezte: "Kész, vége? Ennyi? Tovább nincs?", akkor a szerencsétlen fiatal ügyészségi megbízott egyből izzadni kezdett. Pontosan tudta, hogy miről van szó! Amikor pedig szerkesztőnk bátorkodott szó szerinti jegyzőkönyvezést kérni, és elmondta, miszerint ugye talán a legalapvetőbb jogelvek egyike - persze nem a Talmudban! -, hogy bármilyen cikkben szereplő állítást csak a teljes szövegkörnyezet ismeretében lehet vizsgálni - nem pedig a szövegből kiragadva -, és rámutatott arra, hogy történetesen igazat állított, dr. Szemere Tímea közölte vele: IGAZ ÁLLÍTÁSSAL IS MEG LEHET SÉRTENI VALAKINEK A BECSÜLETÉT! Közölte, hogy éppen azért "csak" becsületsértéssel gyanúsítják szerkesztőnket - nem pedig rágalmazással! -, mert az állítása maga kétségtelenül igaz, ezt az ügyészség sem vitatja.

Nem mennénk bele ennek a jogi érvelésnek az elemzésébe, dióhéjban csak annyit mondanánk, hogy közfeladatot ellátó hivatalos személy hivatali tevékenységével kapcsolatban ez kategorikusan nem igaz: hivatalos személy becsületét a munkakörével kapcsolatban csak és kizárólag valótlan állítással lehet megsérteni. (Az viszont már nem becsületsértés, hanem rágalmazás. Az ügyészség szakmai színvonaláról annyit, hogy szerkesztőnket korábban 13 rendben vádolták meg alaptalanul például hamis váddal. Akkor a vádat képviselő, vélhetően elmebeteg ügyész kijelentette, hogy szerkesztőnk ugyan mindegyik esetben igazat állított, szerinte azonban igaz állítás is minőősülhet hamis vádnak. A bíró mindenesetre nem így látta, elküldte a tisztességben meggörbült orrú ügyészt a jó anyjába. Az Emberi Jogok Európai Bírósága pedig 10.000EUR - akkor mintegy 2.500.000Ft - kártérítést fizettetett meg a Magyar Állammal szerkesztőnknek sérelemdíjként. Azóta szerkesztőnk itthon is már 4 esetben kényszerült személyiségi jogai megsértése miatt polgári pert indítani az ügyészséggel szemben, és ebből bizony 3 esetben meg is nyerte a pert: az eljáró bíróságok megállapították, hogy az ügyészség megsértette szerkesztőnk jó hírnevét, emberi méltóságát, és a tisztességes eljáráshoz fűződő személyiségi jogait. Elsőre csupán 6.700Ft-ot - igaz, akkor az még szép pénz volt! -, majd 220.000Ft-ot, idén áprilisban pedig 100.000Ft-ot ítéltek meg a bíróságok szerkesztőnknek a sorozatos ügyészségi visszaélések miatt.)

Ami azonban ennél is fontosabb: dr. Szemere Tímea ügyészségi megbízott egyértelműen elismerte, hogy a cikkben szerkesztőnk igazat mondott. (Hogy az igazmondás jelen esetben büntetendő cselekmény-e, azt majd eldönti a bíróság, nem kívánunk e téren jóslatokba bocsátkozni.) Viszont azzal, hogy az ügyészségi megbízott egyértelművé tette, miszerint ő is tisztában van szerkesztőnk igazával, azt ismerte el, hogy tehát dr. Ladnyik Edina a fentebb hivatkozott, általa készített közokiratban egyértelműen szándékosan valótlanságot rögzített lényeges tény vonatkozásában.

Be. 171.§ (2) bekezdése: A hatóság tagja és a hivatalos személy, továbbá, ha külön törvény előírja, a köztestület köteles a hatáskörében tudomására jutott bűncselekményt - ha az elkövető ismert, annak megjelölésével - feljelenteni. A feljelentéshez csatolni kell a bizonyítási eszközöket, ha ez nem lehetséges, a megőrzésükről kell gondoskodni.

Ezen kötelesség elmulasztása bűncselekmény, amennyiben a mulasztás szándékos, illetve célzatos. Ennek hiányában "csupán" hivatali kötelességmulasztás.

Bízunk benne, hogy dr. Szemere Tímea csupán érzékelhető lányos zavarában felejtkezett meg ezen kötelezettségéről, és feltételezzük, hogy azóta nyilván már pótolta is ezt a mulasztást, netán már ki is küldte az idézést dr. Ladnyik Edinának a gyanúsítottként történő meghallgatására.

Ezen töretlen bizodalmunkat még az sem rengeti meg, hogy dr. Szemere Tímea egészen elképesztő kérdést tett fel szerkesztőnknek a kihallgatás végén: nem lenne-e hajlandó eltávolítani a cikket?! Ugyan konkrétan nem hangzott el, de valahogy az a benyomása az embernek, mintha az ügyészség egyfajta "vádalkut" kívánt volna felajánlani: szerkesztőnk szépen eltünteti az igazságot feltáró cikket, hogy a jövőben legalábbis már többen ne ismerhesség meg az igazságot, ne tudhassák, hogy "valami bűzlik Dániában", hogy valahol mélyen rohad az egész felépítmény, és akkor netán majd méltányolják a közreműködését a disznóság szőnyeg alá seprésében.

Ez mutatja, hogy ezek az emberek egyszerűen úgy gondolják: mindenki az ő erkölcsi színvonalukon áll. Hogy az egész világ lekenyerezhető, megvehető. Hogy szerkesztőnk majd megijed a bolhaköhögéstől, és megtagadva a saját elveit - és nem utolsó sorban azt, ami újságíróként eleve kötelessége is! -, lefekszik nekik, elveszti az arcát, és hasonul hozzájuk. Hát nem! Nem és nem! Szerkesztőnknek elvei vannak. Másrészt szerkesztőnk ezzel úgy van, hogy amíg vele szemben minden bírósági megmérettetésben az ügyészség marad alul, addig ám tessék: folytassák csak a magánháborút!

Szerkesztőnk értelemszerűen újabb polgári keresetet nyújtott be az ügyészséggel szemben a tisztességes eljáráshoz való joga, az emberi méltósághoz való joga, illetve általánosságban vett személyiségi jogai - autonómiája, cselekvési szabadsága - megsértésének megállapítása, és ezzel arányos sérelemdíj (pontosabban: nem vagyoni kár) megítélésének igényével.

Egyúttal kérte az ügyészségtől a kihallgatási jegyzőkönyv kiegészítését, miután kiderült: bár szó szerinti jegyzőkönyvezést kért, a jegyzőkönyvből egy és más - talán nem kell monadnunk, hogy mi! - kimaradt. Szerkesztőnk természetesen felajánlotta az ügyészségi megbízottnak a technikai segítségét arra az esetre, ha az netán nem emlékezne már szó szerint az általa elmondottakra, bár fitalal még, nyilván friss az agya, jó az emlékezete. Szerkesztőnk sajnos már öregszik, és az emlékezete sem a régi már. Ezért is van nála minden fontosabb eljárási cselekmény foganatosításánál precíziós hang- illetve képrögzítő eszköz...

Miközben olvasóink a cikket olvassák, a háttérben a gyanúsítás lényegét, és szerkesztőnk kihallgatásának pár részletét hallhatják.