Bírók és ügyészek közös tündöklése és bukása.

Mint azt olvasóink már tudják, történt, hogy a II. és III. Kerületi Bíróságon dr. Halász Orsolya bírónő két ügyvéd ismerősének egy 88 perces tárgyalásra 15-15 ezer forint munkadíjat állapított meg, miközben az előírások egyértelműek: minden megkezdett órára 3 ezer forint jár a kirendelt védőnek.

Láss csodát: ez senkinek nem tűnt fel! Sem dr. Nébald György ügyvéd, sem dr. Soós Attila ügyvéd nem jelezte, hogy itt valami nem stimmel, boldogan zsebre tették a nekik járó összeg 2,5-szeresét. De nem tűnt fel a dolog az átszignálás folytán később eljáró dr. Dankó Eszter bírónőnek sem: minden további nélkül kötelezte a két laikus peres felet a 2,5-szeres összeg megfizetésére! Ráadásul dr. Dankó Eszter bírónő még a saját munkaköri mulasztásának köszönhetően az utolsó tárgyaláson feleslegesen megjelent dr. Soós Attila megjelenésével felmerült költséget is azzal a féllel fizettette meg, aki már egy hónappal korábban elállt a vádtól, és nyilván nem tehetett arról, hogy a bírói munkát félvállról vevő bírónő a kötelességét elhanyagolva egy hónap után sem szüntette meg az eljárást és nem értesítette a védőt megbízatása megszűnéséről.

Ehhez még hab a tortán, hogy ez a matematikai bravúr nem tűnt fel az egyik becsapott peres fél saját megbízott védőjének: dr. Gál Péternek sem, sőt dr. Gál Péter még meg is próbálta elhitetni az ügyfelével, hogy teljesen szabályosan fizettettek vele 6000Ft helyett végül összesen 18.750Ft-ot! (Nyilván ez még véletlenül sem függ össze azzal a ténnyel, hogy dr. Gál Péter történetesen az ügyben először eljárt bírónőnek a férje.)

És most láss csodát: a Polt Péter áldásos regnálásai alatt egyes távol-keleti, latin-amerikai, illetve fekete-afrikai banánköztársaságok szintjére süllyedt, több tekintetben leginkább talán családi vállalkozásra emlékeztető ügyészség ebben semmi törvénytelenségre, pláne szándékos bűncselekményre utalót nem talált:

A Központi Nyomozó Főügyészség makulátlan tisztességű főügyészségi ügyésze: dr. Madej Réka szerint - legalábbis ő írta alá az 1.Nyom.572/2012/1-I.sz. elutasító határozatot, bár lehetséges, hogy ténylegesen nem az ő produktuma, csupán neki kell aláírnia, mint felelős vezetőnek - puszta számolási hibáról van szó, igazán rosszindulatú feltételezés e mögött szándékosságot feltételezni.

Az ügyész - nyilván saját matematikai ismereteinek színvonalából kiindulva - puszta tévedésnek, elszámolásnak kívánja beállítani azt, hogy 2 bíró és 3 ügyvéd közül egyik sem tudja: 2x3=6, nem pedig 15! (Bár persze elvben az is lehet, hogy a 88 percet számolták 5 megkezdett órának, azaz a 88:60 eredményeként nekik több, mint 4 jött ki!)

Fogadjuk tehát el az ügyész úr érvelését: 2 bíró és 3 ügyvéd - akik mindegyike elvégezte eredménnyel az általános iskolát, majd eredményesen leérettségizett matematikából, végül legalább 5 évet eltöltöttek még a jogi egyetemen is, és diplomát kaptak a kezükbe - nyilván nem szándékosan loptak ki a felek zsebéből súlyos ezreseket, és még véletlenül sem arról van szó, hogy a bíró netán így kívánt némi pluszt juttatni kedvenc ügyvéd ismerőseinek, hanem ugye pusztán arról van szó, hogy a jogászok nem matematikusok, nem várható el tőlük egy ilyen bonyolult matematikai művelet eredményes elvégzése! (Félve kérdezzük: ha netán a 2x3 mondjuk nem 15-re, hanem 6-nál kevesebbre jött volna ki dr. Halász Orsolyánál, vajon azt sem vette volna észre a két érintett, makulátlan becsületű ügyvéd: dr. Nébald György és dr. Soós Attila?!)

A teljesség kedvéért tegyük hozzá: az alapos ügyészi vizsgálat azt is megállapította, hogy még véletlenül sem mutatható ki, miszerint ez a sajátos matematikai trükk netán rendszeres lenne, esetleg máskor is megtörtént volna már ugyanezen érintett személyek (bírók és ügyvédek) esetében, puszta eseti véletlenről van szó ebben az ügyben.

A makulátlan tisztességű főügyészségi ügyész nyilván nem gondolt arra, hogy éppen az érintett bíróság tájékoztatásából fog kiderülni: ennek az egyetlen egy ügynek az iratain kívül egyetlen más olyan ítéletet, iratanyagot nem kért be vizsgálatra az ügyészség, amelyben ugyanezek a bírók és ügyvédek lettek volna érintve, azaz eszük ágában sem volt kivizsgálni: valóban egyedi esetről, vagy bevett módszerről van-e szó.

Viszont fogadjuk el a makulátlan tisztességű dr. Madej Réka állítását tényként: ilyesmire valóban semmilyen adat nem merült fel az általa folytatott eljárásban. Iratok beszerzése, nyomozás nélkül teljesen természetes, hogy sem ilyen, sem olyan, sem amolyan adatok nem kerülnek a nyomozó hatóság látókörébe. Az adatok már csak olyanok, hogy maguktól nem kerülnek a nyomozó ügyész asztalára, azokat a nyomozó ügyésznek kell felkutatnia.

A teljesség kedvéért tegyük hozzá: dr. Madej Réka főügyészségi ügyész szerint egyébként a bírók nem csupán az ügyvédek javára, de az ügyvédek terhére is tévedtek! Őszintén érdekelne bennünket, hogy ezt az igazán elmés megállapítást vajon hogyan tudná megmagyarázni a kiváló szerecsenmosdató? Hogyan lehet egy költség megállapításnál egyszerre tévedni a kirendelt védő javára és terhére is? Vajon mennyiben tekinthető a két ügyvéd közül bármelyik esetében is a védő terhére jelentkező tévedésnek tekinteni azt, hogy az őket megillető 6 ezer forint helyett 15 ezret kaptak?! Ha pedig ez alatt a kapitális ostobaság alatt a kiváló főügyészségi ügyész netán a 2011. július 18-i tárgyalásra vonatkozó tény- és iratellenes megállapítását értené, úgy méginkább csodálkozással adózunk félelmetes matematikai logikájának: 2011. július 18-án ugyanis nagyjából 10 percet volt jelen a védő, így éppen ez volt az egyetlen eset, amikor helyesen állapította meg az akkor eljárt bírósági titkár a 3.750Ft védői díjat. (3000Ft + ÁFA) Leszámítva azt, hogy 9.750Ft-ot természetesen sem az első, sem a másodfokú bíróság nem állapított meg - csak a mindenható a megmondhatója tehát, hogy ezt honnan szedte a nagyszerű főügyészségi ügyész?! -, de amennyiben egy kicsit számolunk - mert ugye mi nem ügyészi szakon végeztünk, és nem keresünk 391.600Ft-ot, így hát nekünk, ellentétben az ügyésznővel, ismernünk kell a szorzótáblát - rögtön kiderül, hogy 9.750Ft semmilyen matematikai alapon nem jöhetne ki még elvben sem: a kirendelt védőnek ugyanis minden megkezdett órára 3.000Ft jár, ha pedig ÁFA körbe tartozik, akkor 3.750Ft. Olyan egész szám pedig a matematika jelenlegi állása szerint nem létezik - legalábbis nálunk, itt lent a Földön -, amivel megszorozva akár a 3.000Ft-ot, akár a 3.750Ft-ot, 9.750Ft jönne ki. No de mint tudjuk, ebben az országban 391.600Ft alapilletményért nyugodtan lehet badarságokat összehordani akár hivatalos határozatokban is.

Lássuk be, és fogadjuk el: ilyen országban élünk. Ebben az országban egy bírónak nem lehet lebukni, hiszen ha lebukhatna, ki tudja, hány társát rántaná még magával. (Ismerjük a Dugovics Títusz Szocialista Brigád jelszavát: "Ha lebukom, téged is magammal rántalak!" Talán nem véletlen, hogy még a kecskeméti dr. V. Miklós bíró vesztegetési ügyét is eltussolta az ügyészség annak ellenére, hogy lehallgatási jegyzőkönyvek bizonyították: meg sem várta, amíg megpróbálják megvesztegetni egy-egy felszámolási ügyben, ő maga ment elébe a dolognak.) Viszont egy bírónak fel lehet venni havonta 391.600Ft alapilletményt úgy, hogy állítólag nem tudja, mennyi a 2x3., ahogy az ezt legalizáló ügyésznek is fel lehet venni pontosan ugyanennyit - 391.600Ft-ot - havonta az effajta értékalkotó, magas társadalmi hasznossággal bíró szerecsenmosdatásokért.

És persze tegyük hozzá a végén: az effajta döntésekkel szemben panasznak nincs helye! Az Alaptörvény ugyan kimondja, hogy mindenkinek joga van panaszt tenni a jogos érdekeit sértő döntésekkel szemben, a nemrég megváltoztatott büntető eljárási törvény azonban fütyül az Alaptörvény ezen kitételére: ma hazánkban az olyan ügyekben, amelyek jogelméleti sértettje az állam, a feljelentőnek, illetve a ténylegesen sérelmet szenvedett "valódi sértettnek" nincs panaszjoga! (Hivatali visszaélés, hamis tanúzás, hamis vád, okirat hamisítás, stb. esetén ma ez a helyzet. Akinek a kárárra visszaélt valaki a hivatali helyzetével, akivel szemben hamisan vallottak, akit hamisan megvádoltak, akinek mondjuk az aláírását hamisították egy okiraton, annak ma nincs panaszjoga az ilyen eseteket rendre eltussoló rendőrségi, illetve ügyészségi elutasításokkal, vagy megszüntetésekkel szemben. Ezen elképesztő állapottal szemben szerkesztőnk az Alkotmánybírósághoz fordult, kérelméhez bárki szabadon társulhat, akinek a jogai sérültek a büntető eljárási törvény ezen módosítása kapcsán. Mint tudjuk: egy esetben már helyt adott az Alkotmánybíróság szerkesztőnk kérelmének és megsemmisítette azt a korábbi, a Gyurcsány-Gergényi érában kritikusnak számító jogi előírást, miszerint a rendőrség a be nem jelentett tüntetést minden további nélkül feloszlatja.)