N E M
...vagyis Neonáci Ellenes Mozgalom.
A demonstrációt szervezte a Mindannyian együtt Jeruzsálemért Alapítvány. Az alapítványt fenntartja, támogatja és
részére a fiktív tagokat, rendezvényeken résztvevőket biztosítja a Hit
Gyülekezete.
A röplappal először egy kis maszek üzletben találkoztunk,
ahol a roma származású eladó ajánlotta figyelmünkbe a rendezvényt. Azt mondta:
a rasszizmussal ő sem ért egyet, ezért is tette ki a pultra a röplapokat.
Megnéztük a cédulákat, és a szemünkbe ötlött a szervező:
Mindannyian együtt Jeruzsálemért
Alapítvány. Megkérdeztük az eladót: olvasta-e, hogy kik szervezik a partit a
Parlament előtt. Nem olvasta. Most viszont megnézte, majd az arca elkomorult:
"Jeruzsálemért?
Mindannyian együtt? Velem nem, az biztos! Mi közöm van nekem Jeruzsálemhez?! Asszony! Szedd le tüstént ezeket. Szemétbe velük!"
Az egyszerű, még a média által el nem butított elme pontos,
és helyes reakciója! Mert valóban! Mi
közünk van nekünk Jeruzsálemhez? Pontosan annyi, amennyi a Hit Gyülekezetének
- az egyetlen "hazai"
egyháznak, amelyben csak és kizárólag izraeli zászlók loboghatnak, trikolor nem
- hazánkhoz. Kérdezzük: miért nem mondjuk a "Mindannyian együtt a
rasszizmus-mentes Budapestért
Alapítvány", vagy "Mindannyian együtt a neonáci-mentes Magyarországért Alapítvány"?! nevet választotta a szervező?!
Miért érzi szükségesnek néhány magyar állampolgár, hogy
rendre kinyilvánítsa: semmi nem köti
ehhez az országhoz - számára csupán térkép e táj! -, egyetlen identitása
van csupán, és az nem a magyar?! Miért szükséges
lépten-nyomon provokálni a magyart a saját hazájában?!
A választ tudjuk: ha valaki nem akar asszimilálódni, az
elkülönül. Ha pedig elkülönül, akkor ezzel már együtt jár a kettős mérce, a
diszkrimináció, a kirekesztés: az elkülönülő kirekesztő magatartása azokkal
szemben, akiktől elkülönül, akik közé nem kíván beilleszkedni.
Miután viszont a normális ember ösztönös vágya a környezetébe
való beilleszkedés, ahhoz, hogy ettől visszatartsák, állandó félelemben kell
tartani. Fenn kell benne tartani azt a tévhitet, hogy őt "azok"
üldözik, az életére törnek. Állandó ellenségképet kell állítani elé, állandóan
riogatni kell, mert különben bizony beolvadna, asszimilálódna, magyarrá válna.
Ezért gerjeszti a zsidóság egy felső, törpe hányada tudatosan az
antiszemitizmust mindenhol, ahol jelen van. Hogy valójában van-e
antiszemitizmus, vagy nincs, az nem számít, a fontos az, hogy a zsidók
elhiggyék, és ne akarjanak asszimilálódni. Ahogy Heller Ágnes mondta:
"Az antiszemitizmust mint magyar szégyellem, mint zsidó viszont
örülök neki, mert nélküle nem tudnánk megőrizni az identitásunkat."
Mert bár nagyon ügyetlenül, bután fogalmazva, de mit is akart
valójában Göngyösi Márton? Nem a zsidók, hanem a
kettős állampolgárok összeírását a Parlamentben. (Persze arról már nem ő tehetne, ha netán kiderülne: a képviselők
között található kettős állampolgárok majdnem mindegyike izraeli-magyar
állampolgár, vagyis zsidó származású.) Ebben pedig semmi különös nincs: az
amerikai szenátusban éppúgy nyilván tartják a kettős állampolgárokat, mint az
EU tagállamainak többségében. Az ok igen egyszerű: a kettős állampolgár kettős
identitással, kettős lojalitással rendelkezik, ami egy politikusnál
nemzetbiztonsági kockázattal járhat. (Nézzünk
egy példát: ismeretes, hogy a terroristából lett izraeli politikus: Simon Perez
pár éve eldicsekedett azzal, hogy felvásárolják többek között hazánkat is. Azt
talán nem lehet vitatni, hogy egyetlen országnak sem válik hasznára az, ha
bárki idegen felvásárolja. Ahol ezt megengedik, ott az országból előbb
virtuális ország lesz, majd véglegesen megszűnik. A felvásárló számára viszont
persze nyilván előnyös, ha fel tud vásárolni országokat. Egy izraeli számára
Simon Perez bejelentése örömhír, míg egy magyar számára vészharang. Na már most képzeljük el, mi a helyzet, amikor az izraeli
vásárlásokkal kapcsolatban a Parlamentben döntést kell hozni. Könnyű belátni,
hogy egy ilyen helyzetben mennyire fontos tudni: a döntéshozók közül hányan, és
kik kettős állampolgárok, akik kettős lojalitásúak, és ebből adódóan nem tudni,
hogy amikor éppen azon két ország érdekei ütköznek, amelyeknek egyaránt
állampolgárai, melyik ország érdekeit fogják előnyben részesíteni a kettő
közül.) Vannak olyan országok,
ahol ezt a kérdést igen egyszerűen
úgy szabályozták, hogy ilyen helyzetekben
az érintett
kettős állampolgárok a szavazásnál tartózkodnak, nem szavaznak. De talán vizsgáljuk meg, hogyan is áll
a helyzet e téren más országokban:
Az USA nagykövete kedden a lehető leghatározottabban elutasította Gyöngyösi Márton felszólalását, az MTI-nek
eljuttatott közleményükben kiemelték: "Az ilyen gyalázatos és rendkívül sértő
megnyilvánulásokat köteles minden demokráciában élő személy azonnal
és keményen elítélni." Ehhez képest az
Egyesült Államokban nem csak a politikusok
állampolgársága, hanem vallása és etnikai
hovatartozása is nyilvános adat. Angolul értő
olvasóink a saját szemükkel győzödhetnek meg arról, hogyan listázza
kongresszusi képviselőit és szenátorait Amerika. A PEW Research Center nevű agytröszt összeállításából például kiderül, az
egyes vallási csoportok számarányukhoz mérten mekkora súllyal vannak jelen az amerikai
törvényhozásban, és ezek az adatok
hogyan változtak az évek során.
(Az adatokból például kiolvasható, hogyaz Egyesült Államok lakosságának alig két százalékát kitevő zsidó kisebbség
a Képviselőházban 5, a Szenátusban
10 százalékban van jelen, ezzel messze
a legfelülreprezentetáltabb vallási
csoport.) Ide kattintva megtekinthetjük az
Egyesült Államok összes szenátorának és kongresszusi képviselőjének vallási hovatartozását, államokra lebontva. Az
antiszemita Wikipedia sem szégyellte lajstromba
venni a zsidó származású amerikai képviselőket. Az Amerikai Tudósok
Szövetsége (Federation of American Scientists - FAS)
a nyilvános adatokból egy olyan összeállítást közölt, amelyből kiderül, hány afro-amerikai, latin,
ázsiai és indián származású képviselője van a Fehér Háznak.
Hasonló a helyzet két balti államban, az észteknél
és a litvánoknál is. Toomas Hendrik Ilves jelenlegi észt elnöknek 1993-ban, Valdas Adamkus volt litvániai elnöknek 1998-ban kellett lemondani amerikai állampolgárságáról, mert enélkül egyikük
sem lehetett
volna államfő.
Ausztrália alkotmánya kifejezetten megtiltja, hogy külföldi állampolgársággal (is) rendelkezők beülhessenek a camberrai parlamentbe, Új-Zélandon pedig akkor veszíti
el valaki az
állampolgárságát, ha hivatala
elfoglalása után kérvényezi egy másik ország állampolgárságát.
A faji diszkrimináció iskolapéldája azonban Izrael: a zsidó állam
2003-ban olyan jogszabályt fogadott el, amely megtagadja a házasság útján szerzett állampolgárságot az iraki, iráni, szíriai,
libanoni, líbiai, szudáni, jemeni, afganisztáni, pakisztáni és palesztin lakosoktól.
Az ENSZ és számos emberjogi szervezet tiltakozása ellenére az izraeli
Legfelsőbb Bíróság
2006-ban, majd 2012 januárjában
is megerősítette a diszkriminatív
törvényt, a bírói indoklás szerint az emberi jogok nem
írják elő a nemzeti öngyilkosságot. Az
izraeli nemzetbiztonsági törvény ezenkívül előírja, hogy amennyiben egy izraeli állampolgárnak
más állampolgársága is van,
akkor őt külföldinek kell tekinteni, és kötelező
katonai vizsgálatnak kell alávetni.
Ehhez képest a Gyöngyösi Márton képviselő azt vetette fel a magyar Országgyűlésben, hogy érdemes lenne felmérni - nem kitiltani, lemondatni, megfosztani: csupán felmérni! - az országot vezető izraeli-magyar kettős állampolgárokat.
Mindenesetre a hivatásos hisztériakeltők azonnal nekiláttak,
és órákon belül megjelentek a kivezényelt hitgyülisek
Dávid-csillagokkal a Parlament környékén. Nem mások aggatták rájuk: önként vették fel a csillagokat. (Nincs ebben önmagában semmi különös. Sőt!
Az ember legyen büszke a hazájára éppúgy, mint az eredetére! A baj csak ott van,
hogy amikor viszont valaki trikolort tűz ki a mellére, azt egyből
"magyarkodással" vádolják.)
Politikailag a balliberálisok ismét szarvashibát követtek el:
legfőbb politikai ellenfelüknek - a FIDESZ-nek - adtak egy jó alkalmat arra, hogy elhárítsa
magáról az állandóan rázúduló antiszemita vádat. (Igaz, a ballibsiknek teljesen mindegy, hogy
valami igaz-e, vagy sem. Ha érdekükben áll, továbbra is antiszemitázni fogják a
FIDESZ-t, márpedig érdekükben áll, hiszen más
mondanivalójuk sosem volt, nincs, és nem is lesz a társadalom számára.)
Panem et circenses!
Jöttek a kiváló szónokok, és rendíthetetlenül a jövőbe néző tekintettel
üldözték a színpadról a délibábot.
A magunk részéről egyedül Rogán Tónit sajnáltuk, hiszen
messze lerítt róla, hogy kilóg az átlagosan jó, ha 80-90-es IQ szinten álló
hisztériakeltő pojácák közül, mégis idomulnia kellett hozzájuk, meg kellett
felelnie az íratlan szabályoknak, elvárásoknak. A FIDESZ őt bízta meg azzal,
hogy rázza le a pártról az antiszemita vádakat, pedig tudniuk kellett, hogy
minden hiába, őket bizony antiszemitázni fogják továbbra is, akkor is, ha
minden fideszes Dávid-csillaggal fog eztán
járni-kelni az utcákon éppúgy, mint a Parlamentben.
Tóni kiváló politikus, ugyanakkor gipsz-stukó
készítőként nyilván nem válhatott erősségévé a történelem. Megütötte a fülünket
Tóni egy mondata, miszerint a népirtások mindig listák készítésével kezdődtek!
Valóban Tóni? Ugyan hány népirtás történetét ismered Te, szeretett
polgármesterünk? És azok közül vajon hány kezdődött listázással?
Nézzünk talán néhányat:
Eszter népének nem kellettek listák ahhoz, hogy kiirtsanak
mintegy 75.000 perzsát. (purim) Pedig az emberiség
akkori létszámához képest ez nagyobb arányt jelentett, mint a múlt században a
hatmillió.
De Kolumbusz Kristóf jelentős részben szefárd követőinek sem
jelentett problémát a listák hiánya, amikor majdnem teljes egészében kiirtották
az indiánokat, majd a megmaradtakat rezervátumokba - kvázi koncentrációs táborokba - zárták.
Ahogy arról sem tudunk, hogy az emberkereskedőknek szükségük
lett volna listákra ahhoz, hogy millió számra tegyék rabszolgává a feketéket
Afrikában, sőt a rabszolgákat Amerikába szállító hajók tulajdonosai - akik között írd és mondd: egyetlen egy
keresztény nem volt! - sem készítettek listákat az "áruról". (Ezzel a műfajjal szinte kizárólag szefárd zsidók foglalkoztak, ami nem különösebben meglepő. Mint talán még emlékszünk rá: amikor nem olyan régen az amerikaiak lebuktatták, és felszámolták a szervkereskedő hálózatot, végeláthatatlan sorokban meneteltek a kaftános, többnyire ortodox rabbik a megtermett sheriff-csillagos vadászpuskások kíséretében. Máig is csodálkozunk azon, hogy ezt bizony leközölte hazánkban a Népszabadság, és még mellékelte is hozzá a libasorban menetelő, letartóztatott rabbikról készült fotókat.)
De nem volt szüksége a szabadkőműves szefárd zsidónak:
Emmanuel Carassonak sem ahhoz, hogy társaival - elsősorban a cionista Ze'ev Jabotinsky segítségével és
útmutatásai alapján - válogatott kegyetlenséggel legyilkoltasson mintegy
1,5 millió örményt.
Ahogy Jenny Jacobson fia, az
alkoholista, paranoid tömeggyilkos - Churchill - is simán kiirtatott egy teljes
etnikumot mérges gázzal jóval Hitler előtt a mai Bászra környékén anélkül, hogy bármiféle listát készített
volna róluk.
De eleinte még Sztálinnak sem volt szüksége listákra: a Szovjetúnió egy tagállamát - több, mint 9 millió embert! - szinte teljes egészében eléheztette e nélkül
is. (Listázni csak azután kezdett.)
A nácik már valóban listáztak. (Ez a német precizitásból eredt: a német mindent felírt, pontosan
feljegyez, ezért is találták meg mindennek a nyomát és bizonyítékait az
oroszok, amit persze gondosan elrejtettek a KGB irattáraiban.)
Ugyanakkor bár az amerikaiak is listáztak, a szabadkőműves
Eisenhower sokkal inkább a listák eltüntetésében, mint készítésében
jeleskedett: minden nap éjjel, amikor az óra 23:59-ről 00:00-ra váltott, az
úgynevezett "csúsztatás" révén eltűnt egy-egy lista. Persze a listán
szereplő összes, a hágai egyezmény hatálya alá tartozó német hadifogollyal
együtt, akiket valójában a szabad ég alatt egyszerűen eléheztetett, majd
dömperekkel a földbe gyalultatott.
Hazánkban először Kun Béla, Szamuely Tibor és Cserni József listáztatott az őszirózsás patkánylázadást követő nagyszerű
proletárdiktatúrában, azonban az igazi listázás csak a háború után indult be a Rákosi-Gerő-Farkas-Révay négyesfogat
vezetésével. (Igaz, ezek az időszakok -
mint tanultuk - még véletlenül sem voltak népirtások. Az előbbi volt a
nagyszerű munkáshatalom, az utóbbi pedig az úgynevezett népi demokrácia! Hogy
mellesleg a lakosság mintegy 10%-a szőrén-szálán eltűnt, ahhoz nyilván semmi
köze nem lehetett a Lenin-fiúknak, Szamuely halálvonatának, az Andrássy út
60-nak, Recsknek, a Váci fegyháznak, vagy éppen a rakpart alatti
emberdarálónak.)
Hát igen kedves Tóni, a történelem nem erősséged. Gipsz-stukó készítésben viszont minden bizonnyal
verhetetlen vagy. És az is elvitathatatlan, hogy okos, rátermett politikus a mi
Tónink, ügyesen nullázta le a kerületben a lehetséges legrosszabbakat: a
micisapkázó tetvet, és a még nála is szánalmasabb korábbi MSZP-s pojácát, a
kerületet pedig dicséretesen fejleszti, igaz, kölcsönökből, amit majd egyszer
valakiknek persze vissza is kell fizetnie. (Mint
a hitelekből fedezett kádári jópofáskodást.) A mi
Tóninknak mindenesetre a belvárosban nem maradt reális alternatívája: a
belvárosiak elsöprő többsége ismét meg fogja szavazni. (Köztük mi is.)
És hogy a történelemmel hadilábon áll? Hát Istenem, ez igazán
megbocsátható neki. Bár ez lenne a legnagyobb hiányossága.
Ha azonban már a NEM-eknél tartunk, pár nappal ezelőtt született egy másik NEM is, amiről valahogy nem esett szó a vasárnapi hitgyülis rendezvényen...
Gilad Atzmon,
az 1963-ban Izraelben, Tel Aviv-ban született, de ma
Angliában élő neves jazz-szaxofonos, író és politikai aktivista, saját angol
nyelvű blogján figyelemfelkeltő írást tett közzé The End Of Jewish Power (A zsidó hatalom vége) címmel,
amelyet alább továbbítunk. Az eredeti, november 30-án
angol nyelven kelt bejegyzés ide
kattintva olvasható. Hevenyészett fordításban ez áll benne:
Izrael megalázó vereséget szenvedett
tagnap az ENSZ-ben. A világ nemzetei felálltak, és NEM-et
mondtak a zsidó államra, NEM-et az izraeli
megszállásra, NEM-et az izraeli emberi jogi
visszaélésre, NEM-et a zsidó rasszizmusra. Valójában
felálltak és bevallották, hogy komoly cion-fáradtság
vett erőt rajtuk.
Annak ellenére, hogy a zsidóság sikeresen emlékezteti az európaiakat
meggyötört múltjukra, Európa tagnap elhatárolódott saját bűnétől, és Izrael
európai szövetségesei, úgy mint Németország,
Franciaország, Nagy-Britannia és Olaszország ugyancsak világosan megüzenték Izraelnek:
elfogyott a türelmük. Ez egy nagyon jó hír valóban.
De érdekes módon, ez az egyesült ellenállás Izraellel szemben nem az
izraeli erőre adott válasz. Éppen ellenkezőleg, ez valójában az izraeli
gyengeségre válasz. Az elmúlt néhány hónapban láttuk a híres izraeli elrettentő
erő teljes és végleges megsemmisülését. Izrael hónapokig azt a benyomást
keltette, hogy kész és hajlandó megtámadni az iráni nukleáris létesítményeket,
csak azért, hogy végül be kelljen vallania, még magának is, hogy ehhez hiányoznak
az eszközei. Ezután Izrael halálos támadást indított a gázai nép ellen.
Behívott 75.000 tartalékost csak azért, hogy megtudja, nincs gyomra szembenézni
a palesztin ellenállással.
Szóval, amint Izrael megismeri saját gyávaságát, a világ többi része végre
megtalálja a bátorságot, hogy rájöjjön, jól megvan a zsidó állam nélkül is,
amely csak bajt okoz, és komoly fenyegetést jelent a világbékére.
A hatalmas zsidó lobby, a cionista irányítású média és a Wall Street ellenére,
a zsidó állam és cionista támogatói impotenseknek bizonyultak.
Viszont ha már annyira szeretne valaki valakikkel együtt
valamire NEM-et mondani, és küzdeni Jeruzsálemért, akkor bizony ezt nagyon is
megteheti, mert talán nincs ma a világon még egy hely, ahol annyi teendője lehetne
egy emberi jogi élharcosnak, mint éppen Jeruzsálem, és környéke. Sajnos azonban
úgy tűnik, hogy bár az egykori antifasiszta ellenállók harci kedve még megvan,
mintha a látásuk, az érzékelésük kissé már meggyengült volna: nem ismerik már
fel az ellenséget. Délibábot kergetnek, miközben ott fekszik előttük az igazi
hatalmas vadászmező, amelyen kielégíthetnék a vadász ösztöneiket, üldözhetnék a neofasizmus jelenkori
hajtásait, a faji egyenlőség legádázabb ellenségeit!
Ezért hadd hívjam fel a figyelmüket arra, hogy Jeruzsálem
környékén valóban vár rájuk egy igazi nagy, hozzájuk méltó, nehéz, de szép
feladat:
Ma ugyanis, 2012-ben, éppen ott található az egyetlen olyan
ország a világon,
Ø amelyben több, mint
500 falvat tisztítottak meg etnikailag, köztük Keresztelő Szent János
szülőhelyét: Ein Keremet
(világrekord),
Ø amelyben több, mint
4 millió menekültet deportáltak (világrekord),
Ø amelyben több, mint
60.000 otthont romboltak le (világrekord),
Ø amelyet több, mint
500 esetben marasztalt már el az ENSZ (világrekord) - legutóbb alig pár nappal
ezelőtt! -,
Ø amely több, mint
50.000 civil haláláért felelős (világrekord),
Ø amely több, mint
250.000 civilt börtönzött be (világrekord),
Ø amely több, mint
200.000 ártatlan civil sebesültért felelős
(világrekord),
Ø amelyben a világon példa nélküli
módon megtagadják a jogot a menekültek visszatérésére,
Ø amely a világon
egyedülálló módon a vele szomszédos országoktól nyíltan lopja a vizet,
Ø amelyben a világon
egyedülálló módon kollektív büntetésként legális az otthonok lerombolása,
Ø amelyben ugyancsak példa nélküli
módon kollektív büntetésként fákat pusztítanak el,
Ø ahol legális a politikai, vagy
vallási okból elkövetett bérgyilkosság ("összpontosított kiemelés"),
Ø ahol ártatlan civileket használnak
emberi pajzsként,
Ø amelyben a világon egyedülállóan ma
is legális a kínzás, aminek szakértői módszereit oktatják,
Ø ahol a világon
egyedülálló módon megszállt területeken illegális településeket építenek,
Ø ahol a világon példa nélküli módon
bírósági tárgyalás nélkül bebörtönöznek aktivistákat,
Ø amelyben giuness
világrekordot felállítva 48 napos kijárási tilalmat rendeltek el,
Ø amelyben ugyancsak guiness világrekordot állítottak fel a katonai ellenőrző
állomások száma tekintetében,
Ø ahol példa nélküli módon a katonai
ellenőrző pontokon megtagadják a terhes nőktől, hogy eljuthassanak a kórházba
szülni, aminek következtében a gyerekeik sok esetben meghalnak,
Ø ahol példa nélküli módon az ellenőrző
pontokon a betegek meghalnak, mert megtagadják tőlük, hogy eljuthassanak a kórházba,
Ø ahol példa nélküli módon az ellenőrző
pontokon megtagadják az iskolás gyerekektől az átkelést,
Ø amely egyike azon két országnak, ahol
a nemzetközi törvényekkel ellentétben szegényített uránium bombát és kazettás
bombát vetnek be,
Ø amely azt állítja, hogy ellenségei el
akarják törölni, miközben ő törölt le egy egész országot a térképről,
Ø amely bevitte a nukleáris fegyvereket
a közel-keletre, miközben egyetlenként a közel-keleten visszautasítja az atomsorompó
szerződést,
Ø amely a berlini fal után a ma létező
egyetlen elkülönítő falat megépítette,
Ø amely Dél-Afrika után apartheid
rezsimet teremtett (az előbbi ma már csak történelem, míg az utóbbi élő
valóság),
Ø amely teljes városokat alakított
börtönné falakkal elkerítve őket és a kijárást korlátozva,
Ø amelynek mérnökei állami megbízásból
kikísérletezték az első abortusz hatékony, magzatra halálos könnygázt,
Ø ahol a világon példa nélküli módon
bebörtönöznek gyermekeket politikai okból,
Ø amelyben a világon szintén példa nélküli
módon léteznek olyan települések, amelyek kizárólag egy etnikum számára vannak
elkülönítve (pl. Sede Boqer),
Ø ahol a falakon "I love War" feliratok díszelegnek,
Ø ahol nyíltan megtagadják olyan
cégéres gazemberek kiadását, akik ellen az egész világon elfogató parancs van
folyamatban ezerszámra elkövetett emberiség-ellenes bűntettek miatt,
Ø ahol megóvandó értéknek számít az
emberiségellenes bűn: testőrökkel, állampénzen vigyáznak háborús bűnösök,
emberek ezreinek haláláért felelős, nemzetközileg körözött terroristák
biztonságára (pl. Solomon Morel),
Ø amely hivatalosan deklarálta, hogy
jogában áll a világ bármely országában "célzottan likvidálni" azokat,
akiket a politikai céljaira nézve veszélyesnek tart, mégpedig az adott ország
kormányának megkérdezése, engedélye nélkül,
Ø ahol Tom Hurndallt,
a Nemzetközi Szolidaritási Mozgalom önkéntes aktivistáját következmények nélkül
fejbe lőhették 2003. április 11-én (9 hónapig feküdt kómában, aztán 2004.
január 13-án meghalt),
Ø ahol a velük azonos rasszból származó
James Miller, ötszörös Emy díjas filkészítő-rendező-producert
ugyanezek az humán-gyilkoló-robotok dokumentumfilm
forgatás közben következmények nélkül lelőhették 2003. május 2-án,
Ø Ahol a velük ugyancsak egy rasszból
származó Rachel Corrie - a
Nemzetközi Szolidaritási Mozgalom aktivistája - fejét egy Caterpillar D9-es
katonai bulldózerrel taposhatták szét 2003. március 16-án Rafahban
következmények nélkül.
Tisztelt Mindannyian Együtt Jeruzsálemért Alapítvány! Itt a
lehetőség! Tessék tüntetést szervezni! Mondjuk az izraeli követség elé!
Mesterházy, Somló, Hernádi és társaik minden bizonnyal szívesen szerepelnének
ott is. És ki tudja, talán még mi is Önök mellé állnánk! A feladat tehát adott,
tessék nekilátni, beállni a Nemzetközi Szolidaritási Mozgalom aktivistái közé,
és mindent megtenni ezeknek a fasisztoid, neonáci, rasszista állapotoknak a
felszámolásáért! (Szinte biztosak vagyunk
benne, hogy az Alapítvány pénzügyi gondjai is egyből megoldódnának: azonnal
dőlnének Önökhöz a nagy összegű támogatások, felajánlások.)