DR. OTT ISTVÁN - FŐÜGYÉSZSÉGI ÜGYÉSZ, MEGBÍZOTT VEZETŐ-HELYETTES ÜGYÉSZ CSONGLŐR MUTATVÁNYA AZ ÖNÁLLÓ BÍRÓSÁGI VÉGREHAJTÓ MAFFIÁVAL

Mint tudjuk, Polt Péter áldásos regnálása alatt az ügyészség soha nem látott átalakításon ment át, ami elsősorban az etnikai összetételének szembetűnő változásában realizálódott: hazánk talán leghasznosabb (és leghangosabb) "kisebbsége" olyan szinten vált túlreprezentálttá az ügyészségen belül, mint a világ egyetlen más országában sem. Ezzel az áldásos folyamattal párhuzamosan a működési mechanizmus, az elvek és a módszerek is hasznos változáson mentek keresztül: mára a Polt Péter által irányított ügyészség kísértetiesen hasonlóvá vált egyes távol-keleti, fekete-afrikai, illetve latin-amerikai banánköztársaságok ügyészségeihez, de leginkább talán néhai Péter Gábor (született: Auspitz Benő), és a ma létező egyetlen apartheid rezsim ügyészségének jogfelfogására, illetve módszereire emlékeztet a tevékenységük.

Az első olyan főügyészségi határozat, amely forradalmasította úgy a hazai jogot, mint a Gergely naptárat, dr. Ihász Sándor egykori fővárosi főügyész nevéhez kötődik: egy 2006 szeptemberében történt esemény kivizsgálását azzal utasította el, hogy ítélt ügyről van szó: ő ezt az eseményt már jogerősen elbírálta 2005 júniusában! (Később a Központi Nyomozó Főügyészségen dr. Vajda Jenő erről úgy nyilatkozott: Ez első látásra kétségtelenül anakronizmusnak látszik, de ha alaposabban megvizsgáljuk, akkor ez az anakronizmus csupán látszólagos... No comment.)

Úgy tűnik, új - hasonlóan fényes - csillag tűnt fel az ügyészség egén: dr. Ott István. Az alább eredetben olvasható elutasító határozata olyan bravúros zsonglőrmutatvány, amely vetekszik az előbb ismertetett produkcióval!

Nem csalás, nem ámítás: dr. Ott István megbízott vezető-helyettes főügyészségi ügyész szerint a 2012. június 13-án kelt elutasító döntés meghozatalakor a Budapesti Nyomozó Ügyészség igenis figyelembe vette a 2012. szeptember 22-én kelt pénzügyi elszámolást!!! (És persze mint láthatjuk: panasznak nincs helye a határozattal szemben! Ez viszonylag új trükkje az ügyészségnek: az egyik legalapvetőbb jogállami alapkövet, a panaszjogot is megszüntették számos bűncselekmény vonatkozásában, ami a világ egyetlen demokratikus jogállamában sem képzelhető el. De itt igen! Példának okáért, ha valakit életfogytiglani börtönre ítélnek egy hamis vád, vagy egy hamis tanúzás következtében, akkor az illető nem tehet panaszt a hamis vád, illetve hamis tanúzás miatt tett feljelentése esetleges elutasítása, vagy az ügyben elrendelt nyomozás megszüntetése miatt, dr. Polt Péter sajátos jogi elképzelései szerint ugyanis a hamis vád, illetve hamis tanúzás miatt netán életfogytiglanra ítélt ártatlan ember nem minősül a hamis vád, illetve a hamis tanúzás sértettjének, azaz a hamis vád, illetve a hamis tanúzás - ezek szerint - nem sérti, sőt még csak nem is veszélyezteti az emiatt életfogytiglanra ítélt ártatlan ember jogait, illetve jogos érdkekét! A bolondok házában ilyesmit nem állítana senki még a zárt osztályon sem, de ma hazánkban az ügyészségen igen! Persze végtére is nézhetjük a dolog pozitív olvasatát is: így legalább a sértettek nem pazarolják feleslegesen az idejüket panaszok írására. Mert amúgy eddig is teljesen feleslegesen írták a panaszaikat: az apartheid rezsimek módszereit követő ügyészségen 100-ból 99-et garantáltan érdemi vizsgálat nélkül utasítottak el közülük. Ha pedig amúgy sem olvassák el a panaszokat, akkor végül is nem egyszerűbb rövidre zárni a kérdést, és eleve kizárni a panaszjogot?! Innen már csak egy lépés, és meg lehet szüntetni a bíróságokat is, a tárgyalásokat is, és ítélet nélkül lehet majd bebörtönözni az ügyészségnek nevezett Polt Péter féle "családi vállalkozásnak" nem tetsző renitenseket.)

Persze előfordul más jogász körökben is hasonló elmés döntés: dr. Réti László, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke például hasonló módon tagadta meg dr. R. Mária ügyvéddel szemben az etikai vizsgálatot: kijelentette, hogy ítélt ügyről van szó, a Kamara már jogerősen elbírálta 2010 júniusában dr. R. Mária ügyvéd 2011 februárjában elkövetett etikai vétségeit. És hogy fokozni lehessen a zsenialitást: dr. Bánáti János - a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke, a Magyar Igazságszolgáltatási Tanács tagja! - ezt szó nélkül helyben hagyta! (A határozatát még megfejelte azzal is, miszerint egyébként el is évült az eset, mert 2009 decembere és 2011 szeptembere között - szerinte - több, mint 3 év telt el! Később azután azzal mosakodtak, hogy véletlenül összecserélték két határozat indoklását! Viszont azt fenntartották, hogy igenis jogerősen el lett bírálva 2010 júniusában az, ami 2011 februárjában történt.)

Végezetül már csak egy valamit tegyünk hozzá: egy ügyész jelenlegi havi alapilletménye 391.600Ft, és akkor még nem beszéltünk a vezetői pótlékokról. Végtére is mit várhat az állampolgár tőlük ezért az igazán szerény alamizsnáért, igaz?! Talán tenni kellene egy próbát: át kellene helyezni őket közalkalmazotti státuszba, és az első hibánál két lábbal kellene kirúgni őket úgy, hogy a lábuk sem éri a földet. Akkor talán a jövőben vennék a fáradságot előbb elolvasni azt, hogy mit írnak alá, és adnak ki a kezükből, és netán hajlandóak lennének megismerkedni akár még a Gergely napárral is...

Pár szót amúgy a végrehajtó gazembersége is megér, amit az ügyészség foggal-körömmel igyekszik gátlástalanul eltussolni: az adós fizetési kötelezettsége havi 10.000Ft, amit minden hónap 10. napjáig kell megfizetnie. A teljesítések ugyan a kérelmező általi bejelentések időpontjait rögzítik, nem az adós teljesítésének időpontjait, de jól látható még így is, hogy példának okáért júniusban, illetve júliusban az adós garantáltan jóval a teljesítési határidő előtt, az előírtaknak megfelelően fizetett, a végrehajtó - pontosabban annak tisztességben meggörbült orrú helyettese! - ennek ellenére összesen 14,5%-ot követel az adóson ezek után a határidőben megfizetett - azaz végrejatás tárgyát nem képező - összegek után is, mintha a bírósági végzés a havi 10.000Ft-on felül további 1.450Ft fizetési kötelezettséget is tartalmazna a tisztességben meggörbült orrú végrehajtó helyettes javára, hogy az munka nélkül, ingyen élhessen, illetve támogathassa az adós zsebéből kilopott pénzzel a zsinagóga felújítását. Ez dr. Ott István ügyész szerint teljesen törvényes, és még véletlenül sem csalás! De az ügyben izgalmasabb kérdések is felmerültek: a végrehajtás kezdetén - májusban - az adós 70.000Ft-tal tartozott, amit a végrehajtó le is írt. A tartozás ezt követően többé egy fillérrel sem emelkedett, sőt augusztusban ez is megszűnt. Ehhez képest a közönséges gazember végrehajtó - vagy inkább annak helyettese? - júniusban 80.000-re emelte a tartozás összegét, holott látható a teljesítéseknél, hogy az adós a júniusi 10.000Ft-ot már június 1-én megfizette! Bármennyire hihetetlen, de amikor emiatt az adós végrehajtási kifogást terjesztett elő, egy szarházi bírósági titkár a Pesti Központi Kerületi Bíróságon elutasította a kifogást azzal, hogy "csupán 10.000Ft képezheti vita tárgyát", ... azaz lényegében azt mondta ki, hogy "kicsire nem adunk"! És ami még hihetetlenebb: a Fővárosi Törvényszéken egy még nagyobb szarházi - egy végrehajtási bíró! - ezt elolvasás nélkül, és persze ebből adódóan érdemi indoklás nélkül helyben hagyta. A gazember végrehajtási bírók tehát jogerősen is kimondták: nem számít, hogy az adós mennyivel tartozik, nem számít, hogy mennyi a végrehajtási ügyérték! Amikor az adóssal szemben a gazember végrehajtó - vagy inkább annak helyettese? - 80.000Ft-ról szóló átutalási megbízást, illetve letiltást adott az OTP-nek, majd ugyancsak 80.000Ft-ról szóló jelzáloggal terhelte meg az adós ingatlanát - és ezt ráadásul jogerősen akkor jegyeztette be, amikor közel 2 hónapja már a teljes tartozás megszűnt! - az adós megtette a feljelentést hamis közokirat készítése, illetve hamis közokirat létrejöttében való közreműködés, valamint csalás kísérlete miatt. Ez az a feljelentés, amit a nyomozó ügyészség ténylegesen érdemi vizsgálat nélkül utasított el azzal, hogy szerintük 80.000Ft-ról kiállítani egy átutalási megbízást, illetve letiltást, miközben 70.000Ft a tartozás, illetve 80.000Ft-ról szóló jelzálogot bejegyeztetni, amikor egyrészt sosem volt ennyi a tartozás, másrészt a bejegyzés időpontjában már egyetlen fillér tartozás sem állt fenn, nem bűncselekmény, hanem teljesen legális eljárás. Mit is mondhatnánk erre: nézőpont és törvény kérdése. A hazai Btk. szerint mindez bizony kőkeményen büntetendő, viszont ha a Talmudból indulunk ki, akkor valóban nem bűncselekmény: "Gójtól lopni nem bűn." Hogy azért valami reménykeltőt is mondhassunk a végére: az adós végül polgári perben kérte a végrehajtás leállítását, amit dr. Erdei Zsuzsa bírónő meg is tett a II. és III. Kerületi Bíróságon. Ugyanakkor bármilyen hihetetlen: a bírónő a végrehajtó által kért költséget (ami a 70, illetve 80 ezer forint tőke után őt megilleti: jutalék, munkadíj, stb.) egyszerűen bemondásra megítélte a csaló gazember végrehajtónak - vagy inkább a helyettesének? -, és elképesztő módon azt sem tette lehetővé, hogy akár az adós, akár a kérelmező - azaz a peres felek - betekinthessenek a végrehajtó által bennyújtott követelésbe! Ennek az újabb disznóságnak aztán a Fővárosi Törvényszéken Dr. Tulipán Mariann bírónő vetett véget: hatályon kívül helyezte dr. Erdei Zsuzsa bírónő döntését a végrehajtói költségekkel kapcsolatban, és végre - egy éves vesszőfutás, és süketek párbeszéde után - kimondta, hogy ami itt eddig történt, az a hazai igazságszolgáltatás szégyene: úgy akartak végrehajtói díjat fizettetni az adóssal, hogy még a végrehajtási ügyérték sem volt tisztázott, és nem lehetett tudni, hogy mégis mire fel követel bármit is a végrehajtó. Dr. Tulipán Mariann egyértelműen kioktatta dr. Erdei Zsuzsa bírónőt: pénzeket egy jogállamban nem lehet bemondásra - puszira! - megítélni senkinek! Az ügyet elvették a tisztességes elbírálására alkalmatlannak bizonyult dr. Erdei Zsuzsától, az új bírónő pedig felszólította a gazember végrehajtót - vagy inkább annak helyettesét? -, hogy tételesen számoljon el az általa végzett tevékenységgel. A végrehajtó gazember helyettese 2012. augusztus 14-én egészen eléképesztő arcátlansággal azt a választ küldte a bíróságnak, hogy szerinte felesleges lenne elkészítenie azt az elszámolást, amit amúgy a jogalkotó a számára előír, és amit a bíróság kért tőle, miután azonban az új bírónő ezt az arcátlanságot nem nyelte le, és ismételten követelte az elszámolást, a tisztességben meggörbült orrú végrehajtó helyettes végül szeptember 22-én kénytelen volt valamit produkálni. Hogy pontosan mit, azt fentebb láthatjuk. Így végül kiderült a durva csalás: a 70.000Ft-os végrehajtási ügyértéket majdnem duplájára - 130.000Ft-ra! - csalta fel a tiszteségben meggörbült orrú végrehajtó helyettes, és persze ezzel együtt a saját zsebét is nyilvánvalóan őt meg nem illető összegekkel próbálta gyarapítani. Ebből persze nem lesz semmi: ezt már első fokon sem eszi meg a bíróság, ha azonban mégis, akkor garantált, hogy Dr. Tulipán Mariann bírónő másodfokon végül helyére teszi a csalást, illetve a csaló végrehajtót, vagy inkább annak helyettesét. Ezzel azonban nincs elintézve a dolog: jogállamban ezért vagy a végrehajtónak, vagy a helyettesének - vagy mindkettőnek! - távoznia kellene örökre a pozíciójából, és természetesen egyúttal a vádlottak padján kellene számolgatnia a csalásért várható, jól megérdemelt éveket. Hazánkban azonban mint tudjuk: a farok csóválja a kutyát. Nem a végrehajtó maffia van a végrehajtást felügyelő bíróság, illetve az ügyészség kezében, hanem a végrehajtást felügyelő bíróság és az ügyészség van a végrehajtó maffia kezében. Az pedig köztudott, hogy a végrehajtó maffia miként működik, kiknek a kezében van a végrehajtás. Akik netán mégsem lennének ezzel tisztában, azoknak javasoljuk: gondolkozzanak el azon, hogy a jogász diplomával, doktorátussal rendelkező - viszont keresztény felekezethez tartozó - végrehajtónak vajon miért van szüksége - illetve valójában szüksége van-e egyáltalán - egy semmilyen jogi végzettséggel nem rendelkező, a Talmudon kívül más előírást nem ismerő - lényegében őt magát is lejárató - cinikus, arrogáns, pofátlan helyettesre?