dr. GÁL PÉTER PÁL ÉS A KANNIBÁL - GONDOLATOK A SZABADSÁG, TETVÉRISÉG, EGYENLŐSÉG KÉRDÉSÉRŐL

 

Mint ismeretes, dr. Gál Péter Pál ügyvéd 2012. január 17-én lefasisztázta szerkesztőnket egy családjogi per tárgyalásán - amit azután annak rendje-módja szerint azonnal el is veszített szerkesztőnkkel szemben -, majd 2012. március 14-én egy másik tárgyaláson kilátásba helyezte: a zsidó maffia le fogja vágni szerkesztőnk kezeit, hogy ne legyen mivel beadványt írnia. Ezt követően előbb a neves lepedőakrobatával: Bolgár Györggyel elemezgette egy újabb holokauszt lehetséges eljövetelét, amelynek "söpredék" szerkesztőnk lényegében az előhírnöke. Azután jött a szép nyílt levél a Fővárosi Törvényszék elnökéhez címezve, amelyben már nem csupán szerkesztőnk, de a törvényszék is neonáci - vagy legalábbis neonáci-kollaboráns -, dr. Gál Péter Pál pedig "menetel a Dunapart felé feltett kezekkel, miközben a főbírák ezt páholyból nézik". Persze szó esett a marhavagonokról is, amelyek dr. Gál Péter szerint már várják őt, amelyek már be vannak tolva a vágányokra, csupán az ajtaikat nem nyitották még ki. (Igaz, azt már nem fejtette ki ebben a remek írásában, hogy ezek az állítólagos vagonok pontosan milyen okból is várnának őrá: a származása, vagy netán a vagonok jellege miatt.)

Azután jött a személyiségi jogi per, amelyben már az első tárgyalást megelőzően a koncentrációs táborokban zsidókat halomra gyilkoló cégéres náci gazemberekhez hasonlította szerkesztőnket dr. Gál Péter Pál.

A tárgyaláson azután megtudhattuk tőle, hogy valójában minden ember egyenlő: nincsenek zsidók, romák, négerek és sárgák, csak EMBER van! (Arra a felvetésre pedig, hogy amennyiben valóban így gondolja, akkor mégis miért fenyegetőzött kifejezetten a ZSIDÓ maffiával - miért nem egyszerűen csak a maffiát emlegette -, röviden kijelentette, miszerint nem is érti, hogy miről beszélünk, miért kell egy tárgyaláson egy nem létező szervezetről elmélkedni. Adós maradt azonban a válasszal arra nézve, hogy amennyiben ez a szervezet valóban nem létezik, akkor mégis miért emlegette egy nyilvános tárgyaláson, miért fenyegette meg vele szerkesztőnket.)

Később - nyilván a "minden ember egyenlő" elv jegyében - közölte: szerkesztőnknek fültől fülig el kellene vágni a torkát, mert szerkesztőnk nem ember, illetve antiszemita gazember.

Ennek igazolására rendre hangoztatta, miszerint szerkesztőnk őt a tárgyaláson rendszeresen zsidózza. Hogy hogyan? Nézzünk erre egy példát a tárgyalási jegyzőkönyvből: szerkesztőnk dr. Gál Péter egy hozzá intézett kérdésére azzal kezdte a válaszát: "Önök." Idáig jutott, amikor dr. Gál Péter Pál arrogánsan üvölteni kezdett: "Kikről beszél? Kik azok az Önök?! Mondja meg, hogy kiket ért ez alatt!" Szerkesztőnk - nem ülve fel a provokációnak - csupán annyit felelt: "Önök! Ön, Hanák úr, és általában az alperesi oldal." Erre dr. Gál Péter Pál odahajolt alperes társa képviselőjéhez: dr. Hanák Péterhez, és fennhangon ezt mondta neki: "Most zsidózott le bennünket!"

Ha tehát egy nem zsidó megszólítja dr. Gál Péter Pált, az már alapból zsidózásnak minősül. Azt viszont sajnos nem sikerült megtudnunk dr. Gál Péter Páltól, hogy mégis hogyan kellene elkezdenie egy beszélgetést egy nem zsidónak velük ahhoz, hogy azt ne minősítsék zsidózásnak. Mert amennyiben az "Ön" (illetve "Önök") megszólítás számára (számukra) zsidózás, akkor csupán egy módon kerülheti el a nem zsidó a zsidózás vádját: ha nem szól hozzá. (hozzájuk) Persze ez sem lenne megoldás, mert akkor meg ezt minősítené (minősítenék) az antiszemitizmus félreérthetetlen jeleként. (lásd: a 22-es csapdája Joseph Hellertől)

dr. Gál Péter Pál az emberi egyenlőségről előadott kis rögtönzése során említést tett Orwell: Állatfarm című művéről, kiemelve, hogy ugye abban voltak "egyenlők és még egyenlőbbek", de ő ugye nem ismer "még egyenlőbbeket" (Önmagán kívül - a szerkesztő megjegyzése).

Talán nem árt dr. Gál Péter Pál figyelmét felhívni arra, hogy Orwell műve a Szovjetúnióról, a bolsevik rendszerről és elképzelésekről szólt: a "még egyenlőbbek" a bolsevikok - az állatok között a disznók - voltak. Márpedig a bolsevizmust nem a nácik találták fel, de nem is az oroszok, sőt még csak nem is a máltai szerzetesek. Annak alaptézisei már Mózesnél is szerepeltek, Marx (egy ortodox rabbi fia), Engels és Lenin csupán a kor igényeihez igazította, illetve a kor viszonyainak megfelelően realizálta ezeket a téziseket. (Az alaptézis valójában igen tömör és egyszerű: vedd el a másét. Az eltérés csupán a részletekben van az egyes gondolkodók között: miután elvetted, hagyd azért életben - hátha tud még teremteni valamit, amit azután majd megint elvehetsz tőle -, vagy inkább verd agyon. Illetve azelőtt, vagy az után verd agyon, hogy elvetted, ami az övé volt.) Maguk a bolsevikok úgyszintén nem a nácik közül, de még csak nem is az oroszok közül, vagy közülünk kerültek ki. Tetszik, vagy nem tetszik: a Szovjetúnióban 85%-uk, míg hazánkban 95%-uk dr. Gál Péter Pállal azonos rasszból származott. (Mint tudjuk: a Tanácsköztársaság kormányban mindössze egy nem zsidó volt: Garbai Sándor, az is csak azért, hogy legyen, aki sabbatkor - szombaton - is aláírhatja a rögtönítélő bíróság halálos ítéletét a magyar felett.) Ennek ismeretében mindenesetre meglehetősen szerencsétlen dolog éppen az orwelli hasonlatra hivatkozni éppen dr. Gál Péter Pálnak.

De hagyjuk talán a tárgyaláson elhangzott konkrétumokat, és vizsgáljuk meg az 1789-es szabadkőműves vérengzés alapját képező, a felszínesen gondolkodó rétegeket végzetesen elbutító szabadság, testvériség, egyenlőség jelszavak lényegét, illetve realitását: vajon mi lehetett az oka annak, hogy ezen hangzatos jelszavak alig hangzottak el, máris Európa történelmének addig soha nem látott méretű vérengzéséhez vezettek, amelyben gyakorlatilag lefejezték a teljes francia értelmiséget? Vajon miért kellett végül a tehetséges korzikai szabadkőművesnek - Bonaparte Napoleonnak - rendet teremtenie abban a káoszban, amit éppen a szabadkőművesek idéztek elő ezekkel a hamis, csalfa jelszavakkal? És vajon nagyot tévedett-e - egyáltalán tévedett-e - Benito Mussolini, amikor a szabadság-testvériség-egyenlőség hármasával szembeállította a rend-tekintély-fegyelem hármasát, mint minden társadalom fennmaradásának alapvetését? Vajon nem éppen ezek a hamis szabadkőműves délibábok zilálták-e szét oly mértékben az európai országok társadalmait, ami azután törvényszerűen vonta maga után a rendteremtés igényét, és okozta a ló túlsó oldalára való átesést: Európa "fasizálódását", pontosabban a fasizmus, a fallangizmus, a nemzeti szocializmus, illetve - hazánkban - a hungarizmus tragikus mértékű térhódítását?

Kezdjük talán a szabadsággal: a szabadság - első megközelítésben - az, amikor valaki szabadon tehet azt, amihez kedve van. Kris Kristofferson szerint a szabadság annyit jelent, hogy nem maradt veszteni valónk. (Freedom's just another word for nothin' left to lose.) Mondhatnánk, hogy szabadság legfeljebb Robinson szigetén képzelhető el, de hamar be kellene látnunk, hogy bizony ott sem: ahogy a társadalmon belül a szabadságunk korlátait mások szabadsága húzza meg, addig Robinson szigetén a szabadságunk korlátait a természeti, és fizikai törvények határolják be. Összegezve: a szabadság hamis jelszó, teljes szabadság nem létezik.

Folytassuk a sort a testvériséggel: miután szabadkőműves jelszavakról van szó, aránylag könnyen kitalálhatjuk, hogy vajon miként értelmezték ők ezt a fogalmat, kiket tekintettek testvérüknek, meddig és mely körre terjedt ki valójában a testvériség. Másrészt viszont azonnal észre kell vennünk azt is: a testvériség és a szabadság eleve nem férnek össze egymással sem! Ennek megértéséhez vegyük talán a hazánkban a múlt rendszerben közismert politikai viccet:

"A Szovjetúnió miért a testvérünk, miért nem a barátunk?  Mert az ember a barátját szabadon megválaszthatja, a testvérét viszont nem!"

Végül fejezzük be a sort az egyenlőséggel: ennél nyilvánvalóbb ostobasággal talán még sosem etették meg az emberiséget. Nézzük talán néhány eklatáns példán keresztül: Albert Einstein és a zulu kaffer! Egyenlők lennének? Egy az afrikai éhező országok valamelyikében született gyermek  - ahol a gyermek halandóság 80%! - egyenlő mondjuk egy a Rothschield bankárcsaládban született gyermekkel? Azonosak az esélyeik? Azonosak a lehetőségeik? (Az előbbinek arra is csupán 20% esélye van, hogy megéri a felnőttkort, míg az utóbbi számára születése pillanatában biztosítva van a felhőtlen jólét élete végéig úgy, hogy egy másodpercig nem kell dolgoznia soha semmit.) Vagy mondjuk az a palesztin gyermek, aki eltorzult fejjel, végtagok nélkül jön a világra a csökkentett urántartalmú izraeli nukleáris fegyvereknek köszönhetően, egyenlő egy egészségesen, normál súllyal született épkézláb gyermekkel?! Az atombombának köszönhetően nyomorékként születő japán gyerek egyenlő azoknak a leszármazottaival, akik a Fehér Házban kiadták a parancsot az Enola Gay pilótájának? Vagy azok a szefárd zsidó gyerekek, akiknek a fejébe a megengedett röntgendózis 35.000-szeresét sugározták Izraelben 1951-ben, egyenlők voltak-e a saját hazájukban? Egyenlők voltak-e akár a zsidóságon belül? Egyenlők voltak-e azoknak az akkori izraeli politikai vezetőknek a gyermekeivel, akik hozzájárultak az emberkísérletekhez azzal, hogy az alanyokat a sötétebb bőrű szefárd - azaz valóban szemita eredetű! - gyerekek közül kell kiválogatni?!

De talán térjünk vissza oda, ahonnan kiindultunk, és fejezzük be a gondolatot egy utolsó szemléletes összehasonlítással:

dr. Gál Péter Pál, és a kannibál! Vajon egyenlők-e?! A fentebb hivatkozott tárgyaláson elhangzottakból arra kell következtetnünk, hogy igen. (Legalábbis az emberi egyenlőség rendíthetetlen bajnokaként megismert dr. Gál Péter Pál szerint mindenképpen.) Hiszen minden ember egyenlő. Homo sapiens mindenki. dr. Gál Péter Pál éppúgy, mint a kannibál! Végtére is mi lenne a különbség köztük? Mitől lenne bármennyivel is "egyenlőbb" dr. Gál Péter Pál, mint a kannibál? Jó, ismerjük el, a kannibálnak némiképp eltérnek az étkezési szokásai dr. Gál Péter Pál étkezési szokásaitól, ez azonban csupán egy más kultúra, mondhatni a "másság" egy megnyilvánulási formája, márpedig amint azt elmagyarázták nekünk a dr. Gál Péter Pál intellektuális, haladó szellemiségű értelmiségi körei: a másságot - nyilvánuljon meg az bármiben! - tisztelni kell. Ugyanakkor ha jobban belegondolunk, vannak azért kifejezett hasonlóságok is dr. Gál Péter Pál, és a kannibál között: dr. Gál Péter Pál szerint a legfőbb érték az ember! Ugyanakkor szinte bizonyos, hogy az emberevő is ugyanígy vélekedik erről. Másrészt szerkesztőnk látványa vélhetően a kannibálban is ugyanazt a gondolatot ébresztené, mint dr. Gál Péter Pálban: a kannibál szerint is egészen biztosan fültől fülig el kell vágni szerkesztőnk torkát, nem csak dr. Gál Péter Pál szerint. (Igaz, ez a gondolat a kannibál esetében csak akkor merül fel, ha éppen éhes. Nem úgy dr. Gál Péter Pálnál, akinél ez a gondolat egyfajta sajátos érvrendszer eszközeként jelenik meg azokkal szemben, akik vele nem azonos módon gondolkoznak. Azaz ha a mögöttes motiváció el is tér, a módszer ugyanaz!)

Ugyanakkor dr. Gál Péter Pál előbb említett köreitől azt is tudjuk, hogy az egyenlőknek természetesen szeretniük is kell egymást. (Vagy legalábbis nekünk őket mindenképpen, hiszen ez a mércéje az európaiságunknak, sőt az életre való jogosultságunknak is: ha nem szeretjük őket, ha netán más típus a zsánerünk, akkor ugye nem vagyunk emberek, fültől fülig el kell vágni a torkunkat.) Feltételezzük, hogy dr. Gál Péter Pál nem csupán vizet prédikál, miközben önmaga bort iszik, hanem valóban egyenlőnek tartja, és testvéri szeretettel öleli a keblére minden embertársát: köztük tehát a kannibált is!

Erről egyszer talán bizonyságot is tehetne: mondjuk abból a cirka egymillióból, amennyivel szerkesztőnk gyermekének édesanyját megrövidítette, ellátogathatna egy szép, távoli szigetre a kannibálok közé tanulmányozni a szabadság, testvériség és egyenlőség kérdését. Meggyőződésünk, hogy sok hasznos, értékes felfedezést tehetne e körben, tudományos felfedezői munkássága pedig minden bizonnyal nagy elismerésre, és megértésre találna a bennszülött kannibálok között. Egyenlő lenne az egyenlők között. Ettől függetlenül javasolnánk neki, hogy a felfedezéseit azért lehetőleg minden napnyugtakor helyezze el egy dugóval alaposan elzárt kis üvegbe, és indítsa útjára a tengerparton az üvegcsét. Végtére az ember sosem lehet biztos semmiben. Még egyenlőként sem az egyenlők között!

Ahogy az 1789-es szabadkőműves forradalomban is mindennapossá vált, hogy aki reggel még fejezett, azt este már fejezték, úgy dr. Gál Péter Pál és a kannibál viszonylatában sem lehet kizárni az egyenlő voltukra figyelemmel, hogy amelyikük reggel még eszik, azt este már eszik.