dr. GÁL PÉTER PÁL ÉS A KANNIBÁL -
GONDOLATOK A SZABADSÁG, TETVÉRISÉG, EGYENLŐSÉG KÉRDÉSÉRŐL
Mint ismeretes, dr. Gál Péter Pál ügyvéd 2012. január 17-én
lefasisztázta szerkesztőnket egy családjogi per tárgyalásán - amit azután annak rendje-módja szerint azonnal
el is veszített szerkesztőnkkel szemben -, majd 2012. március 14-én egy
másik tárgyaláson kilátásba helyezte: a zsidó maffia le fogja vágni
szerkesztőnk kezeit, hogy ne legyen mivel beadványt írnia. Ezt követően előbb a
neves lepedőakrobatával: Bolgár Györggyel elemezgette egy újabb holokauszt
lehetséges eljövetelét, amelynek "söpredék" szerkesztőnk lényegében az
előhírnöke. Azután jött a szép nyílt levél a Fővárosi
Törvényszék elnökéhez címezve, amelyben már nem csupán szerkesztőnk, de a
törvényszék is neonáci - vagy legalábbis
neonáci-kollaboráns -, dr. Gál Péter Pál pedig "menetel a Dunapart felé feltett kezekkel,
miközben a főbírák ezt páholyból nézik". Persze
szó esett a marhavagonokról is, amelyek dr. Gál Péter szerint már várják őt,
amelyek már be vannak tolva a vágányokra, csupán az ajtaikat nem nyitották még
ki. (Igaz, azt már nem fejtette ki ebben
a remek írásában, hogy ezek az állítólagos vagonok pontosan milyen okból is
várnának őrá: a származása, vagy
netán a vagonok jellege miatt.)
Azután jött a személyiségi jogi per, amelyben már az első
tárgyalást megelőzően a koncentrációs
táborokban zsidókat halomra gyilkoló cégéres náci gazemberekhez
hasonlította szerkesztőnket dr. Gál Péter Pál.
A tárgyaláson azután megtudhattuk tőle,
hogy valójában minden ember egyenlő: nincsenek zsidók, romák, négerek és
sárgák, csak EMBER van! (Arra a felvetésre pedig, hogy amennyiben valóban így
gondolja, akkor mégis miért fenyegetőzött kifejezetten a ZSIDÓ maffiával - miért nem egyszerűen csak a maffiát emlegette
-, röviden kijelentette, miszerint nem is érti, hogy miről beszélünk, miért
kell egy tárgyaláson egy nem létező
szervezetről elmélkedni. Adós maradt azonban a válasszal arra nézve, hogy amennyiben
ez a szervezet valóban nem létezik, akkor mégis miért emlegette egy nyilvános
tárgyaláson, miért fenyegette meg vele szerkesztőnket.)
Később - nyilván a
"minden ember egyenlő" elv jegyében - közölte: szerkesztőnknek fültől fülig
el kellene vágni a torkát, mert szerkesztőnk nem ember, illetve antiszemita
gazember.
Ennek igazolására rendre hangoztatta, miszerint szerkesztőnk őt
a tárgyaláson rendszeresen zsidózza. Hogy hogyan? Nézzünk erre egy példát a
tárgyalási jegyzőkönyvből: szerkesztőnk dr. Gál Péter egy hozzá intézett
kérdésére azzal kezdte a válaszát: "Önök."
Idáig jutott, amikor dr. Gál Péter Pál arrogánsan üvölteni kezdett: "Kikről beszél? Kik azok az Önök?! Mondja meg, hogy kiket ért ez alatt!" Szerkesztőnk - nem
ülve fel a provokációnak - csupán annyit felelt: "Önök! Ön, Hanák úr, és általában az alperesi oldal." Erre dr. Gál
Péter Pál odahajolt alperes társa képviselőjéhez: dr. Hanák Péterhez, és
fennhangon ezt mondta neki: "Most
zsidózott le bennünket!"
Ha tehát egy nem zsidó megszólítja dr. Gál Péter Pált, az már
alapból zsidózásnak minősül. Azt viszont sajnos nem sikerült megtudnunk dr. Gál
Péter Páltól, hogy mégis hogyan kellene elkezdenie egy beszélgetést egy nem
zsidónak velük ahhoz, hogy azt ne minősítsék zsidózásnak. Mert amennyiben az "Ön" (illetve "Önök") megszólítás
számára (számukra) zsidózás, akkor csupán egy módon kerülheti el a nem zsidó a
zsidózás vádját: ha nem szól hozzá.
(hozzájuk) Persze ez sem lenne megoldás, mert akkor meg ezt minősítené
(minősítenék) az antiszemitizmus félreérthetetlen jeleként. (lásd: a 22-es
csapdája Joseph Hellertől)
dr. Gál Péter Pál az emberi
egyenlőségről előadott kis rögtönzése során említést tett Orwell: Állatfarm
című művéről, kiemelve, hogy ugye abban voltak "egyenlők és még egyenlőbbek", de ő ugye nem ismer "még
egyenlőbbeket" (Önmagán kívül - a
szerkesztő megjegyzése).
Talán nem árt dr. Gál Péter Pál figyelmét felhívni arra, hogy
Orwell műve a Szovjetúnióról, a bolsevik rendszerről
és elképzelésekről szólt: a "még
egyenlőbbek" a bolsevikok - az
állatok között a disznók - voltak. Márpedig a bolsevizmust nem a nácik
találták fel, de nem is az oroszok, sőt még csak nem is a máltai szerzetesek. Annak
alaptézisei már Mózesnél is szerepeltek, Marx (egy ortodox rabbi fia), Engels és Lenin csupán a kor igényeihez
igazította, illetve a kor viszonyainak megfelelően realizálta ezeket a
téziseket. (Az alaptézis valójában igen
tömör és egyszerű: vedd el a másét. Az eltérés csupán a részletekben van az
egyes gondolkodók között: miután elvetted, hagyd azért életben - hátha tud még
teremteni valamit, amit azután majd megint elvehetsz tőle -, vagy inkább verd
agyon. Illetve azelőtt, vagy az után verd agyon, hogy elvetted, ami az övé
volt.) Maguk a bolsevikok úgyszintén nem a nácik közül, de még csak nem is
az oroszok közül, vagy közülünk kerültek ki. Tetszik, vagy nem tetszik: a Szovjetúnióban 85%-uk, míg hazánkban 95%-uk dr. Gál Péter
Pállal azonos rasszból származott. (Mint
tudjuk: a Tanácsköztársaság kormányban mindössze egy nem zsidó volt: Garbai
Sándor, az is csak azért, hogy legyen, aki sabbatkor -
szombaton - is aláírhatja a rögtönítélő bíróság halálos ítéletét a magyar
felett.) Ennek ismeretében mindenesetre meglehetősen szerencsétlen dolog
éppen az orwelli hasonlatra hivatkozni éppen dr. Gál Péter Pálnak.
De hagyjuk talán a tárgyaláson elhangzott konkrétumokat, és
vizsgáljuk meg az 1789-es szabadkőműves vérengzés alapját képező, a felszínesen
gondolkodó rétegeket végzetesen elbutító szabadság,
testvériség, egyenlőség jelszavak lényegét, illetve realitását: vajon mi
lehetett az oka annak, hogy ezen hangzatos jelszavak
alig hangzottak el, máris Európa történelmének addig soha nem látott méretű vérengzéséhez
vezettek, amelyben gyakorlatilag lefejezték a teljes francia értelmiséget?
Vajon miért kellett végül a tehetséges korzikai szabadkőművesnek - Bonaparte Napoleonnak
- rendet teremtenie abban a káoszban, amit éppen a szabadkőművesek idéztek elő
ezekkel a hamis, csalfa jelszavakkal? És vajon nagyot tévedett-e - egyáltalán tévedett-e - Benito Mussolini, amikor a szabadság-testvériség-egyenlőség
hármasával szembeállította a rend-tekintély-fegyelem hármasát,
mint minden társadalom fennmaradásának alapvetését? Vajon nem éppen ezek a
hamis szabadkőműves délibábok zilálták-e szét oly mértékben az európai országok
társadalmait, ami azután törvényszerűen vonta maga után a rendteremtés igényét,
és okozta a ló túlsó oldalára való átesést: Európa "fasizálódását", pontosabban
a fasizmus, a fallangizmus, a nemzeti szocializmus,
illetve - hazánkban - a hungarizmus
tragikus mértékű térhódítását?
Kezdjük talán a szabadsággal:
a szabadság - első megközelítésben -
az, amikor valaki szabadon tehet azt, amihez kedve van. Kris
Kristofferson szerint a szabadság annyit jelent, hogy
nem maradt veszteni valónk. (Freedom's just another word for
nothin' left to lose.) Mondhatnánk, hogy
szabadság legfeljebb Robinson szigetén képzelhető el, de hamar be kellene
látnunk, hogy bizony ott sem: ahogy a társadalmon belül a szabadságunk
korlátait mások szabadsága húzza meg, addig Robinson szigetén a szabadságunk
korlátait a természeti, és fizikai törvények határolják be. Összegezve: a
szabadság hamis jelszó, teljes szabadság nem létezik.
Folytassuk a sort a testvériséggel:
miután szabadkőműves jelszavakról van szó, aránylag könnyen kitalálhatjuk,
hogy vajon miként értelmezték ők ezt a fogalmat, kiket tekintettek
testvérüknek, meddig és mely körre terjedt ki valójában a testvériség. Másrészt
viszont azonnal észre kell vennünk azt is: a testvériség és a szabadság eleve
nem férnek össze egymással sem! Ennek megértéséhez vegyük talán a hazánkban a
múlt rendszerben közismert politikai viccet:
"A Szovjetúnió
miért a testvérünk, miért nem a barátunk? Mert az ember a barátját szabadon
megválaszthatja, a testvérét viszont nem!"
Végül fejezzük be a sort az egyenlőséggel: ennél nyilvánvalóbb ostobasággal talán még sosem
etették meg az emberiséget. Nézzük talán néhány eklatáns példán keresztül:
Albert Einstein és a zulu kaffer! Egyenlők lennének? Egy az afrikai éhező
országok valamelyikében született gyermek - ahol a
gyermek halandóság 80%! - egyenlő mondjuk egy a Rothschield bankárcsaládban született gyermekkel? Azonosak
az esélyeik? Azonosak a lehetőségeik? (Az
előbbinek arra is csupán 20% esélye van, hogy megéri a felnőttkort, míg az
utóbbi számára születése pillanatában biztosítva van a felhőtlen jólét élete
végéig úgy, hogy egy másodpercig nem kell dolgoznia soha semmit.) Vagy
mondjuk az a palesztin gyermek, aki eltorzult fejjel, végtagok nélkül jön a
világra a csökkentett urántartalmú izraeli nukleáris fegyvereknek köszönhetően,
egyenlő egy egészségesen, normál súllyal született épkézláb gyermekkel?! Az atombombának köszönhetően nyomorékként születő japán
gyerek egyenlő azoknak a leszármazottaival, akik a Fehér Házban kiadták a
parancsot az Enola Gay pilótájának? Vagy azok a
szefárd zsidó gyerekek, akiknek a fejébe a megengedett röntgendózis
35.000-szeresét sugározták Izraelben 1951-ben, egyenlők voltak-e a saját
hazájukban? Egyenlők voltak-e akár a zsidóságon belül? Egyenlők voltak-e
azoknak az akkori izraeli politikai vezetőknek a gyermekeivel, akik
hozzájárultak az emberkísérletekhez azzal, hogy az alanyokat a sötétebb bőrű
szefárd - azaz valóban szemita eredetű! -
gyerekek közül kell kiválogatni?!
De talán térjünk vissza oda, ahonnan kiindultunk, és fejezzük
be a gondolatot egy utolsó szemléletes összehasonlítással:
dr. Gál Péter Pál, és a kannibál! Vajon egyenlők-e?!
A fentebb hivatkozott tárgyaláson elhangzottakból arra kell következtetnünk,
hogy igen. (Legalábbis az emberi
egyenlőség rendíthetetlen bajnokaként megismert dr. Gál Péter Pál szerint
mindenképpen.) Hiszen minden ember egyenlő. Homo sapiens mindenki. dr. Gál
Péter Pál éppúgy, mint a kannibál! Végtére is mi lenne a különbség köztük?
Mitől lenne bármennyivel is "egyenlőbb" dr. Gál Péter Pál, mint a kannibál? Jó,
ismerjük el, a kannibálnak némiképp eltérnek az étkezési szokásai dr. Gál Péter
Pál étkezési szokásaitól, ez azonban csupán egy más kultúra, mondhatni a "másság" egy megnyilvánulási formája,
márpedig amint azt elmagyarázták nekünk a dr. Gál Péter Pál intellektuális,
haladó szellemiségű értelmiségi körei: a másságot - nyilvánuljon meg az bármiben! - tisztelni kell. Ugyanakkor
ha jobban belegondolunk, vannak azért kifejezett hasonlóságok is dr. Gál Péter
Pál, és a kannibál között: dr. Gál Péter Pál szerint a legfőbb érték az ember!
Ugyanakkor szinte bizonyos, hogy az emberevő is ugyanígy vélekedik erről.
Másrészt szerkesztőnk látványa vélhetően a kannibálban is ugyanazt a gondolatot
ébresztené, mint dr. Gál Péter Pálban: a kannibál szerint is egészen biztosan
fültől fülig el kell vágni szerkesztőnk torkát, nem csak dr. Gál Péter Pál
szerint. (Igaz, ez a gondolat a kannibál
esetében csak akkor merül fel, ha éppen éhes. Nem úgy dr. Gál Péter Pálnál,
akinél ez a gondolat egyfajta sajátos érvrendszer eszközeként jelenik meg
azokkal szemben, akik vele nem azonos módon gondolkoznak. Azaz ha a mögöttes
motiváció el is tér, a módszer ugyanaz!)
Ugyanakkor dr. Gál Péter Pál előbb említett köreitől azt is
tudjuk, hogy az egyenlőknek természetesen szeretniük is kell egymást. (Vagy legalábbis nekünk őket mindenképpen,
hiszen ez a mércéje az európaiságunknak, sőt az életre való jogosultságunknak
is: ha nem szeretjük őket, ha netán más típus a zsánerünk, akkor ugye nem
vagyunk emberek, fültől fülig el kell vágni a torkunkat.) Feltételezzük,
hogy dr. Gál Péter Pál nem csupán vizet prédikál, miközben önmaga bort iszik, hanem
valóban egyenlőnek tartja, és testvéri szeretettel öleli a keblére minden
embertársát: köztük tehát a kannibált is!
Erről egyszer talán bizonyságot is tehetne: mondjuk abból a
cirka egymillióból, amennyivel szerkesztőnk gyermekének édesanyját
megrövidítette, ellátogathatna egy szép, távoli szigetre a kannibálok közé
tanulmányozni a szabadság, testvériség és egyenlőség kérdését. Meggyőződésünk,
hogy sok hasznos, értékes felfedezést tehetne e körben, tudományos felfedezői
munkássága pedig minden bizonnyal nagy elismerésre, és megértésre találna a
bennszülött kannibálok között. Egyenlő lenne az egyenlők között. Ettől
függetlenül javasolnánk neki, hogy a felfedezéseit azért lehetőleg minden
napnyugtakor helyezze el egy dugóval alaposan elzárt kis üvegbe, és indítsa
útjára a tengerparton az üvegcsét. Végtére az ember sosem lehet biztos
semmiben. Még egyenlőként sem az egyenlők között!
Ahogy az 1789-es szabadkőműves forradalomban is mindennapossá
vált, hogy aki reggel még fejezett, azt este már fejezték, úgy dr. Gál Péter
Pál és a kannibál viszonylatában sem lehet kizárni az egyenlő voltukra
figyelemmel, hogy amelyikük reggel még eszik, azt este már eszik.