AZ ÖNÁLLÓ HATALMI ÁGAK LEZÜLLESZTÉSE - AZ ÜGYÉSZSÉG

Sokan emlékszünk még arra az időre, amikor dr. Bócz Endre volt a Fővárosi Főügyész, és dr. Györgyi Kálmán a Legfőbb Ügyész. Szerkesztőnk 1993-ban kezdett joggal foglalkozni autodidakta módon, miután akkor éppen gimnázium igazgató volt, és a Népszabadság mocskolni kezdte antikommunista volta miatt, egy ügyvéd barátja pedig azt mondta neki: baráttól pénzt nem fogad el, viszont ingyen sincs kedve dolgozni, így azt ajánlja szerkesztőnknek: olvasgassa el a Polgári Törvénykönyvnek a 75. §-tól a 84. §-ig terjedő részét, egyedül sem nagy kunszt megverni a balliberálisokat. Így is lett: szerkesztőnk a padlóra küldte a dr. Simits Iván által képviselt egykori kormánylapot... Azt pedig tudják már a tisztelt olvasóink, hogy mi van akkor, amikor egy üzlet beindul. A balliberálisok továbbra is köpködtek, szerkesztőnk pedig továbbra is következetesen beperelte, és megverte őket annak rendje-módja szerint.

Az ügyeknek gyakorta lettek büntetőjogi mellékvágányai is, különösen akkor, amikor a balliberális posztbolsevik társulat az istenadta nép eszének köszönhetően visszatért. Szerkesztőnk gyakorta kényszerült panaszt tenni az egyes rendőrségi, vagy ügyészségi nyomozások hibás döntései miatt. A kerületi ügyészségek gyakorlatilag a rendőrségi döntésekkel szemben benyújtott panaszainak kivétel nélkül (100%-ban) helyt adtak, megalapozottnak találva szerkesztőnk jogi érveit. Az egyes ügyészségi nyomozások esetében valamivel gyengébb volt az arány: az ügyészségi nyomozói döntésekkel szemben benyújtott panaszait dr. Bócz Endre csupán 2/3 részben találta megalapozottnak. Abban az időben még létezett a felülvizsgálati kérelem intézménye is az ügyészségen belül, amivel szerkesztőnk többször élt is. dr. Bócz Endre jogerős határozataival szemben benyújtott felülvizsgálati kérelmeit nagyjából fele részben találta alaposnak dr. Györgyi Kálmán.

Szerkesztőnk nem volt megelégedve: több esetben is belátta, ha valamiben tévedett, viszont úgy érezte, hogy dr. Bócz Endre olyan "66%-os" ember: 3 esetből kétszer van kedve alaposan megnézni az iratokat, és akkor majdnem mindig alaposnak találja szerkesztőnk jogi érveit - amit a helyt adó határozataiban alaposan meg is indokol -, a harmadik esetben azonban nincs kedve olvasgatni, és ilyenkor elutasítja - érdemi indoklás nélkül - a panaszokat.

Aztán jött a FIDESZ, és jött a "megújulás"! Jött dr. Polt Péter, és megreformálta az ügyészséget. Szerkesztőnk álmában sem gondolta volna, hogy egyszer még istenekként fog visszagondolni a Bócz-Györgyi párosra! Azt várta, hogy most aztán "100%-os" emberek kerülnek a vezetői székekbe, kevesebb panaszt kell majd tennie, de ha mégis kell, azt minden esetben alaposan ki fogják vizsgálni.

Nem ez történt. Bár az elmúlt 19 évben szerkesztőnk jogi ismeretei nyilván nem csökkentek, hanem bővültek - amit az is mutat, hogy amikor bíróságig tudodd vinni eggy-egy ügyet, ott nagyjából nulla esélye maradt az ellenfeleinek (a perei 94%-át megnyerte!), még Strasbourgban is egyedül járt el, és mindkét alkalommal eredményes volt a Magyar Állammal szemben is -, miközben viszont a jogi képzés színvonala exponenciális zuhanásba kezdett, a rendőr pedig rendőr maradt ("Rendőr vagyok, mit szaporítsam a szót!" - HOFI GÉZA), szerkesztőnk panaszainak eredményessége pillanatok alatt nagyjából a nullára zuhant vissza: az egyes rendőrségi döntésekkel szemben talán minden tizedik panaszát találták csak megalapozottnak, az pedig teljességgel kizárttá vált, hogy egy ügyészségi nyomozói döntéssel szemben helyt adjanak bármilyen panasznak. A felülvizsgálat lehetőségét pedig gyakorlatilag törölték. (Ez alól csak olyankor tettek kivételt, amikor valamilyen belső, személyes ellentét okán egymásnak akartak betartani.)

A várakozással ellentétes trend mögött nyilván nem az áll, hogy szerkesztőnk hirtelen meghülyült, de nem is az, hogy a rendőrből hirtelen zseni lett, vagy hogy az ügyészségi nyomozók megtáltosodtak volna. Egyszerűen az történt, hogy az ügyészség úgy döntött: egyszerűbb elutasítani érdemi magyarázat nélkül mindent, mint fáradságos munkával iratokat tanulmányozni, és a végén netán még a saját munkájukat szaporítani azzal, hogy helyt adnak egy-egy megszüntetéssel, vagy elutassítással szembeni panasznak. Minek?! Hogy még azután nyomozni kelljen?! Dehogy! Szabaduljunk meg lehetőleg minden ügytől, az sokkal kényelmesebb! (Ma már anekdóta szinten ismert, hogy a jogi karon a feljelentésről szóló előadást azzal kezdik: "Mindenek előtt győződj meg róla, hogy nincs-e valamilyen ürügy, amivel a feljelentést elutasíthatod. Ha nincs, akkor vizsgáld meg, hogy nem lehetne-e valamilyen indokkal áttenni az ügyet másik hatósághoz. Ha ez sem megy, vizsgáld meg, hogy valamire hivatkozva nem tudod-e elodázni a vizsgálatot az eljárás felfüggesztésével." A panasz elbírálásánál nagyjából ugyanez a helyzet.)

Ennek jegyében dr. Ihász Sándor fővárosunk főügyészeként 2006 őszén egy rendőri hamis tanúzással kapcsolatos panaszt azzal utasított el, hogy ítélt ügyről van szó: 2005 nyarán már jogerősen elbírálta az adott kérdést... Nincs is ezzel probléma, hacsak nem az, hogy az eset 2006 szeptemberében történt! Szerkesztőnk emiatt a Központi Nyomozó Ügyészséghez fordult, ahol dr. Vajda Jenő kijelentette: látszólag valóban anakronizmusról van szó, de ha jobban belegondolunk, akkor ez az anakronizmus csak látszólagos... (Szerkesztőnk ekkor gondolkozott el először azon, hogy vajon ő bolondult meg, vagy esetleg a Lipót mezőről szélnek eresztettek közül néhányan az egyes jól fűtött, kényelmes ügyészségi épületekben találtak menedéket.) A határozat mindenesetre jogerőre emelkedett, vele szemben jogorvoslatnak többé nem lehettett helye. Ma is érvényben van. Miután pedig egy jogállamban a jogerős döntéseket tiszteletben kell tartani, tartsuk magunkat ehhez: dr. Ihász Sándor bizony 2005 nyarán el tudta bírálni azt, ami több, mint egy évvel később történt!

(Tegyük hozzá: erre az igen kiváló Dr. Réti László, és Dr. Bánáti János is képesnek bizonyultak. Ők egy 2010 őszén, illetve 2011 tavaszán történt ügyvédi fegyelmi vétséget bíráltak el jogerősen - állításuk szerint - 2010 júniusában. De higgyünk nekik! Különösen az utóbbinak, hiszen ő az Országos Igazságszolgáltatási Tanács tagja. Ha ő egyszer azt állítja, hogy 2010 júniusában már elbírálta azt, ami hónapokkal később történt, akkor biztosan így van...)

A Gyurcsány-banda bukását követően dr. Polt Péter is visszatérhetett a Legfőbb Ügyész posztjára, és most már gőzerővel kezdhette el "második körben" az ügyészség balkanizálását. Ma ott tartunk, hogy az egész intézmény egyes távol-keleti, fekete-afrikai, illetve latin-amerikai banánköztársaságok ügyészségeinek erkölcsi és szakmai színvonalát jutattja eszünkbe, egyre inkább kezd egyfajta szemita jellegű családi vállalkozásra emlékeztetni bennünket.

Az ügyészek mára a dolgozni nem akarásban eljutottak odáig (tisztelet az igen ritka kivételnek!), hogy most már a formális elutasítások megírását is túl kemény feladatnak találták, ezért úgy döntöttek: eleve megvonják a panaszjogot a sértettektől azokban az ügytípusokban, amelyek döntően az ügyészségi nyomozás hatáskörébe tartoznak. Kitalálták azt, hogy például a hivatali bűncselekmények, az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények, a közbizalom elleni bűncselekmények, stb. esetében sértettnek a szűkebb értelemben vett, "jogelméleti sértettet", az államot kell tekinteni, az ilyen cselekményeknek természetes személy nem lehet a sértettje! Miután pedig a Be. 195. § (2) bekezdése szerint a feljelentés elutasítása, a nyomozás megszüntetése (magyarul: a bűncselekmény eltussolása) miatt nem tehet panaszt az, aki a bűncselekménynek nem sértettje, így innentől kezdve gyakorlatilag megszüntették a panasz lehetőségét is az eltussolásokkal szemben!

Ebbe a körbe tartozik gyakorlatilag a legtöbb rendőri, ügyészi, vagy bírói bűncselekmény! (hivatali bűncselekmények: hivatali visszaélés, hivatali vesztegetés, stb.) De ide tartoznak a hivatalos eljárások során elkövetett igen veszélyes bűncselekmények is: a hamis vád, a hamis tanúzás, a hatóság félrevezetése, vagy például az okirathamisítás, a hamis statisztikai adatszolgáltatás, stb.

Nézzünk talán néhány konkrétumot:

Ha mondjuk bírókat megvesztegetnek, és azok emiatt törvénytelen döntéseket hoznak az Önök kárára, Önök még véletlenül sem értettjei az ügynek! Panaszjoguk nincs. Ha mondjuk bírók, ügyvédekkel összejátszva, hivatali helyzetükkel visszaélve pénzt lopnak ki az Önök zsebéből, és azt átteszik néhány "csókos" ügyvéd barátjuk zsebébe, Önök még véletlenül sem minősülnek sértettnek! Panaszt nem tehetnek, ha az ügyet a Központi Nyomozó Ügyészség el akarja tussolni. (Márpedig halál biztosak lehetnek benne, hogy el akarja tussolni, hiszen még a kecskeméti bíró-vesztegetés esetét is eltussolták, pedig egész sor lehallgatási jegyzőkönyv bizonyította, hogy egy bizonyos bíró meg sem várta, amíg meg akarják vesztegetni, ő maga ajánlkozott!)

Ha Önöket valaki hamisan megvádolja, és Önök mondjuk ülnek emiatt 5 évet, ha hiszik, ha nem, Önök nem minősülnek sértettnek, azaz nincs panaszjoguk, amennyiben a hamisan vádaskodóval szemben a nyomozó ügyészség megszünteti az eljárást, vagy elutasítja az Önök feljelentését.

Ha Önöket egy hamis tanúvallomás alapján életfogytiglanra ítélik, bizony, nem tehetnek panaszt, amennyiben a hamis tanúzás miatti feljelentésüket érdemi vizsgálat nélkül papírkosárba dobja a nyomozó ügyészség, mert Önök ugyan egy életen át ülhetnek a hamis vallomás eredményeként, de ügyészeink szerint ettől függetlennül Önök nem minősülnek sértettnek ilyen esetben sem!

Ha az Önök okiratát, ami eredetileg Önöket feljogosította mondjuk egymillió forint felvételére, valaki meghamisítja, és ennek eredményeként nem felvenni lesznek jogosultak ezt az összeget, hanem megfizetni lesznek kötelesek valaki másnak, akkor bizony Önök szintén nem sértettek, ugyancsak nincs panaszjoguk az esetleges eltussolással szemben.

Ha valakitől hamis statisztikai adatot kapnak, és erre mondjuk rámegy a teljes vagyonuk, Önök ebben az esetben sem minősülnek sértettnek, nincs joguk panaszt tenni, ha a feljelentésüket nem vizsgálják ki tisztességgel.

Ugye kedves olvasóim, kezdi Önöket mindez erősen emlékeztetni a bezárt Lipót mezei rehabilitációs intézetben egykoron uralkodott állapotokra?! Pedig ez bizony a VV., a Való Világ! dr. Polt Péter világa, és a mai magyar ügyészség jelenlegi realitása.

De talán nézzük, valójában mi is a jogi helyzet? A jogalkotó, vagy inkább a jogalkalmazó bolondult meg?

Az Alaptörvény XXVIII. Cikkének (7) bekezdése kimondja: Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti.

A Be. 51. § (1) bekezdése kimondja: Sértett az, akinek a jogát vagy a jogos érdekét a bűncselekmény sértette vagy veszélyeztette.

Akkor most hogy is van ez kedves ügyész-zsenik?! Hogy is van ez, tisztelt dr. Polt Péter, dr. Ibolya Tibor, dr. Kutron Katinka és igen tisztelt társaik?!

A hamis vád nem sérti, sőt még csak nem is veszélyezteti annak a jogát, vagy jogos érdekét, aki annak alapján esetleg börtönbe csuknak?! A hamis tanúzás nem sérti, sőt még csak nem is veszélyezteti annak a jogát, vagy jogos érdekét, akit elítélnek annak alapján?! Az okirathamisítás nem sérti, sőt még csak nem is veszélyezteti annak a jogát, vagy jogos érdekét, akinek az okiratát meghamisították?! A hamis statisztikai adatszolgáltatás nem sérti, sőt még csak nem is veszélyezteti annak a jogát, vagy jogos érdekét,aki koldusbotra jutott miatta?! Az, hogy bírók ügyvédekkel összejátszva, a kirendelt védői díjakkal trükközve pénzeket lopnak néhány csókos ügyvédnek, nem sérti, sőt még csak nem is veszélyezteti annak a jogát, vagy jogos érdekét, akinek a zsebéből kilopták a pénzt?! Hogy felszámolási ügyekben bírókat vesztegenek meg, az nem sérti, sőt még csak nem is veszélyezteti annak a jogát, vagy jogos érdekét, akinek a pénze elúszik a felszámolási biztosok és a megvesztegetett bíró összejátszása következtében?!

Végezetül bemutatunk egy konkrét példát a fentiekben részletezett, leginkább a bolondok házára emlékeztető helyzetre:

Csupán a teljesség kedvéért jegyezzük meg: szerkesztőnk dr. Gál Péterné bírónővel szemben még véletlenül sem tett feljelentést a határozatban részletezettek miatt! (A két valóban érintett bírónő nevét kitakartuk. dr. Gál Péter - a bírónő férje - viszont valóban benne volt a pakliban, hiszen ő védőként segített elhitetni a saját ügyfelével, hogy minden a lehető legnagyobb rendben van. Még akkor is ezt bizonygatta - ráadásul írásban, úgyhogy le sem tudná már tagadni! -, amikor már az ügyfele kezében volt a jogerős másodfokú végzés, amelyben fekete-fehéren megállapították a csalást! A Központi Nyomozó Ügyészségen dr. Madej Réka simította el az esetet azzal, hogy szó sincs szándékosságról, csupán a két bíró, és a három ügyvéd nem tud összeszorozni két egyjegyű számot. Teljesen véletlen, hogy náluk a 2x3 történetesen 15-re jött ki, ahogy az is teljesen véletlen, hogy dr. Gál Péter ügyvédként nem hogy nem lépett fel ez ellen az ügyfele érdekében, hanem rábeszélte az ügyfelét a fellebbezési jogról való lemondásra, utólag meg azt bizonygatta neki, hogy hülye volt mindenki - szerkesztőnk is, és persze a neki igazat adó másodfok is! -, mert a két fajtársa - a két bíró - teljes joggal állapított meg a másik két szintén fajtársának - a két kirendelt ügyvédnek - 88 percre, azaz 2 megkezdett órára 15.000Ft-ot 6.000Ft helyett!) Persze ez apróság. 391.600Ft alapilletményért a Legfőbb Ügyészségen nyilván nem kell elolvasni az iratokat alaposabban, nyugodtan lehet hülyeségeket összehordani egy-egy hivatalos határozatban - közokiratban! - az adófizetők pénzén. (Hogy valójában személy szerint ki hordta össze a fenti ostobaságokat, azt nem tudjuk. Ismeretes, hogy az aláíró többnyire nem azonos az határozat megfogalmazójával, és általában elolvasás nélkül szokták aláírni a nap végén az egyes osztályok vezetői az eléjük tett papírokat. Igaz, ettől még a felelősség az övék. Mármint papíron, mert ugye ők ma már a törvényekfelett állnak! Mégis ki vonhatná őket felelősségre, amikor éppen ők tussolják el rendre mások felelősségét is?!)

Alább megismerhetik szerkesztőnk válaszát. Ennek ugyan foganatja már nem lehet - ha csak az nem, hogy újabb koncepciós eljárást koholtatnak majd dr. Kutron Katinkával szerkesztőnkkel szemben! -, szerkesztőnk mégis úgy érezte, hogy ez már olyan arcátlanság, a tisztességes adófizetők olyan szemérmetlen arcul köpése, hogy legalábbis szó nélkül nem hagyhatja: