dr. SZOBOTKA HELGA - EGY BÍRÓ SZEMBEFORDUL A TÖRVÉNNYEL?!

Még el sem ült dr. Kovacsics István gyalázatának tanulságos esete, máris újabb - hasonló eredetű - botrány lóg a levegőben.

A nem csak bírónak, de magyarnak sem tekinthető siófoki magyargyűlölő gazember ugye vette magának a bátorságot, hogy bíróként politizálni kezdjen, és be merje sározni hazánk utolsó nagy, világszerte elismert államférfiját: Vitéz Nagybányai Horthy Miklóst, akinek New York-ban Weiss Manfréd és társai kifejezetten zsidó-fenntartású nyugdíjalapítványt hoztak létre hálájuk jeléül, és akinek a körme alatti piszok is értékesebb volt, mint ez a siófoki gazember. HOFI Géza valaha azt mondta: A magyar nem érzi jól magát, ha nem sz@ros a nyelve. Szomorú, de sok igazság rejlik ebben, és ami a legborzasztóbb: a mai napig lépten-nyomon találkozunk halhatatlan komikusunk igazával. Kovacsics ugye megtanulta: ha pozícióban akar maradni, akkor bizony nyalni kell, anélkül nem megy. Nyalt is rendesen, ahogy csak a nyelve bírta. Aztán csalódnia kellett: a MAZSIHISZ ugyan azonnal kifejezte nagyrabecsülését, viszont a Kúria - ki tudja miért - ezúttal nem állt be a sorba, és kilátásba helyezte, hogy Kovacsicsra fegyelmi vár, nem lehetetlen, hogy távoznia kell a testületből. (Rossz nyelvek szerint azóta a siófoki bíróság kiváló elnöke denevérré változott: csak sötétben mer kimenni az utcára, nehogy szeretett népe felismerje, és nagyrabecsülése eredményeként Kovacsicsnak zsebkendővel kelljen törölgetnie a képét.)

De nézzük talán az új csillagot: dr. Szobotka Helgát. Szerkesztőnkkel már több, mint egy évvel ezelőtt megismerkedhetett, az ismeretség azonban nem bizonyult örvendetesnek a bírónő számára: megmérettetett és könnyűnek találtatott. Szerkesztőnkkel szemben éppúgy, mint a törvénnyel szemben. Akkor dr. Szoboszlai Richárd főügyész-helyettes fenemód nagy becsületét védte, mert ugye szerkesztőnk leleplezte, hogy a kiváló Szoboszlai a független magyar bíróság egy jogerős ítéletét nem tartotta tiszteletben, vélhetően azon okból, hogy elolvasás nélkül írta alá a valamely beosztottja által elé tett, iratellenes szemetet. Az eljárás során maga az ügyészség sem vitatta, hogy szerkesztőnk igazat állított: dr. Szoboszlai Richárd határozata valóban szembe megy egy jogerős bírói ítélettel, másrészt dr. Szoboszlai Richárd valóban csak aláír, de a határozatokat valójában nem ő hozza. (Elolvasni pedig elvben sem lenne ideje annyi határozatot, amennyit elé tesznek aláírásra.) Ettől függetlenül dr. Szobotka Helga rendszeresen figyelmeztette szerkesztőnket a hamis vád következményeire, szerkesztőnk pedig rendszeresen leiskolázta a bírónőt a hamis vád, mint büntetőjogi kategória vonatkozásában. (A bírónő kijelentései arra utaltak, hogy legalábbis a hamis vád miben létéről nagyjából annyi ismerettel rendelkezhet, mint az a bizonyos szárnyas az ABC-ről.) Végül dr. Szobotka Helga a pártállami sztereotípiát követve - pedig fiatal nőről van szó! - kötelességének érezte, hogy megpróbálja szerkesztőnket ok nélkül mégis megbüntetni: 30.000Ft-tal megrövidíteni. Nem sikerült neki: a másodfokú bíróság - Dr. Masszi Katalin - megváltoztatta dr. Szobotka Helga ítélkezésnek a szó klasszikus értelmében aligha nevezhető produktumát, és megállapította, hogy szerkesztőnkkel szemben még a legenyhébb büntetés kiszabásának sem lehet helye.

dr. Szobotka Helga sajnos olyan, mint egykoron a Bourbonok: nem felejt. Az élet pedig úgy hozta, hogy lehetőséget kapott egy revansra szerkesztőnkkel szemben. (Legalábbis ma még azt hiszi. Vélhetően már nem sokáig.)

Mint arról már beszámoltunk korábban, dr. Szobotka Helga bírónő anélkül, hogy erre bárki kérte volna, anélkül, hogy a kezében törvényes vádnak minősülő feljelentés, illetve hatályos magánindítvány lenne, eljárást indított önszorgalomból szerkesztőnkkel szemben az Amerikai Népszava webfelületén és más oldalakon a hazai igazságszolgáltatás, és a Fővárosi Törvényszék fasiszta-kollaboránsnak beállításával és szerkesztőnk mocskolásával tudatosan magyargyűlöletet provokáló holokauszt-iparművész: dr. Gál Péter becsületének állítólagos megsértése miatt.

Szerkesztőnknek küldött idézésében ugyan azt állította, hogy mellékelten megküldte a szerkesztőnkkel szembeni feljelentést, aminek alapján az eljárást megindította, tudjuk azonban, hogy füllentett: esze ágában sem volt megküldeni dr. Gál Péter feljelentését becsületsértés miatt. Erre nyomós oka volt: dr. Gál Péter ugyanis nem tett feljelentést szerkesztőnkkel szemben becsületsértés miatt, sőt a saját vélt sérelme okán semmilyen más jogcímen sem kérte szerkesztőnk felelősségre vonását. (Egyedül a felesége sérelmére szerinte megvalósult hamis vád miatt követelte szerkesztőnk ellen eljárás megindítását, miután viszont bebizonyosodott, hogy szerkesztőnk tényszerűen nem állított valótlant ebben a tekintetben sem, a feljelentést elutasította, illetve a nyomozást megszüntette a nyomozó hatóság.) dr. Szobotka Helga bírónő azonban úgy tűnik még nem hallott arról, hogy a becsületsértés magánvádas cselekmény, amelyben eljárást csak és kizárólag a sértett által 30 napon belül előterjesztett, határozott, kellően konkrét, az elkövető megbüntetésének kifejezett óhaját tartalmazó magánindítványra lehet indítani. dr. Gál Péter feljelentését - amelyet egyértelműen a felesége sérelmére megvalósulni vélt hamis vád miatt tett - egyszerűen "átértelmezte": dr. Gál Péter saját sérelmére megvalósult becsületsértés miatt tett feljelentésének minősítette. (Nyilván még arról sem hallott, hogy a magánvád ura a magánvádló, és nem a bíró: azaz a magánvádló dönti el, hogy ki ellen és miért kér büntetőjogi felelősségre vonást.)

Ez persze idáig csupán a "Kovacsics-szindróma" újabb megjelenési formája. Egyfajta túlzó megfelelési kényszer, ami odáig fajul, hogy egy bíró már akkor is "meg akar felelni" bizonyos pozitív diszkriminációs elvárásoknak, amikor történetesen nem is kéri rá senki.

Amikor azonban ez a megfelelési kényszer találkozik a személyes bosszú vágyával, a "Na most majd megmutatom ennek a ." motívumával, akkor következik az, hogy már semmi nem számít, csak az, hogy dr. Szobotka Helga bebizonyítsa: akkor is neki van igaza. Pedig sajnos nem neki van igaza. Ahogy korábban sem neki volt igaza, úgy most sem neki van igaza, sőt - a szerkesztőnk és a bírónő jogi ismeretei közti markánsnak mutatkozó különbséget érzékelve - bizton állíthatjuk: szerkesztőnkkel szemben eztán sem lesz igaza. Sem most, sem soha.

A bírónő úgy döntött, hogy rögtön az elején elkezdi a szkanderezést szerkesztőnkkel, jobb híján a költségmentesség engedélyezése kérdésében:

Az állítólagos feljelentést ugyan szerkesztőnk írásbeli kifogása ellenére továbbra sem küldte meg szerkesztőnknek - ez ugye nyilvánvaló, hiszen nincs feljelentés, amit megküldhetne! -, viszont annak ellenére, hogy szerkesztőnk csatolta a szociális segélyezettségét igazoló önkormányzati határozatot, kötelezte szerkesztőnket arra, hogy a felhívásához mellékelt formanyomtatványon nyilatkozzon jövedelmi és vagyoni viszonyairól, különben elutasítja a költségmentesség iránti kérelmét.

Idézzük talán az idevágó törvényi rendelkezést: a 9/2003. (V.6.) IM-BM-PM együttes rendelet 2. § (3) bekezdésének b) pontját: jövedelmi és vagyoni viszonyainak vizsgálata nélkül költségmentességben kell részesíteni azt, aki rendszeres szociális juttatást kap.

Ekkor még akár azt is hihettük volna, hogy a bírónő csupán nem ismeri ezt a rendelkezést, öt év nem volt elegendő számára arra a jogi karon, hogy minden jogszabályt megismerjen. Hihettük volna, ha nem tudnánk, hogy a korábbi ügyben dr. Szobotka Helga már megállapította egyszer, hogy szerkesztőnk jogosult a költségmentességre, miután szociális segélyben részesül.

Ettől függetlenül szerkesztőnk végtelen türelemmel viseltetve a bírónő botlásai iránt, udvariasan elmagyarázta dr. Szobotka Helgának, amit az vagy nem tudott, vagy nem akart tudni. Szó szerint idézte a rendelet előírásait, és azt is érthetően elmagyarázta a bírónőnek, hogy amennyiben valaki a szociális segélyezettségének tényére alapozza a költségmentességi kérelmét, akkor értelemszerűen kizárólag a szociális segélyezettségét igazoló határozatot kell csatolnia. Külön rámutatott, hogy a rendelet 3. § (3) bekezdése is utal arra, miszerint a formanyomtatványt nem minden esetben kell kitölteni, hogy a 2. § (3) bekezdése tartalmazza azokat a kivételeket, amikor nem kell vizsgálni a jövedelmi és vagyoni helyzetet, azaz értelemszerűen nem kell csatolni az ennek vizsgálatára szolgáló formanyomtatványt sem.

Szerkesztőnk a kioktatást olyan világosan fogalmazta meg, hogy egy 3 hónapos, közepesen fejlett csimpánz is megértette volna, így nem lehetnek kétségeink afelől, hogy dr. Szobotka Helga is pontosan megértette volna, ha meg akarta volna érteni. Ő azonban ekkor már nem a racionalitás dimenziójában lebegett, hanem a "csakazértis", a "dafke", a "majd én megmutatom" dimenziójában.

Mintha szerkesztőnk nem is írt volna neki semmit, egyszerűen nem vett tudomást szerkesztőnk november 21-én érkeztetett beadványáról, és cinikusan közölte november 27-én: a költségmentességről majd a formanyomtatvány beérkezése után fog dönteni.

Ott viszont még nem tartunk, hogy szerkesztőnk egy ezen a színvonalon álló emberrel - legyen az akár utcaseprő, akár bíró - belemenjen a süketek párbeszédébe, ennél az emberi méltóság előbbre való.

dr. Szobotka Helga most már nyilvánvalóan szándékosan fordul szembe a jogalkotóval, és persze egyúttal szerkesztőnk alapvető jogaival is. Miután viszont a bíró jogalkalmazó - és nem jogalkotó! -, kutya kötelessége az írott jogszabályokat nem csak betartatni, de betartani is. Amennyiben egy bíró nem tartja be a törvényt - nem is beszélve arról, amikor egyenes szándékkal kifejezetten megtagadja a törvényi előírások figyelembe vételét! -, akkor milyen erkölcsi alapon kérheti ezt számon bárki máson?! Ha egy bíró szembe megy az írott joggal, azzal elveszíti minden erkölcsi alapját arra, hogy mások felett ítélkezzen.

Szerkesztőnk mindenesetre a fentiek okán a Pesti Központi Kerületi Bíróság Elnökhelyettesétől kérte dr. Szobotka Helga fegyelmi felelősségre vonását, illetve a történtek tisztázását fegyelmi eljárás keretén belül.

Itt tartunk ma.

Az 1993. évi XCIII. törvény, a 33/1998. (VI.24.) NM rendelet 6. § (1) bekezdése, és a 57/2009. (X.30.) IREM-ÖM-PTNM együttes rendelet a munkavégzés feltételeként szabja meg az évente kötelező mentálhigiéniás szűrésen való részvételt, ennek elmulasztását a 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet 16. §-ának kógens rendelkezése a munkavégzést kizáró okként rögzíti.

Szerkesztőségünk nincs abban a helyzetben, hogy megtudhassa: melyik bíró vett részt ezen a szűrésen, és melyik nem, hiszen ez különleges személyes adatnak minősül. Ugyanakkor vagyunk abban a helyzetben, hogy megtudhassuk: egy-egy intézményből hányan vettek már részt, illetve hányan vesznek rendszeresen részt ezen a szűrésen. Talán jobb, ha nem áruljuk el. Elszomorító lenne. Csak talán annyit mondanánk erről, hogy a Fővárosi Törvényszéken az egyik több évtizede ítélkező bíró jó ízűt derült, amikor erről beszélt neki szerkesztőnk: nem csak, hogy nem volt ilyen szűrésen soha, de még csak nem is hallott róla, hogy létezik ilyen kötelezettsége. Aztán igencsak leesett az álla, amikor Dr. Murányi Katalin - a Kúria Polgári Kollégium Vezetője - elmagyarázta neki, hogy szerkesztőnknek bizony igaza van: valóban kötelező lenne évente megjelenni minden bírónak ezen a szűrésen, és náluk - mármint a Kúrián - ez meg is van szervezve. (Vajon dr. Gatter László áldásos elnöksége alatt mégis mit csinálhatott, ha az általa elnökölt bíróság bírái erről az előírásról még csak nem is hallottak?!)

A jogalkotó egyébként nem véletlenül találta ki a kötelező mentálhigiéniás szűrést. Amerikában emberemlékezet óta létezik már ilyen előírás, és az EU tagállamainak többségében is kötelező ez a vizsgálat bizonyos rendszerességgel.

Hogy miért? Nagyon egyszerű: bizonyos munkakörökben a munkakör jellege miatt fokozott a veszélye egyfajta mentális torzulás - leggyakrabban paranoid előítélet, paranoid túlértékelés, illetve fokozott mértékű szenzitív-paranoid élményfeldolgozás - kialakulásának.

(Ezt leggyakrabban rendőrprefektusoknál, vádképviselettel foglalkozó ügyészeknél, illetve büntető bíróknál mutatják ki, ami nem túlzottan meglepő annak tudatában, hogy ezekben a munkakörökben az ember éjjel-nappal bűnözőkkel érintkezik. Aztán egy idő után már a villanyoszlop is gyanússá válik a számára.)

Félve kérdezzük - bár választ egészen biztosan nem fogunk rá kapni -: dr. Szobotka Helga vajon részt vett-e az elmúlt évben, vagy akár csak az elmúlt 5 évben is ezen a szűrő vizsgálaton?

(Persze ezt a kérdést rajta kívül sajnos még nagyon sokaknak - a Fővárosi Törvényszék alá tartozó bíróságokon majdnem mindenkinek - feltehetnénk. Igaz, a többségük viselkedése, ítélkezéshez való hozzáállása szerencsére nem juttatja az ember eszébe ezt a kérdést...)