Mint tudjuk, hazánknak sosem volt erőssége az ésszerű energiagazdálkodás: míg egyes lakásokban télen meg lehet fagyni, olyan gyenge a fűtés, addig más lakásokban kénytelenek kitárni az ablakokat az elviselhetetlenül erős fűtés miatt, azaz van ahol megfagynak az emberek, míg másutt fűtjük az utcát.

Ez utóbbi esetnek lehetünk tanúi most is, pedig nyár van, forróság, kánikula. Balliberális programszervezőink mégis úgy gondolják: nem elég a nyári hőség, ők még ilyenkor is fáznak! Nekik még ilyenkor is fűteni kell az utcát! Legalább az Andrássy utat, ha a többit már nem lehet! Kivezénylik szépen a melegeket, hadd legyen még melegebb!

A radikális nemzeti oldal pedig birka módjára teszi azt, amit a balliberális szervezők szeretnének: kiabálnak, tiltakoznak, elvitetik magukat a rendőrökkel. És ameddig ezt csinálják, addig garantáltan minden évben fűteni fogják az utcát a magyart provokálni akarók. Katona József írta valaha: "Ha a madár látja, hogy hasztalan esik csicsergése, élelme után lát és elhallgat." Így lenne ez ebben az esetben is, ha a magyar felébredne, és nem játszaná el ostobán a neki szánt szerepet. Ha az Andrássy úton mindenki szépen becsukná az ablakokat, behúzná a függönyöket, lehúzná a redőnyöket, ha egyetlen egy magyar nem menne ki az Andrássy útra, ha a kutya sem foglalkozna ezzel a balliberális polgárpukkasztó provokációval, ha a melegek a néptelen, kihalt Andrássy úton lennének kénytelenek megfőni a napon, akkor jövőre garantáltan nem akarnának már vonulni!

Közismerten nemzeti radikális szerkesztőnket egykoron még az ugyanazon balliberális körök által szervezett kendermagos rendezvényen a Vörösmarty téren megszólította egy nem kifejezetten az IQ kaszinóból jött MSZP-SZDSZ szimpatizáns fiatalember:

- A jobboldaliak nem elég toleránsan viselkednek. Múltkor leköptek, amikor a barátnőmmel csókolóztam az utcán.

Szerkesztőnk elcsodálkozott:

- Ne viccelj már fiam, ok nélkül ilyesmit senki nem tesz!

- Hát., azt elfelejtettem mondani, hogy a barátnőm is fiú.

Majd a fiatalember megfordult, és megmutatta szerkesztőnknek a trikója hátán virító rózsaszín feliratot a "meleg büszkeségről".

- Nézd fiam, én ugyan jobboldali vagyok, leköpni viszont biztosan nem foglak. Viszont meséld már el nekem: mégis miért gondolod, hogy neked ilyen feliratokkal a hátadon kell sasszéznod az utcán?! Amikor annyi idős voltam, mint te most, akkor is voltak homoszexuálisok, többnyire innen-onnan meg is tudtuk róluk, de egyiküknek sem jutott volna eszébe az utcán dicsekedni ezzel. Én heteroszexuális vagyok, de őszintén szólva még a barátnőmmel is általában az otthon meghitt intim légkörében szoktam magánéletet élni, nem az utcán.

- Hát., az a helyzet, hogy nekünk fel kell hívnunk a társadalom figyelmét magunkra.

- Nektek fel kell hívnotok a társadalom figyelmét magatokra. Ez a roppant bölcs gondolat a te kis okos buksidban fogant meg? Mondd már meg nekem, mégis miért kell felhívnotok magatokra a társadalom figyelmét?!

- Őszintén szólva ezt most így nem tudom elmagyarázni. Nekem is úgy mondták, meg is magyarázták, de már nem emlékszem, hogy pontosan mit is mondtak.

- Megmagyarázták? Kik?

- Hát az úgy volt, hogy szerveztek egy fórumot nekünk, és ott beszélt sok okos ember, és azok megmagyarázták, hogy miért fontos a figyelmet felhívnunk magunkra, a másságunkra.

- Emlékszel, kik beszéltek erről nektek?

- Hát., ott volt a Fodor Gábor, meg a Tamás Gáspár Miklós, meg az is, aki éppen most beszél a színpadon. (A jóságos Konrád György fejtegette éppen a Kendermag Egyesület alapítójának vállát atyai jósággal átölelve, hogy miért is lenne hasznos a drogokat liberalizálni hazánkban...)

- Mondd meg nekem fiam: láttad te valaha ezeket a roppant bölcs tanácsadókat a hátukon ilyen feliratokkal sétálni az utcán? Netán láttad már bármelyiküket is azonos neművel csókolózni az utcán?

- Hát, nem.

- De nem ám! Viszont nem is őket köpik le fiam, hanem téged, aki nem gondolkozol, csak szamár módjára végrehajtod, amit ezek kitalálnak. Mármint persze neked, maguknak még véletlenül sem!

A fiatalember csak nézett mag elé olyan igazi értelmes tekintettel, kb. mint a hal a szatyorban:

- Ezen még sosem gondolkoztam.

- Na, akkor épp itt az ideje, hogy elkezdj gondolkozni rajta!

Szerkesztőnk barátságosan megveregette a fiatalember vállát, és udvariasan elköszönt, ment egy a tér egy másik pontjára a kamerájával, ahol valami ígéretesnek látszó esemény látszott éppen kibontakozni.

Fél úton még a szeme sarkából visszanézett: a fiatalember éppen levette a trikóját. Beledobta egy közeli szemétkosárba, majd elindult félmeztelenül a Duna irányába.

Szerkesztőnk csendesen elmosolyodott. Mégis jól döntött, amikor elhatározta, hogy eljön erre a rendezvényre, hátha érdemes lesz.

Érdemes volt!