SCHORF ÁDÁM RENDŐR-ŐRNAGY - TATABÁNYA... RENDŐR VAGYOK, MIT SZAPORÍTSAM A SZÓT! (HOFI GÉZA UTÁN SZABADON)

Schorf Ádám. Állítólag rendőr. Állítólag százados volt 2012 márciusáig, onnantól kezve pedig már őrnagyi rangban van. Állítólag a Tatabányai Rendőrkapitányság Vádelőkészítési Osztályának vezetője. Állítólag kettős identitású. Állítólag a facebookon (lásd: fenti profilkép) egy pisztollyal a kezében, párducmintás fürdőköpenyben vadítja ellenállhatatlan férfiúi vonzerővel a tekintetétől elaléló gyengébbik nemet. (Ebben persze nem lehetünk biztosak, hiszen a facebookon nem egy esetben regisztráltak már egyesek mások nevében, és persze photoshop is létezik, mi viszont eddig még nem részesültünk abban a kivételes szerencsében, hogy személyesen is találkozhassunk korunk Poirotjával.)

Szerkesztőségünk a bűn eme ádáz, következetes, és kitartó ellenségével csupán a fényes rendőri logika egyes írott gyöngyszemein keresztül ismerkedhetett meg.

Szerkesztőnk először úgy került vele kapcsolatba, hogy bár a bűnügyi osztályvezető Hufnágel Ákos, az általa aláírt határozatokon a schorfa@komarom.police.hu e-mail cím volt feltüntetve, és miután szerkesztőnk a legjobb indulattal sem találhatta ki, hogy ez az e-mail cím nem a határozatokat aláíró Hufnágel Ákos elérhetősége, erre a címre küldte a Hufnágel Ákoskának címzett levelét, amelyet Ákoska becsületsértőnek tartott, és feljelentette emiatt szerkesztőnket, majd utóbb kijelentette, hogy ennek ellenére ő aztán egyáltalán nem elfogult, továbbra is pártatlanul tud eljárni az általa saját vélt sérelme okán feljelentett szerkesztőnk ügyében. (Ezt persze a Hufnágel Ákossal nagyjából azonos morális szinten álló Csizmadia Gábor megyei főkapitány le is nyelte, sőt dr. Ladnyik Edina, a X. és XVII. Kerületi Ügyészség vezető-helyettese is helyénvalónak találta. Ugyanaz a dr. Ladnyik Edina, aki fél évvel később saját maga ugyancsak feljelentette szerkesztőnket a szerinte létező becsületének vélelmezett megsértése okán, elismerve azt, hogy szerkesztőnk tényszerűen igazat állított róla, ugyanakkor sérelmezve azt, hogy az igazság rá nézve sértő. Mit ad Isten, ekkor már valahogy nem ugyanaz volt a véleménye a kiváló jellemű ügyésznőnek az elfogultság kérdéséről: azonnal kijelentette, hogy miután feljelentette szerkesztőnket - ráadásul mint utóbb kiderült: még csak nem is szerkesztőnkkel, hanem ismeretlen elkövetővel szemben tette a feljelentését! -, ő már nem minősül elfogulatlannak, és követelte a kizárását az ügy folytatásából. Hát igen. Így megy ez hazánkban: ha a felsőbb érdek úgy kívánja, akkor meg kell tagadni a nyilvánvalóan elfogult nyomozó kizárását akár úgy is, hogy a csillagot is lehazudjuk az égről, ha pedig az ügyész számára kínossá válik a helyzet és meg akar szabadulni egy ügytől, akkor nyugodt szívvel lehet alibiből feljelentést tennie azzal, hogy róla nem hozható nyilvánosságra az igazság, és egyből ki is zárathatja magát pontosan ugyanazért, amit másnál fél évvel korábban nem talált kellő oknak a kizáráshoz.) A dolog pikantériája, hogy nem valósul meg becsületsértés, ha az elvben sértő kifejezéseket csak maga a célszemély kapja meg, szerkesztőnk pedig nem másvalakinek, hanem Hufnágel Ákosnak szánta a levelét. Schorf Ádám is tudta ezt, hiszen a levél címéből, megszólításából ez egyértelműen kiderült. Mégis elolvasta a nem neki, hanem a bűnügyi osztályvezetőnek szóló levelet, aki azután megtette a feljelentést szerkesztőnk ellen azzal, hogy a becsülete Schorf Ádám előtt sérült, azzal nem törődött, hogy szerkesztőnk nyilván nem az általa akkor még nem is hallott nevű Poirot-alteregónak szánta a levelét, kultúrkörökben pedig az ember nem olvassa el a másnak szóló levelet akkor sem, ha tévedésből az ő címére küldik.

De haladjunk az időben.

Nem sokkal ezt követően már Schorf Ádám aláírásával érkeztek a logikusabbnál logikusabb rendőri IQ bravúrok.

A kiváló rendőrzseni előbb elutasította szerkesztőnk mind a 18 bizonyítási indítványát, mondván, hogy azok egyike sem szolgálná a nyomozás érdekét. Nézzük talán, mit is indítványozott szerkesztőnk, mi az, ami korunk Poirotja szerint a nyomozás érdekét nem szolgálja. Nem említjük mind a 18 indítványt, csak azokat, amelyek történetesen kifejezetten az elkövető kilétének kiderítésére irányultak.

v az e-mailek és az sms-ek eredetiségét szakértő által ellenőrizzék,

v a hívólisták beszerzésével ellenőrizzék: akár 2009 őszén, akár 2010 őszén létrejött-e egyáltalán érdemi időtartalmú (1 másodpercet meghaladó) telefonkapcsolat a sértett és köztem, aminek alapján bármiféle félelemkeltő szándék, célzat megállapítható lehetett volna,

v kerítsék elő a számítógépemből eltüntetett winchestert, és a Római Egyezmény 6. Cikk. 3. bekezdés b) pontjában foglalt alapvető emberi jogomat tiszteletben tartva, bocsássák a rendelkezésemre, mert az érdemi  védekezésemhez nélkülözhetetlen,

v vizsgáltassák meg a routeremet annak tisztázására, hogy 2009 őszén az inkriminált időpontokban WLAN kártya segítségével fellépett-e valaki a routeremen keresztül az itthoni internet kapcsolatomra, ha igen, akkor a router által rögzített MAC cím alapján azonosítsák az adott WLAN eszköz - laptop, mobiltelefon, USB-stick, stb. - tulajdonosát,

v rendeljenek ki szakértőt annak megállapítására, hogy az inkriminált, tiltott felvételeket tartalmazó 2 db DVD-t az én számítógépemmel, illetve a benne lévő DVD íróval írták-e ki,

v vetessenek ujjlenyomatot a 2 db DVD-ről és vessék össze a tőlem levett ujjlenyomatokkal. Ennek negatív eredménye esetén keressenek DNS mintát a 2 DVD-n és vessék össze az én DNS-emmel (Amennyiben ez is negatív eredményt mutatna, úgy majd egy másik - ismeretlen elkövetővel szemben indított - eljárásban ugyanezeket végezzék el a 2009. október 1-én nálunk járt rendőrök, és a szakértő esetében is. Amennyiben valamelyiküknél pozitív lenne az eredmény, nagy valószínűséggel a winchesterem is előkerülne, persze ha nem kifejezetten megsemmisítés lett volna az utasítás.),

Schorf Ádám tehát nem kevesebbet állított - sőt még le is írta! -, mint hogy egy nyomozás érdekét nem szolgálja - többek között - az elkövető kilétének felderítése! Érdekes, mondhatni a nyomozás ősi alapszabályait forradalmasító, korszakalkotó gondolat! Nem lehet másként értelmezni, mint hogy Schorf Ádám szerint teljesen mindegy, hogy ki követte el a cselekményt. Miért erőlködjünk itt az elkövető kiderítésével?! Húzzuk rá valakire, és szabaduljunk meg az ügytől!

Schorf barátunk azonban rosszul számított: dr. Ladnyik Edina ügyész - aki Perje Tiborné nyomozónő szerint utasította őket ezekre az ötvenes évek ÁVH-jának módszereire emlékeztető trükkökre -, rájött, hogy rossz játszópajtást választott magának. Bár Perje Tiborné szerint éppen ő "rendelte meg" tőlük a gyalázatos vádemelési javaslatot egyetlen érdemi terhelő bizonyíték nélkül, nem merte elbírálni. Húzta az időt, és amikor már letelt a 90 nap is - a végső határidő! -, gyorsan tett egy alibi feljelentést hivatalosan ISMERETLEN elkövetővel szemben, majd sajátos ügyészi logikájával kijelentette, hogy mivel ISMERETLEN elkövetővel szemben feljelentést tett a becsülete vélelmezett megsértése miatt, elfogulttá vált SZERKESZTŐNKKEL szemben. (Tetszenek érteni ugye? IQ kaszinó a Polt-féle ügyészségen.) A lényeg, hogy valamilyen ürüggyel ki akart bújni a döntés felelőssége alól, át akarta passzolni a felelősséget másoknak.

Hihetetlen pechére azonban véletlenül Dr. Őszi Emese ügyésznő kezébe került az ügy, akinek 18-19 évvel ezelőtt még a Budapesti Ügyészségi Nyomozó Hivatalban (most a IX. Kerületi Ügyészség megbízott vezetője) volt alkalma közelebbről megismerni szerkesztőnket. Márpedig aki valaha akár csak 1 órát is beszélgetett már szerkesztőnkkel, az garantáltan nem fogja bevenni azt a sok marhaságot, amit az egyes rendőrbűnözők Csepeltől kezdve Tatabányáig szerkesztőnkre szeretnének fogni - most már 3,5 éve, mindeddig eredménytelenül! - pusztán azért, hogy eltussolhassák a szerkesztőnkkel szemben indított koncepciós eljárás valódi hátterét: azt, hogy megbízták őket szerkesztőnk winchesterének ellopásával és megsemmisítésével még 2009-ben, mert tudták, hogy jön a kormányváltás, jönnek a vizsgáló bizottságok, és számos rendőrbűnöző kerülne börtönbe, ha szerkesztőnk video felvételeit nem sikerül megszerezniük és megsemmisíteniük. (Szerkesztőnk mintegy 60 órányi DVD minőségű video felvételt tárolt a számítógépén a Gergényi-Tóth éra emberiesség ellenes rémtetteiről.) Dr. Őszi Emese pedig egyrészt jó emberismerő, másrészt okos nő, mondhatni, kakukktojásnak számít ma már a Polt Péter által erkölcsi és szakmai szempontból is lenullázott ügyészségen. (A Györgyi-Bócz időszakban kezdte a pályáját, amikor az ügyészségen még ismeretesek voltak az olyan fogalmak, mint "tisztességes vizsgálat", "szakmai becsület", stb. Akkor is akadtak persze visszás dolgok: Dr. Bócz Endre például átlagosan 3 esetből 1-et elmismásolt, Györgyi Kálmán pedig átlagosan minden második esetben járt csak el kellő alapossággal felülvizsgálati eljárásban. Polt Péter viszont elérte, hogy ma már 100 panaszból legfeljebb 1-et bírálnak el tisztességgel, míg felülvizsgálati eljárás már nem is létezik, sőt a panaszjogot is alaptörvény-ellenes módon korlátozták.) Egy szó, mint száz: Dr. Őszi Emese szemrebbenés nélkül visszadobta a tatabányai bányászbékáknak azt a szemetet, amit az asztalára tettek vádemelési javaslat gyanánt, és helyt adott a szerkesztőnk által előterjesztett - és Schorf Ádám szerint "a nyomozás érdekét nem szolgáló" - bizonyítási indítványok többségének.

Schorf Ádám tehát alig ült bele a vezetői székbe, máris megmérettetett, és azonnal könnyűnek találtatott!

Ádámunk azonban produkált talán még ennél röhejesebb agyrémet is:

Szerkesztőnket meggyanúsíttatta Perje Tiborné nyomozónővel 2012. február 23-án tiltott felvételek tartásával, majd a gyanúsítás közlését követően felfüggesztette a nyomozást az elkövető kilétének ismeretlen voltára hivatkozva!

Tetszenek érteni? Meggyanúsítják szerkesztőnket azzal, hogy elkövetett egy bizonyos bűncselekményt, majd felfüggesztik a nyomozást azzal, hogy az elkövető kiléte ismeretlen! (És persze úgy, hogy szerkesztőnk gyanúsítását még csak nem is vonták vissza!)

Meg merjük kockáztatni, hogy ekkora kolosszális baromságot rendőr az elmúlt 20 évben még nem ejtett ki a száján sem, de hogy le nem írt, és alá nem írt, az egészen biztos!

El tudjuk képzelni, hogy mekkorára nyíltak Dr. Őszi Emese szemei, amikor ezt meglátta. Tapasztalt ügyész létére ilyen kapitális agyrémmel vélhetően még ő sem találkozhatott. Azt talán nem is kell mondanunk, hogy a felfüggesztést azonnal hatályon kívül helyezte, és egy jó óvónénihez hasonlóan egy 3-6 éves gyerek értelméhez igazítva a mondanivalóját, elmagyarázta a tatabányaiaknak: vagy ismerjük az elkövetőt, és akkor meggyanúsítjuk, vagy nem ismerjük, és akkor nem gyanúsítunk meg senkit, hanem felfüggesztjük a nyomozást. De hogy meggyanúsítunk valakit, majd kijelentjük, hogy nem ismert az elkövető, és felfüggesztjük a nyomozást, ez így együtt már nem jön össze. (Ez így már leginkább a sajnálatos módon bezárt Lipót mezei rehabilitációs intézet zárt osztályán uralkodó állapotokra emlékeztet.)

Az ekkor már az ügyésznő által nagyjából porig alázott Schorf Ádám Perje Tiborné helyett Víghné Daubek Zita rendőrhadnagyra osztotta ki a nemes feladatot, akit most már Dr. Őszi Emese nem engedett egyedül dolgozni: legalábbis Dr. Drábik János tanúként történő meghallgatását Víghné Daubek Zita már csak ügyészi ellenőrzés alatt folytathatta le! (Amikor egy rendőrségi nyomozás eljut arra a pontra, hogy az ügyész már nem engedi egyedül eljárni a nyomozót, akkor ott már nagyon nagy baj van. Ekkora szégyen után a tatabányai rendőrségnek bizony el kellene gondolkoznia azon, hogy nem lenne-e időszerű jelentkezniük a helyi bányába felvételre, ahol ha valamivel talán mostohább körülmények között ugyan, de minden valószínűség szerint lényegesen eredményesebbek lehetnének.)

Miután viszont Víghné Daubek Zita kezét sem foghatja állandóan egy ügyész - pláne Budapestről! -, így az eredetileg is már prognosztizálható újabb felsülés csak nem maradhatott el:

Víghné Daubek Zita 2012. október 29-i keltezésű értesítésében közli szerkesztőnkkel, hogy 2012. 11. 28-án kirendelte (múlt időben!) Bodonovich Endre igazságügyi írásszakértőt!

Az ugye még hagyján, hogy a kirendelést nem küldte el szerkesztőnknek, gátolva ezzel szerkesztőnket annak a jogának gyakorlásában, hogy a szakértőhöz a saját kérdései feltételét indítványozza. (Az ügy jellegének ismeretében egyébként szerkesztőnk számára az sem igen érthető, hogy mégis mit kívánnak írásszakértővel megvizsgáltatni, korábban pedig egyszer már kiderült, hogy a briliáns agyú Hufnágel Ákos például pszichiáter-szakértőt rendelt ki nyelvészeti-stilisztikai kérdés eldöntésére, és a szakértő kénytelen volt a neki feltett kérdésre nézve egyenesen közölni, hogy nem tartozik az ő kompetenciájába. Ennyi erővel ugye azt sem lehet kizárni, hogy most netán informatikai szakkérdések megválaszolására rendeltek ki a változatosság kedvéért éppen írásszakértőt. Elvégre írás-írás. Igaz, az egyik elektronikus, a másik pedig kézi, de Tatabányán ugye nem szoktak elveszni a részletkérdések erdejében.)  

Ami izgalmasabb, hogy ugye a Gergely naptár szerint időben előbb jön október, és csak azután jön a 11. hónap (november), az idő kerekét pedig - legalábbis a tudomány jelenlegi állása szerint - visszafelé nem lehet forgatni. Márpedig ez a jelen esetben Víghné Daubek Zitának sikerült: ő egy 11. hó 28-án foganatosított cselekmény megtörténtéről október 29-én értesítést küld!

Természetesen nem illik megkérdőjelezni a nyomozónő természetfeletti képességeit, szerkesztőségünk azonban ennek ellenére egészen óvatosan mégis felteszi a kérdést: biztos, hogy minden dátum a helyén van? Nem fordulhat elő, hogy netán a szakértő kirendelésére nem november, hanem október 28-án került sor? Vagy esetleg az, hogy az értesítés netán nem október, hanem november 29-én kelt? (Vagy netán lehetséges lenne, hogy a hónapok sorszámát nem ismeri a nyomozónő, nem tudja, hogy a 11. hónap a november, és az október a 10. hónap? Mert ez is egy lehetséges magyarázata a dolognak.)

Önkéntelenül is eszünkbe jut néhai kiváló humoristánk: HOFI Géza rendőrkabaréinak egyike, mikor is halhatatlan művészünk éppen rendőrt alakítva így mutatkozott be: "Rendőr vagyok, mit szaporítsam a szót!" És persze eszünkbe jut Végh Antalnak a hülyeség fokozására adott meghatározása is: "Hülye-hülyébb-leghülyébb-postás-rendőr-vasutas". Ha belegondolunk, hogy az elmúlt évtizedek alatt a kontraszelekció sajnos az élet minden területén eluralkodott, akkor a rendőrség hanyatlása Végh Antal nagyjából 20 évvel ezelőtti megállapítása óta igazán nem mondható túlzottnak: ezen a ranglétrán mindössze egy hellyel kerültek lejjebb.

 

A tatabányai cirkuszi parádé "ütősebb" fejleményeiről természetesen mostantól tájékoztatni fogjuk weboldalunk látogatóit.