SCHORF ÁDÁM
RENDŐR-ŐRNAGY - TATABÁNYA... RENDŐR VAGYOK, MIT SZAPORÍTSAM A
SZÓT! (HOFI GÉZA UTÁN SZABADON)
Schorf Ádám. Állítólag rendőr. Állítólag
százados volt 2012 márciusáig, onnantól kezve pedig
már őrnagyi rangban van. Állítólag a Tatabányai Rendőrkapitányság Vádelőkészítési Osztályának vezetője. Állítólag kettős
identitású. Állítólag a facebookon (lásd: fenti profilkép) egy pisztollyal a
kezében, párducmintás fürdőköpenyben vadítja ellenállhatatlan férfiúi
vonzerővel a tekintetétől elaléló gyengébbik nemet. (Ebben persze nem lehetünk biztosak, hiszen a facebookon
nem egy esetben regisztráltak már egyesek mások nevében, és persze photoshop is létezik, mi viszont eddig még nem részesültünk
abban a kivételes szerencsében, hogy személyesen is találkozhassunk korunk Poirotjával.)
Szerkesztőségünk a bűn eme ádáz, következetes, és kitartó
ellenségével csupán a fényes rendőri logika egyes írott gyöngyszemein keresztül
ismerkedhetett meg.
Szerkesztőnk először úgy került vele
kapcsolatba, hogy bár a bűnügyi osztályvezető Hufnágel
Ákos, az általa aláírt határozatokon a schorfa@komarom.police.hu e-mail cím
volt feltüntetve, és miután szerkesztőnk a legjobb indulattal sem találhatta ki,
hogy ez az e-mail cím nem a határozatokat
aláíró Hufnágel Ákos elérhetősége, erre a címre
küldte a Hufnágel Ákoskának címzett levelét, amelyet
Ákoska becsületsértőnek tartott, és feljelentette emiatt szerkesztőnket, majd
utóbb kijelentette, hogy ennek ellenére ő aztán egyáltalán nem
elfogult, továbbra is pártatlanul tud eljárni az általa saját vélt sérelme okán
feljelentett szerkesztőnk ügyében. (Ezt persze a Hufnágel
Ákossal nagyjából azonos morális szinten álló Csizmadia Gábor megyei főkapitány
le is nyelte, sőt dr. Ladnyik Edina, a X. és XVII. Kerületi Ügyészség
vezető-helyettese is helyénvalónak találta. Ugyanaz
a dr. Ladnyik Edina, aki fél évvel később saját maga ugyancsak feljelentette
szerkesztőnket a szerinte létező becsületének vélelmezett megsértése okán,
elismerve azt, hogy szerkesztőnk tényszerűen igazat állított róla, ugyanakkor
sérelmezve azt, hogy az igazság rá nézve sértő. Mit ad Isten, ekkor már
valahogy nem ugyanaz volt a véleménye a kiváló jellemű ügyésznőnek az
elfogultság kérdéséről: azonnal kijelentette, hogy miután feljelentette
szerkesztőnket - ráadásul mint utóbb kiderült: még
csak nem is szerkesztőnkkel, hanem ismeretlen elkövetővel szemben tette a
feljelentését! -, ő már nem minősül elfogulatlannak, és követelte a kizárását
az ügy folytatásából. Hát igen. Így megy ez hazánkban: ha
a felsőbb érdek úgy kívánja, akkor meg kell tagadni a nyilvánvalóan elfogult
nyomozó kizárását akár úgy is, hogy a csillagot is lehazudjuk az égről, ha
pedig az ügyész számára kínossá válik a helyzet és meg akar szabadulni egy
ügytől, akkor nyugodt szívvel lehet alibiből feljelentést tennie azzal, hogy róla
nem hozható nyilvánosságra az igazság, és egyből ki is zárathatja
magát pontosan ugyanazért, amit másnál fél évvel korábban nem talált kellő
oknak a kizáráshoz.) A dolog pikantériája, hogy nem valósul meg
becsületsértés, ha az elvben sértő kifejezéseket csak maga a célszemély kapja meg, szerkesztőnk pedig nem
másvalakinek, hanem Hufnágel Ákosnak szánta a levelét.
Schorf Ádám is tudta ezt, hiszen a levél címéből,
megszólításából ez egyértelműen kiderült. Mégis elolvasta a nem neki, hanem a
bűnügyi osztályvezetőnek szóló levelet, aki azután
megtette a feljelentést szerkesztőnk ellen azzal, hogy a becsülete Schorf Ádám előtt sérült, azzal nem törődött,
hogy szerkesztőnk nyilván nem az általa akkor még nem is hallott nevű Poirot-alteregónak szánta a levelét, kultúrkörökben pedig
az ember nem olvassa el a másnak szóló levelet akkor sem, ha tévedésből az ő
címére küldik.
De haladjunk az időben.
Nem sokkal ezt követően már Schorf
Ádám aláírásával érkeztek a logikusabbnál logikusabb rendőri IQ bravúrok.
A kiváló rendőrzseni előbb elutasította szerkesztőnk
mind a 18 bizonyítási indítványát, mondván, hogy azok egyike sem szolgálná a
nyomozás érdekét. Nézzük talán, mit is indítványozott szerkesztőnk, mi az, ami
korunk Poirotja szerint a nyomozás érdekét nem
szolgálja. Nem említjük mind a 18 indítványt, csak azokat, amelyek történetesen
kifejezetten az elkövető kilétének kiderítésére irányultak.
v az e-mailek és az sms-ek eredetiségét szakértő
által ellenőrizzék,
v a hívólisták beszerzésével ellenőrizzék: akár 2009 őszén, akár 2010 őszén
létrejött-e egyáltalán érdemi időtartalmú (1 másodpercet meghaladó)
telefonkapcsolat a sértett és köztem, aminek alapján bármiféle félelemkeltő szándék, célzat
megállapítható lehetett volna,
v kerítsék elő a számítógépemből eltüntetett winchestert, és a Római Egyezmény 6. Cikk. 3.
bekezdés b) pontjában foglalt alapvető emberi jogomat tiszteletben tartva, bocsássák a rendelkezésemre, mert az érdemi védekezésemhez nélkülözhetetlen,
v vizsgáltassák meg a routeremet annak tisztázására, hogy 2009 őszén
az inkriminált időpontokban WLAN kártya segítségével fellépett-e valaki a routeremen keresztül az itthoni internet kapcsolatomra, ha
igen, akkor a router által rögzített MAC cím alapján
azonosítsák az adott WLAN eszköz - laptop, mobiltelefon, USB-stick,
stb. - tulajdonosát,
v rendeljenek ki szakértőt annak megállapítására, hogy az inkriminált,
tiltott felvételeket tartalmazó 2 db DVD-t az én számítógépemmel, illetve a
benne lévő DVD íróval írták-e ki,
v vetessenek ujjlenyomatot a 2 db DVD-ről és vessék össze a tőlem levett
ujjlenyomatokkal. Ennek negatív eredménye esetén keressenek DNS mintát a 2 DVD-n és vessék össze az én DNS-emmel
(Amennyiben ez is negatív eredményt mutatna, úgy majd egy másik - ismeretlen
elkövetővel szemben indított - eljárásban ugyanezeket végezzék el a 2009.
október 1-én nálunk járt rendőrök, és a szakértő esetében is. Amennyiben
valamelyiküknél pozitív lenne az eredmény, nagy valószínűséggel a winchesterem
is előkerülne, persze ha nem kifejezetten megsemmisítés lett volna az
utasítás.),
Schorf Ádám tehát nem kevesebbet állított -
sőt még le is írta! -, mint hogy egy nyomozás érdekét nem szolgálja
- többek között - az elkövető
kilétének felderítése! Érdekes, mondhatni a nyomozás ősi alapszabályait
forradalmasító, korszakalkotó gondolat! Nem lehet másként értelmezni, mint hogy
Schorf Ádám szerint teljesen mindegy, hogy ki követte
el a cselekményt. Miért erőlködjünk itt az elkövető kiderítésével?! Húzzuk rá valakire, és szabaduljunk meg az ügytől!
Schorf barátunk azonban rosszul számított:
dr. Ladnyik Edina ügyész - aki Perje
Tiborné nyomozónő szerint utasította őket ezekre az ötvenes évek ÁVH-jának
módszereire emlékeztető trükkökre -, rájött, hogy rossz játszópajtást
választott magának. Bár Perje Tiborné szerint éppen ő "rendelte meg" tőlük a gyalázatos
vádemelési javaslatot egyetlen érdemi terhelő bizonyíték nélkül, nem merte
elbírálni. Húzta az időt, és amikor már letelt a 90 nap is - a végső határidő! -, gyorsan tett egy alibi
feljelentést hivatalosan ISMERETLEN elkövetővel szemben, majd sajátos ügyészi
logikájával kijelentette, hogy mivel ISMERETLEN elkövetővel szemben
feljelentést tett a becsülete vélelmezett megsértése miatt, elfogulttá vált SZERKESZTŐNKKEL
szemben. (Tetszenek érteni ugye? IQ
kaszinó a Polt-féle ügyészségen.) A lényeg, hogy valamilyen ürüggyel ki
akart bújni a döntés felelőssége alól, át akarta passzolni a felelősséget
másoknak.
Hihetetlen pechére azonban véletlenül Dr. Őszi Emese ügyésznő
kezébe került az ügy, akinek 18-19 évvel ezelőtt még a Budapesti Ügyészségi
Nyomozó Hivatalban (most a IX. Kerületi Ügyészség megbízott vezetője) volt
alkalma közelebbről megismerni szerkesztőnket. Márpedig aki valaha akár csak 1
órát is beszélgetett már szerkesztőnkkel, az garantáltan nem fogja bevenni azt
a sok marhaságot, amit az egyes rendőrbűnözők Csepeltől kezdve Tatabányáig szerkesztőnkre
szeretnének fogni - most már 3,5 éve,
mindeddig eredménytelenül! - pusztán azért, hogy eltussolhassák a
szerkesztőnkkel szemben indított koncepciós eljárás valódi hátterét: azt, hogy
megbízták őket szerkesztőnk winchesterének ellopásával és megsemmisítésével még
2009-ben, mert tudták, hogy jön a kormányváltás, jönnek a vizsgáló bizottságok,
és számos rendőrbűnöző kerülne börtönbe, ha szerkesztőnk video felvételeit nem
sikerül megszerezniük és megsemmisíteniük. (Szerkesztőnk
mintegy 60 órányi DVD minőségű video felvételt tárolt a számítógépén a Gergényi-Tóth éra emberiesség ellenes rémtetteiről.) Dr.
Őszi Emese pedig egyrészt jó emberismerő, másrészt okos nő, mondhatni,
kakukktojásnak számít ma már a Polt Péter által erkölcsi és szakmai szempontból
is lenullázott ügyészségen. (A Györgyi-Bócz időszakban kezdte a pályáját, amikor az ügyészségen
még ismeretesek voltak az olyan fogalmak, mint "tisztességes vizsgálat", "szakmai
becsület", stb. Akkor is akadtak persze visszás dolgok: Dr. Bócz
Endre például átlagosan 3 esetből 1-et elmismásolt, Györgyi Kálmán pedig
átlagosan minden második esetben járt csak el kellő alapossággal
felülvizsgálati eljárásban. Polt Péter viszont elérte, hogy ma már 100 panaszból
legfeljebb 1-et bírálnak el tisztességgel, míg felülvizsgálati eljárás már nem
is létezik, sőt a panaszjogot is alaptörvény-ellenes módon korlátozták.) Egy
szó, mint száz: Dr. Őszi Emese szemrebbenés nélkül visszadobta a tatabányai
bányászbékáknak azt a szemetet, amit az asztalára tettek vádemelési javaslat
gyanánt, és helyt adott a szerkesztőnk által előterjesztett - és Schorf Ádám
szerint "a nyomozás érdekét nem szolgáló" - bizonyítási indítványok
többségének.
Schorf Ádám tehát alig ült bele a vezetői székbe,
máris megmérettetett, és azonnal könnyűnek találtatott!
Ádámunk azonban produkált talán még ennél röhejesebb agyrémet
is:
Szerkesztőnket meggyanúsíttatta Perje Tiborné nyomozónővel
2012. február 23-án tiltott felvételek tartásával, majd a gyanúsítás közlését
követően felfüggesztette a nyomozást az elkövető kilétének ismeretlen voltára
hivatkozva!
Tetszenek érteni? Meggyanúsítják
szerkesztőnket azzal, hogy elkövetett egy bizonyos bűncselekményt, majd
felfüggesztik a nyomozást azzal, hogy az
elkövető kiléte ismeretlen! (És
persze úgy, hogy szerkesztőnk gyanúsítását még csak nem is vonták vissza!)
Meg merjük kockáztatni, hogy ekkora kolosszális baromságot
rendőr az elmúlt 20 évben még nem ejtett ki a száján sem, de hogy le nem írt,
és alá nem írt, az egészen biztos!
El tudjuk képzelni, hogy mekkorára nyíltak Dr. Őszi Emese
szemei, amikor ezt meglátta. Tapasztalt ügyész létére ilyen kapitális agyrémmel
vélhetően még ő sem találkozhatott. Azt talán nem is kell mondanunk, hogy a
felfüggesztést azonnal hatályon
kívül helyezte, és egy jó óvónénihez hasonlóan
egy 3-6 éves gyerek értelméhez igazítva a mondanivalóját, elmagyarázta a
tatabányaiaknak: vagy ismerjük az elkövetőt, és akkor meggyanúsítjuk, vagy nem
ismerjük, és akkor nem gyanúsítunk meg senkit, hanem felfüggesztjük a nyomozást.
De hogy meggyanúsítunk valakit, majd kijelentjük,
hogy nem ismert az elkövető, és felfüggesztjük a nyomozást, ez így együtt
már nem jön össze. (Ez így már leginkább a
sajnálatos módon bezárt Lipót mezei rehabilitációs intézet zárt osztályán
uralkodó állapotokra emlékeztet.)
Az ekkor már az ügyésznő által nagyjából porig alázott Schorf Ádám Perje Tiborné helyett Víghné Daubek Zita rendőrhadnagyra osztotta ki a nemes feladatot,
akit most már Dr. Őszi Emese nem engedett egyedül dolgozni: legalábbis Dr. Drábik János tanúként történő meghallgatását Víghné Daubek Zita már csak ügyészi
ellenőrzés alatt folytathatta le! (Amikor
egy rendőrségi nyomozás eljut arra a pontra, hogy az ügyész már nem engedi
egyedül eljárni a nyomozót, akkor ott már nagyon nagy baj van. Ekkora szégyen
után a tatabányai rendőrségnek bizony el kellene gondolkoznia azon, hogy nem
lenne-e időszerű jelentkezniük a helyi bányába felvételre, ahol
ha valamivel talán mostohább körülmények között ugyan, de minden valószínűség
szerint lényegesen eredményesebbek lehetnének.)
Miután viszont Víghné Daubek Zita
kezét sem foghatja állandóan egy ügyész - pláne
Budapestről! -, így az eredetileg is már prognosztizálható újabb felsülés
csak nem maradhatott el:
Víghné Daubek Zita 2012. október 29-i keltezésű
értesítésében közli
szerkesztőnkkel, hogy 2012. 11. 28-án
kirendelte (múlt időben!) Bodonovich Endre igazságügyi írásszakértőt!
Az ugye még hagyján, hogy a kirendelést nem küldte el
szerkesztőnknek, gátolva ezzel szerkesztőnket annak a jogának gyakorlásában,
hogy a szakértőhöz a saját kérdései feltételét indítványozza. (Az ügy jellegének
ismeretében egyébként szerkesztőnk számára az sem igen érthető, hogy mégis mit
kívánnak írásszakértővel megvizsgáltatni, korábban pedig egyszer már kiderült,
hogy a briliáns agyú Hufnágel Ákos például
pszichiáter-szakértőt rendelt ki
nyelvészeti-stilisztikai kérdés eldöntésére, és a szakértő kénytelen volt a
neki feltett kérdésre nézve egyenesen közölni, hogy nem tartozik az ő
kompetenciájába. Ennyi erővel ugye azt sem lehet kizárni, hogy most netán
informatikai szakkérdések megválaszolására rendeltek ki a változatosság kedvéért éppen írásszakértőt. Elvégre írás-írás. Igaz, az
egyik elektronikus, a másik pedig kézi, de Tatabányán ugye nem szoktak elveszni
a részletkérdések erdejében.)
Ami izgalmasabb, hogy ugye a Gergely naptár szerint időben
előbb jön október, és csak azután jön a 11. hónap (november), az idő kerekét
pedig - legalábbis a tudomány jelenlegi
állása szerint - visszafelé nem lehet forgatni. Márpedig ez a jelen esetben
Víghné Daubek Zitának sikerült: ő egy 11. hó 28-án foganatosított
cselekmény megtörténtéről október 29-én értesítést küld!
Természetesen nem illik megkérdőjelezni a nyomozónő
természetfeletti képességeit, szerkesztőségünk azonban ennek ellenére egészen
óvatosan mégis felteszi a kérdést: biztos,
hogy minden dátum a helyén van? Nem fordulhat elő, hogy netán a szakértő kirendelésére
nem november, hanem október 28-án került sor? Vagy esetleg az, hogy az
értesítés netán nem október, hanem november 29-én kelt? (Vagy netán lehetséges lenne, hogy a hónapok sorszámát nem ismeri a
nyomozónő, nem tudja, hogy a 11. hónap a november, és az október a 10. hónap?
Mert ez is egy lehetséges magyarázata a dolognak.)
Önkéntelenül is eszünkbe jut néhai kiváló humoristánk: HOFI
Géza rendőrkabaréinak egyike, mikor is halhatatlan művészünk éppen rendőrt
alakítva így mutatkozott be: "Rendőr
vagyok, mit szaporítsam a szót!" És persze eszünkbe jut Végh Antalnak a hülyeség fokozására adott meghatározása is: "Hülye-hülyébb-leghülyébb-postás-rendőr-vasutas".
Ha belegondolunk, hogy az elmúlt évtizedek alatt a kontraszelekció sajnos az
élet minden területén eluralkodott, akkor a rendőrség hanyatlása Végh Antal
nagyjából 20 évvel ezelőtti megállapítása óta igazán nem mondható túlzottnak: ezen
a ranglétrán mindössze egy hellyel
kerültek lejjebb.
A tatabányai cirkuszi parádé "ütősebb" fejleményeiről
természetesen mostantól tájékoztatni fogjuk weboldalunk látogatóit.