MENNYIT ÉR MANAPSÁG AZ ÜGYÉSZI HIVATÁS?! - KÉRDÉSÜNKRE DR. GYÖRGYI ÁGNES ÜGYÉSZ "VÁLASZOL"

Korábban már írtunk arról, hogyan tussolják el rendőrök és ügyészek vállvetve egy volt rendőr bűncselekményét. (lásd itt) Most nézzük meg, hová képes eljutni dr. Györgyi Ágnes ügyésznő (XI. és XXII. Kerületi Ügyészség) egy gazemberség védelmében:

Mint tudjuk: a Grafológiai Intézet egykori igazgatóhelyettese - dr. Kormos János, volt rendőr - felvállalta a felvállalhatatlant: stikában elkészíttetett egy különleges személyes adatnak minősülő szakvéleményt szerkesztőnkről annak tudta és hozzájárulása nélkül, majd még át is adta ezt a megismerésére nyilvánvalóan jogosulatlan megbízónak. Mindezt dr. Kormos János nyereségvágyból követte el: 120.000Ft-ot kért a gazemberségért.

Mint azt láthattuk - ha nem emlékeznének rá, a fenti linken megnézhető -, az Adatvédelmi Biztos egyértelműen kifejtette: a Grafológiai Intézet a szakvéleményt kizárólag szerkesztőnk írásbeli hozzájárulásával készíthette volna el, és természetesen neki kellett volna elsőként megmutatniuk, majd csak abban az esetben adhatták volna át bárkinek, ha szerkesztőnk ehhez is írásban hozzájárul.

A Fővárosi Törvényszék is ugyanígy látta a kérdést: elmarasztalta és kártérítés megfizetésére kötelezte az intézetet azért, mert megsértették szerkesztőnk személyes adatainak védelméhez fűződő jogait azzal, hogy nem kérték a hozzájárulását az adatai kezeléséhez.

És akkor jön ez a szarházi társulat (a rendőrség) - amelyiküknek nem inge, az ne vegye magára! -, és a csillagot lehazudják az égről, hogy egy kisstílű bűnözőt tisztára mosdathassanak, csupán mert egykoron kollégájuk volt. És jön hozzá a másik szarházi társulat (az ügyészség) - akinek nem inge, az persze közülük se vegye magára! -, és ebben segédkezet nyújt a nyomozó hatóságnak: megerősíti a rendőrség azon állatságát, miszerint dr. Kormos János tévedésben volt, mivel a megbízó azt mondta neki: törvényesen jutott a levelezőlapokhoz, nem lopta, hanem kapta őket. Az elmegyógyintézet zárt osztályán nincs akkora őrült, aki egy ilyen kijelentést összetévesztene a levelek írójának írásbeli hozzájárulásával a levelek grafológiai elemzéséhez, és az elemzésben foglaltak nyilvánosságra hozatalához. A rendőrségen, és az ügyészségen azonban van!

Szerkesztőnk persze újabb panaszt tett, amire pár napja jött meg dr. Györgyi Ágnes válasza, aminek a lényegét eredetben mutatjuk meg:

Azt érezte az ügyésznő, hogy a korábbi marhaságot nagyon kínos lenne megismételnie, tehát valami ötletesebb hazugságot kell kitalálnia. És kitalálta! Sőt! Le is írta. Sőt! Még alá is írta!

Elemezzük együtt ezt az orbitális baromságot: ezek szerint tehát az intézet maga döntheti el, hogy mikor és kitől kér, illetve egyáltalán kér-e hozzájárulást. Hogy hazánkban volt annak idején egy Adatvédelmi törvény - illetve ma is van, csak most már INFO törvény néven -, az dr. Györgyi Ágnes ügyész számára nem bír jelentőséggel. dr. Györgyi Ágnes szerint egy jogállamban az emberek maguk dönthetik el, hogy érdekli-e őket a törvény, vagy sem. A törvény szerint ugyan a különleges személyes adatok kezeléséhez minden esetben az érintett írásbeli hozzájárulása szükséges, de dr. Györgyi Ágnes ügyész szerint ez nem számít: dr. Kormos János a törvények felett áll, ő maga döntheti el, hogy kér-e, és ha igen, akkor kitől kér hozzájárulást. (Ehhez képest persze a Grafológiai Intézet honlapján is egészen más olvasható, amit szintén meg lehet tekinteni a fenti linken. dr. Györgyi Ágnes ügyésznek azonban ez sem számít.)

De a baromság azután még fokozódik: a hozzájáruló nyilatkozatot az intézet csakis az őt megbízóval írathatja meg, azaz igazán nyilvánvaló, hogy szerkesztőnktől nem kell kérnie beleegyezést! És ezt a hihetetlen baromságot egy ügyész - havi 391.600Ft alapilletményért! - képes leírni! Nem fél, hogy rá szakad a mennyezet! (Attól meg aztán végképp nem fél - hiszen jól ismeri a hazai állapotokat -, hogy egy ekkora őrültség aláírása után másnap netán két lábbal rúgják ki az ügyészségről, és azután mehet tányért mosogatni.)

Nézzük: mit is állít ezzel tulajdonképpen az ügyésznő?! Azt, hogy ha egy vadidegen odaállít, és szerkesztőnk különleges személyes adatait kéri az intézettől, akkor az intézetnek ettől a vadidegentől kell csupán beleegyezést kérnie, az érintettől - jelen esetben szerkesztőnktől - még véletlenül sem! Az érintettnek ugyan miért is lenne ebbe beleszólása?! Miért is kellene egyáltalán tudnia a dologról?! Magyarán az intézet nyugodtan kiadhatja bárkinek a különlegesen védett adatait boldog-boldogtalannak, aki odaállít, és hajlandó ezért fizetni.

Tessék mondani tisztelt dr. Györgyi Ágnes ügyésznő!

Mit tetszett csinálni 5 kerek éven át a jogi karon? Tetszett valaha hallani arról, hogy egy jogállamban a jogalkotó által meghatározott törvényi keretek között kell élni?! Tetszett hallani valaha adatvédelemről?! Nem tetszik-e netán lelkiismeret-furdalást érezni, amikor ilyen színvonalú munkáért majdnem 400 ezer forintot tetszik bátran felvenni az adófizetők pénzéből, miközben emberek 50 ezer forintokért dolgoznak becsülettel?!

Ez döbbenetes. És ami ennél is szomorúbb: bizton állíthatjuk, hogy nem dr. Györgyi Ágnes az egyetlen, aki ügyész létére nem csupán nem ismeri a jog ezen igen lényeges területét, de érzékelhetően még csak érzéke sincs ehhez a területhez, a jogállamiság alapelveivel sincs tisztában.

Amikor annak idején jött a FIDESZ néhai Horn Gyula után, reménykedve vártuk a dr. Györgyi Kálmán és dr. Bócz Endre nevével fémjelzett ügyészség megújítását. Hát megkaptuk. dr. Polt Péter bebizonyította, hogy lehet ezt még sokkal rosszabbul is csinálni. Mert ki kell mondanunk: hozzá képest az előbb említett két kommunista ügyészguru egyszerűen istenek voltak. Az ő idejükben 10 rendőri határozattal szembeni állampolgári panaszból 9-et becsülettel kivizsgáltak az ügyészek, és legalább 8 esetben helyt is adtak a panasznak. 10 nyomozó ügyészségi határozattal szembeni állampolgári panaszból átlag 7-et ugyancsak becsülettel kivizsgált a főügyészség, és ebből 6 esetben helyt is adtak a panasznak. Végül 10 felülvizsgálati kérelemből általában 6-ot becsülettel kivizsgált a Legfőbb Ügyészség, és átlagosan 4 esetben helyt adtak a kérelemnek.

dr. Polt Péter ezt azonnal "megreformálta": kirúgta a régi gárdát, és többnyire a saját rokonságával, baráti körével töltötte fel hazánk ügyészségét. A nagy átalakítás során az ügyészség átlagos IQ szintje nagyjából a korábbinak a felére csökkent, az erkölcsi szintje pedig egyes távol-keleti, latin-amerikai, illetve fekete-afrikai banánköztársaságok szintjére zuhant. Ma az ügyészség a rendőrséggel szembeni 10 panasz közül általában 9-et úgy utasít el, hogy bele sem olvas a nyomozati iratokba. A főügyészségen talán valamivel jobb a helyzet, ott a nyomozó ügyészségi eltussolások ellen bejelentett panaszoknak "csak" a 80%-át utasítják el az iratanyag elolvasása nélkül. (dr. Ihász Sándor például olyan igazán elmés indokokkal utasított el egy állampolgári panaszt, hogy a benne sérelmezett, 2006 szeptemberében történt hamis tanúzást ő már korábban - 2005 júniusában - jogerősen elbírálta. Amikor még meg sem történt!) Felülvizsgálat pedig ma már csak hivatalból létezik, és persze csak a legritkább esetben élnek ezzel a lehetőséggel. Ugyanakkor dr. Polt Péter úgy gondolta: eddig sem vizsgáltuk ki az állampolgári panaszokat, csak küldözgettük a sablon-elutasításokat, akkor hát zárjuk rövidre a kérdést: egyszerűen tagadjuk meg a panaszjogot is az állampolgártól! És dr. Polt Péter nagyot alkotott. Valami olyat, amiért joggal reménykedhet mondjuk Simon Perez díjra, vagy netán Baruch Goldstein díjra. Kitalálta, hogy mostantól már csak a jogelméleti sértettnek lehet joga panaszt tenni a szervezett eltussolásokkal szemben. Azaz mostantól az okirathamisításnál, a hivatali visszaélésnél, a korrupciónál, a hamis tanúzásnál, a hamis vádnál, stb. nincs többé panaszjog sem. (Igaz is, miért pazarolja szerencsétlen panaszos a drága papírt, és tintát, ha egyszer úgysem olvassa el senki, amit ír.) Mert dr. Polt Péter sajátos észjárása szerint az okirathamisításnak nem sértettje az, akinek az aláírását hamisítják, vagy akinek mondjuk milliós kára lesz egy okirat meghamisításából. A hivatali visszaélésnek pedig aztán végképp nem sértettje az, aki ennek a kárvallottja. A korrupciónak meg aztán igazán nincs sértettje, miért is lenne?! A hamis tanúzásnak, illetve a hamis vádnak meg aztán végképp nem sértettje az, aki ad abszurdum mondjuk ténylegesen letöltendő életfogytiglant kap ennek eredményeként. (Üljön szépen haláláig ártatlanul, ne panaszkodjon!)

De ne feledkezzünk meg a nagyszerű kreátumról, napjaink ÁVH-járól: a Központi Nyomozó Főügyészségről sem. Ez az intézmény elvben bírók, ügyészek és más kiemelt hivatalos személyek ügyeit hivatott vizsgálni. A gyakorlatban azonban ez az intézmény kifejezetten ezen kiemelt személyek bűncselekményeinek pofátlan és gátlástalan eltussolására, illetve az ilyen személyek által elkövetett bűncselekményeket feltárni próbáló becsületes magyar megfélemlítésére szakosodott, módszereiben kísértetiesen az egykori ÁVH-ra, illetve a mai apartheid állam ügyészi szerveire hasonlít. (Ők tussoltál el a kecskeméti bíró-vesztegetés esetét is, ahol több kilónyi lehallgatási anyag bizonyította a bíró által elkövetett súlyos bűncselekményt! De ők - személy szerint dr. Waltner Rolland megbízott főügyészhelyettes - kezdtek koncepciós megfélemlítő eljárást az óbudai bíróságon lebukott "csókos-rendszer", bírói segédlettel történő pénzosztogatás leleplezése miatt is. Legutóbb pedig a bolondok házába illő indoklással ők tussolták el a tatabányai "Néró" - dr. Madarász István bíró - súlyos hivatali visszaélését is: volt bőr a pofájukon azt hazudni, hogy a 2013. június 13-i visszaélést már elbírálták 2013 májusában, és ezzel az elmebeteg indoklással egyszerűen megtagadták a feljelentés kivizsgálását. Egy jogállamban ezért dr. Garzuly Éva ügyészt azonnal elbocsátották volna, majd gyorsított eljárásban bíróság elé állították volna. Nálunk viszont nyilván az ilyesmiért kitüntetésre, jutalomra számíthat.)

dr. Polt Péter tehát kitartó, fáradságos munkával elérte azt, amit a kommunistáknak nem sikerült: megszerettette velünk az egykori kommunista ügyészség emlékét. dr. Györgyi Kálmánt, dr. Bócz Endrét, és azokat az időket, amikor még legalább párbeszédre képes, értelmes emberi lények ültek az ügyészi székekben, amikor nem fordulhatott elő, hogy idióták, vagy éppenséggel gazemberek hosszabb időn át megmaradhassanak ügyészi posztokon.

Persze nem állítjuk, hogy ne lennének ma is becsületes ügyészek. Akadnak, bár fehér hollóval gyakrabban találkozni manapság, mint becsületes és normális ügyésszel. És ezek száma ráadásul egyre fogy, mert dr. Polt Péter ügyészségén lelkiismeretes ügyész csupán ideig-óráig képes megmaradni. Egy idő után - amikor látja, hogy a helyzet csak romlani fog - megcsömörlik, és elmegy. (Nemrégen beszéltünk egy bíróval az újpesti bíróságon egy tárgyalás után. Elmondta, hogy pár éve még ügyész volt, de egyszerűen nem bírta elviselni azt a gazemberséget, ami ott folyt, és átnyergelt bírónak. Elmondta: a tárgyaláson éppen egy volt kollégája képviselte a koncepciós vádat egy nemzeti érzésű magyar társunkkal szemben. Elmondta: felfordult a gyomra a volt kollégától, a belőle sugárzó magyargyűlölettől, és áldotta az eszét, hogy még időben kiszállt ebből a fertőből. És persze a becsületes magyar társunkat felmentette, a tisztességben meggörbült orrú ügyész pedig dúlt-fúlt mérgében, és a szokottnál is erőteljesebben meggörbülten lelógó orral kivágtatott a tárgyalóból. Azután ültünk le beszélgetni ezzel a becsületes magyar-érzelmű bíróval, akiből egyszerűen mindez kikívánkozott, egyszerűen nem tudta magában tartani a felháborodását.)

dr. Polt Péter! Te tetted ezt. És ami ennél is rosszabb: ezek után is nyugodtan alszol az ágyadban éjszakánként. Ahogy Madách írta egykoron: "Be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen."