MAFFIA-MÓDSZEREK AZ ÖNÁLLÓ BÍRÓSÁGI VÉGREHAJTÁSBAN - A SCHMIDT-HAUSZ PÁROS TRÜKKJEI

Történt, hogy szerkesztőnk gyermekének édesanyja még 2010-ben az abszolút lúzer ügyvéd: dr. Regász Mária javaslatára felrúgta a gyermekkel való kapcsolattartásra vonatkozó jogerős bírósági végzésben foglaltakat, és nem volt hajlandó biztosítani a kislány láthatását az apuka lakásán, ahogy ez elő volt írva. Ebből azután per lett, amelyben nem hogy egy kvázi sarlatánnak, de a legkiválóbb sztárügyvédnek sem lehetett volna több esélye szerkesztőnkkel szemben, mint amennyi mondjuk Szálasinak volt annak idején a Népbíróság előtt. (A végeredmény teljes vereség lett természetesen a dr. Regász Mária által bepalizott, csúnyán átvert, és még annál is csúnyábban megkopasztott anyuka számára.)

Volt azonban egy további probléma is ebben az időszakban:

Anyuka és apuka ugyanis abban állapodtak meg, hogy az előírt tartásdíjat apuka minden hónap első kapcsolattartásán személyesen adja át anyukának. Miután viszont anyuka elszabotálta a kapcsolattartást, innentől kezdve a megállapodás szerint már nem tudta neki apuka átadni a pénzt, ezért új módot kért az anyukától, mégpedig olyan megoldást, ami nem jár további költségekkel (például feladási díjjal), hiszen a bíróság szabadkezet adott arra nézve az apukának, hogy technikailag miként oldja meg a tartásdíj átadását.

Vélhetően dr. Regász Mária megérezte, hogy ezen a vonalon bele lehet kötni az apukába, így aztán apuka hiába kért más megoldást, anyuka nem volt hajlandó tárgyalni sem vele erről. Ezért aztán apuka úgy döntött, hogy szépen összegyűjti egy borítékban az anyukának járó összegeket, és felajánlja, hogy az bármikor átveheti személyesen, vagy érte küldhet akárkit.

A felajánlásra hónapokig nem kapott választ, majd egyszer csak egy végrehajtási lapot kapott válasz gyanánt Dr. Schmidt Zoltán önálló bírósági végrehajtótól - aki egyébként a végrehajtói kamara elnöke is egyben! -, tetemes plusz költségekkel megtoldva természetesen az addig esedékes tartozást.

Mint kiderült: anyuka 50.000Ft határozott összeg végrehajtását kérte, azonban dr. Regász Mária ekkor már visszaadta a megbízását, miután Dr. Grád András - érezve a közelgő súlyos vereséget - ellentmondást nem tűrő hangon ezt követelte tőle. Az anyuka e téren meglehetősen alulkvalifikált új ügyvédje - dr. Faragó Gyula - nem tudta, hogy hogyan kell kitölteni a végrehajtási lapot, ha határozott összeget követel az ügyfele, és olyan szerencsétlenül fogalmazta meg, hogy azt folyamatos végrehajtás iránti kérelemként értékelte a bíróság, és így került elrendelésre a végrehajtás is, holott az anyuka nem ezt kérte dr. Faragó Gyulától. (Faragó úr aztán cserben hagyta a végrehajtási perben, nem vállalta a felelősséget a saját baklövéséért, pedig nyilván van felelősségbiztosítása, amiből az ügyetlenségével okozott többletköltségeket megtéríthette volna helyette a biztosító.)

Dr. Schmidt Zoltán 2011. május 25-én 70.000Ft tőke (+ ennek járulékai) összegről szóló foglalási jegyzőkönyvet készített azzal, hogy a végrehajtási jog bejegyzési kérelmét megküldi az illetékes földhivatalnak. (Ekkor valóban ennyi volt szerkesztőnk tartozása.)

A nagyszerű, talpig becsületes végrehajtónak nagyjából ez volt az első, és egyben az utolsó törvényes cselekedete a végrehajtási eljárásban:

Ezt követően ugyanis valóban elküldte a végrehajtási jog bejegyzésére vonatkozó kérelmét a földhivatalnak, csak éppen nem a tartozásnak megfelelő 70.000Ft-ról, hanem 80.000Ft-ról! (A földhivatal május 27-én - azaz 2 nappal később - döntött a végrehajtási jog bejegyzéséről, ami azonban fellebbezés folytán csak október 19-én vált jogerőssé.)

Ezzel párhuzamosan a végrehajtó szerkesztőnk számláját is zároltatta, mégpedig ugyancsak 80.000Ft tőke (+ járulékai) értékben.

Mondjuk ki nyíltan: a végrehajtó valótlan összegről szóló átutalási megbízást nyújtott be a számlavezető intézetnek, ami a hatályos törvényi előírások szerint csalás kísérletének minősül, másrészt közreműködött abban, hogy egy tulajdoni lapra valótlan összegű végrehajtási jogot jegyezzenek be. Mivel viszont a tulajdoni lap közokiratnak minősül, ez a magatartás testvérek között is az akkor hatályos Btk. 274. § (1) bekezdés c) pontja szerint látszik minősülni:

274. § (1) Aki c) közreműködik abban, hogy jog vagy kötelezettség létezésére, megváltozására vagy megszűnésére vonatkozó valótlan adatot, tényt vagy nyilatkozatot foglaljanak közokiratba, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Egy jogállamban ezért a végrehajtónak bíróság előtt kellett volna felelnie. Ez azonban Magyarország. Nálunk a végrehajtást bizonyos érinthetetlen - jobbára nem keresztény célokat szolgáló - pénzügyi körök "felügyelik", és ezeket a köröket gyalázatos, szolgai módon kiszolgálják a végrehajtási kifogásokat rendre eltussoló bíróságok is. Így történt ez a mi esetünkben is: a Pesti Központi Kerületi Bíróságon dr. Gubucz Viktória bírósági titkár elutasította szerkesztőnk kifogását azzal az elképesztő indoklással, hogy csupán 10.000Ft képezheti esetleg vita tárgyát, kicsire meg nem ad a bíróság. A világ minden jogállamában dr. Gubucz Viktóriának ez lett volna az utolsó hivatalos döntése, azonnal kirúgták volna mindenhol, hogy a lába sem érte volna a földet. Nálunk azonban ez sem így megy: nálunk egy bíróság kijelentheti, hogy "kicsire nem adunk", 10.000Ft ide, vagy oda nem számít.

Hogy a gazemberséget tetézni lehessen: ezt az elképesztő első fokú döntést a Fővárosi Bíróság 43. Pkfv. tanácsa - dr. Mecsér Györgyi, dr. Illés Krisztina, és Benkő Ferencé dr. (állítólag tehát 3 felelős bíró, havi 391.600Ft alapilletménnyel!) - érdemi vizsgálat nélkül helyben hagyta, és még 7.000Ft fellebbezési illeték megfizetésére is kötelezte szerkesztőnket!

(Már csak hab a tortán, hogy a rendszeres szociális segélyben részesülő felet vagyoni helyzetének vizsgálata nélkül teljes személyes költségmentességben kell részesíteni, ami az illeték megfizetése alól is mentesít. dr. Gubucz Viktória azonban ezt is megtagadta, a Fővárosi Bíróság fejbólintójánosai pedig ezt is helyben hagyták szolgaian.)

A másodfokú döntés indoklásában egyetlen betű nincs, amiből kiolvasható lenne, hogy a bíróság egyáltalán elolvasta az iratokat, hogy egyáltalán tudta volna a három díszpinty, hogy mit hagy helyben. Indoklás helyett annyi szerepel, hogy az első fokú döntés megfelelő, ezért helyben hagyja a másodfok. (A három állítólagos bíró ezek szerint az indoklási kötelezettségről szóló törvényi előírást sem ismeri. Nem baj, számukra elég, ha a majdnem 400.000-es fizetésüket meg tudják számolni, ha pedig hazánkban manapság ekkora fizetésért érdemi vizsgálat helyett elég bólogatni, akkor miért is ne tennének így?! Őszintén szólva mindez nem éppen hízelgő a három díszpinty számára, álláspontunk szeriont azonban ennél már csak az lenne kevésbé hízelgő a számukra, ha feltételeznénk, hogy elolvasták az iratokat, és azok ismertében hagyták volna helyben azt az első fokú döntést, amely szerint nem számít, hogy valaki 70.000Ft-tal, vagy 80.000Ft-tal tartozik. Ha ugyanis azt feltételeznénk, hogy ezt valóban így gondolták, akkor azt is feltételeznünk kellene, hogy döntésük alapját nem a hazai jogszabályok képezik, hanem a Talmud egy jól ismert tanításán alapul, miszerint gójtól lopni nem bűn.)

De menjünk tovább!

Az anyuka - miután a gyámhivatal megkínálta párszázezer forintos eljárási bírsággal dr. Regász Mária okos tanácsai eredményeként - 2011 júniusától rájött, hogy talán mégis csak lehetséges biztosítani a kapcsolattartást, így azután a korábbi módon - minden hónap első kapcsolattartásán - ismét hajlandó volt átvenni a tartásdíjat. Egyúttal pedig átvette szerkesztőnktől a 70.000Ft felhalmozódott hátralékot is, és augusztus 31-én jelezte is a végrehajtó felé, hogy szerkesztőnkkel szemben minden követelése megszűnt.

És láss csodát: a végrehajtó az égvilágon semmit nem csinált, esze ágában nem volt jelezni a földhivatal felé, hogy tárgytalan a végrehajtási jog bejegyzése. Dr. Schmidt Zoltán - pontosabban innentől már bizonyítottan a helyettese: a semmilyen jogi végzettséggel, illetve jogi ismerettel nem rendelkező, viszont sokat eláruló nevű Hausz Dezső - nyugodt szívvel asszisztált ahhoz, hogy majdnem két hónappal az anyuka bejelentését követően bejegyezzék a már korábban is hamis összegről szóló végrehajtási jogot szerkesztőnk ingatlanára!

Ezt a kiváló Hausz Dezső azzal indokolta, hogy az adós - azaz szerkesztőnk - nem rendezte a végrehajtás költségeit.

Idézzük talán a végrehajtási törvény releváns rendelkezéseit:

34. § (5) Ha az adós a végrehajtási eljárás során a végrehajtást kérőnek fizette meg a követelés összegét, a végrehajtást kérő köteles a végrehajtási költségek kielégítéséről is gondoskodni. Ennek keretében a meg nem fizetett illetéket és az állam által előlegezett költséget, valamint a megyei bírósági végrehajtó helyszíni eljárása, illetve a tanú díja fejében járó költségátalányt köteles befizetni a megfelelő számlára, a végrehajtás foganatosításáért az önálló bírósági végrehajtót megillető összeget pedig köteles a végrehajtó elszámolási számlájára befizetni, illetőleg nyugta ellenében a végrehajtónak átadni.

40. § (1) A végrehajtást kérő köteles a végrehajtandó követelés megszűnését és csökkenését haladéktalanul bejelenteni a végrehajtónak, köteles egyúttal a végrehajtó felhívásának megfelelően a 34. § (5) bekezdésében említett összegeket is megfizetni.

(2) A végrehajtást kérő felelős a bejelentés elmulasztásából eredő költségért és kárért, valamint a 34. § (5) bekezdésében említett összegek meg nem fizetéséért.

41. § (1) Ha az adós okirattal valószínűsítette, hogy a végrehajtandó követelés alaptalan, azt már teljesítették, vagy egyébként megszűnt, a végrehajtó a bizonyítékra utalva felhívja a végrehajtást kérőt, hogy 15 napon belül nyilatkozzék a követelés fennállásáról, egyúttal az adóstól felvett összegből a 34. § (5) bekezdésében említett összegeket fizesse be a megfelelő számlára, illetve fizesse meg a végrehajtónak. A végrehajtást kérőt figyelmeztetni kell a (3) bekezdés szerinti jogkövetkezményekre.

(2) Ha a végrehajtást kérő a követelés megszűnését bejelentette, és a felhívásban megjelölt összegeket megfizette, a végrehajtási eljárás befejeződött.

(3) Ha a végrehajtást kérő elmulasztotta a nyilatkozatot, vagy elismerte ugyan az adós állítását, de a felhívásban megjelölt összegeket nem fizette meg, a végrehajtó az ügyet beterjeszti a végrehajtást foganatosító bírósághoz. Ha a befizetés nem történt meg, a bíróság végzéssel kötelezi a végrehajtást kérőt a 34. § (5) bekezdésében említett összegek megfizetésére akkor is, ha őt költségmentesség, illetékmentesség vagy illetékfeljegyzési jog illeti meg. A végrehajtó a végzésben feltüntetett összegek behajtására folytatja az eljárást.

A kiváló Hausz Dezső végrehajtó helyettes erre egyszerűen letagadta a fenti jogszabályok előírásait, és közölte, hogy szerkesztőnk laikusi érvelésével nem kíván foglalkozni, kijelentette, hogy szerkesztőnk "vonakodva fizetett", morálisan elfogadhatatlan, hogy a végrehajtást kérőnek kelljen kifizetnie azokat a költségeket, amelyek kifizetésére a jogalkotó - akár tetszik, akár nem - bizony a végrehajtást kérőt kötelezi!

Mindenek előtt megjegyezzük: vonakodni legfeljebb Hausz Dezső vonakodhatott, amikor annak idején meglátta a sachter metélőkését. (Szerkesztőnk minden alkalommal legalább egy héttel a határidő előtt kifizette a tartásdíjat, sőt amikor módja volt rá, akkor még többet is. Arcátlan pimaszság, hogy valaki így merjen nyilatkozni egy számára ismeretlen ember fizetési szokásairól. Lehet, hogy az ilyesmi mondjuk Izraelben elfogadott - persze csak a palesztinokkal szemben -, ez az ország azonban egyenlőre még Magyarország, szerkesztőnk pedig nem palesztin.) Másrészt nem lehetetlen, hogy Hausz Dezső mondjuk alulról felfelé, vagy éppen jobbról balra próbálta elolvasni a hatályos Vht-t, ezért nem sikerült elsajátítania a benne foglaltakat. (Javasoljuk neki, hogy a jövőben próbálkozzon a Vht-t balról jobbra, és felülről lefelé olvasni, minden bizonnyal több sikerrel fog járni.)

Ha pedig netán nem tetszik neki a jogalkotó valamely rendelkezése, kezdeményezzen jogszabály változtatást a jogalkotónál, mert ehhez joga van. (Ahhoz viszont nincs joga, hogy ne vegye tudomásul a hazánkban hatályos törvényi előírásokat, illetve azokkal ellentétesen módon folytasson végrehajtást!)

Azonban még itt sem ér véget a Hausz-sztori!

Szerkesztőnk a Pp. XXV. szakasza alapján pert indított a végrehajtás megszüntetése iránt. Ennek eredményeként a bíróság 2011. december 19-én megszüntette a végrehajtást, egyben rendelkezett a végrehajtó költségeiről is. A végrehajtás megszüntetése fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett, ugyanakkor a végrehajtói költségek vonatkozásában a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezte az első fokú ítéletet, és az eljárás folytatására kötelezte az első fokon eljárt bíróságot. (A végrehajtó ugyanis nem tett eleget a Pp. 370. § (5) bekezdésében foglalt kötelezettségének, nem nyújtotta be az abban megkívánt tartalmú nyilatkozatot.) A lényeg azonban az, hogy magának a végrehajtás megszűnésének jogerős voltát a másodfok is egyértelműen megállapította.

Erre hivatkozva szerkesztőnk felszólította Dr. Schmidt Zoltán végrehajtót, hogy adja meg a szükséges végrehajtói hozzájárulást az általa eleve alaptalanul és hamis összegre bejegyeztetett végrehajtási jog törléséhez, miután a végrehajtást jogerősen megszüntette a bíróság.

Erre ismételten csak Hausz Dezső válaszolt átiratban 2013. augusztus 22-én:

Ezúttal már egyenesen ő maga foglalt valótlan tényt az általa készített okiratba: egyszerűen azt hazudta, hogy szerkesztőnket kötelezte a bíróság a végrehajtói költségek megfizetésére, a végrehajtást pedig a bíróság nem szüntette meg. (A végrehajtási költségekről máig sincs jogerős döntés a valóságban: a végrehajtó ugyanis egészen elképesztő talmudi trükkhöz folyamodott az ismert "gójtól lopni nem bűn" logika alapján: miközben szerkesztőnk soha nem tartozott többel 70.000Ft-nál, felemelte a végrehajtási ügyértéket majdnem a duplájára - 130.000Ft-ra!, és ennek megfelelően persze a saját járulékait is megemelte. Egyszerűen kijelentette, hogy folyamatos végrehajtás elrendelése esetén az ő eredményének kell tekinteni azt is, amikor az adós rendszeresen határidőben fizet, és az adósnak kötelessége neki százalékot fizetni az egyébként határidőben megfizetett kötelezettségén túlmenően. Tetszik érteni?! Szerkesztőnktől azt követelte, hogy a havonta határidőben, sőt jóval előbb megfizetett tartásdíjon felül annak kb. még 15%-át neki is fizesse meg egyszerűen puszira. Mert mondjuk Hausz Dezső ingyen szeretne élni mások "véréből", mint a poloska. Úgy képzelte, hogy szerkesztőnk majd ad még neki egy bizonyos havi összeget a tartásdíj kifizetése után. Szerkesztőnk azonban úgy gondolta, hogy a bíróság a tartásdíj megfizetésén túl nem írta elő számára a jogerős végzésében, hogy még a zsinagóga felújítására is havonta köteles százalékot fizetni Hausz Dezsőnek, a Vht. szerint viszont bármely végrehajtási eljárásban - beleértve a folyamatos végrehajtást is! - csak és kizárólag lejárt követelést lehet végrehajtás tárgyává tenni, illetve a végrehajtási ügyértéket vele megemelni. Erről tehát később fog jogerős döntés születni. A végrehajtást viszont - és ez a lényeg! - lassan két éve megszüntette a bíróság!)

Érdemes megjegyezni: Hausz Dezső a Vht. 55. § (2) bekezdését idézte annak bizonyításul, hogy a végrehajtást nem szüntette meg a bíróság.

Itt merül fel a kérdés: hogyan lehet megengedni azt, hogy jogi végzettséggel nem rendelkező sarlatánok kontárkodhassanak végrehajtó helyettesként?! Másrészt egyáltalán mi szüksége lehet az amúgy komoly jogi tudással rendelkező Dr. Schmidt Zoltánnak egy semmilyen jogi tudással nem rendelkező kontárra helyettesként?!

A Vht. ugyanis valóban azt rögzíti, hogy amíg a végrehajtási költségek nincsenek megfizetve, addig nincs helye a végrehajtás megszüntetésének. A baj csak ott van, hogy ez a végrehajtó hatáskörében folytatott eljárásra vonatkozik, azaz a végrehajtó nem szüntetheti meg a végrehajtást ilyen esetben.

Ha viszont az ügy kikerül a végrehajtó hatásköréből, és a bíróság dönt a megszüntetésről, akkor az eljárásra már nem a Vht., hanem a Pp. szabályai vonatkoznak. Amit pedig a végrehajtó nem tehet meg a Vht. alapján, azt a bíróság megteheti - és ebben az esetben meg is tette! - a Pp. alapján. A Pp 370. § (5) és (6) bekezdése ugyanis a következőket tartalmazza:

370/A. § (5) A bíróság a keresetlevelet azzal küldi meg az ügyben eljárt végrehajtónak, hogy nyilatkozzon az eljárással kapcsolatban felmerült költségeiről, díjáról, valamint az azokat megalapozó körülményekről és az általa lefolytatott eljárási cselekményéről.

(6) Ha a végrehajtó az (5) bekezdés szerinti nyilatkozatot a perben előterjesztette, a bíróságnak a végrehajtást megszüntető határozatában a végrehajtási költségek viseléséről is döntenie kell. (Törvényi kommentár ehhez: Végrehajtói nyilatkozat hiányában azonban a bíróság még a keresetnek helyt adó ítélet esetén sem hozhat döntést a végrehajtási költségek mikénti viselése tárgyában.)

Hausz Dezső tehát - jogi végzettség, illetve megfelelő affinitás hiányában - egyszerűen képtelen felismerni, hogy mi a különbség a Vht. és a Pp. alapján folyó eljárás között a végrehajtási ügyekben. (A végrehajtási kifogásokat például a Vht. alapján vizsgálja a bíróság is, és ezen a téren egymást érik a nagyobbnál nagyobb gazemberségek, a végrehajtókat elvtelenül kiszolgáló fejbólogatások révén. Ugyanakkor a Pp. alapján eljáró bíróságok legfeljebb első fokon játszanak ma már alá a végrehajtói érdekkörnek, másodfokon már alapos, és többnyire tisztességes eljárásra lehet számítani.)

Végezetül nézzük meg, miként bohóckodják el a nyomozó hatóságok a végrehajtók ilyen és ehhez hasonló trükközéseit:

Szerkesztőnk természetesen feljelentést tett hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás, valamint csalás kísérlete miatt a rendőrségen.

A kerületi kapitányság előbb áttette a feljelentést a BRFK Gazdaságvédelmi Főosztályához. Azok aztán áttették a Budapesti Nyomozó Ügyészséghez. A nyomozó ügyészség pedig egyszerűen azzal utasította el első körben a feljelentést, hogy mivel a bíróság elutasította a végrehajtási kifogást - azzal, hogy 10.000Ft ide, vagy oda nem számít! -, nekik nincs mit vizsgálniuk. (Ez még a szokványos Tornyai Péter féle fejbólintójánoskodások egyike volt.) Azt kell kiemelnünk, hogy a nyomozó ügyészséget a végrehajtási kifogást elbíráló bírósági döntés sem tényállásában, sem eljárásjogilag nem köti. A nyomozó ügyészség önállóan köteles vizsgálni az ügyet, és önállóan köteles állást foglalni az eset büntetőjogi vonatkozásaiban. Tornyai úr számára azonban kényelmesebb volt rábólintani egy kapitális marhaságra, mint önállóan vizsgálódni.

Az ügyben jó ideig süketek párbeszéde következett, majd amikor a Fővárosi Főügyészség rájött, hogy szerkesztőnk nem hagyja egykönnyen lerázni magát nevetséges ürügyekkel, közel egy év késlekedés után végre megnézték valamivel alaposabban az ügyet, és 2013. január 8-án dr. Kandikó Gyula felismerte, hogy a kerületi kapitányság, a BRFK Gazdaságvédelmi Főosztálya után harmadikként ő is meg tud szabadulni az ügytől:

A szerkesztőnk által sérelmezett bűncselekményről megállapította, hogy ugyan a feljelentés megtételekor még valóban bűncselekményi tényállásról lehetett szó, mivel azonban a 2012. április 15-én hatályba lépett Btk. módosítás a szabálysértési értékhatárt felemelte 50.000Ft-ra, így most már a csalás kísérletét a szabálysértési hatóságnak kell elbírálnia! (Ennek megfelelően rendelkezett az iratok megküldéséről a szabálysértési hatóság felé elbírálás végett. És persze tegyük hozzá: az okirat-hamisítás kérdéséről nem rendelkezett, mondván, hogy szerkesztőnk nem jogosult e körben a vizsgálatát kérni, mert jogi értelemben az okirat-hamisítás sértettjének az állam minősül.)

Azt talán mondanunk sem kell, hogy a szabálysértési hatóság a mai napig nem csinált semmit, most pedig már nem is csinálhat semmit azon kívül, hogy megállapítja a csalás kísérletének elévülését. (A szabálysértési eljárásban ugyanis 2 éves abszolút elévülési idő van, ez pedig idén május végén letelt.)

Érdemes a módszert megfigyelni: így kell "szabályosan" eltussolni egy bűncselekményt! Előbb ide-oda-amoda küldözgetjük, majd megvárjuk, amíg felemelik az elkövetési értékhatárt, és áttesszük szabálysértési vonalra az egészet. Szabálysértésként pedig vagy már az áttételkor is elévült, vagy ha nem - mint a jelen esetben is -, akkor ott még egy kicsit altatják, amíg elévül, és aztán lezárják az ügyet az elévülésre hivatkozva. (Persze azért ha nem is az elkövetőre nézve, de azért ennek lesz következménye: az elévültetés ugyanis súlyosan sérti a feljelentő tisztességes, és ésszerű időn belüli, hatékony eljáráshoz fűződő alapjogát, amiért a feljelentőnek a bíróság tekintélyes sérelemdíjat ítél meg egy erre irányuló személyiségi jogi kereset alapján. Az összeget persze nem az elkövető, hanem az állam fizeti. Így némi cinizmussal azt is mondhatnánk: mindenki jól jár. Az elkövető megússza, a sértett pedig szép summát kap. Épp csak közpénzből.)

Mindenesetre Hausz Dezső 2013. augusztus 22-én kelt átiratának objektíve valótlan tartalma okán szerkesztőnk ismét csak feljelentést tett hivatalos személy által elkövetett okirat-hamisítás, illetve hivatali visszaélés megalapozott gyanúja miatt az ennek elbírálására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóságnál. (Őszintén szólva meglepődnénk, ha nem tussolnák el. Igazából inkább az foglalkoztat bennünket, hogy ezúttal vajon mit fognak kitalálni, mely hatóságra, vagy épen kire fognak mutogatni, vagy éppen hová fogják áttenni, átpasszolni a kínos ügyet.)

........................................................................................................................

Idő közben megérkezett a feljelentés elbírálása: a Budapesti Nyomozó Ügyészség a feljelentést elutasította Nyom.1775/2013/1.sz. határozatában azzal, hogy egyrészt a tévedés, másrészt a felüleletes, hanyag munkavégzés önmagában nem bűncselekmény:

A nyomozó hatóság tehát egyértelműen megállapítja, hogy ellentétben Hausz Dezső állításával, a végrehajtás jogerősen megszűnt, megállapítja továbbá, hogy Hausz Dezső hivatkozása téves, valamint azt is, hogy Hausz Dezső a jelen ügyben felületesen, hanyagul végezte a munkáját. Ennek okán ismételten szerkesztőnk ismételten felszólította a égrehajtót: azonnal adja ki a hozzájáruló nyilatkozatot az ingatlanán lévő, eleve hamis összegben bejegyeztetett végrehajtási jog törléséhez való hozzájárulásáról. (Ellenkező esetben szerkesztőnk ismét kénytelen lenne feljelentést tenni hivatali visszaélés megalapozott gyanúja miatt, és akkor már nemigen mondhatná a nyomozó hatóság, hogy miután szerkesztőnk csatolta a végrehajtónak a határozatukat, és a végrehajtó ennek ellenére sem tett eleget a hivatali kötelezettségének, továbbra is pusztán tévedésről, illetve csupán felületes, hanyag munkavégzésről lenne szó.)

Tisztelettel kérdezzük Dr. Schmidt Zoltán végrehajtót: mikor szándékozik útilaput kötni a munkáját felületesen, hanyagul végző, a végrehajtói munkakör betöltésére ennél fogva szakmailag és erkölcsileg egyaránt alkalmatlan és méltatlan Hausz Dezső lúdtalpai alá?