A History Film GmbH 2009-ben készült filmje Alphart Geyer rendezésében méltó válasz a nemzetét eláruló Angela Merkel talpnyalásainak egyikére. Hitler háborúja? Churchill háborúja? Sztálin háborúja? Valójában kinek a háborúja? A történelemórán azt tanították nekünk: világháború az, ami legalább két földrészre terjed ki. Aztán azt tanították nekünk, hogy amikor Hitler megtámadta Lengyelországot, ezzel kirobbantotta a II. világháborút. Azt már hiába kérdeztük, hogy két szomszédos ország közti háború Európán belül mitől lenne világháború. Ezt egyetlen történelemtanár sem tudta megmondani.

Ha az angolok és a franciák nem uszítják az általuk éppen ebből a célból létrehozott csehszlovák műállamot és a lengyeleket a németség ellen, vajon lett-e volna háború? Ha a lengyelekkel szembeni villámháborút követően Churchill nem akart volna mindenáron világháborút és megengedte volna a lengyeleknek, hogy elfogadják az egyébként igen kedvező békeajánlatot, vajon kiszéllesedett-e volna az addig csupán helyi háború? Ha Churchill nem támogatta volna Sztálin terjeszkedési terveit, nem húnyt volna szemet a szovjetek rémtettei felett, ha a lengyelekkel kötött segítségnyújtási megállapodás értelmében ugyanúgy hadat üzent volna a Szovjetúniónak is Katyn után, ahogy korábban a németeknek, vajon hogyan alakult volna a történelem? Ki akart tehát valójában háborút? Honnantól kell világháborúnak tekinteni a helyi konfliktusnak indult háborút? Hitler lengyelekkel szembeni támadásától, az angolok hadüzenetétől, vagy Sztálin lengyelekkel szembeni agressziójától, amikortól már valóban két földrészre terjedt ki a háború?

Kiknek állt érdekében a háború, kik profitáltak belőle? Kik és miért vetették el a II. világháború magját még Versailles-ben? Tudjuk: a történelmet mindig a győztesek írják, az igazság mindig a győztesek igazsága. Nézzünk azonban kissé alaposabban a színfalak mögé, ismerjük meg a vesztesek vélt igazságát is. Mert abszolút igazság nem létezik. Mindenkinek megvan a saját vélt igazsága, és a győztesek igaza éppúgy nem abszolút igazság, ahogy a veszteseké sem az.

A győztesek kezéhez tapadó vér pedig pontosan uggyanolyan vér, mint az, ami a vesztesekéhez tapad. Egyikről sem szabad megfeledkezni!