HITSORSOSOK MEGDÖBBENTŐ ÜGYLETEI: A BÁNÁTI-GATTER PAKTUM

 

Kazdjük talán történetünk főszereplőinek rövid bemutatásával:

dr. Gatter László

A Fővárosi Bíróság elnökeként regnált éveken át. Hogy vajon milyen érdemei lehettek, amelyek alapján ebbe a pozícióba került, azt nem sikerült kiderítenünk. Egy bizonyos: nem a különleges tehetsége juttatta a Fővárosi Bíróság elnöki székébe, azzal ugyanis - mondjuk ki bátran! - nem rendelkezett: áldásos regnálása alatt a Fővárosi Bíróság Európa leglassabb és legrosszabbul szervezett bíróságává züllött. Egy beadvány puszta beadása nem ritkán fél órájába - vagy még többe - kerül az embernek, mert állítólag nincs pénz, nincs ember. (A kérdés csak az, hogy vajon miért van ez tökéletesen megoldva egy sarokkal odébb? A Pesti Központi Kerületi Bíróságon netán több a pénz? Több az ember? Mert ha valaki nem tudná: gazdaságilag a Pesti Központi Kerületi Bíróság is a Fővárosi Bíróság - most már Törvényszék - alá tartozik! A különbséget nem a pénzzel, hanem a vezetés színvonalával magyarázhattuk tehát.) Ami azonban ennél is elképesztőbb, hogy ezen a bíróságon nagyívben fütyülnek a törvények betartására, mindenek előtt a törvényi határidőkre, és ezen keresztül az ügyfelek jogaira. Miközben arról handabandáznak, hogy az ügyek nagy része 1 éven belül ítélettel lezárul náluk, a valóságban előfordul, hogy polgári ügyeket ki sem tűznek 1 éven belül! Szerkesztőnk esetében példának okáért 48 oldalon sorolta fel a Székesfehérvári Törvényszék a Fővárosi Bíróság egyes bíráinak jogsértő magatartásait, mulasztásait, amelyek okán első fokon 1.000.000Ft kártérítés megfizetésére kötelezte az intézményt, ennek azonban máig nincs személyi felelőse.

De dr. Gatter Lászlónak róható fel az is, hogy ezen a bíróságon azzal sincsenek tisztában a bírók, hogy az 1993. évi XCIII. törvény, a 33/1998. (VI.24.) NM rendelet 6. § (1) bekezdése, és a 57/2009. (X.30.) IREM-ÖM-PTNM együttes rendelet alapján évente meg kellene jelenniük mentálhigiéniás szűrésen, ami a 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet 16. §-ában foglalt kógens rendelkezés szerint a munkavégzés feltételeként minősül.

 Ez a szűrés külföldön már vagy fél évszázada kötelező. A hátterében az áll, hogy bizonyos munkakörökben - bíró, ügyész, nyomozó, stb. - fokozott a veszélye egyfajta paranoid előítélet kialakulásának, ami nyilván súlyos társadalmi veszélyességgel bír, ha nem derül ki időben. Nálunk 1998 óta kötelező ez a szűrés, de mint kiderült: a Fővárosi Bíróságon erről még csak nem is hallottak a bírák: amikor szerkesztőnk szóvá tette a kérdést, dr. Öcsödi Ágnes bírónő kedélyesen hahotázni kezdett azon, hogy miféle oltári marhaságokkal képesek néha előállni az ügyfelek! Még hogy mentálhigiéniás szűrés! Ki hallott még olyat! Ő ilyenen sosem volt, miért lett volna. Azután hirtelen tátva maradt a szája, amikor a Kúria Polgári Kollégiumának Vezetője - Dr. Murányi Katalin - szép csendesen, de határozottan leintette, és közölte vele, hogy bizony van ilyen kötelezettség - elég baj az, ha a Fővárosi Bíróságon még csak nem is hallottak róla! -, és ez a szűrés a Kúrián meg is van szervezve az előírásnak megfelelően.

Na már most feltennénk a kérdést dr. Gatter Lászlónak - ha még lehetséges lenne, de ma már ügyvédként jeleskedik egy irodában, közvetlenül dr. Bánáti János irodája közelében -, hogy vajon mit csinált azokkal a pénzeszközöket, amelyeket az állam külön erre a célra különített el, és utalt át évről évre a bíróságnak?!

Ami viszont igazán jellemző:

Történt, hogy szerkesztőnk egyik ügyében egy már kinézetére is sokkal inkább sárkányfűárusra, mint bíróra emlékeztető két lábon járó frusztráció az első fokú ítéletében kifejezetten és egyértelműen kényszeres paranoid összeesküvés-elméletet gyártott - ráadásul egyrészt az ítélet szempontjából teljesen feleslegesen, másrészt azok után, hogy pár sorral előbb még elismerte, hogy szakmailag nem is ért az adott területhez! -, aminek okán szerkesztőnk hivatalos tájékoztatási kérelmet nyújtott be: közöljék, hogy a sárkányfűárus frizurájú pubi részt vett-e kötelező mentálhigiéniás szűrésen az elmúlt években. Erre azt a választ kapta az igen jellemes vezetéstől, hogy ez személyes adat, amit nem áll módjukban közölni. (Milyen igaz: azt valóban nem közölhetik, hogy x, vagy y konkrétan megjelent-e a szűrésen, azt viszont egyenesen kötelesek közölni - mint közérdekű adatot! -, hogy egyáltalán megszervezték-e a bírák szűrését, mert ez a bíróság vezetésének feladata. Azaz nem a bíró a hibás, hanem az a vezetés, amely soha nem biztosította a feltételeit a szűrés lebonyolításának, sőt nem is közölte a bírákkal, hogy ez számukra éppúgy kötelező, mint a tüdőszűrés.)

Történt az is, hogy egy felelőtlen bíró dr. Regász Mária ügyvédet vádlottnak minősítette, miközben nem volt az. Szerkesztőnk pedig jóhiszeműen utalt a neki megküldött bírósági végzésben foglaltakra, elvégre nyilván nem is gondolhatta, hogy egy másodfokú bíróságon egy felelős bíró ekkora bakot lőjön. dr. Regász Mária - teljes joggal! - panaszt tett dr. Gatter László akkori elnöknél. És láss csodát: dr. Gatter László - aki egyébként egészen véletlenül közvetlen jóbarátja dr. Regász Mária társának, Dr. Grád Andrásnak - nem hogy földig hajlongva meaculpázni kezdett volna, ahogy ez egy tisztességes bírósági elnöktől ilyen esetben elvárható lenne - ha a beosztottja hibázik, és kárt okoz -, hanem egyszerűen kijelentette: szerkesztőnk galád módon kárt okozott dr. Regász Máriának, és ezért ő - dr. Gatter László - segít orvosolni a szerkesztőnk által okozott kárt azzal, hogy ezt a nyilatkozatot nyilvánosságra hozhatja dr. Regász Mária, illetve felhasználhatja a Fővárosi Bíróságon a vele szemben folyó személyiségi jogi perben!

Nézzük tehát, mi is történt?! Egy bíró hibázik, és az elnök egyszerűen a bíróság hibáját szerkesztőnkre akarja kenni, majd még ahhoz is van bőr a képén, hogy lényegében direkt módon beavatkozzon egy a bíróságán folyamatban lévő konkrét perbe, aminél súlyosabb etikai és fegyelmi vétséget egy elnök talán el sem követhet! (Ráadásul akárhogy is nézzük: vizsgálat és ítélet nélkül egyszerűen megállapítja azt, hogy valaki valakinek kárt okozott. Mert ő erre feljogosítva érzi önmagát! Mert ő az a bizonyos "még egyenlőbb az egyenlők között", Isten választott népének tagja!) Másrészt persze ezzel lényegében hamis bizonyítási eszközt adott dr. Regász Mária kezébe, amiért a körülményektől függően egy jogállamban akár a vádlottak padján is kiköthetett volna.

Foglaljuk össze: dr. Gatter László áldásos regnálása alatt a Fővárosi Bíróságon egyetlen egy valami volt, ami gyarapodott: az elnök úr testsúlya. Vélhetően ezért is esett olyannyira nehezére felállni abból a bizonyos elnöki székből, amikor a nyilvánvaló alkalmatlanságát már nem lehetett tovább elhallgatni, és végre fel kellett állnia abból a székből, amelyben bele ülnie sem szabadott volna soha!

dr. Bánáti János

Ugyancsak kiváló ember. A Magyar Ügyvédi Kamara elnöke, az egykori OIT - Országos Igazságszolgáltatási Tanács - tagja. Sztárügyvéd.

dr. Bánáti János 2011-ben több olyan határozatot is aláírt, amely szerint 2010 őszén, illetve 2011 elején történt ügyvédi etikai vétségeket ő már jogerősen elbírált 2010 júniusában, vagyis jóval ezelőtt, hogy megtörténtek volna! De olyan kijelentést is tett 2011 szeptemberében, hogy 2009 decembere óta már több, mint 3 év telt el, és ezen okból bizonyos ügyvédi etikai vétségek már elévültek, nem lehet őket megbolygatni. (Azután pedig egy uborkafára felmászott mitugrász pökhendiségére emlékeztető módon még neki állt feljebb, mert ugye ő nem akárki, ő is "még egyenlőbb az egyenlők között", ő is Isten választott népének tagja! Mi az hogy?! Nagyon is!)  

Nemrég dr. Bánáti János ismét csak kiverte a biztosítékot: kiderítette, hogy amikor egy zsidó ügyvéd egy nem zsidó ellenfelét a tárgyalóteremben nyilvános tárgyaláson megfenyegeti azzal, hogy a zsidó maffiával fogja levágatni a kezeit, akkor ez mindössze "kisebb súlyú fegyelmi vétség", ami egy figyelmeztetéssel elintézhető fegyelmi eljárás nélkül. (Arra a neki nyílt levélben feltett kérdésünkre mindmáig nem válaszolt, hogy vajon akkor is ugyanez lett volna-e a véleménye, ha mondjuk egy nem zsidó ügyvéd fenyegette volna meg egy zsidó ellenfelét a tárgyaló teremben a "neonáci" maffiával.) Ráadásul még azt is kijelentette hitsorsosa védelmében, hogy szerkesztőnk sem válogat az eszközeiben, ugyanakkor persze azon kérdésünkre sem méltóztatott válaszolni, ez idáig, hogy ezt a megállapítását vajon honnan szedte. (Mert hogy az iratok tartalmában nem találhatott ilyesmire utaló nyomot, az egészen biztos.)

De talán nézzük, hogy ha már szerkesztőnk állítólag nem válogat az eszközeiben, hogy is van ezzel a mi dr. Bánáti Jánosunk.

Önmagát megnevezni nem kívánó informátorunk a következő tanulságos "esti mesét" küldte szerkesztőségünknek azzal, hogy a neve említése nélkül leközölhetjük:

A 2000 óta folyó csillebérci perben eredetileg a kisebbik területű 8 hektáros részt is perelte az állam. Az azóta már a bírói testületből eltávozott bíró első fokon arra is kimondta, hogy az 1989.04.22-én megszűnt KISZ útján 1989.06.27-én történt ajándékozási szerződés érvénytelen - a nagyobbik 46 hektáros úttörőtáborra is kötött szerződéssel együtt -, de a kisebbik területre született ítéletet a másodfok megsemmisítette és abban új eljárást írt elő.

Ebben a most is folyó új eljárásban - máig is tisztázatlan módon - az állam elállt ettől a szerződés megtámadásától, amely elállásról az állam változatlan képviselője a 2012. októberi tárgyaláson még nem tudott nyilatkozni a kifejezett bírói kérdés ellenére sem, így erre a megszűnt KISZ nevében 1989-ben elajándékozott úttörőtábor részre - állítólag - nem folyik per.

Ennek hátterében a következő áll:

A nyilvánvalóan törvénysértő ajándékozási szerződéssel a "MUSZ által megszerzett" és az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonjoggal érintett ingatlant a MUSZ rövid úton eladta az érdi székhelyű Vector Kft-nek 100 milliónál többért (a kilencvenes években!), amit a Dunabanktól felvett hitelből finanszírozott a hárommilliós tőkéjű Kft. Persze volt rá megfelelő fedezete.

A Fővárosi Főügyészség ezt a MUSZ - Vector Kft. közötti adásvételi szerződést támadta meg perben, kérve annak semmisségét megállapítani bíróság által, mivel csak azt tartotta az ügyészség jogszabályokba ütközőnek, hogy az ingyen kapott ingatlanért mennyit kaszált a MUSZ.

Az LB előtti másodfokú eljárásban nyilatkoztatták az ügyészséget - mint felperest -, hogy nem akarja-e megtámadni a KISZ és a MUSZ közötti 1989.06.27-i ajándékozási szerződést, amire az ügyészség nemmel felelt.

Mára már a nyilvánosság elől sem tudták eltitkolni azt, hogy az 1989.06.27-i szerződéskötés idejében az ajándékozó KISZ már nem létezett több hónapja, amit az ügyészség tértivevénnyel igazoltan 1989. június 27-e előtt már tudott, de az LB kérdésére 1990-ben mégis akként válaszolt a saját maga által indított perben (!), hogy nem támadja meg a MUSZ szerzésének alapját képező semmis - létre nem jött - KISZ szerződést.

Az ügyészség által indított perben a MUSZ képviselője dr. Bánáti János volt, míg a II. r. alperes Vector Kft. képviselletét pedig Dr. Muskovszky Gábor ügyvéd látta el.

Muskovszky ügyvéd úr együtt élt (él?) a Vector Kft. tulajdonos, vagy ügyvezető nőjével (legalábbis a lakcímük azonos), a nő anyjának neve Puja Katalin. (Puja Frigyes volt az átkosban a külügyminiszter). A nő - azonos címen lakó - fia Marcali Tamás, aki több cégben közösen található meg Muskovszky ügyvéd úrral, többek között a Kulcsár féle K & H-s botrányban szerepelt Equitisben is.

Köztudott, hogy Kulcsár Attila kihez ment ügyvédi segítségért, amikor feltáró jellegű beismerő vallomást tett az elsikkasztott pénzekről és a csalásairól: dr. Bánáti Jánoshoz.

Bánáti ügyvéd úr még egy - számunkra - figyelemre méltó helyen bukkant fel a múltban.

Ez a Dunaholding Rt. Ennek a cégnek a jogelődjét hívták ÁPISZ Vállalatnak. Az ÁPISZ volt - a PIÉRT-tel együtt - az, aki már semmit nem fizetett ki 1989 előtt a Papíripari Vállalatnak, emiatt volt a PV bajban.

Tehát az ÁPISZ a rendszerváltás idejére komoly tőkefelhalmozást hajtott végre, majd az ÁPISZ-t Dunaholding Rt-ként jegyezték már be a cégjegyzékbe és mai napig is rendkívül jól prosperáló cég, míg az ÁPISZ útján lehúzott Papíripari Vállalatot egy 1994-ben indított végelszámolás útján szüntették meg 1997.12.10-én jogutód nélkül. (Itt húztak le minket is azzal a csupán néhányszáz millióval.)

A Dunaholding volt az egyik finanszírozója annak a máig még tananyagokban is alapokként kezelt 1991-es politikai évkönyvnek, amely hamisan állítja azt a - Puja Frigyes és Thürmer Gyula féle - 1956-ban létrejött és jogfolytonosan máig is létező MSZMP-ről, hogy azt csak 1989.12.17-én alapították, miközben most is Magyar Kommunista Párt hosszú néven, illetve Munkáspárt rövid néven működik.

dr. Bánáti János úr a Dunaholding Rt-ben - emlékeim szerint - 1993-tól vagy 94-től volt FB tag (talán elnök is) kb. tíz évig.

(Miután az előbbi tanmese nem saját forrásunkból származik, természetesen ha valamely részlete pontatlan lenne, úgy az érintett jelzésére - és persze igazolására - minden további nélkül pontosítjuk, vagy kiigazítjuk.)

De talán térjünk rá írásunk lényegére: a Bánáti-Gatter paktumra.

Az esetre a Budapesti Ügyvédi Kamara P-048/2012. számú, 2012. május 14-én kelt szerecsenmosdatása kapcsán figyeltünk fel. A határozat a felületes szemlélő számára nem több, mint egy állítólag alaptalan - dr. Bánáti Jánossal szemben tett - panasz elutasítása. Számunkra azonban már ott kezdett gyanús lenni a dolog, amikor megláttuk dr. Réti László aláírását a papíron. dr. Réti László ugyanis - dr. Bánáti Jánoshoz hasonlóan - szintén aláírta két határozatában is azt, hogy a Kamara 2011 elején történt ügyvédi csalárdságokat már jogerősen elbírált 2010 júniusában. (És ezzel - "ítélt ügynek" minősítve őket - megtagadta a tényleges kivizsgálásukat!)

Mindenek előtt talán olvassuk el magát a határozatot itt!

Miről is van itt szó tulajdonképpen?! Arról, hogy dr. Bánáti János a Magyar Ügyvédi Kamara elnökeként felajánlotta dr. Gatter Lászlónak - aki akkor még a Fővárosi Bíróság elnöke volt! -, hogy ingyen biztosít ügyvédeket azoknak a bíróknak, akikkel szemben úgymond "nyilvánvalóan alaptalanul" nyújtanak be személyiségi jogi kereseteket. dr. Gatter László pedig elfogadta a felajánlást. Nagyjából 10 konkrét esetben pedig meg is valósult a paktum, ezek közül volt olyan eset is, amikor maga dr. Bánáti János látta el - ingyen! - a beperelt bíró jogi képviseletét.

Gondoljunk csak bele: mit is jelent ez hétköznapi nyelvre lefordítva?!

Az Ügyvédi Kamarától ingyen kapnak ügyvédi szolgáltatást bírók! Azután pedig ugyanezek a bírók nyilván abszolút pártatlanul fognak majd ítélkezni azokban az ügyekben, amelyeket netán ugyanazon ügyvédek képviselnek, amelyek őket ingyen képviselték!

Ugye milyen szépen hangzik?!

De talán merüljünk el mélyebben is ebben a történetben:

Korábban a polgári peres eljárásról szóló törvény lehetőséget adott arra, hogy "nyilvánvaló alaptalanságra" hivatkozva bírók tárgyalás nélkül utasíthassanak el kereseteket. Ezt a lehetőséget az Alkotmánybíróság alkotmánysértőnek találta, és megsemmisítette: kimondta, hogy "nyilvánvalóan alaptalan" kereset - mint olyan - nem létezik, vizsgálat nélkül ilyesmit nem lehet kimondani egy jogállamban egyetlen keresetről sem, hiszen ez a lehetőség súlyos visszaélésekre adna lehetőséget.

A megismert dokumentum szerint viszont a választott nép két kiválóságát nem igen érdekelte az AB állásfoglalása, hiszen ők nyilván kivételes képességekkel, és a "még egyenlőbbek" jogával bírnak: ők vizsgálat nélkül is kimondhatnak bármiről bármit. De ne legyünk cinikusak: a tények őket igazolták! Mi az hogy?! Nagyon is! De még mennyire! A bírókat ingyen képviselő ügyvédek által képviselt ügyek azután egytől egyig az illető ügyvédek sikerével végződtek! (Nyilván még véletlenül sem azért, mert netán az ítélkező bírók keze a korábban éppen őket, vagy bíró társukat ingyen képviselő ügyvédek felé hajlott volna.)

Józan paraszti ésszel persze még egy gondolat "bánt" bennünket: nem kétséges, hogy a jogot ma legjobban a bírók ismerik, akik alkalmazzák. (Az ügyvédképzés mára olyan mértékben deklasszálódott, hogy egy kicsit is jobb eszű laikus némi rákészüléssel 10 ügyvédből 9-et padlóra küld, ha a saját ügyében önmaga jár el.) Ennek ismeretében logikailag is nehezen érthető, hogy vajon egy bírónak miért volna szüksége egy nála szinte biztosan lényegesen gyengébben képzett ügyvédre? Ehhez tegyük hozzá, hogy éppen a személyiségi jog az, amiről 1000 ügyvédből 999-nek halvány lila gőze sincs. (Szerkesztőnk az elmúlt évtizedekben személyiségi jogi perek tucatjait nyerte sorra laikusként úgy, hogy az ellenfeleit képező ügyvédeknek még csak esélyt sem hagyott. Az ismereteit pedig nem ügyvédektől, hanem kiváló bíróktól szerezte a gyakorlatban.) Ráadásul itt van ugye még az is, hogy állítólag "nyilvánvalóan alaptalan" keresetekkel szemben ajánlotta fel dr. Bánáti János az ügyvédi segítséget a bíróknak. Na már most, ha valakivel szemben "nyilvánvalóan alaptalan" keresetet nyújtanak be, akkor még annyira se érthető, hogy ugyan miért is lenne szüksége ügyvédi segítségre?! Ha egy kereset "nyilvánvalóan alaptalan", akkor azt a bíróság akkor is elutasítja, ha a megtámadott fél el sem megy a tárgyalásra, csak annyit ír, hogy a követelést nem ismeri el, kéri elutasítani. (Ügyvédre - ügyvédi rafinériára - éppen akkor lehetne szükség, ha a kereset - legalábbis első látásra - nagyon is megalapozottnak tűnne!)

Zárszóul tegyük hozzá: az, hogy dr. Bánáti János felajánlása ténylegesen miként minősül, megítélésünk szerint nem lehet kétséges. (Erkölcsi szempontból éppúgy, mint jogi oldalról vizsgálva.)

Mint azonban tudjuk: ketten kellenek a tangóhoz, avagy könnyű Katát táncba vinni!

A jó erkölcsbe - és megítélésünk szerint törvénybe is! - ütköző felajánlást ugyanis el is kellett persze fogadni a másik oldalon ahhoz, hogy a szégyenletes paktum valósággá válhasson.

És dr. Gatter László - a Fővárosi Bíróság akkori elnökeként - elfogadta hitsorsosától az ingyenes szolgáltatás felajánlását.

Hogy ezt megtehette-e, vagy sem, arra nézve álljon itt az OBH (Országos Bírósági Hivatal) 12.686-5/2012. számú, 2012 júniusában született rövid, de világos állásfoglalása:

"A bíró ítélkező, bírói munkájával összefüggésben semmiféle szolgáltatást, senkitől nem fogadhat el."