HITSORSOSOK MEGDÖBBENTŐ
ÜGYLETEI: A BÁNÁTI-GATTER PAKTUM
Kazdjük talán történetünk főszereplőinek rövid
bemutatásával:
dr. Gatter
László
A Fővárosi Bíróság elnökeként regnált éveken át. Hogy vajon
milyen érdemei lehettek, amelyek alapján ebbe a pozícióba került, azt nem
sikerült kiderítenünk. Egy bizonyos: nem a különleges tehetsége juttatta a
Fővárosi Bíróság elnöki székébe, azzal ugyanis - mondjuk ki bátran! - nem rendelkezett: áldásos regnálása alatt a
Fővárosi Bíróság Európa leglassabb és legrosszabbul szervezett bíróságává
züllött. Egy beadvány puszta beadása nem ritkán fél órájába - vagy még többe - kerül az embernek, mert
állítólag nincs pénz, nincs ember. (A
kérdés csak az, hogy vajon miért van ez tökéletesen megoldva egy sarokkal
odébb? A Pesti Központi Kerületi Bíróságon netán több a pénz? Több az ember?
Mert ha valaki nem tudná: gazdaságilag a Pesti Központi Kerületi Bíróság is a
Fővárosi Bíróság - most már Törvényszék - alá tartozik! A különbséget nem a
pénzzel, hanem a vezetés színvonalával magyarázhattuk tehát.) Ami azonban
ennél is elképesztőbb, hogy ezen a bíróságon nagyívben fütyülnek a törvények
betartására, mindenek előtt a törvényi határidőkre, és
ezen keresztül az ügyfelek jogaira. Miközben arról handabandáznak, hogy az
ügyek nagy része 1 éven belül ítélettel lezárul náluk, a valóságban előfordul,
hogy polgári ügyeket ki sem tűznek 1 éven belül! Szerkesztőnk esetében példának
okáért 48 oldalon sorolta fel a Székesfehérvári Törvényszék a Fővárosi Bíróság egyes
bíráinak jogsértő magatartásait, mulasztásait, amelyek okán
első fokon 1.000.000Ft kártérítés megfizetésére kötelezte az intézményt, ennek
azonban máig nincs személyi felelőse.
De dr. Gatter Lászlónak róható fel
az is, hogy ezen a bíróságon azzal sincsenek tisztában a bírók, hogy az 1993.
évi XCIII. törvény, a 33/1998. (VI.24.) NM rendelet 6. § (1) bekezdése, és a 57/2009. (X.30.) IREM-ÖM-PTNM együttes rendelet alapján évente
meg kellene jelenniük mentálhigiéniás
szűrésen, ami a 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet 16. §-ában
foglalt kógens rendelkezés szerint a munkavégzés feltételeként minősül.
Ez a szűrés külföldön
már vagy fél évszázada kötelező. A hátterében az áll, hogy bizonyos
munkakörökben - bíró, ügyész, nyomozó,
stb. - fokozott a veszélye egyfajta paranoid előítélet kialakulásának, ami
nyilván súlyos társadalmi veszélyességgel bír, ha nem derül ki időben. Nálunk
1998 óta kötelező ez a szűrés, de mint kiderült: a Fővárosi Bíróságon erről még
csak nem is hallottak a bírák: amikor szerkesztőnk szóvá tette a kérdést, dr.
Öcsödi Ágnes bírónő kedélyesen hahotázni kezdett azon, hogy miféle oltári
marhaságokkal képesek néha előállni az ügyfelek! Még hogy mentálhigiéniás szűrés! Ki hallott még olyat! Ő ilyenen sosem
volt, miért lett volna. Azután hirtelen tátva maradt a szája, amikor a
Kúria Polgári Kollégiumának Vezetője - Dr.
Murányi Katalin - szép csendesen, de határozottan leintette, és közölte
vele, hogy bizony van ilyen kötelezettség - elég
baj az, ha a Fővárosi Bíróságon még csak nem is hallottak róla! -, és ez a
szűrés a Kúrián meg is van szervezve az előírásnak megfelelően.
Na már most feltennénk a kérdést dr. Gatter Lászlónak - ha
még lehetséges lenne, de ma már ügyvédként jeleskedik egy irodában, közvetlenül
dr. Bánáti János irodája közelében -, hogy vajon mit csinált azokkal a
pénzeszközöket, amelyeket az állam külön erre a célra különített el, és utalt
át évről évre a bíróságnak?!
Ami viszont igazán jellemző:
Történt, hogy szerkesztőnk egyik ügyében egy már kinézetére
is sokkal inkább sárkányfűárusra, mint bíróra
emlékeztető két lábon járó frusztráció az első fokú ítéletében kifejezetten és
egyértelműen kényszeres paranoid összeesküvés-elméletet gyártott - ráadásul egyrészt az ítélet szempontjából
teljesen feleslegesen, másrészt azok után, hogy pár sorral előbb még elismerte,
hogy szakmailag nem is ért az adott területhez! -, aminek okán szerkesztőnk
hivatalos tájékoztatási kérelmet nyújtott be: közöljék, hogy a sárkányfűárus frizurájú pubi részt vett-e kötelező
mentálhigiéniás szűrésen az elmúlt években. Erre azt a választ kapta az igen
jellemes vezetéstől, hogy ez személyes adat, amit nem áll módjukban közölni. (Milyen igaz: azt valóban nem közölhetik,
hogy x, vagy y konkrétan megjelent-e a szűrésen, azt viszont egyenesen
kötelesek közölni - mint közérdekű adatot! -, hogy egyáltalán megszervezték-e a
bírák szűrését, mert ez a bíróság vezetésének feladata. Azaz nem a bíró a
hibás, hanem az a vezetés, amely soha nem biztosította a feltételeit a szűrés
lebonyolításának, sőt nem is közölte a bírákkal, hogy ez számukra éppúgy
kötelező, mint a tüdőszűrés.)
Történt az is, hogy egy felelőtlen bíró dr. Regász Mária ügyvédet vádlottnak minősítette, miközben nem
volt az. Szerkesztőnk pedig jóhiszeműen utalt a neki megküldött bírósági
végzésben foglaltakra, elvégre nyilván nem is gondolhatta, hogy egy másodfokú
bíróságon egy felelős bíró ekkora bakot lőjön. dr. Regász
Mária - teljes joggal! - panaszt tett
dr. Gatter László akkori elnöknél. És
láss csodát: dr. Gatter László - aki egyébként egészen véletlenül közvetlen jóbarátja
dr. Regász Mária társának, Dr. Grád
Andrásnak - nem hogy földig hajlongva meaculpázni
kezdett volna, ahogy ez egy tisztességes bírósági elnöktől ilyen esetben elvárható
lenne - ha a beosztottja hibázik, és kárt
okoz -, hanem egyszerűen kijelentette: szerkesztőnk
galád módon kárt okozott dr. Regász Máriának, és
ezért ő - dr. Gatter
László - segít orvosolni a szerkesztőnk által okozott kárt azzal, hogy ezt
a nyilatkozatot nyilvánosságra hozhatja dr. Regász
Mária, illetve felhasználhatja a Fővárosi Bíróságon a
vele szemben folyó személyiségi jogi perben!
Nézzük tehát, mi is történt?! Egy
bíró hibázik, és az elnök egyszerűen a bíróság hibáját szerkesztőnkre akarja
kenni, majd még ahhoz is van bőr a képén, hogy lényegében direkt módon
beavatkozzon egy a bíróságán folyamatban lévő konkrét perbe, aminél súlyosabb
etikai és fegyelmi vétséget egy elnök talán el sem követhet! (Ráadásul akárhogy is nézzük: vizsgálat és
ítélet nélkül egyszerűen megállapítja azt, hogy valaki valakinek kárt okozott.
Mert ő erre feljogosítva érzi önmagát! Mert ő az a bizonyos "még egyenlőbb az
egyenlők között", Isten választott népének tagja!) Másrészt persze ezzel
lényegében hamis bizonyítási eszközt adott dr. Regász
Mária kezébe, amiért a körülményektől függően egy jogállamban akár a vádlottak
padján is kiköthetett volna.
Foglaljuk össze: dr. Gatter László
áldásos regnálása alatt a Fővárosi Bíróságon egyetlen egy valami volt, ami
gyarapodott: az elnök úr testsúlya.
Vélhetően ezért is esett olyannyira nehezére felállni abból a bizonyos elnöki
székből, amikor a nyilvánvaló alkalmatlanságát már nem lehetett tovább
elhallgatni, és végre fel kellett állnia abból a székből, amelyben bele ülnie
sem szabadott volna soha!
dr. Bánáti János
Ugyancsak kiváló ember. A Magyar Ügyvédi Kamara elnöke, az
egykori OIT - Országos Igazságszolgáltatási Tanács - tagja. Sztárügyvéd.
dr. Bánáti János 2011-ben több olyan
határozatot is aláírt, amely szerint 2010 őszén, illetve 2011 elején történt
ügyvédi etikai vétségeket ő már jogerősen elbírált 2010 júniusában, vagyis jóval ezelőtt, hogy megtörténtek
volna! De olyan kijelentést is tett 2011 szeptemberében, hogy 2009
decembere óta már több, mint 3 év telt el, és ezen
okból bizonyos ügyvédi etikai vétségek már elévültek, nem lehet őket megbolygatni.
(Azután pedig egy uborkafára felmászott
mitugrász pökhendiségére emlékeztető módon még neki állt feljebb, mert ugye ő nem
akárki, ő is "még egyenlőbb az egyenlők között", ő is Isten választott népének
tagja! Mi az hogy?! Nagyon is!)
Nemrég dr. Bánáti János ismét csak kiverte a biztosítékot:
kiderítette, hogy amikor egy zsidó ügyvéd egy nem zsidó ellenfelét a
tárgyalóteremben nyilvános tárgyaláson megfenyegeti azzal, hogy a zsidó
maffiával fogja levágatni a kezeit, akkor ez mindössze "kisebb súlyú fegyelmi vétség", ami egy figyelmeztetéssel
elintézhető fegyelmi eljárás nélkül. (Arra
a neki nyílt levélben feltett kérdésünkre mindmáig nem válaszolt, hogy vajon
akkor is ugyanez lett volna-e a véleménye, ha mondjuk egy nem zsidó ügyvéd
fenyegette volna meg egy zsidó ellenfelét a tárgyaló teremben a "neonáci"
maffiával.) Ráadásul még azt is kijelentette hitsorsosa védelmében, hogy szerkesztőnk sem válogat az eszközeiben, ugyanakkor
persze azon kérdésünkre sem méltóztatott válaszolni, ez idáig, hogy ezt a
megállapítását vajon honnan szedte. (Mert hogy az iratok tartalmában nem találhatott ilyesmire
utaló nyomot, az egészen biztos.)
De talán nézzük, hogy ha már szerkesztőnk állítólag nem
válogat az eszközeiben, hogy is van ezzel a mi dr. Bánáti Jánosunk.
Önmagát megnevezni nem kívánó informátorunk a következő
tanulságos "esti mesét" küldte szerkesztőségünknek azzal, hogy a neve említése
nélkül leközölhetjük:
A 2000 óta folyó csillebérci perben
eredetileg a kisebbik területű 8 hektáros részt is perelte az állam. Az azóta
már a bírói testületből eltávozott bíró első fokon arra is kimondta, hogy az
1989.04.22-én megszűnt KISZ útján 1989.06.27-én történt ajándékozási szerződés
érvénytelen - a nagyobbik 46 hektáros
úttörőtáborra is kötött szerződéssel együtt -, de a kisebbik területre
született ítéletet a másodfok megsemmisítette és abban új eljárást írt elő.
Ebben a most is folyó új eljárásban - máig is tisztázatlan módon - az állam
elállt ettől a szerződés megtámadásától, amely elállásról az állam változatlan
képviselője a 2012. októberi tárgyaláson még nem tudott nyilatkozni a
kifejezett bírói kérdés ellenére sem, így erre a megszűnt KISZ nevében 1989-ben
elajándékozott úttörőtábor részre -
állítólag - nem folyik per.
Ennek hátterében a
következő áll:
A nyilvánvalóan törvénysértő ajándékozási
szerződéssel a "MUSZ által megszerzett"
és az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonjoggal érintett ingatlant a
MUSZ rövid úton eladta az érdi székhelyű Vector
Kft-nek 100 milliónál többért (a
kilencvenes években!), amit a Dunabanktól felvett
hitelből finanszírozott a hárommilliós tőkéjű Kft. Persze volt rá megfelelő
fedezete.
A Fővárosi Főügyészség ezt a MUSZ - Vector Kft. közötti adásvételi szerződést támadta meg
perben, kérve annak semmisségét megállapítani bíróság által, mivel csak azt tartotta az ügyészség
jogszabályokba ütközőnek, hogy az ingyen kapott ingatlanért mennyit kaszált a
MUSZ.
Az LB előtti másodfokú eljárásban
nyilatkoztatták az ügyészséget - mint
felperest -, hogy nem akarja-e megtámadni a KISZ és a MUSZ közötti
1989.06.27-i ajándékozási szerződést, amire az ügyészség nemmel felelt.
Mára már a nyilvánosság elől sem tudták
eltitkolni azt, hogy az 1989.06.27-i szerződéskötés idejében az ajándékozó KISZ
már nem létezett több hónapja, amit az ügyészség tértivevénnyel igazoltan 1989.
június 27-e előtt már tudott, de az LB kérdésére 1990-ben mégis akként
válaszolt a saját maga által indított perben (!), hogy nem támadja meg a MUSZ
szerzésének alapját képező semmis - létre
nem jött - KISZ szerződést.
Az ügyészség által indított perben a
MUSZ képviselője dr. Bánáti János volt, míg a II. r. alperes Vector Kft. képviselletét pedig
Dr. Muskovszky Gábor ügyvéd látta el.
Muskovszky ügyvéd úr együtt élt (él?)
a Vector Kft. tulajdonos,
vagy ügyvezető nőjével (legalábbis a
lakcímük azonos), a nő anyjának neve Puja Katalin.
(Puja Frigyes
volt az átkosban a külügyminiszter). A nő - azonos címen lakó - fia Marcali Tamás, aki több cégben közösen
található meg Muskovszky ügyvéd úrral, többek között
a Kulcsár féle K & H-s botrányban szerepelt Equitisben
is.
Köztudott, hogy Kulcsár Attila kihez ment
ügyvédi segítségért, amikor feltáró jellegű beismerő vallomást tett az
elsikkasztott pénzekről és a csalásairól: dr.
Bánáti Jánoshoz.
Bánáti ügyvéd úr még egy - számunkra - figyelemre méltó helyen bukkant
fel a múltban.
Ez a Dunaholding Rt. Ennek a cégnek a
jogelődjét hívták ÁPISZ Vállalatnak. Az ÁPISZ volt - a PIÉRT-tel együtt - az, aki már semmit
nem fizetett ki 1989 előtt a Papíripari Vállalatnak, emiatt volt a PV bajban.
Tehát az ÁPISZ a rendszerváltás idejére komoly
tőkefelhalmozást hajtott végre, majd az ÁPISZ-t
Dunaholding Rt-ként jegyezték már be a cégjegyzékbe és mai napig is rendkívül
jól prosperáló cég, míg az ÁPISZ útján lehúzott Papíripari Vállalatot egy
1994-ben indított végelszámolás útján szüntették meg 1997.12.10-én jogutód
nélkül. (Itt húztak le minket is azzal a
csupán néhányszáz millióval.)
A Dunaholding volt az egyik finanszírozója
annak a máig még tananyagokban is alapokként kezelt 1991-es politikai
évkönyvnek, amely hamisan állítja azt a - Puja Frigyes és Thürmer Gyula féle - 1956-ban
létrejött és jogfolytonosan máig is létező MSZMP-ről, hogy azt csak
1989.12.17-én alapították, miközben most is Magyar Kommunista Párt hosszú néven,
illetve Munkáspárt rövid néven működik.
dr. Bánáti János úr a
Dunaholding Rt-ben - emlékeim szerint
- 1993-tól vagy 94-től volt FB tag (talán elnök is) kb. tíz évig.
(Miután
az előbbi tanmese nem saját forrásunkból származik, természetesen
ha valamely részlete pontatlan lenne, úgy az érintett jelzésére - és persze
igazolására - minden további nélkül pontosítjuk, vagy kiigazítjuk.)
De talán térjünk rá írásunk
lényegére: a Bánáti-Gatter paktumra.
Az esetre a Budapesti Ügyvédi Kamara P-048/2012.
számú, 2012. május 14-én kelt szerecsenmosdatása kapcsán figyeltünk fel. A
határozat a felületes szemlélő számára nem több, mint egy
állítólag alaptalan - dr. Bánáti Jánossal
szemben tett - panasz elutasítása. Számunkra azonban már ott kezdett gyanús
lenni a dolog, amikor megláttuk dr. Réti László aláírását a papíron. dr. Réti
László ugyanis - dr. Bánáti Jánoshoz
hasonlóan - szintén aláírta két határozatában is azt, hogy a Kamara 2011
elején történt ügyvédi csalárdságokat már jogerősen elbírált 2010 júniusában. (És ezzel - "ítélt ügynek" minősítve őket - megtagadta
a tényleges kivizsgálásukat!)
Mindenek előtt talán olvassuk el magát
a határozatot itt!
Miről is van itt szó tulajdonképpen?! Arról, hogy dr. Bánáti János a Magyar Ügyvédi Kamara
elnökeként felajánlotta dr. Gatter Lászlónak - aki akkor még a Fővárosi Bíróság elnöke
volt! -, hogy ingyen biztosít ügyvédeket azoknak a bíróknak, akikkel
szemben úgymond "nyilvánvalóan
alaptalanul" nyújtanak be személyiségi jogi kereseteket. dr.
Gatter László pedig elfogadta a felajánlást.
Nagyjából 10 konkrét esetben pedig meg is valósult a paktum, ezek közül volt
olyan eset is, amikor maga dr. Bánáti János látta el - ingyen! - a beperelt bíró jogi képviseletét.
Gondoljunk csak bele:
mit is jelent ez hétköznapi nyelvre lefordítva?!
Az Ügyvédi Kamarától ingyen kapnak ügyvédi
szolgáltatást bírók! Azután pedig ugyanezek a bírók nyilván abszolút pártatlanul fognak majd
ítélkezni azokban az ügyekben, amelyeket netán ugyanazon ügyvédek képviselnek,
amelyek őket ingyen képviselték!
Ugye milyen szépen hangzik?!
De talán merüljünk el mélyebben is ebben a
történetben:
Korábban a polgári peres eljárásról szóló
törvény lehetőséget adott arra, hogy "nyilvánvaló
alaptalanságra" hivatkozva bírók tárgyalás nélkül utasíthassanak el
kereseteket. Ezt a lehetőséget az Alkotmánybíróság alkotmánysértőnek találta,
és megsemmisítette: kimondta, hogy "nyilvánvalóan
alaptalan" kereset - mint olyan -
nem létezik, vizsgálat nélkül ilyesmit nem lehet kimondani egy jogállamban
egyetlen keresetről sem, hiszen ez a lehetőség súlyos visszaélésekre adna
lehetőséget.
A megismert dokumentum szerint viszont a
választott nép két kiválóságát nem igen érdekelte az AB állásfoglalása, hiszen
ők nyilván kivételes képességekkel, és a "még
egyenlőbbek" jogával bírnak: ők vizsgálat nélkül is kimondhatnak bármiről
bármit. De ne legyünk cinikusak: a tények őket igazolták! Mi az
hogy?! Nagyon is! De még mennyire! A
bírókat ingyen képviselő ügyvédek által képviselt ügyek azután egytől egyig az
illető ügyvédek sikerével végződtek! (Nyilván
még véletlenül sem azért, mert netán az ítélkező bírók keze a korábban éppen
őket, vagy bíró társukat ingyen képviselő ügyvédek felé hajlott volna.)
Józan paraszti ésszel persze még egy
gondolat "bánt" bennünket: nem kétséges, hogy a jogot ma legjobban a bírók
ismerik, akik alkalmazzák. (Az
ügyvédképzés mára olyan mértékben deklasszálódott, hogy egy kicsit is jobb eszű
laikus némi rákészüléssel 10 ügyvédből 9-et padlóra küld, ha a saját ügyében
önmaga jár el.) Ennek ismeretében logikailag is nehezen érthető, hogy vajon
egy bírónak miért volna szüksége egy
nála szinte biztosan lényegesen gyengébben képzett ügyvédre? Ehhez tegyük
hozzá, hogy éppen a személyiségi jog az, amiről 1000 ügyvédből 999-nek halvány lila gőze sincs. (Szerkesztőnk
az elmúlt évtizedekben személyiségi jogi perek tucatjait nyerte sorra
laikusként úgy, hogy az ellenfeleit képező ügyvédeknek még csak esélyt sem
hagyott. Az ismereteit pedig nem ügyvédektől, hanem kiváló bíróktól szerezte a
gyakorlatban.) Ráadásul itt van ugye még az is, hogy állítólag "nyilvánvalóan alaptalan" keresetekkel
szemben ajánlotta fel dr. Bánáti János az ügyvédi segítséget a bíróknak. Na már most, ha valakivel szemben "nyilvánvalóan alaptalan" keresetet nyújtanak be, akkor még annyira
se érthető, hogy ugyan miért is lenne szüksége ügyvédi segítségre?! Ha egy
kereset "nyilvánvalóan alaptalan",
akkor azt a bíróság akkor is elutasítja, ha a megtámadott fél el sem megy a
tárgyalásra, csak annyit ír, hogy a követelést nem ismeri el, kéri elutasítani.
(Ügyvédre - ügyvédi rafinériára - éppen
akkor lehetne szükség, ha a kereset - legalábbis első látásra - nagyon is
megalapozottnak tűnne!)
Zárszóul tegyük hozzá: az, hogy dr. Bánáti
János felajánlása ténylegesen miként minősül, megítélésünk szerint nem lehet
kétséges. (Erkölcsi szempontból éppúgy,
mint jogi oldalról vizsgálva.)
Mint azonban tudjuk: ketten kellenek a
tangóhoz, avagy könnyű Katát táncba vinni!
A jó erkölcsbe - és megítélésünk szerint törvénybe is! - ütköző felajánlást ugyanis
el is kellett persze fogadni a másik oldalon ahhoz, hogy a szégyenletes paktum
valósággá válhasson.
És dr. Gatter
László - a Fővárosi Bíróság akkori
elnökeként - elfogadta hitsorsosától az ingyenes szolgáltatás felajánlását.
Hogy ezt megtehette-e, vagy sem, arra
nézve álljon itt az OBH
(Országos Bírósági Hivatal) 12.686-5/2012. számú, 2012 júniusában született
rövid, de világos állásfoglalása:
"A
bíró ítélkező, bírói munkájával összefüggésben semmiféle szolgáltatást,
senkitől nem fogadhat el."