SZERECSENMOSDATÓ ÜGYÉSZEK, ELVTELEN, HAZUDOZÓ IGAZSÁGÜGYI SZAKÉRTŐK - DR. BENCSIK ATTILA, DR. SZÉPLÁBI REZSŐ, DR. CSEKŐ TAMÁS, ÉS KARÁCSONY JÓZSEF, AZ INFORMATIKAI GURU

Történetünk a Gergényi-terrorig nyúlik vissza, mikor is szerkesztőnk - sokakkal együtt - tetemes mennyiségű video felvételt készített a rendőrbűnözők rémtetteiről.

Gergényi olyan anyagok birtokába jutott, amelyek segítéségével elérte, hogy a farok csóválhassa a kutyát: ő diktálhasson az ügyészségnek. Megköttetett a Gergényi-Kovács paktumként emlegetett nem hivatalos megállapodás, amelynek jegyében lényegében Gergényi döntötte el, hogy az ügyészség egy-egy esetben meggyanúsíthatott-e egy rendőrt, vagy sem. Ha az illető Gergényi barátja volt - pl. néhai Hamar Károly -, akkor az ügyészség kénytelen volt mindent elsimítani, amit az illető elkövetett.

Gergényi ment - valamivel utána Kovács is ment -, újak jöttek, de a paktum maradt.

2009 elején a felső rendőri vezetés utasításba adta, hogy minden bizonyítékot fel kell kutatni, meg kell szerezni, vagy meg kell semmisíteni, ami a Gyurcsány-Bajnai időszak rendőri terrorcselekményeivel áll kapcsolatban. (Tudták, hogy jön a kormányváltás, hogy felállnak majd a vizsgáló bizottságok, azaz célszerű minden nyomot megsemmisíteni még idejében.)

Eme nemes célból nyakra-főre koholták a különféle alaptalan eljárásokat a kiszemelt célszemélyekkel szemben, hogy az eljárás ürügyén lefoglalhassák a célszemély adathordozóit, amelyeken a rendőrterror bizonyítékait sejtették. Volt persze olyan is, amikor valóban megtörtént bűncselekményt minősítettek át - például tyúklopást számítógépes bűncselekménnyé -, hogy megteremtsék az ürügyet a számítástechnikai adathordozók lefoglalására.

Az effajta eljárások ismert szereplője Karácsony József igazságügyi informatikai szakértő (Karácsony József és Társai Szakértő Iroda Betéti Társaság, 3100. Salgótarján, Március 15. út 4.), aki rendszeresen működött közre a lefoglalásoknál, kellő rugalmasságot tanúsítva a rendőrség pillanatnyi igényeit illetően, ide értve a szakértői tevékenységére vonatkozó jogszabályok esetleges figyelmen kívül hagyását is.

De talán térjünk rá a konkrét esetre: szakértőnknél 2009. október 1-én jelentek meg a csepeli fakabátok Karácsony Józseffel az oldalukon. A házkutatás és lefoglalás alapjaként egy egykori csepeli prostituált, és egyben rendőrspicli meglehetősen képtelen feljelentésére hivatkoztak, miszerint szerkesztőnk az IWIW portálon az illető hölgynek adatlapot létesített, ami szerintük az illető hölgy létező számítógépes adatai megváltoztatásának, törlésének, illetve hozzáférhetetlenné tételének minősül. (Hogy egy új adatbázis létrehozásának mi köze lehet egy létező adatbázis megváltoztatásához, törléséhez, vagy elérhetetlenné tételéhez, azt talán dr. Pacsi Judit nyomozónőtől, vagy a csepelieknél az évente kötelező mentálhigiéniás vizsgálatot végző pszichiátertől kellene megkérdezni.) A csepelieket persze nem csupán az egyenes logika nem érdekelte, de persze az illetékesség sem: az IWIW ugyanis nem csepeli székhelyű, így dr. Pacsi Judit és társai eleve illetékesség nélkül jártak el. (Ezt később dr. Füzesi Mónika, dr. Ladnyik Edina, és dr. Őszi Emese ügyészek karöltve tussolták el. Az első egyszerűen letagadta, a második kifejezetten hazudott a nyomozás elrendelésének jogcímére nézve - ráadásul általa készített közokiratban! -, a harmadik pedig az elődeire mutogatva nem volt hajlandó érdemben foglalkozni az illetékesség hiányával.)

A lényeg: 2009. október 1-én lefoglalták többek között szerkesztőnk számítógépét, amely éppen működött, amikor megjelentek a nyomozók Karácsony József informatikai guruval.

Mindenek előtt nézzük: mit ír elő a jogszabály a lefoglalásra nézve:

11/2003. (V. 8.) IM-BM-PM együttes rendelet

Jegyzőkönyv készítése lefoglalás esetén

10. § (1) Ha a büntetőügyben eljáró hatóság lefoglalásról határoz, a foganatosításáról jegyzőkönyvet készít.

(2) A bűnjelről a jegyzőkönyv a következő adatokat tartalmazza:

a) a bűnjel megjelölése,

b) mennyisége,

c) értéke,

d) minőségi állapota,

e) esetleges hiányossága,

f) különös ismertetőjele,

g) egyedi azonosításra alkalmas jellemzői,

h) a lefoglalás helye és körülményei,

i) tárolására vagy a csomagolására szolgáló eszköz,

j) megőrzésének módja és helye.

(3) Ha a bűnjel értékének, minőségi állapotának, valamint esetleges hiányosságának a megállapításához vagy megítéléséhez különleges szakértelem szükséges, a lefoglalást szakértő vagy szaktanácsadó bevonásával kell foganatosítani. Ha erre nincs lehetőség, a hatóság haladéktalanul szakértőt (szaktanácsadót) rendel ki.

(4) A (3) bekezdésben meghatározott esetben a jegyzőkönyv tartalmazza a lefoglaláson részt vett szakértő (szaktanácsadó) nyilatkozatát, valamint azt is, hogy az érdekelt ezzel egyetért-e, véleményeltérés esetén az okot is meg kell jelölni. Ha a szakértő (szaktanácsadó) a lefoglalás foganatosításakor nyilatkozni nem tud, vagy azon nem vett részt, a később elkészült szakvéleményt az érdekelt részére kézbesíteni kell. Az érdekeltnek a szakértői véleményre adott szóbeli nyilatkozatát jegyzőkönyvben kell rögzíteni.

(5) Ha az érdekelt nem ért egyet a hatóságnak a (2) bekezdésben felsorolt, jegyzőkönyvben rögzített megállapításaival, illetve a szakértő (szaktanácsadó) véleményével, szakértő (más szakértő) kirendelését indítványozhatja.

Ehhez képest az október 1-én történt foglalásról a jegyzőkönyv az alábbiakat tartalmazza (Az eredetiség kedvéért a helyesírási hibákat nem javítottuk ki, csak hogy lássuk: mennyit ér manapság a csepeli kapitányságon a doktorátus. A lefoglalást végzők közül ugyanis ketten - Pacsi Judit és Szmolár-Prandovsky József - doktorátussal is rendelkeznek, ettől függetlenül náluk a ROM az ugye room, a Libertate, meg Liber Tate.)

"Ezt követően átkutattuk a hálószobát, melyből lefoglaltuk az alábbi tárgyakat:

- 1db TDK írható CD Ultimate Boot Disk játék Pro Liber Tate felirattal

- 9db felirat nélküli DVD lemez hatóságilag dobozba lezárva, sorszámozva

A dolgozószobából lefoglaltuk:

- 1db azonosító nélküli állóházas számítógép, benne 1db mobilrack, 1db DVD room, 1db CD room, 1db 3,5 lemezolvasó, 1db kártyaolvasó, számítógép elején HD Power felirat, jelszó: 1526

A lefoglalt dolgokat Karácsony József szakértő úrnak adjuk át vizsgálat céljából."

Sem egyedi azonosíthatóság, sem érték, sem állapot, sem szakértői nyilatkozat, sem semmi!

A lefoglalás megszüntetésekor kiderült, hogy az "azonosító nélküli állóházas számítógépből" hiányzik a felbecsülhetetlen információ-értéket képviselő, a Gergényi-Tóth éra rendőrterrorjáról készült DVD minőségű felvételeket tartalmazó rendszerwinchester, kicserélték a számítógépben a tápegységet, eltűnt belőle a mobilrack külső (mobil) egysége.

Emiatt szerkesztőnk kártérítési pert indított a Budapesti Rendőrkapitánysággal szemben a Fővárosi Törvényszéken, valamint feljelentést tett a Budapesti Nyomozó Ügyészségen sikkasztás, illetve lopás miatt. Ezekben az eljárásokban Karácsony József szakértőt tanúként hallgatták meg.

Nézzük talán elsőként, hogy a kiváló informatikus guru hogyan hazudozott gátlás - és persze következmények - nélkül a hamis tanúzás következményeire történő figyelmeztetést követően a polgári perben. (Arra nézve kellett vallomást tennie, hogy mégis hogyan tűnhetett el a winchester, illetve lehetséges-e, hogy az amúgy éppen működés közben lefoglalt gépben ne lett volna winchester, továbbá persze arra is, hogy mégis hogyan lehetséges az, hogy egy szakértői segédlettel történt lefoglaláskor nem derül ki a jegyzőkönyvből: mit tartalmaz a lefoglalt egyedi összeállítású számítógép.)

31.P.26.016/2009/42.sz. jegyzőkönyv (2011. február 9. 8:30)

4. oldal:

Bíró kérdésére tanú:

Úgy emlékszem, hogy itt az önként előadás esete volt. A felperes több adathordozót is átadott a hatóságnak.

Én láttam, hogy hogyan néz ki ez a számítógép. Nem emlékszem, hogy az oldala meg lett volna bontva. Ennek nem volt különösebb jelentősége. A technikus felvételeket készített.

7. oldal:

Felperes kérdésére, hogy a tanú ismeri-e a házkutatás lefoglalásra vonatkozó előírásokat, tanú:

Ismerem az előírásokat.

Felperes:

Az előírások szerint a lefoglalt dolog értékét, állapotát is rögzíteni kell. A tanú azért volt ott, hogy ebben közreműködjön, miért nem történt ez meg, erre a tanú válasza:

Én nem tekintettem ezt az én feladatomnak.

8. oldal:

Felperes kérdésére tanú:

Ha jól emlékszem, az oldallap hiányzott a számítógépről, amit a felperes csavarozott ott fel. Felém volt oldallap vagy alaplap, én nem láttam bele a gépbe.

11. oldal:

Felperes:

Kérdést kívánok feltenni, hogy tanú emlékszik-e olyanra, hogy miközben a felperes szobájában jegyzőkönyveztek, meg rátették az oldallapokat, esetleg plombálták, aközben mi a dolgozó szobában Pacsi Judittal, illetve a tanúval tanakodtunk, hogy DVD-kből mit foglaljanak le.

Tanú:

Emlékszem az eseményekre. Ennyire nem csúszott össze, ahogy azt a felperes előadta. A számítógép lefoglalása, lezárása, jegyzőkönyvezése úgy történt, hogy a hatóság tagjai nem hagyták el a felperes közvetlen környezetét, ügyeltek, hogy ott legyenek, ahol a felperes.

Ezt követően nyilatkoztattam a lefoglalást szenvedőt az adathordozó tartalmáról. E nyilatkozat ismeretében döntöttem úgy, hogy nem kell azokat lefoglalni.

Felperes:

A szakértő is azt mondta, hogy az adott hely szűk és nem fértek be.

Felperes észrevétele:

Ketten voltunk a dolgozó szobában, illetve pontosabban hárman. A Pacsi Judit, a szakértő, meg én. A többiek egy másik szobában foglalatoskodtak, a nagy szobában, a lefoglalással. Meg nézegettek mindent, könyvet is, ami eszükbe jutott.

Tanú:

Ez az emlékem, amit a felperes mond, meg van, de minden sorban zajlott.

Összegezzük:

Karácsony József a vallomása elején még azt adja elő, hogy a számítógép nem volt megbontva, ő nem láthatott bele. Később elszólja magát, és kiderül, hogy legalábbis az egyik oldallap nem volt rajta, csak ugye ő éppen a másik oldalon állt, és ezért nem látott bele. Végül - további keresztkérdések tüzében - ismét elszólja magát és kiderül: teljesen nyitott volt a gép.

Karácsony József ugyanakkor egyenesen kijelenti: ő nem tekinti feladatának azt, amit a jogalkotó a feladataként rögzít! (Egy ilyen kijelentés után tőlünk kissé nyugatabbra - úgynevezett jogállami demokeráciákban - a kiváló informatikai gurut még aznap két lábbal rúgták volna ki az Igazságügyi Szakértői Kamarából!)

Karácsony József a vallomásában egyértelműen azt adja elő: önként előadás esete volt, szerkesztőnk önként átadta, amit tőle kértek. (Ez egyébként igaz.)

Ugyanakkor Karácsony József a Budapesti Nyomozó Ügyészségen a Nyom.1928/2009.sz. nyomozásban másfél évvel később ugyancsak tanúként, a hamis tanúzás következményeire történt figyelmeztetés után ennek pontosan az ellenkezőjét állította: helyesen került a házkutatási jegyzőkönyvbe az, hogy szerkesztőnk a hatóság felszólítására önként nem adta át a nyomozó hatóság által kérteket, így tényleges kutatás folyt, aminek során az asztalok alól, a polcokról kerültek elő adathordozók. (Ez természetesen vaskos hazugság.)

Miután egyszerre nem lehet igaz ugyanaz, és ugyanannak az ellenkezője, így az egyenes logika szerint tehát Karácsony József a két eset közül legalább az egyikben kőkeményen hamis vallomást tett. (Ez idáig jogkövetkezmények nélkül persze.)

A perben tett vallomása végén előbb azt állította, hogy a hatóság tagjai mindig ott voltak, ahol szerkesztőnk, majd egy mondattal később bevallotta, hogy neki is az az "emléke", amit szerkesztőnk mond. (Vagyis az ellenkezője: az, hogy három rendőr egy másik szobában ténykedett a számítógéppel, míg ő és a nyomozás vezetője szerkesztőnkkel a dolgozószobában beszélgettek.)

Ha azonban már Karácsony Józsefnél tartunk, menjünk tovább, nézzük meg, mit vallott ugyancsak a hamis tanúzás következményeire történő figyelmeztetést követően az Ny.82/2012. számú eljárásban a Tatabányai Nyomozó Ügyészségen ugyancsak 2012 végén:

A számítógép egy olyan íróasztal alatt volt elhelyezve, amelynek nem lábai, hanem teljes fedést biztosító oldallapjai voltak, ezek tartották az asztal lapját. A számítógépet oldalról nem lehetett látni.

Nézzük, mi a valóság ezzel szemben:

Jól látható, hogy Karácsony József ezúttal is ordas módon hazudott: semmiféle oldallapok nincsenek az asztalon, lábak viszont vannak rajta. A számítógépet pedig oldalról is jól lehet látni.

Nézzük, hogyan tussolta el ezt az egészen nyilvánvaló hamis tanúzást dr. Bencsik Attila, a "tatabányai csókos", a Tatabányai Nyomozó Ügyészség vezetője az itt látható fényképek ismeretében:

Ezt azután a kiváló "címzetes fellebbviteli" dr. Széplábi Rezső is helyben hagyta:

(A "tatabányai csókosok" eltussolásait pedig dr. Csekő Tamás simította el a Központi Nyomozó Főügyészségen, amint arra a későbbiekben még visszatérünk.)

Nézzük talán a polgári peres eljárással párhuzamban folyt büntető eljárást a winchester és más kisebb dolgok elsikkasztása miatt:

Kezdjük rendhagyó módon időben a végén:

A határozat jogi szempontból hibátlan: miután a jogalkotó felemelte a szabálysértési értékhatárt, 2012. április 15-ét követően a sikkasztás már szabálysértésnek minősült, így a vizsgálata már nem a nyomozó ügyészség, hanem a szabálysértési hatóság hatáskörébe tartozott. Miután viszont a szabálysértési eljárásban 2 éves abszolút elévülési idő van - ha az elkövetéstől számított 2 éven belül nem születik jogerős döntés, akkor nincs tovább! -, így 2012. április 15-én egyúttal el is évült a sikkasztás, miután 2009. október 1-én követték el.

A kérdés csak az, hogy mégis mit csinált az ügyészség a 2010. augusztus 12-i feljelentéssel több, mint 2 teljes éven át? Hogyan lehetséges, hogy ez csupán 2012. november 7-én derül ki, amikorra egyébként a sikkasztás még bűncselekményként is elévült volna már, hiszen addigra már nem csak a két év, de a kisebb értékre elkövetett sikkasztás bűncselekményi elévülési ideje - 3 év - is letelt?!

Annyi állapítható meg, hogy a feljelentés kivizsgálására illetékes Budapesti Nyomozó Ügyészség több, mint 2 teljes éven át egy lépés nem sok, annyit sem tett: formálisan elrendelte a nyomozást 2010. augusztus közepén, majd feltette a polcra porosodni az anyagot. 2012 őszén észrevette, hogy baj van, és hogy megszabaduljon a botránytól, gyorsan bejelentette a Legfőbb Ügyészségnek, hogy leterheltsége okán nem tudja ésszerű időn belül kivizsgálni az ügyet, ezért kéri, hogy a Legfőbb Ügyészség jelöljön ki egy kevésbé leterhelt nyomozó ügyészséget. (Azt persze elhallgatták, hogy az ügy már el is évült náluk a polcon, így a Legfőbb Ügyészség már jóval az elévülés után jelölte ki a Pestvidéki Nyomozó Ügyészséget, ahol aztán már nem sok teendő maradt: csupán meg kellett írni a megszüntető határozatot az elévülést megállapítva.)

Ami azonban igazán elképesztő, az most következik:

Közben ugyanezt a cselekményt párhuzamosan vizsgálta a "tatabányai csókos" - dr. Bencsik Attila - is, miután a fejetlenség, a káosz mára olyan szintet ért el az ügyészségen, hogy a Budapesti Nyomozó Ügyészség nem vette észre: kétszer kérte a Legfőbb Ügyészséget ugyanabban az ügyben a leterheltségére hivatkozva másik nyomozó hatóságot kijelölni, a Legfőbb Ügyészség pedig úgyszintén nem vette észre, hogy ugyanabban az ügyben kétszer hozott kijelölő határozatot: egyszer a Pestvidéki, egyszer pedig a Tatabányai Nyomozó Ügyészséget jelölte ki.

Nem is lett volna ezzel baj, ha a "tatabányai csókos" - dr. Bencsik Attila - ugyanúgy a törvényeknek megfelelően, tisztességgel megállapította volna ugyanazt, amit a Pestvidéki Nyomozó Ügyészség megállapított: megállapította volna 2012. április 15-ét követően a hatásköre hiányát - erre hivatalból köteles! -, majd lezárta volna az eljárást az elévülés miatt.

A "csókos" azonban a tények tanúsága szerint úgy látszik ellenállhatatlan kényszert érzett arra, hogy az esetet érdemben kendőzze el, és ez úton "besegítsen" a winchester-tolvaj rendőrségnek az ellenük szerkesztőnk által indított kártérítési perben:

Nézzük a "csókos" első eltussolási próbálkozását Ny.82/2012. számon:

Látható, hogy már ez az első határozat is a 2012. április 15-én beállt elévülés után keletkezett. A tatabányai "csókosokat" azonban nem érdekelte semmi: sem az elkövetési érték, sem a hatáskör, sem az elévülés: hatáskör nélkül, már jóval az elévülés után ezt a határozatot egy "címzetes fellebbviteli csókos" később így pontosította, konkretizálta:

Első körben tehát azt állítja a tatabányai "csókos" társulat, hogy az égvilágon semmi nem tűnt itt el: a szerkesztőnk által hiányolt winchester foglalásban van a Tatabányai Rendőrkapitányságon.

Szerkesztőnk újabb panaszára - amelyben a fentebb már részben megismert polgári per adataira hivatkozott (az elévülésről ekkor még szerkesztőnk sem tudott!) - elrendelték a nyomozás folytatását.

Az újabb - hatáskör nélkül, elévülés után - hozott bencsiki határozat megismétli a korábbi hazudozást:

Jól látható, hogy ez a döntés már az elkövetéstől számított 3 éven is túl született: ekkorra már bűncselekményként is elévült volna a sikkasztás. dr. Bencsik Attilát azonban ez sem érdekelte, ismét ugyanazt írta le, amit először: a szerkesztőnk által hiányolt winchester nem tűnt el, azt a Tatabányai Rendőrkapitányságon továbbra is bűnjelként kezelik! Egy ilyen megállapítás - amennyiben valótlan! - kőkeményen hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisításnak minősül! Így tehát nyilván dr. Bencsik Attila kellő alapossággal járt el, mielőtt ezt leírta egy közokiratban. Vélelmezzük, hogy legalábbis a saját szemével meggyőződött arról, hogy a winchester valóban ott van a tatabányai rendőrségen. Vagy mégsem? Mindjárt elválik:

dr. Bencsik Attila vagy magától jött rá, vagy jelezték neki: nem lesz ez így jó a rendőrségnek a kártérítési ügyben, mert MOST ugyan megfelel az elutasításhoz, de mi lesz később?! Amikor majd minden most még foglalásban lévő eszközt vissza kell adni, és kiderül, hogy mégis csak eltűnt a winchester! Mert eddig Karácsony József segítségével valahogy még csak hivatkozhattak arra, hogy el sem vitték a winchestert, de ha MOST dr. Bencsik Attila megállapítja, hogy ott van náluk, azután már nem hivatkozhatnak többé arra, hogy el sem vitték, utóbb pedig az isten sem menti meg őket a kártérítéstől egy prognosztizálható perújítási eljárásban. Vagyis ügyesebb hazugságra van szükségük.

És dr. Bencsik Attila - ezúttal saját hatáskörben - ismét elrendelte a nyomozás folytatását - miközben ekkor már a Pestvidéki Nyomozó Ügyészség jogerősen is megállapította a nyomozó ügyészség hatáskörének hiányát és az elévülést! -, és a vaskosan össze-vissza hazudozó Karácsony József segítségével korábbi határozataival homlokegyenest ellenkező tartalmú újabb döntést hozott:

Előbb meghallgatta Karácsony Józsefet, aki a már fentebb is hivatkozott elképesztő mesét adta elő a lábatlan, oldallapokkal burkolt asztalról a hamis tanúzás következményeire történő figyelmeztetést követően,

majd kidolgozott egy tipikus kényszeres paranoid összeesküvés-elméletet, amely amúgy még Karácsony József hazudozásával sem magyarázható, az informatikus guru ugyanis hazudott ugyan, de nem ekkorát:

Vessük talán össze ezt a határozatot a korábbi kettővel, és kérdezzük meg dr. Bencsik Attilát: ha most azt állítja, hogy a rendőrök el sem vitték szerkesztőnktől a hiányzó winchestert, akkor vajon mégis hogyan, mire alapozva állították korábban következetesen egymás után kétszer is a címzetes fellebbviteli cimborájával együtt, hogy a winchester megvan, azt a Tatabányai Rendőrkapitányságon tartják foglalásban, bűnjelként kezelik?! Mikor állítottak valótlant? Akkor, vagy most?! (Mert ugye ha foglalásban van, akkor garantáltan elvitték, ha viszont nem vitték el, akkor garantáltan nem lehet foglalásban. Azaz vagy az első két határozat tartalmaz lényeges körülményre nézve valótlanságot, vagy az utolsó. Vagy netán mind a három!)

Szerkesztőnk az arcátlan össze-vissza hazudozást megelégelve feljelentést tett a Központi Nyomozó Főügyészségen, ahol dr. Csekő Tamás éppen aktuális szerecsenmosdató az alábbiakat kiemelve simította el a tatabányai társulatnál történteket:

dr. Csekő Tamás tehát a csillagot is letagadta az égről: a tatabányaiak még véletlenül sem állították korábban, hogy a hiányolt winchester foglalásban van, és persze azt sem állították, hogy szerkesztőnk kivette volna a gépből a winchestert, mielőtt átadta azt a nyomozóknak. (A tényeket azért kellett egyszerűen letagadnia, mert szerkesztőnk egyrészt számon kérte a tatabányai határozatok közti ellentmondásokat - közokirat-hamisítás megállapítását kérve -, másrészt hamis vád miatt tett feljelentést dr. Bencsik Attilával szemben, aki az általa gyártott összeesküvés-elmélettel nem kevesebbet állatott, mint hogy szerkesztőnk úgy jelentette fel a rendőröket a winchester ellopása miatt, hogy valójában ő maga "lopta ki" boszorkányos ügyességgel egy egész rendőr-hadsereg orra előtt a winchestert a számítógépből.)

A Központi Nyomozó Ügyészség meglehetősen egységes arculatában kakukktojásnak számító dr. Csekő Tamás tehát legalább olyan jó munkát végzett a Kutron-Keresztes-Waltner-stb. féle vezetés megbízásából, mint amilyet egykoron Garbai Sándor végzett szintén kakukktojásként a Tanácsköztársaság hasonlóan egységes arculatú kormányában.

Végezetül említsük meg: a Fővárosi Ítélőtábla 2013. április 9-én úgy foglalt állást, hogy szabálytalan lefoglalás ide, vagy oda, szerkesztőnknek kellett volna bizonyítania, hogy tőle mit, és milyen állapotban vittek el. Kétségtelen, hogy ezt szerkesztőnk a rendőrség, és Karácsony József szabálytalan eljárása miatt nem tudja bizonyítani, ez azonban magán a tényen - hogy nem tudta bizonyítani - nem változtat. Így szerkesztőnk erre vonatkozó kereseti kérelmét - kártérítési követelését - jogerősen elutasította a Fővárosi Ítélőtábla.

(A perben ha ezt a követelést el is utasította az Ítélőtábla, a rendőrségi, és ügyészségi eljárásban történt további jogsértések okán a BRFK-t 500.000Ft, míg az Ügyészséget 100.000Ft nem vagyoni kártérítés + kamat megfizetésére kötelezte szerkesztőnkkel szemben. Így a BRFK-t, és az Ügyészséget is immáron harmadszorra marasztalták el, és kötelezték kártérítés megfizetésére jogerősen szerkesztőnkkel szemben szerkesztőnk tisztességes eljáráshoz, valamint emberi méltósághoz, illetve személyes adatai védelméhez fűződő személyiségi jogai megsértése okán.)

Vagyis általánosságban megállapíthatjuk: ha a nyomozó hatóság szabálytalanul foglal valakinél - nem rögzíti tételesen az egyes számítógépek tartalmát, értékét, állapotát -, akkor bizony kockázat nélkül ellophat, vagy megrongálhat azután bármit a lefoglalt eszközökből: ha a kárvallott kártérítési pert indít, nem fog tudni bizonyítani, ha pedig feljelentést tesz, azt a rendőrséggel kollaboráló, egyes latin-amerikai, fekete-afrikai, illetve távol-keleti banánköztársaságok erkölcsi nívójára süllyedt gátlástalan, elvtelen ügyészség vagy elévülteti, vagy más módon tussolja el.

Szerkesztőnk persze azért mégsem hagyta ennyiben: polgári keresetet indított Karácsony Józseffel, a BRFK-val, és az Ügyészséggel szemben a tisztességes és hatékony eljáráshoz fűződő személyiségi jogai megsértése okán a szabálytalan lefoglalás, illetve a sikkasztás miatt tett feljelentésének elévültetése miatt. (Így persze az anyagi kára továbbra sem fog megtérülni, viszont a tisztességes eljáráshoz fűződő személyiségi jogának megsértése okán valamekkora nem vagyoni kártérítést - sérelemdíjat - mindenképpen megítél majd neki a bíróság.)