A NON+ULTRA: DR. REGÁSZ MÁRIA

dr. Regász Mária részint önmaga, részint pedig a Grád és Regász Ügyvédi Iroda képviseletében a Fővárosi Törvényszék előtt folyamatban lévő 65.P.22.060/2010.sz. perben 2013. július 1-én kelt "keresetpontosítás, ellenkérelem" megjelölésű, 9 oldalas produktumában többek között az alábbiak olvashatók (kifejezetten a beadványból beszkennelt eredeti részleteket másoljuk be alább!):

Ez úgy nagyjából közröhej - mint amúgy az egész beadvány az elejétől a végéig -, miután dr. Regász Mária éppen azt kéri számon szerkesztőnkön, hogy azt állítja róla, miszerint ő csapnivaló ügyvéd - hogy azt a "hamis látszatot" kelti, miszerint ő nem ért semmihez -, majd a következő félmondatban rögtön igazolja is szerkesztőnknek ezt a véleményét: "a Ptk. 76. §-ával védett jóhírnévhez való jogára" hivatkozik! (Ezzel ugye éppen csak az a baj, hogy a Ptk. 76. § az emberi méltóságról, becsületről és az egyenlő bánásmódról szól. A jóhírnév védelmét a Ptk. 78. § (1) és (2) bekezdései taglalják.)

Mielőtt még tisztelt olvasóink arra gondolnának, hogy a nagy mágus nyilván csak elírta - előfordul az ilyen a legjobbaknál is -, jelezzük: csupán ebben az egy beadványában nagyjából egy tucatszor hivatkozik az állítólag létező jóhírnevének megsértésére, és mindegyik esetben következetesen a Ptk. 76. §-t jelöli meg, mint a jóhírnevet védő jogszabályt! Alább következik egy másik részlet, ahol szintén szerepel ez a megengedhetetlenül súlyos, alapvető szakmai ismeretek hiányára utaló tévedés - egymás után kétszer is! -, ugyanakkor az alábbi részletből ennél sokkal drámaibb probléma is kiviláglik:

A kiemelt részből látható: attól a minden normális ember számára jól ismert tartalommal bíró kifejezéstől, hogy az ügyfele "megfogta vele az Isten lábát", dr. Regász Mária egy lépésben eljut odáig, hogy neki szexuális kapcsolata van az ügyfelével, és persze odáig is, hogy ő tulajdonképpen nem más, mint maga az Isten! Nem kevesebbet állít, mint hogy szerkesztőnk lényegében közte és az ügyfele között fennálló leszbikus szexuális kapcsolat hamis látszatát keltette azzal, hogy azt állította: az ügyfele "megfogta vele az Isten lábát", mert hogy tudniillik ezzel szerkesztőnk azt mondta - mármint dr. Regász Mária szerint -, hogy az ügyfele az ő lábát fogta meg! (Kvázi ő, a nagy Regász, nem más, mint maga az Isten!)

Ugyancsak hasonlóan beteg gondolat olvasható az alábbi részlet végén is:

dr. Regász Mária itt nem kevesebbet állít, mint azt, hogy szerkesztőnk olyasmit állított önmagáról, miszerint krokodillal falatta fel a feleségét, és egyértelműen arra utal, hogy ő ezt valóban így is gondolja - nem vitatja -, mivel szerkesztőnk nyilván tudja, hogy mi az igazság. (Kvázi ha szerkesztőnk ezt állítja saját magáról, akkor biztos, hogy így is történt.)

Nincs is más baj ezzel a briliáns "ászok ásza - Regászok Regásza" típusú logikával, mint az, amit talán nem kell különösebben bizonygatnunk tisztelt olvasóinknak: hogy természetesen ilyesmit szerkesztőnk nyilvánvalóan nem állítottam saját magáról. A valóságban az történt, hogy dr. Regász Mária még 2009. december 14-én kitalálta ezt a bolondok házába illő elképesztő őrültséget, majd amikor ezért felelnie kellett, előbb elkezdte mániákusan ismételgetni, később már paranoid agyrémekkel, célzásokkal, utalásokkal bizonygatni, és mára minden bizonnyal eljutott odáig, hogy már el is hiszi a saját maga szárnyaló fantáziája által megszült horrorisztikus torzót.

De talán érdemes megemlíteni egy valamennyivel talán enyhébb, de azért szintén elképesztő fogalomértelmezését is a nagy mágusnak:

dr. Regász Mária - anélkül, hogy életében akár csak egyszer is találkozott volna korábban a személyiségi jog területével! - belevitte a benne bízó ügyfelét egy nyilvánvalóan alaptalan, ráadásul eszement összegű követelést tartalmazó perbe: 5.000.000 (!) Ft nem vagyoni (erkölcsi) kártérítést követelve a nevében. Ezzel lényegében a nagy mágus tálcán kínált fel 250.000Ft-ot az ügyfele zsebéből az ellenfél ügyvédjének (az ügyvéd munkadíját általában a perérték 5%-ban állapítja meg a bíróság), és ugyancsak tálcán kínált fel további 300.000Ft-ot az ügyfele zsebéből az államnak (a követelés összegének 6%-a az államnak fizetendő illeték), összesen tehát 550.000Ft-ot emelt (volna) ki az ügyfele zsebéből! (Végül az ügyfelet - miután annak már sikerült megszabadulnia a kiváló ügyvédzsenitől - Dr. Pataki Árpád bíró hihetetlen jóindulata, és az ellenfél nagyvonalsága mentette meg az elképesztő költségek megfizetése alól: amikor az ügyfél visszavonta az eszement követelést, Pataki bíró úr az államra hárította az illeték viselését - persze azzal, hogy mindkét fél helyben lemond a fellebbezés lehetőségéről! -, az ellenfél pedig nem kért perköltséget.)

Szerkesztőnk megírta az esetet. Írásában pedig kifejezetten az előbb is használt "tálcán kínált fel az ügyfele zsebéből" fordulatot használta.

Korunk meg nem értett zsenije, dr. Regász Mária erre nézve is sajátos követeléssel állt elő a jelzett beadványában:

Kéri tehát, hogy a bíróság állapítsa meg, miszerint szerkesztőnk megsértette a Ptk. 76. §-ával védett jóhírnevét azzal, hogy valótlanul állította róla, miszerint ő az ügyfele zsebéből tálcán kínálta volna fel ezeket az összegeket. A cáfolat egyszerűen zseniális, mondhatni regászi: dr. Regász Mária állítja, miszerint ő senkinek nem ajánlotta fel az ügyfele pénzét tálcán, azaz értsd: senkihez nem ment oda egy tálcával, amelyen az ügyfele pénztárcája lett volna!

Lehetséges lenne, hogy tényleg nem tudja: mit kell érteni azon, hogy valaki "tálcán kínál fel" valamilyen lehetőséget valakinek?! No comment.

(Legközelebb szerkesztőnk megpróbálkozik esetleg a "feladta a magas labdát" kifejezéssel is. Szinte bizonyos, hogy már jön is majd az elmés kereseti követelés Máriánk részéről: a bíróság állapítsa meg, miszerint szerkesztőnk megsértette a Ptk. 76. §-ával védett jóhírnevét azzal, hogy valótlanul állította róla, miszerint ő feladta volna a magas labdát! Ezzel szemben ugyanis az igazság az, hogy már évek óta nem volt a kezében labda, és különben amikor még labdázott, akkor is csak alacsony passzokat mindig.)

Felmerül a kérdés: van-e törvényes lehetősége ilyen esetben a Kamarának a kamara tagját elküldeni rendkívüli, illetve soron kívüli munka-alkalmassági vizsgálatra, amely keretén belül pszichológiai-pszichiátriai-mentálhigiéniás vizsgálatra is sor kerülne? (A bíróknak, ügyészeknek, rendőröknek, stb. évente kell ilyen vizsgálaton megjelenniük az 1993. évi XCIII. törvény, a 33/1998. (VI.24.) NM rendelet 6. § (1) bekezdése, és a 57/2009. (X.30.) IREM-ÖM-PTNM együttes rendelet alapján, a részvétel elmulasztása pedig munkavégzést kizáró körülményként minősül a 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet 16. §-ában rögzített kógens rendelkezés szerint.)

Mindenesetre úgy gondoljuk, hogy amennyiben a Kamara egy tagja az idézett részletekből jól érzékelhető mentális állapotba kerül, akkor kiemelten fontos közérdek fűződik ahhoz, hogy erről egyrészt a Kamara tudomást szerezzen - és eldöntse: vajon lehetséges-e az effajta beadványokból tükröződő mentális állapotban praktizálni -, másrészt végig gondolja, hogy ilyen helyzetben mit lehet tenni annak érdekében, hogy az ilyen és ehhez hasonló tartalmú beadványok folytán ne terjedjen el a köztudatban, miszerint a nemrég bezárt Lipót mezei intézményből szélnek eresztetteknek mostanában a Kamara ad otthont, illetve menedéket. (Ez ugyanis nyilván nem használna a hazai ügyvédtársadalom közmegítélésnek.)