TISZTELT FŐVÁROSI TÖRVÉNYSZÉK ELNÖKE!
Alulírott Kalmár László, 1055. Budapest, V. Falk Miksa u. 12. alatti lakos, a Pesti
Központi Kerületi Bíróság 7.B.V.30.315/2013/11.sz., egyesítést elutasító
végzését helybenhagyó, a Fővárosi Törvényszéken 2013. december 17-én született 27.Bkf.14.112/2013/2.sz. végzés 1. oldalának alulról a 2.
bekezdésében foglaltakra nézve elfogadható magyarázatot várok Öntől:
A problémás, igen csak magyarázatra szoruló szöveg pontosan a következő:
Kalmár László fellebbezésben
felhozott érvek ("sokkal hamarabb, sokkal kisebb
költséggel, kevesebb munkaidő- és energiaráfordítással, kevesebb tárgyalással
lehet elbírálni a két feljelentést egy eljárásban") a feljelentő perviteli magatartása miatt súlytalanok.
(A mondat nyelvtani helyességével most nem kívánok foglalkozni,
mindenesetre úgy tűnik: az eljáró tanácsnak nyilván nem lehetett erőssége a
magyar nyelv a középiskolában.)
A teljes képbehelyezés végett:
Ø Az általam
egyesíteni kért két eljárás egyikében sem történt még érdemben semmi, el sem
indult perekben pedig meglehetősen nehéz értelmezni a "pervitel", a
"magatartás", illetve a "perviteli magatartás" fogalmakat. (Legalábbis józan állapotban, tiszta tudattal.)
Ø A 27.Bf. tanács egyetlen tagjának sem volt még peres
tapasztalata velem, dr. Percze Tünde, Kiszel Zoltánné dr. Nyekita
Györgyi, illetve dr. Szabó Ágnes Petra bírók nevét sem hallottam soha.
Ø A Fővárosi
Törvényszéken egyetlen más bírói tanács sem találkozott még a "perviteli magatartásommal", miután
egyáltalán nem volt eddig még másodfokon
peres eljárásom a Fővárosi Törvényszéken.
Ø A "perviteli magatartásomat" az elmúlt 20
évben egyetlen bíró sem kifogásolta az Önök képviseletében eljárt dr. Poronyi Györgyit leszámítva, aki viszont ezt peres
ellenfelemként - peres érdekből -
tette, a kifogásai pedig első, másod, majd harmadfokon is "súlytalannak"
találtattak.
Na már most ezt a mondatot csak és kizárólag
szándékos, célzatos sértésként, személyeskedésként lehet értelmezni.
Egy ilyen mondatnak nyilván nem lehet helye egy hivatalos határozatban, egy
bíró nem minősítheti a feljelentőt, és különösen nem teheti ezt személyes
tapasztalat nélkül, hiszen minősíteni csak azt lehet, amit, vagy akit ismerünk,
a minősítés - normális esetben - tényismereti alapokon nyugvó
értékítélet. Ha nincsenek tényismereti alapok, akkor a minősítés valójában
közönséges vagdalkozás.
Az ilyen elképesztő mondat egy
hivatalos végzésben - figyelemmel az
Alkotmánybíróság 64/1991.sz. határozatában az emberi méltóság mibenlétére
kifejtettekre - önmagában is sérti az emberi méltóságot, alapot ad
személyiségi jogsértés megállapítására és nem vagyoni kártérítés megítélésére a
Fővárosi Törvényszékkel szemben.
Ami pedig a "súlytalanságot"
illeti, egy vagdalkozást tartalmazó végzés nyilván nem lehet más, csak
"súlytalan". (Nem az én érveim súlytalanok
tehát, hanem a tisztelt dr. Nyekita Györgyi vezette tanács végzésnek titulált bugriskodása
az, ami súlytalan.)
Érdekesebb azonban ennek a
mondatnak a háttere:
Mert ugye felvetődik a kérdés: mire alapozhatott egy ilyen bugriskodást három olyan bíró, akik egyáltalán nem ismernek
engem?!
A válasz pedig nemigen lehet más,
mint az, hogy hallomásra. Bírói
értekezleteken, vagy bizalmas beszélgetéseken hallottakra.
Ezt támasztja alá az is, hogy
nemrégen egy jogász fiatalember a Fővárosi Törvényszéken szóba hozta a nevemet
egy bíró előtt egy nem hivatalos beszélgetés során, és a bíró erre nagyjából
azt mondta neki, hogy a Kalmár egy "marha
okos" valaki, aki "nagyon kitanulta a jogot", nem könnyű kitalálnunk, hogy
"hogyan rázhatnánk le a fickót". (A fiatalember pedig bátorkodott mindezt
elmondani nekem azzal, hogy akár bóknak is vehetem.)
Na már most
történetesen ez a bizonyos bíró sem bírt semmilyen személyes tapasztalattal
velem kapcsolatban, mégis tudni vélte, hogy ki vagyok, hogy állítólag milyen
vagyok, de ami a legfontosabb: tudta,
hogy engem "le kell rázni", ez a központilag meghatározott, "felsőbb cél".
Na már most
tisztelettel kérdezem, mégis mi folyik az Ön által vezetett, bíróságra egyre
kevésbé emlékeztető intézményben?!
Értekezleteken, vagy esetleg nem
hivatalos kis tájékoztatókon mondjuk dr. Péntek László, vagy dr. Mikó Gergely,
vagy dr. Romenda Zsuzsanna, netán Ön elmondja a
bíráknak, hogy kiket kell közellenségnek tekinteniük, akiket ha egy mód van rá,
"le kell rázni", akiknek az ügyeit "hivatalból" el kell kaszálni?! Hogy "Például annak
a szemét Kalmárnak egymilliót kellett fizetnünk, és most még a volt
pertársainak is fizetnünk kell majd újabb milliókat, tehát üssétek-vágjátok,
ahol éritek?! Amit lehet, azt utasítsátok el, amit meg
semmiképp sem lehet elutasítani, azt húzzátok az idők végezetéig!"
Nemrégen a Fővárosi Ítélőtábla
azzal utasította el az Önök kizárását, hogy csak "jelentéktelen számban" vallották magukat elfogultnak velem szemben
a törvényszéken dolgozó bírák.
Na már most
tisztelettel kérdezem: vagyon hányan mondtak igazat, és hányan hazudtak
szemérmetlenül?!
A következők tekintetében kérek
Öntől hivatalos
TÁJÉKOZTATÁST:
Ø Konkrétan
kik azok a bírók, akik hivatalosan is elfogultnak vallották magukat a
személyemmel szemben?
Ø Mivel magyarázható
a velem kapcsolatban semmilyen tapasztalattal nem rendelkező 27.Bf. tanács nyilvánvalóan sértő célzatú bugriskodása,
mire alapozták az általam sérelmezett mondatot?
Ø Hogyan
lehet elfogadni egy ilyen mondat ismeretében ennek a tanácsnak az állítólagos
elfogulatlanságáról szóló nyilatkozatát?!
2013. december 30. boldog Újesztendőt kívánva, és
tisztelettel várva megtisztelő válaszát:
Kalmár László
ui.:
Ezt a beadványomat nyílt levél
formájában is olvashatja a világhálón a http://krokotanarur.atw.hu/2013/Nyekita.htm
címen, a facebook idővonalán és más elektronikus
médiumokban.