FELÜLETES, HANYAG MUNKAVÉGZÉS AZ ÜGYÉSZSÉGEN: DR. WALTNER ROLLAND

 

Már korábban is foglalkoztunk az ügyészség dr. Polt Péter által végrehajtott átalakításával, amelynek kapcsán a korábbi - dr. Györgyi Kálmán, és dr. Bócz Endre által vezetett - ügyészség legszembetűnőbben talán etnikai összetételében változott meg: sajátosan szemita jelleget öltött. Ez végtére nem is lett volna baj - sőt éppen ellenkezőleg! -, ha ez a szemita jelleg a színvonal emelkedésében nyilvánult volna meg - hiszen tudjuk: hazánknak számos zsidó származású tudós elme hozott dicsőséget a múltban -, sajnos azonban ebben az esetben az eredmény nem egészen így alakult: mára az ügyészség sajnos nem annyira magas színvonalú szemita szellemi műhelyre, vagy IQ kaszinóra, mint inkább egyfajta szemita családi vállalkozásra, zsidó szatócsboltra kezd emlékeztetni. (Ezért viszont bizony kár volt átalakítani!)

Külön kiemeltük már többször is a Központi Nyomozó Főügyészséget - napjaink ÁVH-ját -, ahol nincs az a hivatali bűncselekmény, amit ne lennének képesek szőnyeg alá seperni valamilyen egészen pofátlan hazugsággal, és persze azzal a figyelmeztetéssel, hogy a hazugsággal szemben panasznak nincs helye.

Kedvencünk ebben az intézményben, a vasággyal együtt úgy talán 40 kilós, igen bátor, és jellemes megbízott főügyész-helyettes: Hende Csabi egykori csahosa, dr. Waltner Rolland.

Ő volt az, aki Péter Gábor elveit és módszereit követve, szerkesztőnkkel szemben nyilvánvalóan alaptalan megfélemlítő koncepciós eljárást koholt azért, mert szerkesztőnk bátorkodott leleplezni az óbudai zsebbenyúlós népi játékot, amelyet dr. Halász Orsolya bírónő néhány csókos ügyvéd barátja javára, és persze a jogot nem ismerő ügyfelek kárára játszott egy másik bíró, és három ügyvéd közreműködésével. dr. Waltner Rollandot erre az egészen véletlenül szintén cionista zsidó: dr. Gál Péter vette rá. Az ismert holokauszt-iparosnak elég volt kérnie, és Rolland máris tudta, mi a dolga: jó szimatú vadászkutya módjára csaholni kezdett. Mindenek előtt meggyanúsította szerkesztőnket, mondván, hogy dr. Gál Péterné bírónőt hamisan vádolta meg azzal, hogy történetesen dr. Gál Péter felesége J J J, továbbá hamisan vádolta meg azzal dr. Halász Orsolya bírónőt és utódját, hogy a 2x3=6, nem pedig 15, amint azt ezen talpig becsületes bírók állították az óbudai népi zsebbenyúlós vetélkedőben, mikor is 2 megkezdett órára 15-15.000Ft-okat osztogattak dr. Soós Attila és dr. Nébald György ügyvédeknek a törvényesen járó 6-6.000Ft-ok helyett - minden megkezdett órára 3.000Ft jár -, és a mai napig sem fizettették velük vissza a különbözetet annak ellenére sem, hogy a Fővárosi Törvényszék megállapította a törvénysértést.

Rolland ezzel a koncepciós eljárással bakot lőtt: amikor már végre kezdett elülni a botrány, ő a hatalmas eszével megint felkavarta a fekáliát, amiért bizony dicséret helyett kemény ledorongolást kapott éppen azoktól, akiktől vállveregetést remélt. (Az óbudai érintettek a hajukat tépték: "Mit csinál ez a mesüge, ki volt az az állat, aki erre rábeszélte, miközben már végre kezdett elülni a botrány?! Kell nekünk az, hogy megint cikkezni kezdjenek az esetről? Hogy a végén ez a mesüge még bíróság elé vigye az ügyet, a Kalmár úr meg oda csődítse a fél országot? Kell nekünk, hogy még nagyobb nyilvánosságot kapjon az ügy?!")

Rolland azonban nem csak ebben az ügyben találkozott szerkesztőnkkel. Egy másik esetben - amiről szintén beszámoltunk -, egyszerűen letagadta a Pp. 3. § (3) bekezdésében foglaltakat, kijelentette, hogy a bírónak nincs tájékoztatási kötelezettsége a polgári peres eljárások elején. És persze hozzátette: a döntése ellen panasznak nincs helye.

Tévedett: szerkesztőnk a Legfőbb Ügyészséghez fordult, és Rolland megint csak kapott a fejére vastagon: közölték vele, hogy ennyire nyíltan talán mégse hazudozzon írott jogszabályokról. Rolland erre persze azonnal kimagyarázta a dolgot: abban bízva, hogy szerkesztőnk nem tudja, mióta van hatályban a hivatkozott jogszabály, azzal magyarázta a bizonyítványát, hogy viszonylag friss keletű jogszabályról van szó, ezért elkerülte a figyelmét ez az előírás, igazán megbocsátható, ha nem ismer minden pár napja megjelent jogszabályváltozást, hiszen naponta változnak a törvények. Pechére azonban szerkesztőnk pontosan tudta, hogy a Pp. 3. § (3) bekezdése történetesen 2000. január 1-től hatályos. A kiváló Rolland barátunktól tehát havi 391.600Ft alapilletményért és számos további pótlékért ezek szerint nem várhatjuk el, hogy kapkodjon, és egészen friss, mindössze 13 éve hatályban lévő jogszabályokat naprakészen ismerjen...

Rolland tehát ismét csak égett, mint egykoron az a bizonyos Reichstag...

Ekkor történt, hogy megvárta, amikor a titkárnő kimegy fénymásolni, majd elkezdte szerkesztőnket provokálni: megkérdezte tőle, hogy minek tartja őt: kommunistának, vagy zsidónak! Egy ilyen kérdés után tőlünk kissé nyugatabbra egy ügyész nagyjából Tel Aviv-ig repült volna még aznap, de hogy legalábbis nem maradhatott volna meg a posztján, az halál biztos. Nálunk persze semmi sem történt, leszámítva, hogy Rolland letagadta az egészet, és persze azt is, hogy ezután még meg is fenyegette szerkesztőnket egy kijelentésével arra utalva, hogy majd esetleg elmeszakértővel bolondnak nyilváníttatja. (A nyúlszívű ügyészke persze óvatosan fogalmazott, és csupán halkan sziszegte a fenyegető célzást, de az a fránya mikrofon pechére kellően érzékeny volt ahhoz szerkesztőnk karóráján, hogy megint csak lebukjon...) dr. Keresztes Imre pedig nem sokkal különb nála, így szó nélkül elhitte a hazudozásait, és megtagadta a kizárását, holott ilyen atrocitás után kijelenteni azt, miszerint dr. Waltner Rolland nem elfogult, egyszerűen arcátlan, pofátlan hazugság. (Egy igazi szemita szellemi műhelyben persze ilyesmi nem is fordulhatna elő, viszont egy zsidó szatócsboltban igen...)

Rolland persze továbbra is kötelességének érezte személyesen eltussolni a szerkesztőnk sérelmére elkövetett különféle hivatali bűncselekményeket, és nem is kellett sokáig várnia:

Mint ismeretes, a tatabányai hatósági maffia bírói segédlettel naponta követi el a gazemberségeket többnyire helybéliekkel szemben, de adott esetben fővárosiakkal szemben is. Tatabányán kéz kezet mos alapon tussolják el egymás gazemberségeit rendőrök, ügyészek és bírók. De ha ott netán nem tudnak valamit mégsem eltussolni, segítségükre siet a Központi Nyomozó Főügyészség, és azon belül megint csak kedvencünk: dr. Waltner Rolland!

Történt, hogy dr. Orbán Ferenc bíró az iratok elolvasása nélkül egyszerűen lemásolta Kodajné Takács Andrea vezető ügyész koncepciós vádiratát ítélet gyanánt, és tárgyaláson kívül döntött, ami jogszerű ugyan, csak éppen disznóság, különösen úgy, hogy a nyomozás során éppen csak elfelejtették közölni a törvényes gyanúsítást, aminek okán ennek a bírónak kutya kötelessége lett volna vissza dobni a vádiratot azzal, hogy ismételjék meg a nyomozást szabályosan. (Persze ehhez nem az ügyésznő formás alfelének, hanem az ügyiratoknak kellett volna a bíró úr szeme előtt lebegni.) Emiatt szerkesztőnk kizárási kérelmet terjesztett elő, de nem csak dr. Orbán Ferenccel szemben, hanem a közismerten példáját ritkító helyi korrupció okán biztos, ami biztos: a járásbírósággal és a törvényszékkel szemben is. A Győri Ítélőtábla dr. Orbán Ferenc kizárását megalapozottnak találta, viszont a bíróság és a törvényszék kizárását 2012. novemberében megtagadta.

Mint szintén ismeretes, 2013. június 13-án a dr. Orbán Ferenc utódjának kijelölt dr. Madarász István bíró - miután megállapította, hogy az elődje ugyan súlyos mulasztást követett el azzal, hogy az iratokat nem dobta vissza 30 napon belül, viszont ezt most már nem lehet orvosolni, mert a 30 napos határidő sajnos jogvesztő - még nagyobb disznóságot csinált: a jogi feltételek teljes hiányában előállíttatta - mégpedig bilincsben! - szerkesztőnket, a 84 éves szívbeteg édesanyját pedig kórházba kényszerítette, aminek következtében az idős asszony olyan traumát élt át, ami alig egy hónapon belül elvitte. dr. Madarász István bíró tehát az eszement cezaromániás tettével hozzájárult egy idős asszony idő előtti halálához.

Szerkesztőnk a történtek miatt már 2013. június 13-án kizárási kérelmet terjesztett elő, miután viszont a gyalázat miatt 1.500.000Ft kártérítési igénnyel perbe fogta a gazemberség miatt perben felelni köteles Tatabányai Törvényszéket, hivatkozva a 17/2001. AB. határozatra, valamint a Pp. 13. § (1) bekezdés a) pontjára most már egyértelműen kérte a Tatabányai Törvényszék kizárását is - azaz az ügy másik megyébe történő áttételét -, miután a kártérítési per okán Tatabánya érdekeltté vált a büntető ügy kimenetelében.

Pákozdiné dr. Sass (Adler?) Róza elnök asszony a hivatali kötelességét súlyosan megszegve nem volt hajlandó felterjeszteni a kizárási kérelmet, sőt még dr. Madarász István bíró kizárásának kérdésével sem foglalkozott. Szeptember 5-én szerkesztőnk figyelmeztette a hivatali kötelességére Sass Rozit, aki erre a pofátlanság határait nem ismerve röviden megtagadta a kizárási kérelem felterjesztését, mondván, hogy szerkesztőnk korábbi kizárási kérelmét a Győri Ítélőtábla megtagadta, ez ellen pedig nincs helye fellebbezésnek.

Bár Rozit kétségtelenül nem az eszéért szeretjük, azt azért minden bizonnyal pontosan tudta, hogy szerkesztőnk nem a 7 hónappal korábbi megtagadás ellen nyújtott be fellebbezést 2013. június 13-án, hanem új kizárási kérelmet terjesztett elő a június 13-án történtekre, illetve az abból fakadó súlyos következményekre hivatkozva. (Arról nem beszélve, hogy annyi emberi belátással még egy bírósági elnöknek is bírnia kell, miszerint nem várható el senkitől, hogy a saját anyjának "kvázi gyilkosával" leüljön egy teremben tárgyalni. Ha valakit erre kényszerítenek, számolni kell azzal, hogy az illető odamegy az édesanyja idő előtti halálában szerepet játszó bíróhoz, és legalábbis szemen köpi, aminek azután további következményei lennének, és amit épelméjű elnökkel rendelkező bíróságon nyilván nem erőszakolnak ki, hanem találnak megoldást a végletekig elmérgesedett helyzetre.) dr. Sass Róza azonban úgy gondolta, hogy Tel Aviv-ban van, és egy palesztinnal áll szemben. Az pedig egyáltalán nem érdekelte, hogy mit ír elő a jogalkotó, hiszen a törvények csak az övéire vonatkoznak, a palesztinoknak nincsenek jogaik.

És lám, nem is tévedett. Ugyanis őutána dr. Waltner Rolland is ugyanígy gondolhatta, legalábbis erre lehet következni az újabb, egészen pofátlan, és gátlástalan szerecsenmosdatásából:

Rollandunk agyszüleményének csupán a releváns részét másoltuk be olvasóink számára. Igazán aranyos, nem? Végtére is tartalmilag igaz az idézet: ugyanazon bíróval, ugyanazon okra alapított, ismételten bejelentett, alaptalan kizárási kérelmet indoklás nélkül el lehet utasítani.

Nincs is ezzel más baj, csak annyi, hogy szerkesztőnk nem ugyanazzal a bíróval szemben, nem ugyanazon okra alapítva nyújtotta be a kizárási kérelmét, ami figyelemmel a Be. 13. § (1) bekezdés a) pontjára és a 17/2001. AB. határozatra - ellentétben a munkáját a fentiekből láthatóan egyértelműen felületesen, hanyagul végző dr. Waltner Rolland főügyész-helyettesi megbízásával - egyáltalán nem volt alaptalan.

(Bár ki tudja... Végtére is nem lehetetlen az sem, hogy dr. Waltner Rolland számára az Orbán és a Madarász egykutya, a vádirat visszadobásának elmulasztása, és a jogellenes előállítás pedig úgyszintén.)

Népies szólással élve: Rolland tehát megint csöcsre futott. A munkáját felületesen, hanyagul végezte: bele sem olvasott sem a feljelentésbe, sem a kizárási kérelembe, fogalma sem volt az iratanyag tartalmáról. Annyit tudott csupán, hogy neki kötelező megmosdatnia a szerecsent, a cél pedig szentesíti  az eszközt.  

Egy ilyen bukás tőlünk kissé nyugatabbra, úgynevezett jogállami demokráciákban dr. Waltner Rolland pályafutásának végét jelentené: azonnal felfüggesztenék, majd elbocsátással repülne a közszférából. Itt azonban persze már most nyugodtan kijelenthetjük: ennek sem lesz semmi következménye, hacsak az nem, hogy majd valamelyik földije újabb megtorló, megfélemlítő célzatú koncepciós eljárást kezdeményez szerkesztőnkkel szemben Rollandunk ismételt lebuktatása miatt. (Esetleg megpróbálkoznak azzal a jól ismert judeo-bolsevik módszerrel, amivel a földszintes ügyészke fenyegetőzött annak idején: kirendelnek - természetesen a saját köreikből (onze reis) - egy elmeszakértőt, és megpróbálják bolondnak nyilvánítani az őket leleplező becsületes magyart, a "piszok gójt".)