FELÜLETES, HANYAG MUNKAVÉGZÉS AZ ÜGYÉSZSÉGEN: DR. WALTNER ROLLAND
Már korábban is foglalkoztunk az
ügyészség dr. Polt Péter által végrehajtott átalakításával, amelynek kapcsán a
korábbi - dr. Györgyi Kálmán, és dr. Bócz Endre által vezetett - ügyészség legszembetűnőbben
talán etnikai összetételében változott meg: sajátosan szemita jelleget öltött. Ez
végtére nem is lett volna baj - sőt éppen
ellenkezőleg! -, ha ez a szemita jelleg a színvonal emelkedésében
nyilvánult volna meg - hiszen tudjuk:
hazánknak számos zsidó származású tudós elme hozott dicsőséget a múltban -, sajnos
azonban ebben az esetben az eredmény nem egészen így alakult: mára az ügyészség
sajnos nem annyira magas színvonalú szemita szellemi műhelyre, vagy IQ
kaszinóra, mint inkább egyfajta szemita családi vállalkozásra, zsidó szatócsboltra
kezd emlékeztetni. (Ezért viszont bizony
kár volt átalakítani!)
Külön kiemeltük már többször is a
Központi Nyomozó Főügyészséget - napjaink
ÁVH-ját -, ahol nincs az a hivatali bűncselekmény, amit ne lennének képesek
szőnyeg alá seperni valamilyen egészen pofátlan hazugsággal, és persze azzal a
figyelmeztetéssel, hogy a hazugsággal szemben panasznak nincs helye.
Kedvencünk ebben az intézményben, a
vasággyal együtt úgy talán 40 kilós, igen bátor, és jellemes megbízott főügyész-helyettes:
Hende Csabi egykori csahosa, dr. Waltner Rolland.
Ő volt az,
aki Péter Gábor elveit és módszereit követve, szerkesztőnkkel szemben
nyilvánvalóan alaptalan megfélemlítő koncepciós eljárást koholt azért, mert
szerkesztőnk bátorkodott leleplezni az óbudai zsebbenyúlós népi játékot, amelyet dr. Halász Orsolya bírónő néhány
csókos ügyvéd barátja javára, és persze a jogot nem ismerő ügyfelek kárára
játszott egy másik bíró, és három ügyvéd közreműködésével. dr. Waltner Rollandot erre az egészen
véletlenül szintén cionista zsidó: dr. Gál Péter vette rá. Az ismert
holokauszt-iparosnak elég volt kérnie, és Rolland
máris tudta, mi a dolga: jó szimatú vadászkutya módjára csaholni kezdett. Mindenek előtt meggyanúsította szerkesztőnket, mondván, hogy dr.
Gál Péterné bírónőt hamisan vádolta meg azzal, hogy történetesen dr. Gál Péter
felesége J J J, továbbá hamisan
vádolta meg azzal dr. Halász Orsolya bírónőt és utódját, hogy a 2x3=6, nem
pedig 15, amint azt ezen talpig becsületes bírók állították az óbudai népi
zsebbenyúlós vetélkedőben, mikor is 2 megkezdett órára 15-15.000Ft-okat
osztogattak dr. Soós Attila és dr. Nébald György ügyvédeknek
a törvényesen járó 6-6.000Ft-ok helyett -
minden megkezdett órára 3.000Ft jár -, és a mai napig sem fizettették velük
vissza a különbözetet annak ellenére sem, hogy
a Fővárosi Törvényszék megállapította a törvénysértést.
Rolland ezzel a
koncepciós eljárással bakot lőtt: amikor már végre kezdett elülni a botrány, ő
a hatalmas eszével megint felkavarta a fekáliát, amiért bizony dicséret helyett
kemény ledorongolást kapott éppen azoktól, akiktől vállveregetést remélt. (Az óbudai érintettek a hajukat tépték: "Mit
csinál ez a mesüge, ki volt az az állat, aki erre rábeszélte, miközben már
végre kezdett elülni a botrány?! Kell nekünk az, hogy
megint cikkezni kezdjenek az esetről? Hogy a végén ez a mesüge még bíróság elé
vigye az ügyet, a Kalmár úr meg oda csődítse a fél országot? Kell nekünk, hogy
még nagyobb nyilvánosságot kapjon az ügy?!")
Rolland azonban
nem csak ebben az ügyben találkozott szerkesztőnkkel. Egy másik esetben - amiről szintén beszámoltunk -,
egyszerűen letagadta a Pp. 3. § (3) bekezdésében foglaltakat, kijelentette,
hogy a bírónak nincs tájékoztatási kötelezettsége a polgári peres eljárások
elején. És persze hozzátette: a döntése ellen panasznak nincs helye.
Tévedett: szerkesztőnk a Legfőbb
Ügyészséghez fordult, és Rolland megint csak kapott a
fejére vastagon: közölték vele, hogy ennyire nyíltan talán mégse hazudozzon
írott jogszabályokról. Rolland erre persze azonnal
kimagyarázta a dolgot: abban bízva, hogy szerkesztőnk nem tudja, mióta van
hatályban a hivatkozott jogszabály, azzal magyarázta a bizonyítványát, hogy
viszonylag friss keletű jogszabályról van szó, ezért elkerülte a figyelmét ez
az előírás, igazán megbocsátható, ha nem ismer minden pár napja megjelent
jogszabályváltozást, hiszen naponta változnak a törvények. Pechére azonban
szerkesztőnk pontosan tudta, hogy a Pp. 3. § (3) bekezdése történetesen 2000.
január 1-től hatályos. A kiváló Rolland barátunktól tehát
havi 391.600Ft alapilletményért és számos további pótlékért ezek szerint nem
várhatjuk el, hogy kapkodjon, és egészen friss, mindössze 13 éve hatályban lévő
jogszabályokat naprakészen ismerjen...
Rolland tehát
ismét csak égett, mint egykoron az a bizonyos Reichstag...
Ekkor történt, hogy megvárta,
amikor a titkárnő kimegy fénymásolni, majd elkezdte szerkesztőnket provokálni:
megkérdezte tőle, hogy minek tartja őt:
kommunistának, vagy zsidónak! Egy ilyen kérdés után tőlünk kissé
nyugatabbra egy ügyész nagyjából Tel Aviv-ig repült
volna még aznap, de hogy legalábbis nem maradhatott volna meg a posztján, az
halál biztos. Nálunk persze semmi sem történt, leszámítva, hogy Rolland letagadta az egészet, és persze azt is, hogy ezután még meg is fenyegette szerkesztőnket egy kijelentésével
arra utalva, hogy majd esetleg elmeszakértővel bolondnak nyilváníttatja. (A nyúlszívű ügyészke
persze óvatosan fogalmazott, és csupán halkan sziszegte a fenyegető célzást, de
az a fránya mikrofon pechére kellően érzékeny volt ahhoz szerkesztőnk karóráján,
hogy megint csak lebukjon...) dr. Keresztes Imre pedig nem sokkal különb
nála, így szó nélkül elhitte a hazudozásait, és megtagadta a kizárását, holott
ilyen atrocitás után kijelenteni azt, miszerint dr. Waltner
Rolland nem elfogult, egyszerűen arcátlan, pofátlan
hazugság. (Egy igazi szemita szellemi
műhelyben persze ilyesmi nem is fordulhatna elő, viszont egy zsidó
szatócsboltban igen...)
Rolland persze
továbbra is kötelességének érezte személyesen eltussolni a szerkesztőnk
sérelmére elkövetett különféle hivatali bűncselekményeket, és nem is kellett sokáig
várnia:
Mint ismeretes, a tatabányai
hatósági maffia bírói segédlettel naponta követi el a gazemberségeket többnyire
helybéliekkel szemben, de adott esetben fővárosiakkal szemben is. Tatabányán
kéz kezet mos alapon tussolják el egymás
gazemberségeit rendőrök, ügyészek és bírók. De ha ott netán nem tudnak valamit
mégsem eltussolni, segítségükre siet a Központi Nyomozó Főügyészség, és azon
belül megint csak kedvencünk: dr. Waltner Rolland!
Történt, hogy dr. Orbán Ferenc bíró
az iratok elolvasása nélkül egyszerűen lemásolta Kodajné
Takács Andrea vezető ügyész koncepciós vádiratát ítélet gyanánt, és tárgyaláson
kívül döntött, ami jogszerű ugyan, csak éppen disznóság, különösen úgy, hogy a
nyomozás során éppen csak elfelejtették közölni a törvényes gyanúsítást, aminek
okán ennek a bírónak kutya kötelessége lett volna vissza dobni a vádiratot
azzal, hogy ismételjék meg a nyomozást szabályosan. (Persze ehhez nem az ügyésznő formás alfelének, hanem az ügyiratoknak
kellett volna a bíró úr szeme előtt lebegni.) Emiatt szerkesztőnk kizárási kérelmet terjesztett elő, de nem csak
dr. Orbán Ferenccel szemben, hanem a közismerten példáját ritkító helyi
korrupció okán biztos, ami biztos: a járásbírósággal és a törvényszékkel
szemben is. A Győri Ítélőtábla dr. Orbán Ferenc kizárását megalapozottnak
találta, viszont a bíróság és a törvényszék kizárását 2012. novemberében megtagadta.
Mint szintén ismeretes, 2013. június 13-án a dr. Orbán Ferenc
utódjának kijelölt dr. Madarász István bíró - miután megállapította, hogy az elődje ugyan súlyos mulasztást követett
el azzal, hogy az iratokat nem dobta vissza 30 napon belül, viszont ezt most
már nem lehet orvosolni, mert a 30 napos határidő sajnos jogvesztő - még
nagyobb disznóságot csinált: a jogi feltételek teljes hiányában előállíttatta -
mégpedig bilincsben! -
szerkesztőnket, a 84 éves szívbeteg édesanyját pedig kórházba kényszerítette,
aminek következtében az idős asszony olyan traumát élt át, ami alig egy hónapon
belül elvitte. dr. Madarász István bíró tehát az
eszement cezaromániás tettével hozzájárult egy idős asszony idő előtti
halálához.
Szerkesztőnk a történtek miatt már
2013. június 13-án kizárási kérelmet terjesztett elő, miután viszont a gyalázat
miatt 1.500.000Ft kártérítési igénnyel perbe fogta a gazemberség miatt perben
felelni köteles Tatabányai Törvényszéket, hivatkozva a 17/2001. AB. határozatra, valamint a Pp. 13. § (1) bekezdés a) pontjára most
már egyértelműen kérte a Tatabányai Törvényszék kizárását is - azaz az ügy másik megyébe történő áttételét
-, miután a kártérítési per okán Tatabánya érdekeltté vált a büntető ügy
kimenetelében.
Pákozdiné dr. Sass (Adler?) Róza elnök asszony a hivatali kötelességét súlyosan
megszegve nem volt hajlandó felterjeszteni a kizárási kérelmet, sőt még dr.
Madarász István bíró kizárásának kérdésével sem foglalkozott. Szeptember 5-én
szerkesztőnk figyelmeztette a hivatali kötelességére Sass Rozit, aki erre a
pofátlanság határait nem ismerve röviden megtagadta a kizárási kérelem
felterjesztését, mondván, hogy szerkesztőnk korábbi kizárási kérelmét a Győri
Ítélőtábla megtagadta, ez ellen pedig nincs helye fellebbezésnek.
Bár Rozit kétségtelenül nem az
eszéért szeretjük, azt azért minden bizonnyal pontosan tudta, hogy szerkesztőnk
nem a 7 hónappal korábbi megtagadás ellen nyújtott be fellebbezést 2013. június
13-án, hanem új kizárási
kérelmet terjesztett elő a június 13-án történtekre, illetve az abból fakadó
súlyos következményekre hivatkozva. (Arról
nem beszélve, hogy annyi emberi belátással még egy bírósági elnöknek is bírnia
kell, miszerint nem várható el senkitől, hogy a saját anyjának "kvázi
gyilkosával" leüljön egy teremben tárgyalni. Ha valakit erre kényszerítenek,
számolni kell azzal, hogy az illető odamegy az édesanyja idő előtti halálában
szerepet játszó bíróhoz, és legalábbis szemen köpi, aminek azután további
következményei lennének, és amit épelméjű elnökkel rendelkező bíróságon nyilván
nem erőszakolnak ki, hanem találnak megoldást a végletekig elmérgesedett
helyzetre.) dr. Sass Róza azonban úgy gondolta, hogy Tel Aviv-ban van, és egy palesztinnal áll szemben. Az pedig
egyáltalán nem érdekelte, hogy mit ír elő a jogalkotó, hiszen a törvények csak
az övéire vonatkoznak, a palesztinoknak
nincsenek jogaik.
És lám, nem is tévedett. Ugyanis
őutána dr. Waltner Rolland
is ugyanígy gondolhatta, legalábbis erre lehet következni az újabb, egészen
pofátlan, és gátlástalan szerecsenmosdatásából:
Rollandunk
agyszüleményének csupán a releváns részét másoltuk be olvasóink számára. Igazán
aranyos, nem? Végtére is tartalmilag igaz az idézet: ugyanazon bíróval, ugyanazon okra
alapított, ismételten bejelentett, alaptalan kizárási kérelmet indoklás
nélkül el lehet utasítani.
Nincs is ezzel más baj, csak annyi,
hogy szerkesztőnk nem ugyanazzal a
bíróval szemben, nem ugyanazon okra
alapítva nyújtotta be a kizárási kérelmét, ami figyelemmel a Be. 13. § (1)
bekezdés a) pontjára és a 17/2001. AB. határozatra - ellentétben a munkáját a fentiekből láthatóan egyértelműen felületesen, hanyagul végző dr. Waltner
Rolland főügyész-helyettesi megbízásával -
egyáltalán nem volt alaptalan.
(Bár ki tudja... Végtére is nem lehetetlen az sem, hogy dr. Waltner Rolland számára az Orbán
és a Madarász egykutya, a vádirat visszadobásának
elmulasztása, és a jogellenes előállítás pedig úgyszintén.)
Népies szólással élve: Rolland tehát megint csöcsre futott. A munkáját felületesen, hanyagul végezte: bele sem olvasott sem
a feljelentésbe, sem a kizárási kérelembe, fogalma sem volt az iratanyag
tartalmáról. Annyit tudott csupán, hogy neki kötelező megmosdatnia a
szerecsent, a cél pedig szentesíti az eszközt.
Egy ilyen bukás tőlünk kissé
nyugatabbra, úgynevezett jogállami demokráciákban dr. Waltner
Rolland pályafutásának végét jelentené: azonnal
felfüggesztenék, majd elbocsátással repülne a közszférából. Itt azonban persze már
most nyugodtan kijelenthetjük: ennek sem lesz semmi következménye, hacsak az
nem, hogy majd valamelyik földije újabb megtorló, megfélemlítő célzatú koncepciós
eljárást kezdeményez szerkesztőnkkel szemben Rollandunk
ismételt lebuktatása miatt. (Esetleg
megpróbálkoznak azzal a jól ismert judeo-bolsevik módszerrel,
amivel a földszintes ügyészke fenyegetőzött annak
idején: kirendelnek - természetesen a saját köreikből (onze
reis) - egy elmeszakértőt, és megpróbálják bolondnak
nyilvánítani az őket leleplező becsületes magyart, a "piszok gójt".)