FEJÉTŐL BŰZLIK A LÁB - PÁKOZDINÉ DR. SASS RÓZA, A TATABÁNYAI JÁRÁSBÍRÓSÁG ELNÖKE, AVAGY MIÉRT LEHET TATABÁNYÁN BÁRMIT MEGTENNI KÖVETKEZMÉNYEK NÉLKÜL

Mint már többször rámutattunk: egyszerűen tarthatatlan az a helyzet, amit Tatabányán a helyi rendőri vezetők - Hufnágel Ákos, Schorf Ádám és társaik -, valamint a Kodaj-klán - Kodaj László megyei bűnügyi osztályvezető, és felesége: Kodajné Takács Andrea vezető ügyész -, és az őket elvtelenül segítő egyes járásbírósági bírók - dr. Orbán Ferenc, dr. Madarász István, stb. - kialakítottak, és ami miatt lesütött szemmel állnak szégyenükben a tisztességes tatabányaiak, ha valaki erről kérdezi őket.

Tarthatatlan, hogy ugyanazon működési területen az egyik főrendőr, és a rendőrségi eljárások felügyeletét ellátó ügyészség vezetője férj és feleség legyenek: hogy a rendőrségi eljárások szabályos, vagy szabálytalan voltának kérdését rendőr és ügyész netán az ágyban vitathassák meg.

Ahogy tarthatatlan az is, hogy Kodajné Takács Andrea a férje barátainak kérésére őrültebbnél őrültebb gyanúsítások sorának közlésére kötelezhesse kvázi baráti szívességből többnyire a Dorogi Rendőrkapitányságot, ahol azután maguk is bevallják: egyáltalán nem értik az egészet, ők csupán "továbbadják" Kodajné Takács Andrea utasításait. Azután következik rendre a bolondok háza: a gyanúsítás esetenként óráról órára változik, mert kiderül, hogy Kodajné már maga sem tudja: kit, mikor, mivel kért meggyanúsítani a dorogiaktól.

És persze a káosznak jogsértés lesz az eredménye: végül Kodajné kénytelen beismerni, hogy még a megváltozott gyanúsítás is baromság volt, viszont elutasítja a baromsággal szemben benyújtott jogos panaszt azzal, hogy szerinte megállni látszik egy immáron sokadik "verzió": egy egészen más gyanúsítás, amit viszont nem is közöltek, és panaszjogot sem biztosítottak vele szemben.

Aztán Kodajné benyújtja a törvénysértő eljárás végén a vádiratot abban a biztos tudatban, hogy azt garantáltan olyan bíróra fogják kiszignálni, akire számíthat, aki elsiklik az eljárás szabálytalansága felett. És sajnos ebben többnyire nem is téved, hiszen régóta összeszokott csapatról kell beszélnünk.

Mondjuk kiszignálják dr. Orbán Ferencre, aki azután tárgyalás nélkül hoz ítéletet: egyszerűen lemásolja Kodajné vádiratát ítélet gyanánt anélkül, hogy beleolvasna a nyomozati anyagba, anélkül, hogy halvány lila gőze lenne az egészről, anélkül, hogy elolvasná és érdemben megvizsgálná a vádlott védekezését. Amikor pedig netán nem kerülhető el dr. Orbán Ferenc kizárása az ügyből, gyorsan jön a "tartalék": dr. Mészáros István, aki a független bíró klasszikus esete: teljesen független a rá nézve is kötelező jogszabályoktól, és leginkább a józan észtől: előállíttatja a tárgyalást kérő vádlottat azzal, hogy az nem jelent meg szabályszerű idézésre és nem mentette kellően ki magát, majd amikor a rendőri ügyelet felhívja, és figyelmezteti, hogy beláthatatlan következményekkel járó őrültséget kér, ragaszkodik a saját cezaromán diktátumához, és bilincsben odaviteti a vádlottat. Azután a világ legtermészetesebb módján közli: amúgy elfogadta a vádlott által előzetesen benyújtott igazolási kérelmet, másrészt miután a tárgyalást maga a vádlott kérte, így eleve nincs helye előállításnak: ha a vádlott netán nem jön el, és nem menti ki magát, úgy kell tekinteni, hogy elállt a tárgyalás tartására vonatkozó kérelmétől. Amikor aztán a vádlott ezek után megkérdezi, hogy akkor mégis miért állíttatta elő, hebegve azt dadogja: nincs semmi gond, az állam majd kifizeti az előállítás költségeit. (És persze tudja: senki nem fogja bíróság elé állítani az állami pénzek hűtlen kezeléséért, bár egy jogállamban ilyesmiért a vádlottak padján kötne ki, és persze két lábbal rúgnák ki rögvest a bírói testületből.) Amikor pedig a vádlott megkérdezi, hogy vajon a személyiségi jogai sérelméért mégis ki fogja kifizetni azt a nagyjából egymilliót, ami egy ilyen visszaélésért manapság jár neki, dr. Madarász István naiv rácsodálkozással megkérdezi a vádlottat: mégis milyen személyiségi joga sérült neki azáltal, hogy 6 órán át fogva tartották, hogy bilincsbe verve vitték el a lakótársainak szeme láttára?! (Mert bizony ő: dr. Madarász István - állítólag bíró. - nyilván még nem hallott arról, hogy a személyi szabadság jogellenes korlátozása sérti az ember személyiségi jogát, a bilincsbe verés pedig az emberi méltóságát. Elvégre egykoron polgári bíró volt, igaz, ahhoz a területhez sem értett jobban a büntetőjognál, pedig tény, ami tény: minimum 5 évig melegedett a jogi karon, és nem is éppen tegnap került a bírói testületbe.)

Viszont amikor érezni kezdi, hogy bajban van, hogy a vádlott egyrészt néhány klasszissal intelligensebb nála - ami nem ritka eset -, másrészt a vádlott a jog területén is könnyedén leiskolázza - ami szintén nem ritka eset -, akkor egyből igyekszik jó fiú lenni, és azonnal az elődjére - mondjuk dr. Orbán Ferencre - igyekszik kenni a súlyos mulasztásokat, vagy legalábbis azok minél nagyobb részét: közli, miszerint valóban komoly eljárási jogszabálysértések történtek a nyomozás során: valóban elfelejtették közölni a lényegileg megváltozott, sokadik gyanúsítást, és így valóban sérült a terhelt alapvető joga is: a tényleges gyanúsítással szemben nem élhetett panasszal. Emiatt dr. Orbán Ferencnek valóban azonnal vissza kellett volna dobnia a vádiratot Kodajné Takács Andrea ügyésznek. Majd sajnálkozva teszi szét a kezeit: erre azonban a törvény szerint a bíróságnak 30 napja van, ami jogvesztő határidő. Miután pedig dr. Orbán Ferenc bírótársa sajnálatos módon nem tett eleget a hivatali kötelességének, és nem adta vissza a vádiratot a nyilvánvaló eljárási törvénysértés miatt 30 napon belül, most már erre nincs jogi lehetőség. (Ahogy persze arra sem lesz jogi lehetőség, hogy valaki megkérdezze dr. Orbán Ferencet: vajon mire figyelt a nyomozati iratok helyett, amikor is nem vette észre ezt a súlyos eljárási törvénysértést? Vajon Kodajné Takács Andrea produktuma helyett éppen mi foglalkoztatta, amikor az iratok ismerete nélkül szolgaian lemásolta ítélet gyanánt a vádiratot tárgyalás nélkül?! És persze arra sem lesz jogi lehetőség, hogy ezért éppúgy kirúgják a bírói testületből, ahogy kirúgják - teljes joggal! - az alkalmatlan tanárt, vagy mérnököt.)

De nézzük talán: miért is tehet meg Tatabányán a helyi rendőröktől a helyi bírókig következmények nélkül mindenki mindent.

Mondják: fejétől bűzlik a láb. Vagy ízes vidéki katonaszólással élve: amilyen a parannok, olyan a beosztott. A Tatabányai Járásbíróság elnöke: Pákozdiné dr. Sass Róza. Ő az, aki mindehhez asszisztál, aki teljesen függetleníti magát a jogszabályoktól, aki fütyül az elnöki kötelességeire, gyakorlatilag mindenre.

Szerkesztőnk 2013. június 13-án hivatalos levélben kérte tőle: közölje vele azt a közérdekű információt, hogy dr. Madarász István bíró részt vett-e az 1998-tól évente kötelező munka-alkalmassági szűrővizsgálaton, amelynek keretén belül mentálhigiéniás szűrés is van. (Aminek épp az a célja, hogy időben kiszűrjék az évek során egyfajta munkahelyi ártalomként esetleg cezarománná, illetve paranoiddá vált bírókat.) Az ilyen kérelemre az elnök asszonynak vagy 15 napon belül ki kell adnia a kért információt, vagy 8 napon belül el kell utasítania a kérelmet megfelelő indoklással, megjelölve a kérelmező számára fennálló jogorvoslati lehetőségeket.

Szerkesztőnk egyúttal kérte az elnök asszonyt: vizsgálja ki dr. Madarász István elképesztő, példátlan tettének hátterét. Küldje a megzavarodott bírót soron kívüli munka-alkalmassági vizsgálatra, amelynek keretén belül a mentális állapotát is alaposan megvizsgálhatják, és kiderül: olyan állapotban van-e, amelyben ítélkezni lehet emberek sorsáról. dr. Sass Rózának mindezt - beleértve az állam pénzének hűtlen kezelését is - igazgatási jogkörben 30 napon belül kötelessége kivizsgálni.

Végezetül szerkesztőnk jelezte: milliós kártérítési pert indított a dr. Madarász István által elkövetett súlyos jogsértés miatt az emiatt felelni köteles Tatabányai Törvényszékkel szemben, ezért értelemszerűen kéri egyrészt dr. Madarász István, másrészt a Tatabányai Járásbíróság, valamint a perben állás okán a Tatabányai Törvényszék kizárását a további eljárásból. Az elnök asszonynak kötelessége ilyen esetben soron kívül dönteni dr. Madarász István kizárásáról, majd ezt követően köteles felterjeszteni az iratokat a felettes bírósághoz, hogy döntés születhessen a járásbíróság, illetve a törvényszék kizárásáról.

Miután majdnem 3 hónap után sem történt semmi, szerkesztőnk szeptember 5-én ismét levelet írt dr. Sass Rózának, amelyben emlékeztette az elnök asszonyt a hivatali kötelességeire, egyúttal ismételten követelte az általa kért közérdekű adat kiadását, dr. Madarász István zavart tettének kivizsgálását, és természetesen a kizárási kérelmének felterjesztését a felettes bírósághoz.

Pákozdiné dr. Sass Róza erre az alábbi "tájékoztatást" küldte, már persze ha ezt a szemetet tájékoztatásnak lehet nevezni:

Aranyos, nem? Mintha csak a bolondok házában lennénk: 2012. november 23-án már megtagadták szerkesztőnk azon kizárási kérelmét, amelyet 2013. június 13-án terjesztett elő, a megtagadással szemben pedig fellebbezésnek nincs helye.

Vajon dr. Sass Rózának valóban ennyi esze van, vagy csupán tetteti magát?! Vajon valóban nem tudja, hogy mi a különbség egy korábbi kizárási kérelem elutasítása elleni fellebbezés, és egy új kizárási kérelem között?! Vagy csupán nem ismeri a Gergely-naptárat?! Nem tudja, hogy valamit nem lehet elbírálni fél évvel azelőtt, hogy megtörtént volna?!

Egyszerűen hihetetlen! Ezt ma hazánkban havi 391.600Ft alapilletményért, és az isten tudja mennyi vezetői pótlékért meg lehet csinálni anélkül, hogy az embert fegyelmi elé állítanák, és azonnali hatállyal elbocsátanák, miközben havi 70-80.000Ft-ért tisztességgel dolgozó magyaroknak rettegniük kell, mert a legkisebb hibánál az utcára kerülnek!

Bizony, hazánkban az ilyesminek nem lesz következménye. (Hacsak az nem, hogy szerkesztőnk ellen koncepciós megfélemlítő eljárást indítanak, ezt a cikket pedig - lábbal tiporva a sajtószabadságot - letiltatják a szolgáltatóval.)

Az ilyesmit nálunk a Központ Nyomozó Főügyészség feladata kivizsgálni. Ez az intézmény azonban a valóságban nem a hivatali bűncselekmények feltárására, illetve kivizsgálására, hanem kifejezetten az ilyen cselekmények szőnyeg alá seprésére, eltussolására, sőt esetenként a hivatali bűncselekményeket feltárni, leleplezni próbáló becsületes magyarok megfélemlítésére szakosodott, sokkal kevésbé hasonlít bűnüldöző szervezetre, mint inkább bűnszervezetre. (Tudjuk: még a kecskeméti hivatali vesztegetést is eltussolták, pedig abban az ügyben az érintett bírót több kilónyi lehallgatási anyag leplezte le, a világ bármely más országában minimum 20 év börtönt kapott volna, itt azonban a mai napig is ítélkezik a Központi Nyomozó Főügyészségnek köszönhetően. De tudjuk: dr. Waltner Rolland megbízott főügyészhelyettes például nem érte be azzal, hogy az egyik kollégája eltussolta az óbudai bíróságon történt súlyos visszaélést - amikor egy bíró egy másik segédletével alkoholista ügyvédbarátainak a törvényes védői díj többszörösét adományozta mások zsebéből -, hanem elég vastag volt a bőre ahhoz, hogy még megfélemlítő koncepciós eljárást is kezdeményezzen egy az ügyben érintett holokauszt-iparos zsidó ügyvéd kérésére a feljelentővel szemben annak ellenére, hogy a pénzügyi csalást jogerősen kimutatta a Fővárosi Törvényszék, és ennek ellenére az óbudai bíróság a mai napig nem fizettette vissza dr. Halász Orsolya bírónő két "csókos" ügyvéd ismerősével a nekik a bírónő által kiutalt törvénytelenül magas, meg nem szolgált összeget! Az egyik 9000Ft-ot, míg a másik - az alkoholista - 10.500Ft-ot kapott ajándékba dr. Halász Orsolya bírónőtől.)

Valahogy így megy ez hazánkban mostanában. Ahogy mondani szokták: mostanság ez a módi járja.

Szerkesztőnk mindenesetre az alábbi levelet küldte reakciókánt a Tatabányai Járásbíróság elnökének: Pákozdiné dr. Sass Rózának:

Pákozdiné dr. Sass Róza - a Tatabányai Járásbíróság Elnöke!

Az Ön 2013. szeptember 13-án kelt 2013.El.XV.A.28/2.sz. "tájékoztatása" alapján nem tudom eldönteni: Ön szándékosan játssza meg magát, vagy valóban az, aminek mutatja magát, aminek látszik. (Erre Ön tud választ adni, én nem kívánok tippelni.)

Az Ön által hivatkozott Bkk.439/2012/2.sz. végzése a Győri Ítélőtáblának 2012. november 23-án kelt, és az akkori állapot alapján született, azaz az akkori kizárási kérelmemet utasította el, az akkori érveimet, indokaimat találta megalapozatlannak.

Ön legalább 5 évig melegedett a jogi karon, így feltételezhetően tisztában van azzal: semmi nem zárja ki azt, hogy ugyanabban a perben a vádlott egy elutasított kizárási kérelmet követően újabb kizárási kérelmet terjesszen elő, amennyiben a korábbi kérelme elutasítását követően újabb kizárásra okot adó események történnek.

Én tehát nem a korábbi kizárás megtagadását sérelmeztem - azt majd valóban az ügydöntő határozattal szemben esetlegesen szükséges fellebbezésben fogom sérelmezni -, hanem a korábbi megtagadás után több, mint fél évvel történt újabb elképesztő gazemberség - dr. Madarász István bíró törvénysértő elővezető parancsa, és ezzel közvetve édesanyám lényegében "meggyilkolása"- miatt, továbbá az ezzel kiváltott perben-állás okán terjesztettem elő újabb kizárási kérelmet elsődlegesen dr. Madarász Istvánnal szemben, továbbá a Tatabányai Járásbírósággal szemben, és a jogsértésért a milliós kártérítési perben felelni köteles Tatabányai Törvényszékkel szemben.

Ön törvényi kötelességét súlyosan megszegi, hivatali helyzetével visszaél akkor, amikor egyszerűen nem hajlandó felterjeszteni az újabb súlyos, tragédiába torkollt visszaélések miatt tett újabb kizárási kérelmemet, hiszen Önnek egyedül dr. Madarász István kizárása tekintetében van hatásköre dönteni a kérelmemről - persze még erről sem döntött: ezt a kötelességét is elszabotálta! -, a Tatabányai Járásbíróság kizárásáról már a Tatabányai Törvényszék, míg annak a kizárásról a Győri Ítélőtábla hozhat döntést. (Be. 24/A. § (1) bekezdése!)

Ön tehát egyrészt köteles dönteni dr. Madarász István kizárásáról, majd ezt követően köteles felterjeszteni a kizárási kérelmemet a Tatabányai Törvényszékre, ahol dönteni fognak a járásbíróság kizárásáról, majd ezt követően köteles felterjeszteni a kérelmemet a Győri Ítélőtáblára, hogy ott a törvényszék kizárásáról megszülethessen a döntés.

Ön vagy csupán megjátssza az értetlent, vagy valóban az, annyi biztos, hogy az Ön felfogó képessége a válaszából ítélve sajnálatos módon nem üti meg a szükséges mértéket, ezért megpróbálom szájbarágósan elmagyarázni Önnek még egyszer a lényeget: amikor a korábbi kérelmem teljesítését a Győri Ítélőtábla megtagadta, dr. Madarász István személye még képbe sem került, és nem álltam perben a Tatabányai Törvényszékkel. A megtagadás után több, mint fél évvel kiderült, hogy az új bíró - dr. Madarász István - ez elődjénél is rosszabb. Törvénysértő módon előállíttatott annak ellenére, hogy a rendőrség ügyeletéről figyelmeztették: megítélésük szerint ennek beláthatatlan következményei lehetnek, és az intézkedés törvénybe ütközik. (Azóta az akkor intézkedő rendőrök egyike többször is érdeklődött, és bíztatott: intézzem el azt a szemetet, aki ezt tette velem és az édesanyámmal, az ilyenekkel szemben "oda kell csapni", fel kell lépni, nem szabad annyiban hagyni!) Az cezaromániára utaló őrült intézkedés következtében az édesanyám olyan traumát kapott, amibe alig egy hónapon belül belehalt. Ennek okán én 1.000.000Ft, míg édesanyám - még életében - 500.000Ft sérelemdíj (nem vagyoni kártérítés) megítélése iránt pert indítottunk a Tatabányai Törvényszékkel szemben, aminek okán a Tatabányai Törvényszék éppúgy, mint a Tatabányai Járásbíróság, éppúgy, mint dr. Madarász István érdekeltekké váltak ennek a büntető pernek a kimenetelében: ennek a pernek a kimenetele ugyanis innentől kihatással van az eljáró bíró, az őt foglalkoztató járásbíróság és az érte felelni köteles törvényszék jogaira, illetve kötelezettségeire.

Ezt mind új körülmény, ami indokolja az új kizárási kérelem előterjesztését. Lassan mondom, hogy Ön is megértse: új kizárási kérelem, nem pedig a korábbi kizárási kérelmem megtagadásának megfellebbezése, illetve sérelmezése.

Az Alkotmánybíróság 17/2001. AB határozata szerint az igazságszolgáltatás pártatlanságába vetett közbizalom olyan kiemelten fontos közérdek, amely indokolja, hogy egy bírósági eljárásban az elfogultság, az érdekeltség, a pártosság legcsekélyebb látszata se merülhessen fel. (Vagyis nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani!)

Erre is figyelemmel a Be. 21. § (1) bekezdés e) pontja alapján dr. Madarász Istvánt mindenképpen ki kell zárni, figyelemmel ugyanakkor arra is, hogy a kártérítési per kapcsán kialakult érdekeltség a teljes Tatabányai Törvényszékre - és értelemszerűen így az alá tartozó összes helyi bíróságra - kiterjed, így másik törvényszéket kell kijelölni az eljárás lefolytatására.

A teljesség kedvéért megkérdezem: Ön mégis hogyan képzelte el a továbbiakat?! Menjek oda, és folytassak bájcsevegést édesanyám kvázi gyilkosával?! Vagy menjek oda, és köpjem szemen ezt az embert. (Mert ha valóban ez kell ahhoz, hogy kizárják, ám legyen, ezen már ne múljon. Akkor legalább elítélhetnek majd tettleg becsületsértésért. Nem számít, édesanyám emlékének ez a legkevesebb, amivel tartozom.)

...................

Ugyanakkor Ön máig nem tett semmit az állam pénzét hűtlenül kezelő, törvénysértő intézkedésekre kidobáló dr. Madarász István felelősségre vonása iránt, másrészt továbbra is levegőnek tekinti a közérdekű adat megismerése iránt Önnél előterjesztett kérelmemet, még csak ki sem tér ezekre a jelzett számú válaszában. Ennek okán már megtettem a feljelentést Önnel szemben. (Így viszont Önt is elfogultnak kell már tekinteni.)

FELSZÓLÍTOM ÖNT:

tegyen eleget a hivatali kötelességének: bírálja el érdemben a dr. Madarász Istvánnal szemben előterjesztett kizárási kérelmemet, majd terjessze fel a járásbírósággal, illetve a törvényszékkel szemben előterjesztett kérelmemet további intézkedés végett az elbírálására jogosult felettes bírósághoz az ügy irataival együtt, továbbá igazgatási jogkörben vizsgálja ki dr. Madarász István zavart cselekedetének mögöttes okait: azonnal kötelezze ezt a bírót soron kívüli munka-alkalmassági vizsgálatra, ennek keretében szakértő pszichiáter által végzett alapos mentálhigiéniás szűrésre, egyben kötelezze az általa elrendelt törvénysértő előállítás költségeinek megfizetésére - esetleg egyszerűen vonja le a fizetéséből! -, valamint tegyen eleget az INFO törvényben rögzített hivatal kötelezettségének: vagy adja ki az általam kért közérdekű információt, vagy tagadja meg a kiadását alakszerűen szabályos határozattal, feltüntetve benne a jogorvoslati lehetőséget is.

Tájékoztatom Önt, hogy ez az ország - beleértve még Tatabányát is - Magyarország, nem pedig Izrael. Ennek megfelelően az Ön származásától függetlenül a tevékenységére mind a mai napig a hazai jogszabályokat kell irányadónak tekinteni, nem pedig az Ön által a hazai jogszabályokkal szemben érzékelhetően preferált Talmudot.

A válaszlevele kapcsán nagyjából a jelenlegi beadványommal azonos tartalmat elolvashatja a http://krokotanarur.atw.hu/2013/Sass.htm oldalon, a facebook idővonalán, a twitteren, és más elektronikus médiumokban.

2013. szeptember 18. Kalmár László