HA NEM VIGYÁZOL, RÁMEHET MINDENED! - "ITT A PÉNZED, HOL A PÉNZED?!" DR. REGÁSZ MÁRIA BŰVÉSZMUTATVÁNYA

Az öreg ügyvéd visszavonul, átadja a praxist a frissen diplomázott fiának. Még egy hónap sem telik el, amikor a fiú büszkén áll az apja elé: "Édesapám, nézze! Egy hónap alatt megoldottam ezt az időtlen idők óta húzódó ügyet!" Erre az öreg lemondóan csóválni kezdi a fejét: "Édes fiam, te teljesen hülye vagy! Már nagyapád is ebből az ügyből tartotta fenn a családi praxist, én meg ebből az ügyből tudtalak kitaníttatni. Erre Te most csak úgy megoldod! Hát ezek után miből fogunk a Kanári szegetekre utazni jövő nyáron?!"

Egy tanulmány sorra veszi egymás után a mérges pókokat, és végül a legveszélyesebb pókfajként a pénzéhes ügyvédet jelöli meg: "Ha a hálójába kerülsz, rámegy a megtakarított pénzed, a jól menő vállalkozásod, az autód, a lakásod, mindened!"

Nézzük talán: hogyan szövi a hálóját az előbb leírt pókfaj egy kivételes tehetséggel megáldott mintapéldánya. dr. Regász Mária 2006-ban szerezte az ügyvédi diplomáját, és láss csodát: már ebben az évben számos internetes fórum "szakértő családjogászként" aposztrofálta. Az Elvált Apák Fórumán, vagy a Jogi Fórumon egyszerűen tilos volt bárki mást ajánlani a bajba jutottaknak annak ellenére, hogy írd és mondd: kereken nulla éves joggyakorlattal rendelkezett a "szakértő családjogász", márpedig komolyabb ügyvédi gyakorlatról legalább egy évtized után szokás beszélni, egy adott jogterület szakértőjének pedig 20-25 év gyakorlatnál kevesebbel nemigen szoktak nevezni senkit. Az internet azonban korlátlan lehetőségeket teremt a jóra éppúgy, mint a rosszra. A világhálón szinte bárkiről bármit el lehet terjeszteni anélkül, hogy az információ ellenőrizhető lenne. Vegyünk egy példát: a bajba jutott segítséget kér az Elvált Apák Fórumán. Máris ír neki egy Tyutyuka, Kutyuka, vagy Zotyika. Közli, hogy ő dr. Regász Máriát ajánlja, az ő ügyét is frappánsan, és jó áron, gyorsan megoldotta, nincs nála jobb a műfajban. És a balek bekapja a horgot. Amikor aztán se frappáns megoldás, se jó ár, se gyors megoldás, se semmilyen megoldás, viszont elment a megtakarított pénz, az autó, a lakás, minden, akkor már késő gondolkozni azon, hogy vajon ki is rejtőzhetett az ajánló nickneve mögött. (Netán nem éppen dr. Regász Mária ajánlotta-e önmagát egy-egy nicknév alatt. Mert a technikai lehetősége mindenesetre megvan erre, az őt nicknév alatt ajánlókról pedig eddig még sosem derült ki, hogy valójában kicsodák.)

De folytassuk a lényegnél, nézzük meg egy példán keresztül: hogyan is készül az a bizonyos háló.

Anyuka szerencsétlenségére belefutott "szakértő családjogászunkba". Csak egy gyermekelhelyezés formális leadminisztrálását kérte tőle, amibe apuka is beleegyezett. (Ténylegesen semmi szükség nem volt tehát ügyvédre sem, de az anyuka biztosra akart menni!)

Máriánk megkötötte vele a megbízást, de valahogy az istenért sem akart neki határozott munkadíjat mondani. Azt mondta: óránként 20.000Ft-ot kér, és persze erre még rájön az ÁFA. Végül kinyögte: kb. 250.000Ft-ból meglesz minden. A megbízási szerződésben azonban ez nem lett feltüntetve, ahogy más konkrét összeg sem. Az anyuka ugyan kicsit soknak találta - ő úgy 100.000Ft-ra gondolt -, de belement. Számolgatott, úgy gondolta: csak nem lesz ez talán még 10 óra sem, hiszen magát a keresetlevelet 1 óra alatt megírták helyben.

Az anyuka nyilván nem olvasta dr. Regász Mária ars poetica-jának is tekinthető cikkét, az "Akik a válásból élnek, nem érdekük a változás." mottójú írást. Pedig ha elolvassa, ma mintegy 4 millióval gazdagabb lenne...

Mária ugyanis azonnal elkezdte ontani az oldalak százait. Jogi szempontból persze teljesen értelmetlenül, hiszen nem volt bennük egyetlen egy értelmes gondolat sem. Máriánk azonban nem is azért írta ezt a tömérdek irreleváns zagyvaságot, hogy azt majd bárki is végig olvassa egy bíróságon, hanem azért, hogy óradíjban felszámolhassa az anyukának.

Ugye milyen ötletes? Ha egy író ír, meg kell gondolnia, hogy mit ír, mert ha netán marhaságokat ír össze-vissza, senki nem fogja megvenni az irományát. Ha egy ügyvéd teszi ugyanezt, nem kell aggódnia: mindegy, hogy ér-e valamit a produktum, vagy sem, a szerencsétlen ügyfél így is, úgy is kifizet érte óránként 20.000-et!

dr. Regász Mária pedig elkezdte módszeresen pumpolni az anyukát. Beadványról beadványra, kérelemről kérelemre, tárgyalásról tárgyalásra. (Ráadásul egy idő után felsrófolta az óradíjat 30.000-re, amiről ugye eredetileg szintén nem volt szó!) Az anyuka meg nem értette, hogy miért áll az ügy, miért nem megy előre semmi, miközben folyik ki a pénz a családja zsebéből. A módszer egyszerű: dr. Regász Mária elkezdi ideiglenes intézkedések iránti kérelmek tucatjaival bombázni a bíróságot. Ezek persze egytől egyig marhaságok, amiről ő maga is tudja, hogy annak rendje-módja szerint el fogja utasítani a bíróság. Ekkor aztán fellebbez annak ellenére, hogy pontosan tudja: a fellebbezését is el fogják utasítani. Hogyan is írta ő maga: aki ebből él, annak nem érdeke a változás! Aki minden óráért kap 20.000Ft-ot, annak nem az az érdeke, hogy az ügy egy tárgyaláson megoldódjon, hanem az, hogy lehetőleg soha ne érjen véget! Ha pedig az előbb említett, értelmetlen fellebbezések folytán az iratokat állandóan fel kell terjeszteni másodfokra, akkor az első fokon eljáró bíróságnak rendre csak pótboríték áll a rendelkezésére, és így érdemben nem tud dolgozni, nem tud előre haladni.

Ez az, amire Kohn bácsi azt mondaná: "Ügyes! Határozottan ügyes!"

Mária az anyukát szépen beleültette a mókuskerékbe, ahonnan az nem tudott már időben kiszállni. A dolog logikája ugyanaz, mint a félkarú rablóé: a megkopasztott balek elkezd futni a pénze után, azt hiszi, hogy ha már ennyit, vagy annyit beleölt, akkor most már nem szabad kiszállnia, veszni hagynia az eddigieket. A végét már ismerjük: a baleknak rámegy mindene, mire megérti, hogy a félkarú rabló nem jótékonysági találmány. Ahogy Máriánk sem az! Amikor az anyuka már vagy félmilliónál tartott, dilemmába került: most rúgja ki dr. Regászt, és kezdjen el fizetni elölről egy másik ügyvédnek azért, amiért egyszer már fizetett az ő Mariskájának? Á nem! Hiszen most már csak vége lesz nyilván hamarosan... (Persze! Ahogy azt Móricka elképzelte!)

Nem lett vége. Sem hamarosan, sem sehogy. Amikor pedig már kétmilliót bukott a szerencsétlen anyuka, miközben dr. Regász Mária még azt is elbukta neki, amit garantáltan nem tudott volna elbukni senki mással - még egyedül sem! -, akkor a Grád-Regász Iroda döntött: közölték az anyukával, hogy kellemetlenné vált számukra az ügye, szóval meg kell szüntetni a megbízást.

A felvett pénzt pedig Máriánk természetesen megtartotta, esze ágában nem volt elszámolni vele!

Az anyuka pedig kénytelen volt másik ügyvédhez fordulni, aki persze már nem sokat tehetett a dr. Regász Mária által helyrehozhatatlanul elrontott ügyben. (Az anyuka meglepődve látta, hogy a megbízásban konkrét összeg szerepel. Amikor elmondta, hogy dr. Regász Máriánál ez nem így volt, az új ügyvédje csodálkozva nézett rá: "Nem kötöttek ki megbízási díjat? Az hogy lehet? Anélkül nem is érvényes a megbízás! Abban meg kell állapodni, és azután azon felül többet már nem lehet kérni.")

Akkor most nézzük talán, mit is ír elő a jogalkotó:

A Magyar Ügyvédi Kamara 5/2008. (X.27.) MÜK Szabályzattal módosított 8/1999. (III.22.) MÜK Szabályzata a hatályos Ügyvédi tv. alapján, azzal szinkronban készült.

A Szabályzat 6/1. pontja, illetve az Ügyvédi tv. 23. § (1) bekezdése kimondja:

Az ügyvéd és a megbízó között a megbízás akkor jön létre, ha a felek megállapodtak a megbízás tartalmában, a megbízási díjban és az előrelátható költségekben. A felek költségátalány alkalmazását is kiköthetik.[Üt.22-23. §.(1 ) bek.]

A Szabályzat 9/1. pontja kimondja:

A megbízás elvállalásakor az ügyvédnek tájékoztatást kell adnia a bíróság által megállapítható díjról és költségekről. Az ügyvéd az átvett pénzről bizonylatot köteles adni ügyfelének. Ha ügyvéd szívességi ügyintézést vállal, ezt a körülményt a megbízásban rögzíteni kell.

A Szabályzat 9/2. pontja kimondja:

Tilos a megállapodás szerinti megbízási díjon és a felszámítható költségeken felül anyagi vagy egyéb szolgáltatás követelése.

A Szabályzat 9/3. pontja kimondja:

Ha a megbízás a teljesítése előtt szűnik meg, az ügyvéd köteles a felvett megbízási díjjal elszámolni, a megbízás megszűnéséig végzett munkával arányos megbízási díjat visszatarthatja.

Tényszerűen megállapítható tehát, hogy Mária és az anyuka egyetlen egy esetben sem állapodtak meg sem a megbízási díjban, sem az előre látható költségekben - és szívességi ügyintézést sem rögzítettek! -, így a Szabályzat 6/1. pontja illetve az Ügyvédi tv. 23. § (1) bekezdése értelmében a megbízás ténylegesen egyetlen alkalommal sem jött létre köztük!

Másrészt bizonyított tény, hogy Mariskánk beadványról beadványra, tárgyalásról tárgyalásra újabb és újabb összegekkel pumpolta az anyukát, ami viszont a Szabályzat 9/2. pontja szerint törvényes megbízás keretein belül nem lehetséges, sőt kifejezetten tilos!

Ugyancsak bizonyított tény, hogy a "szakértő családjogász" - amikor felmondta a megbízását - nem számolt el az általa felvett pénzekkel, ami viszont a Szabályzat 9/3. pontja szerint törvényes megbízás esetén kötelező lett volna.

Mindez egyértelművé teszi, hogy dr. Regász Mária a tevékenységét a hatályos törvényi szabályozás keretein kívül folytatta egyrészt érvényes, ténylegesen létrejött megbízási szerződés nélkül, másrészt a megbízási szerződés törvényben szabályozott előírásaitól minden tekintetben teljes mértékben eltérve.

Így a tevékenységét egyfajta öntörvényű hazárdírozásként lehet csak felfogni.

Csak a teljesség kedvéért tegyük hozzá: mint ismeretes, dr. Regász Mária a megbízás tartalmi kereteit is túllépte, hiszen magánnyomozást folytatott, amire egyrészt nincs semmilyen jogosítványa, illetve végzettsége, másrészt amivel az anyuka sosem bízta meg, továbbá olyan beadványokat, feljelentéseket, fantáziálgatásokat, füllentéseket, nyílt hazudozást adott be az anyuka nevében, amelyeket előzetesen nem egyeztetett az anyukával, holott erre lett volna lehetősége, ráadásul a túllépés kifejezetten ellentétes volt az anyuka elemi érdekeivel, miután az anyukának ez a túllépés hasznot egyáltalán nem hozott, viszont a vádlottak padjára jutatta 3 alkalommal is!

A Szabályzat 6/9. pontja ehhez képest kimondja:

Az ügyvédnek eljárása során a megbízás keretein belül kell eljárnia, ettől csak kivételes esetben és csak akkor térhet el, ha a megbízóval való előzetes megbeszélésre nem volt lehetősége, és a túllépés az ügyfél érdekében történik. Erről az ügyfelet haladéktalanul tájékoztatni kell.

A jogalkotó nem véletlenül szabályozta így a megbízás kérdését. Amennyiben ugyanis a megbízási díjban megállapodik az ügyvéd az ügyfelével, akkor azután már további pénzeket nem követelhet tőle, így nem is lesz érdekelt az ügyek elhúzásában, éppen az lesz az érdeke, hogy mihamarabb sikerre, vagy legalábbis döntésre vigye az ügyet. És persze az ügyfél is pontosan tud kalkulálni: pontosan tudja, hogy mennyibe fog kerülni neki az eljárás, és el tudja dönteni, hogy megéri-e neki annyiért, vagy sem. (Az anyuka például elmondta: ha az elején dr. Regász Mária nem kétmilliót, hanem akár csak félmilliót is mond neki, már fordult is volna ki az ajtón, és indult volna másik ügyvédet keresni!) Ezzel szemben ha nincs megállapodás a megbízási díjra vonatkozóan, ha az ügyfél beül a Regász-féle hintába és elfogadja, hogy óránként fizet valamennyit, akkor az ügyvéd már garantáltan ellenérdekeltté válik a saját ügyfelével szemben: abban lesz érdekelt, hogy az ügy minél tovább húzódjon, ő pedig minél több ráfordított órát tudjon kimutatni és felszámolni a szerencsétlen áldozatának, aki egy idő után már nem tudja, mitévő legyen, csak fut a pénze után.

Közben pedig a pók egyre szorosabbá szövi a hálóját az áldozat nyaka köré, és csak akkor engedi el, amikor annak már nem maradt semmije, amikor már oda a megtakarítás, a jól menő vállalkozás, az autó, a lakás, minden. Amikor már nem tud miből tovább fizetni a teljesen kifosztott ügyfél.

Ne higgyük azonban, hogy ez csupán az említett anyuka esetében történt így.

Ugyanígy járt Mária miskolci ügyfele - Tibor -, vagy a zalai ügyfele is - Misi -, akinek sorsáról szerkesztőségünknek egy barátja a következőket írta:

Misi barátomnak korábban Regász Mária volt a jogi képviselője, tetemes pénzekért, Misi kis híján el is szegényedett ettől!

Amit Misi ügyéről tudok - hozzá teszem Ő nincsen berágva a Regászra, jóllehet az utolsó tárgyalásait már nélküle vitte végig - a Regász kapcsán az az, hogy a munkadíjat úgy számolja, hogy az utazási időre is a szokásos 20.000-30.000Ft/órás óradíjat kéri. Tehát ahhoz, hogy Bp-ről elment Misi tárgyalására Zalaegerszegre, egyszer kérte az utazás költségét (benzin, stb), az utazással eltöltött idő óradíját és a tárgyalás óradíját. Legjobb tudomásom szerint egy ilyen tárgyalást a Misi nem úszott meg 150.000Ft alatt. Igazából semmire sem jutott vele, .

Nos, ami a Misiről legombolt pénzt illeti, szerintem nagyjából 2-3 milliós nagyságrendről beszélhetünk, mindent összevéve. Ráment az egyébként rendkívül jól prosperáló vállalkozása, a megtakarítása és kis híján a háza és az autója.

Ami a legjobb ebben, hogy a szerencsétlen megkopasztott balekok ráadásul gyakorlatilag sosem értik meg, hogy valójában mi is történt velük a pók hálójában. Többnyire "nincsenek berágva a Regászra", sőt! Ha megkérdezzük őket a kudarc és az elvesztett vagyon kérdéséről, többnyire azt mondják: nem Márián múlott! Á, dehogy! Ő mindent megtett. Ő egy angyal, maga a jó tündér! A hatóságok voltak korruptak és/vagy hülyék! Korrupt volt a rendőr, az ügyész, a bíró, a gyámügyi előadó, egyszóval az egész világ. És persze ha valaki netán mégsem lett volna korrupt, az meg hülye volt: nem látta be, hogy Mariskának mindenben igaza van, sőt képes volt úgy dönteni, hogy Mariskának esetleg nincs mindenben igaza, netán éppenséggel semmiben sincs igaza.

Nem kell talán külön mondanunk, hogy ezt ki hiteti el velük. Természetesen az, akinek mégis mondania kell valamit, amikor netán megkérdezi tőle az ügyfél, hogy hová lett a pénze, a vállalkozása, az autója, a lakása. Hát igen, ilyenkor hirtelen mindenki hibás lesz, épp csak Mária nem. A hülyék, akik nem látják át korunk meg nem értett zsenijének korszakalkotó családjogi elképzeléseit. Meg azok a fránya, korrupt hatóságok! Ők tehetnek mindenről. Összejátszanak a zseniális "szakértő-családjogásszal" szemben. Legfeljebb azon lenne érdemes elgondolkoznia ilyenkor a tönk szélére jutott ügyfélnek, hogy talán nem is lehet olyannyira kellemetlen egy ügyvédnek az olyan vele szembeni korrupt hatósági "összeesküvés", amelynek eredményeként alkalmanként 2-3 millióval lesz gazdagabb...

Igaz, az ember általában nehezen néz szembe azzal, hogy balek volt, hogy nincs emberismerete, hogy összetévesztett egy pénzéhes ügyvédet a jóságos tündérrel. Mennyivel egyszerűbb és mennyivel jobban is hangzik mindig mindent mások hülyeségével, vagy korrupt voltával magyarázni!

A történet a pókról tanulságos. Mindenek előtt az a tanulsága, hogy lehetőleg igyekezzen mindenki elkerülni a peres vitákat, ha egy mód van rá, próbálja meg peren kívül elintézni a vitás ügyeit. Ha ez sehogy sem sikerül, akkor pedig lehetőleg ne forduljon ügyvédhez! Vegye a fáradságot, olvassa el az ügyére vonatkozó jogszabályokat, és ne gondolja, hogy a jog valami csodabogár, amit csak az ügyvédek értenek. (Egy frászt! Egy kicsit is jobb képességű laikus némi rákészüléssel rendszerint simán megveri a saját ügyében a legdörzsöltebb ügyvédet is, hiszen nincs olyan ügyvéd, aki valakinek az ügyét úgy át tudná látni, mint az illető saját maga! Mindenki saját maga a legjobb "ügyvédje" önmagának!) Ha pedig mindenképpen ügyvédhez kénytelen fordulni, akkor lehetőleg soha ne internetes jogász fórumokon keressenek ügyvédet, és soha ne fogadják el ismeretlenek, nicknevek mögött meglapulók javaslatait.

Amikor pedig megkötik a megbízást, legyen a kezükben a fentebb felsorolt néhány alapvető jogszabály, és figyeljenek oda rá, hogy a megbízásban minden rögzítve legyen, amit ezek a jogszabályok előírnak!

Ha az ügyvéd nem akar határozott összegű megbízási díjat rögzíteni a szerződésben, hagyják faképnél, de azonnal! Sose kössenek úgy szerződést ügyvéddel, hogy nem tisztázzák előre pontosan a honoráriumot vagy konkrét összeg, vagy százalékos sikerdíj formájában. Ha az ügyvéd óradíjról papol, közöljék vele, hogy ez Önöket nem érdekli. Kalkulálja ki, hogy kb. mennyi időt vesz igénybe az ügy, szorozza be az óradíjával, de Önöknek határozott összeget írjon alá a megbízási szerződésben!

Ha pedig azután a megállapodott összegen felül egy árva petákot mer még kérni a továbbiakban Önöktől az ügyvéd, azonnal forduljanak a területileg illetékes ügyvédi kamarához!

És még valami: készüljenek fel rá, hogy ami csak szóban hangzik el, de nincs leírva, azt az ügyvéd 1000 esetből 999 esetben szemrebbenés nélkül le fogja tagadni, ha érdekében áll. Ezért mindent foglaljanak írásba, ha pedig erre valamiért nincs lehetőség, legyen rá gondjuk, hogy a szóban elhangzottakat is szükség esetén bizonyítani tudják. (Szerkesztőségünk nem kíván külön tippeket adni arra nézve, hogy hogyan, erre számos technikai lehetőség adott manapság, akinek fontos, az meg fogja tudni oldani. Legfeljebb kiemeljük: a Pécsi Ítélőtábla kimondta: ha valakinek méltányos érdeke fűződik ahhoz, hogy az igazát mindenképpen bizonyítani tudja, és erre semmilyen más lehetősége nincsen, akkor egy esetlegesen titokban készített felvétel is törvényesen felhasználható ilyen céllal hatósági eljárásban, és ebben az esetben a felvétel elkészítése jogszerű, nem tekinthető visszaélésnek.)