DR. REGÁSZ MÁRIA: KORUNK MEG NEM ÉRTETT ZSENIJE, AVAGY HAZÁNK LEGROSSZABB ÜGYVÉDJE?

A kérdés nem új keletű: 2006 óta mindenki feltette már, aki találkozott az ügyvédnővel. Produkciói, fellépései, írásai, beadványai, közszereplései, felszólalásai mindenesetre mindenképpen figyelemre méltóak, szokatlanok, mondhatni újszerűek. A jogalkalmazók számára pedig nehezen követhetőek, aminek következtében a jogot forradalmasító ügyvédnő viszonylag gyakorta kénytelen hideg, száraz elutasításokkal találkozni. (Szerkesztőségünk eddigi pártatlan kutatásainak eredménye legalábbis egy apróbb sikerre átlagosan 30 látványos bukást mutat.)

Mint tudjuk: a kiváló, szakértő-jogász lassan 3 éve igyekszik eltávolíttatni a weboldalunkat azzal a hivatkozással, hogy mindaz a döntő többségében hivatalos, jogerős határozat, ítélet, végzés, amelyet publikáltunk eddig vele kapcsolatban, valótlan, sértő, hamis színben mutatja be őt, a "Nagy Regászt", azt a látszatot kelti, mintha ő lenne hazánk legrosszabb ügyvédje, holott a valóságban ő sikeres, nagy tudású profi.

A 3 éve tartó per során eddig még nem tudta letenni ennek egyetlen bizonyítékát sem az asztalra: össze-vissza egy sikeres strasbourgi ítéletet tudott felmutatni, amely viszont az ügyfelének volt csupán siker, neki magának sajnos inkább kudarc: bár az ügyfele 20.000EUR sérelemdíjat kapott, neki - mint ügyvédnek - egy árva petákot sem ítélt meg az EJEB munkadíj gyanánt, miután kiderült, hogy be akarta csapni a nemzetközi bíróságot, amit arrafelé nem különösebben szeretnek. (Sokat akart a szarka, és mint elvált: nem bírta a farka.)

Az ügyvéd-zseni több alkalommal próbálta ideiglenes intézkedésben eltiltatni szerkesztőnket attól, hogy a valódi referenciáit, az eredményeit nyilvánosságra hozza, ezen próbálkozásait rendre elutasította a Fővárosi Törvényszék. Most azonban a "Nagy Regász" úgy gondolta, hogy nem hagyja annyiban: fellebbez, és majd a Fővárosi Ítélőtáblával távolíttatja el honlapunkat mindenestül.

Azt nyilván nem kell külön mondanunk, hogy mi volt a másodfok döntése, hiszen olvashatják az írásainkat, többek között ezt az írást is, márpedig ha a Fővárosi Ítélőtábla alaposnak találta volna Mariskánk fellebbezését, akkor ma már csak annyit találnának itt, hogy "A keresett oldal nem található". Ettől függetlenül érdemes elolvasni, hogyan iskolázták le ismét megalázóan korunk meg nem értett zsenijét, ezúttal már a Fővárosi Ítélőtáblán is! (Az újabb friss, ropogós, még meleg Regász-bukta letölthető ITT!) A döntésből jól látható: a mai napig egyetlen fillér kárt nem tudott kimutatni, illetve a publikációinkkal ok-okozati kapcsolatban hozni az ügyvéd-zseni, de még csak jogellenes, károkozó magatartást sem bizonyított eddig szerkesztőnk terhére.

Máriánk mindenesetre bizakodva néz a jövőbe, töretlenül hisz abban, hogy a sok kis elutasításból a végére majd összejön egy hatalmas, sziporkázó siker. (Mint a diák, aki úgy gondolja, hogy ha már egyben nem tud megszerezni egy 5-öst, akkor megszerzi apránként: szerez 5db 1-est. Végtére is összeadva az is annyi. Sok kicsi sokra megy!)

De nézzük talán az ügyvédi tudás újabb magaslatát, amit hazánkban eddig egyedüliként kizárólag dr. Regász Máriának sikerült "meghódítania".

Máriánk a 2013. január 31-i személyiségi jogi tárgyaláson bravúros csapásra készült szerkesztőnkkel szemben: megkérdezte a tanúként meghallgatott volt ügyfelét (szerkesztőnk kedvesét), felhasználta-e őt szerkesztőnk egykoron a MUNKAÜGYI perében?

Volt ügyfele csodálkozva nézett Máriára. Mit akar tőle? Miféle munkaügyi perről beszél? De Mária nem hagyta lerázni magát! Igen, a volt ügyfele tanúként részt vett szerkesztőnk MUNKAÜGYI perében, neki erre bizonyítéka van!

A helyzet nem változott: szerkesztőnk is jelezte, hogy munkaügyi pere legutóbb 2005-ben volt, akkor pedig még nem is ismerte a kedvesét, de Mária a mindent tudók magabiztosságával kötötte az ebet a karóhoz:

"Igenis volt munkaügyi pere, és felhasználta a tanút abban!"

Majd leginkább Dracula feleségének mosolyára emlékeztető kaján arckifejezéssel elkezdett keresgetni az iratai között. Meg is találta hamar, amit keresett, és mint egy diadalittas torreádor, aki épp most adta meg a kegyelemdöfést a bikának, letette az iratot a törvényszék asztalára, és azután körbenézett a "harcmezőn", mint valami hadvezér a győzelem után.

Az eljáró bírónő döbbenettel nézett az iratra, majd Máriára, végül a plafonra. (Vélhetően attól tartott, hogy ránk szakad, mert ezt már a legszívósabb kötőanyag sem bírja el.)

Az ügyszám így kezdődött: 19. P. ...

A jogalkotó igyekezett mindent úgy megoldani, megfogalmazni, hogy lehetőség szerint mindenki számára nyilvánvaló legyen, akinek az IQ-ja meghaladja egy átlagosan fejlett, 3 hónapos csimpánz IQ-ját. dr. Regász sajátos zsenialitására azonban úgy látszik, nem volt kellően felkészülve.

Az ügyszámok elején a betű az ügy jellegére utal:

Sz. - szabálysértési ügy

P. - polgári ügy

B. - büntető ügy

M. - munkaügy

K. - közigazgatási ügy

VH. - végrehajtási ügy

Mint láthatjuk, Máriánk már ki tudta kiáltani önmagát "szakértő-jogásznak", sőt már meg is tudta határozni a szaktudásának ellenértékét 30.000Ft+ÁFA összegben óránként, de a jogalkotó előbbiekben taglalt logikáját még nem sikerült felismernie 6 éves ügyvédi pályafutása alatt, még nem jutott el annak felismeréséig, hogy az az ügy, aminek az ügyszáma P-vel kezdődik, az bizony nem MUNKAÜGY, hanem POLGÁRI ügy!

(Az ügyfele, szerkesztőnk kedvese ugyan nem jogász, sőt még az átlagembernél is sokkal kevesebbet tud a jogról, de amint meghallotta az ügyszámot, azonnal rávágta: "De hiszen a 19.P. az a Pataki!", vagyis Dr. Pataki Árpád, akinek a nevéhez több, mint egy évtizede kötődött már a 19.P. tanács, a bíró úr pedig legendának számított ezen a törvényszéken, még a sarki fűszeres is tudta, hogy a 19-es polgári tanács az az övé.)

Máriánk vagy 10 percet vett el mindenki drága idejéből azzal, hogy munkaügyi pernek nézett egy polgári pert. (Ugye ha az ügyszámmal kezdi, mindenki azonnal tudta volna, hogy milyen ügyről van szó.)

Az ügyvédnő által remélt ováció helyett az eredmény tehát ismét csak síri csend és döbbenet volt a teremben.

Mariskánk a tárgyalás végén kijelentette: szerkesztőnk rá akarja fogni, hogy ki akar bújni a felelősség alól. (Szerkesztőnk ugyanis felrótta neki, hogy amikor már megcsinálta az őrültségeket, és már nyilvánvaló volt a teljes vereség, gyorsan kiszállt a süllyedő hajóból, hogy a végső bukásnál már ne az ő neve szerepeljen jogi képviselőként az elutasító ítéleteken, illetve a bírságoló végzéseken.

Erre szerkesztőnk átadta neki azt a felszólítást, amelyben volt ügyfelét összesen több, mint 130.000Ft ügyvédi költség megfizetésére kötelezik az ügyvédnő által kiagyalt, elmegyógyintézetbe illő kereset megbukása miatt, és kérte: ugyan, fizesse már ki ezt az összeget, ha valóban nem akar kibújni a felelősség alól, hiszen ő okozta az agyrémeivel. A volt ügyfele zsebéből "kilopott" kétmillióból pedig legalább ennyit igazán visszatörleszthetne, ha maradt még benne egy szikrányi becsület.

Ha maradt! Illetve, ha maradt volna... Az ügyvédnő cinikusan közölte, hogy fizesse ki szerkesztőnk, mert szerinte ő okozta ezt a kiadást. Erre szerkesztőnk megkérdezte Marikánkat: "Az ügyvédnő szerint én indítottam önmagam ellen alaptalanul keresetet?!" Mariskánk a lehető legtermészetesebb hangon közölte: Igen! (Ennek hallatán a jelenlévők összenéztek, tekintetük megenyhült - mintha megértettek volna valamit. -, és egyikük elkezdte keresgélni mobil névjegyzékében a mentők hívószámát.)

Mária ismét bebizonyította: a gödörnek nincs alja. Nincs olyan "lent", aminél ne lenne "még lejjebb". Ha más nem is, ő garantáltan képes újra és újra alulmúlni a saját maga által tartott korábbi negatív rekordokat.

Igaz, amíg vannak, akiknek ez a produkció megér 30.000Ft+ÁFA összeget óránként, addig végül is az élet őt igazolja. Mások 5 évet töltenek el tanulással a jogi karon, aztán még éveket ügyvédbojtárként, és azután éveken át dolgoznak látástól vakulásig, amíg már meg tudnak élni a jogi tudásukból. Máriának mindehhez elég volt megismerkednie egy a céljainak megfelelő emberrel: Dr. Grád Andrással. Dr. Grád Andrással, aki az elmúlt 3 évben szinte minden egyes peres eljárásban hivatalosan jogi képviselőjeként (a büntető ügyekben: védőjeként) volt megjelölve dr. Regász Máriának, ehhez képest azonban egészen a mai napig egyetlen egy tárgyaláson sem jelent meg, és egyetlen egy beadványt nem szerkesztett a "védence", illetve a "képviseltje" nevében (képviseletében), akinek ezen teljes mértékben fiktív jogi képviselői tevékenysége vélhetően legfeljebb a Grád és Regász Ügyvédi Iroda költségelszámolásában jelentkezhet ténylegesen.