Orbán Viktor ma egyenesen kimondta: a magyarok többé nem kérnek sem a kommunizmusból, sem a szocializmusból, nem kérnek többé a kunbélákból és utódaikból.

Úgy legyen! Mi azért szükségesnek tartjuk rámutatni, hogy kiknek is az utódai, elvtársai, és ideológiai követői azok, akik ma megtévesztve az egyszerű kocsmaprolit, önmagukat "baloldalnak" nevezik.

(Nem véletlenül tettük idézőjelbe a baloldali kifejezést, hiszen ma valójában már régen nincs sem bal, sem jobb. A törésvonal valójában a nemzetét szerető patrióta, és a nemzetközömbös, nemzetidegen, vagy egyenesen nemzetellenes, nemzetgyűlölő réteg között van. Azok között, akik számára érték a család éppúgy, mint a nagyobb család: a nemzet, és azok között, akik számára a család sok esetben az azonos neműek alkotta torzó, a nemzet pedig egyfajta szitokszó. Ez utóbbi réteg nevezi ma önmagát baloldalnak.)

Szolzsenyicin idézzük:

"A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak szermélyes boldogulása így kívánja."

Valóban. Ha jobban belegondolunk: mindenki "jobboldalinak" - azaz családban, nemzetben gondolkodónak - születik. Baloldalivá - család- és nemzetközömbössé, esetleg nemzetgyűlölővé - akkor válik, ha valakik ennek fejében valamilyen előnyt ígérnek neki, vagy akkor, ha a fejét, a tudatát megzavarják, elhülyítik. Vagyis a mai baloldalt kétféle embertípus alkotja: a hülye és a gazember. (Illetve esetenként e kettő fúziója.)

Az úgynevezett "baloldali értékek" kapcsán eszembe jut néhai Ekrem Kemál György, aki az édesapját egykoron ezen bizonyos "baloldali értékek" által veszítette el. Nála tömörebben és világosabban talán senki nem foglalta össze a "baloldali értékek" lényegét: Gyuri bácsi a Duna budai partján állt a kezében egy szép akasztófahurokkal, majd felemelte a kötelet a hallgatóság felé, és így szólt: "Kezemben tartom a baloldali értékeket!"

Talán röviden foglaljuk össze a hazai baloldal múltját, és közben ne feledkezzünk meg arról, hogy a múltat sosem szabad végképp eltörölni, mert a múltból táplálkozik a jövő:

"Mindenütt szaladgálnak, ágálnak az ellenforradalmárok, üssétek le őket! Üssétek agyon ott, ahol találjátok őket! Ha csak egy órára is sikerül felülkerekedni az ellenforradalomnak, nem lesz kíméletes egyetlen proletárral sem. Mielőtt vérébe fojtanák a forradalmat, fojtsátok őket a vérükbe!"
Ezekkel a mondatokkal uszított a magyarság ellen a véreskezű kommunista, Szamuely (Sámuel) Tibor a Vörös Újság, 1919. február 11-ei számában.

Most lássuk kik vezették és irányították mindezt. A teljesség igénye nélkül beszédes nevek következnek:

Kun (Kohn) Béla, Ágoston (Augenstein) Péter, Pogány (Schwartz) József, Szántó (Schreiber) Béla, Szamuely (Sámuel) Tibor, Landler Jenő, Vágó (Weiss) Béla, Varga (Weissfeld) Jenő, Székely (Waissit) Béla, Kunfi (Kunstätter) Zsigmond, Lukács (Lőwinger) György, Rákosi (Roth-Rosenfeld) Mátyás, Bőhm Vilmos, Hevesi (Honig) Gyula, Erdélyi (Ehrlich) Mór, Illés (Braun) Artúr, Kalmár (Kohn) Henrik. Preisz Mór, Vince (Weinberger) Sándor, Lengyel (Goldstein) Gyula.

A kor szemtanúinak vallomásait, a Lenin-fiúk kegyetlenkedéseit Marjay Frigyes "Kereszteshadjárat 1941" című művében foglalta össze, ebből idézünk néhány részletet:

A kommunista "irodalomra"és a "népnevelésre"talán a legjellemzőbb egy akkor divatos orfeumsláger, melynek végsora így hangzik: "Apám, anyám dögölj meg..." A verset széltében énekelték, különösen a gyerekek...

A lakosságtól nemcsak a fegyvereket kobozták el, hanem a szentképeket és a nemzetiszínű zászlókat is. A bolsevista kormány és közegei híven követték Kun Béla elvét, aki a diktatúra kíméletlen alkalmazását sürgette. Kun Béla anyagi segítségével már a proletárdiktatúra kitörése előtt megszerveztek egy néhánytagú kommunista terrorcsapatot, amelynek vezére Cserni József volt. Ez lett a magja a magyarországi bolsevizmus hírhedt terrorgárdájának. A "Lenin-fiúk" gaztettei és gyilkosságai minden képzeletet felülmúltak. Nagy részük oroszországi zsidó volt, de akadt köztük szökött fegyenc, gyilkos, csaló, zsaroló, zsebmetsző és betörő. Az emberi társadalomnak ez a söpredéke az elfogott "politikai bűnösöket" a legvadabb kegyetlenségek közt igyekezett vallomásra bírni. Tűket szurkáltak áldozataik körme alá, vonalzót dugtak a torkukba, néha kivájták az áldozataik szemét, vagy kihúzott nyelvüket leszorították és úgy itatták őket literszámra vízzel, a kiszenvedettek holttestét pedig megcsonkították.

Egyik faluban megtörtént, hogy a házkutatás ellen tiltakozó parasztot felakasztották, majd feleségével az akasztás után halotti tort készíttettek és az asszonyt is odakényszerítették a lakomához. A vacsora után az asszonyt gyermeke szemeláttára szintén felakasztották és végül a gyermeket is agyonlőtték.

A terror Budapesten teljes erővel dühöngött. A magyarságra rászabadult rovott múltú egyének csapatokba verődtek, hogy az ellenforradalmárokat, a tanácsköztársaság ellenségeit hajszolják az egész városban. Éjszakai házkutatásokat tartottak, - mely alkalommal rendszerint ki is fosztották a lakásokat - túszokat szedtek és az elfogottakat a legszörnyűbb kínvallatásnak vetették alá az Országház hírhedt pincéjében. A vádlottakat itt egy Iczigovics nevű kievi zsidó és terroristái vallatták. Véresre verték, majd kezüknél fogva felakasztották őket s ha a szerencsétlenek nem vallottak, hullákról levágott ujjakat, füleket, kitépett nyelveket és más testrészeket hordtak eléjük azzal a fenyegetéssel, hogy őket is megcsonkítják. A testileg, lelkileg agyonkínzott emberek az ijedtségtől sokszor elvesztették eszméletüket. A terroristák ilyenkor orvost hozattak és amikor áldozatuk félig meddig magához tért, folytatták a megkínzását. Akiket pedig vallatásuk közben halálra kínoztak, azoknak holttestét az Országház lépcsőjéről a Dunába vetették. Ezt nevezték a terroristák "gajdeszbe küldésnek". Ártatlan emberek százait gyilkolták meg itt. Hogy a megkínzottak jajgatását és halálhörgését illetéktelenek meg ne hallják, az. Országház pincéje előtt állandóan autók álltak, amelyeknek motorját adott pillanatban elindították. A hírhedt kínvallatásokhoz Moszkvából külön bakók érkeztek, akik segédkeztek a legválogatottabb kegyetlenségek végrehajtása körül. Naponta tucatjával tűntek el különféle társadalmi osztályhoz tartozó emberek. A parlament pincéjében lejátszódott tragédiákban főrésze volt Korvin-Klein Ottónak, egy vérszomjas, púpos kis zsidónak, aki a belügyi népbiztosság nyomozó osztályának állott az élén. Ez az alig 25 éves csupaszarcú gnóm egy részvénytársaság jólfizetett hivatalnoki állásából került a gyűlölet vörös harcosainak élére. Ez a beteges.hajlamú szörny szadista kéjjel élvezte végig mások fájdalmának kínjait.

1919. április 27-én valósággal hajtóvadászatot tartottak a fővarosban. Fegyveres teherautók robogtak végig a sötét utcákon. Egy-egy ház előtt terroristák álltak meg, majd sápadt férfiakat, asszonyokat vonszoltak ki lakásaikból, fölrakták őket teherautóikra és a rémülettől reszkető város ártatlan túszait magukkal vitték az Országház pincéjébe. A terroristák a túsz-szedést a maguk módján és a maguk kedvtelésére űzték. Nemcsak a megadott címekre mentek el, néha vaktában törtek rá egy ártatlan házra és annak lakóit is elhurcolták. A túszul elvitt emberek sorsa a lehető legbizonytalanabb volt. Ha a terrorcsapat vezetője jónak látta, esetleg már útközben agyonlőtte őket. Így lelte halálát Hollán Sándor államtitkár és édesapja. A budai várban lévő lakásukról vonszolták el őket egy sötét borongós éjszakán. A teherautó megriadt áldozataival lassan kanyargott a vár szerpentinútjain lefelé. A Lánchíd előtt a koromsötét éjszakában megállt az autó. A terroristák leparancsolták áldozataikat a kocsiról és a Dunapartra vitték le őket. Senki se tudta mi történik majd velük. A Duna apró hullámai kísértetiesen csobogtak az éjszakában. A terroristák egy ideig mozdulatlanul álltak, majd visszalökdösték a két Hollánt, apát és fiút a teherautóra. A gépkocsi most újra megindult Pest felé. A Lánchídra érve, a híd pillérénél ismét megállt. Itt a két áldozatnak ki kellett szállania. Ezután puskatussal agyba-főbe verték őket, miközben mögöttük a hídon teljes erővel zúgott a motor. A Duna fölött gomolygó - sűrű köd is kedvezett a gyilkosoknak. Hirtelen lövések dördültek gyors egymásutánban. A terroristák a hídpillér kiszögellésére állították áldozataikat és célba lőttek rájuk. Amikor az utolsó lövés is eldördült, tompa loccsanás hallatszott, azután újból csend lett. A gépkocsi teljes sebességgel elrobogott, a Dunába taszított két Hollán holttestét pedig elnyelte az örvénylő víz.

A "Lenin-fiúk"a Teréz-körúti Batthyány-palotában rendezkedtek be. A házat megerősítették, a pincékben rengeteg lőszert, kézigránátot, dinamitot hordtak össze. A gyalogjárdát a ház előtt, a homlokzat két végén eltorlaszolták, a kapuban géppuskás őrség állt, a kapualjban lövegek és aknavetők voltak elhelyezve. A ház előtt géppuskával felszerelt teherautók álltak állandóan indulásra készen. Egyenruhájukat maguk "tervezték": lapos, ellenzős sipkát és bőrkabátot hordtak, derékszíjukba pisztolyokat, rohamkéseket és kézigránátokat aggattak egyéni ízlés szerint. Némelyik csizmájába dugva is tőrt viselt. Házkutatások ürügyével rabolni jártak. Ruhát, élelmiszert, ékszert, bort "rekviráltak", de sokszor elhurcoltak "hadiszállásukra" ártatlan polgári asszonyokat, lányokat is, akiket - ha ellenálltak - vad dorbézolásaik után megvertek és kidobtak az utcára. A Parlament földszinti tárgyaló-bizottsági helyiségeit börtönnek, laktanyának, vésztörvényszéknek használták a kommunista terror csapatok vezérei. A rabokat közös teremben helyezték el őreikkel együtt. Az egyik vaságy az agyonkínzott rabé volt s mellette pribékje aludt. Igen sokszor megtörtént, hogy a rabokat nem hagyták aludni. Ilyenkor a véresre vert áldozatok mellett felváltva virrasztottak a terrorfiúk. A vallatás után a rabot egy székre ültették, nem engedték lefeküdni s a szerencsétlen, elgyengült embernek egész éjjel ülve kellett virrasztania. A rabok közt mindig ott tartózkodott egy agent provocateur is. Gyakran egy elejtett szó, egy elsuttogott panasz elegendő volt, hogy valakit a halálba vigyen. A közös börtön-kaszárnya helyiségek mellett rendezték be a hírhedt vallató szobákat, amelyekben a középkor rafinált módszereit megszégyenítő kínzások közt hallgatták ki a "vádlottakat". Itt volt Cserninek, a hírhedt terrorista vezérnek hivatalos helyisége is. Egy alkalommal itt vacsorázott s amikor egyik "nyomozója" egy hozzá hasonlatos bandita jó étvágyat kívánt neki, Cserni nevetve jegyezte meg: "Köszönöm, van étvágyam, ma húst kapok. Ide nézzen, elég húst!" - és kinyitotta a szomszéd szoba ajtaját. A félhomályból ekkor öt meztelen holttest sápadt körvonalai tűntek elő.

A bolsevizmus egyik legvéresebb emléke Szamuely különvonata, amelyet pribékjei egyszerűen, "akasztóvonatnak" neveztek. A halálvonat két Pullmann-kocsiból, két hálókocsiból és egy étkezőből állott. A vagonok tetején géppuskák voltak felállítva, a fülkékben pedig a legelszántabb Lenin-fiúk foglaltak helyet. Ahova ez a vonat berobogott, onnan rémülten menekült az egész lakosság. Nem volt ilyenkor irgalom senki számára. Véletlenek döntöttek élet és halál fölött. A "halálvonat" megérkezésekor egyedül Szolnokon 150 ember tűnt el, ezek közül 57-et, katonatiszteket, polgárokat, gazdákat akaszttatott fel Szamuely. Rögtönítélő törvényszéket játszott, amelynek egyetlen tagja minden alkalommal ő maga volt. Néha, ha megunta ezt a változatot, vésztörvényszéket alakított esküdtekkel. A vésztörvényszék elnöke ugyancsak ő maga volt, esküdtjei pedig a kíséretében lévő terroristák. Szamuely szokás szerint könnyed pózban állt az asztal előtt és legtöbbször cigarettával a szájában gúnyolódott áldozataival. Gyakran előfordult, hogy kegyetlen cinizmussal ezt mondta: "Ennek megkegyelmezek, mert nyomorék ember, ne akasszátok fel". aztán néhány pillanatig hallgatott, majd hozzátette: "Lőjétek főbe". Szamuely - Kun Béla engedélyével - az ellenforradalmi akciók színhelyén saját személyében gyakorolta a rögtönítélő forradalmi törvényszék jogait. Legtöbbször kihallgatás nélkül, rendszerint kézlegyintéssel vagy jelbeszéddel mondott halált az elébe vezetett áldozat fejére, de gyakran szóbeli ítéletet is hozott. Ilyenformán például: "Menjen a fa alá". Ez hóhérainak elég volt, hogy cselekedjenek. Kivégeztetett Szamuely ötletszerűen olyan embereket is, akikhez a gyanúnak árnyéka sem ért el. A dunapataji vérengzés alkalmával például megsebesült Szabó János gazda, akit élve a halottak közé temettetett. Sopronkövesden égy Schmidt nevű öreg vasúti pénztárost akaszttatott fel és szerencsétlen áldozatának 25 percig tartó vergődését a saját fiával nézette végig, majd ugyanarra a fára a fiút is az apja mellé akaszttatta. Így pusztította ki ez az emberi fenevad a köréje csoportosult válogatott gazemberekkel És gyilkosokkal a magyar vidék legderekasabbjainak százait. Dunapatajon 64 embert végeztek ki, Kalocsán 40-et, Debrecenben 86-ot. Május harmadikán Abonyban hat magyart akaszttatott fel Szamuely, köztük Batik Bélát, aki ellenforradalmat szervezett. "Mars az akasztófára!" - mondta neki és maga tette a kötelet a fiatalember nyakába. Majd cigarettára gyújtott és megveregette áldozata vállát. ,,Jól fog menni - jegyezte meg - nagyon ügyes hóhérom van." Amikor látta, hogy a fiatal férfit ez nem rémíti meg, dühösen rákiáltott: "Hallod-e te kutya, annyi időt hagyok neked, míg végig ég a cigarettám. Mondd meg, kik voltak a bűntársaid, akkor kegyelmet kapsz!" Leült egy székre. Áldozata kötéllel a nyakában állt az akasztófa alatt és várt. A cigaretta végig égett. Szamuely felállt és az elítéltre nézett. "Éljen a fehér hadsereg, éljen

Magyarország!" - kiáltott harsányan Batik, mire Szamuely hozzáugrott és maga rántotta meg a kötelet.

1919 pünkösd vasárnapján Kapuvárra robogott be Szamuely kétszáz terroristával. A Lenin-fiúk kézigránátokkal, tüzelésre kész géppuskákkal vonultak a faluba. A vendéglő előtt megálltak és kiparancsolták a vendéglőst az utcára. Szamuely elé állították, aki kegyetlen pillantással végigmérte a megrémült embert. "Menjen a fa alá!" - mondta kurtán és két terrorista már készítette is a kötelet. Felakasztották. Aztán végigjárták a Főutcát. Minden fa alá egy-egy embert állítottak. A foglyoktól legfeljebb a nevüket kérdezték meg. Az áldozatokat akasztás előtt véresre verték. Egy Pintér nevű csendőrőrmester alatt leszakadt a kötél. Két apró gyermeke sírva szaladt haldokló apjához és kegyelemért könyörgött. De a "hiéna" hajthatatlan maradt.

A csornai ellenforradalom leveretése után a közeli Győrből Csornára érkezett terroristák száznyolcvan embert szedtek össze túszként. A rabokat Győrbe vitték és egyetlen szűk zárkába gyömöszölték őket. Még a rácsos ablakok vasredőnyeit is rájuk zárták. "Hadd fulladjanak meg!" - mondták a terroristák kedélyeskedve.

Győrben a Gombos-féle terrorkülönítmény székelt. Néhány nap múlva Budapestről megjött az erősítés: Szamuely Tibor érkezett meg terrorcsapatával. A forradalmi "hiéna"előtt vörösőrök "tisztították" meg az utcát, ordítozva rohantak végig a városon: "Be a házakba!" Aki nem tudott idejében menekülni, arra rálőttek. Halálos csendben, üres utcákon robogott végig Szamuely géppuskákkal felszerelt autója a városon. A hírhedt halálmester statáriumot tartott. A szabad ég alatt asztalt állítottak a börtön előtti térre. Szamuely maga elé vezettetett vagy harminc foglyot. Senkit se hallgatott ki, csak azt kérdezte tőlük, megvan-e a vagyonuk? Nyolc embert az asztal bal oldalára állított. A többi a jobb oldalra került. Senki se tudta, mi lesz a sorsa. A vésztörvényszék ura végre a baloldalt állókra ordított: "Mars a halálba!" A templom előtti térre hajtották őket. A terroristák a kivégzés előtt puskatussal agyba-főbe verték, leköpködték őket. Takács hadnagynak kinyomták a félszemét. Egyik elítélt, egy csizmadiasegéd, a vesztőhelyre menet összeesett. Ott hagyták a kövezeten. Senki sem törődött vele többé. Akics malomtulajdonost az akasztófa alatt véresre pofozták, mert a szerencsétlen nem rúgta ki maga alól a zsámolyt. A kivégzésnél nem volt orvos. A holttestek még ki sem hűlhettek, amikor a terroristák letépték róluk a ruhát. A kivégzetteket a többi letartóztatottal temettették el.

"Aki ellenforradalmi magatartást tanúsít, le kell lőni!'' - hangzott Lukács György népbiztos parancsa, s evvel odadobta az utca ártatlan embereit a terroristák

vérengző kedvének. A Lenin-fiúk első áldozatai azok voltak, akik véletlenül a Dunaparton jártak s amikor a nemzeti lobogóval felékesített monitorokat meglátták, zsebkendőjüket lobogtatták a hajók felé. A terroristák azonnal lövöldözni kezdtek rájuk, mire többen golyótól találva, holtan estek össze. A holttesteket a terroristák kirabolták és a Dunába dobták. A gyilkosok közül a legvérengzőbb egy Löbl Mór nevű zsidó terrorista volt. Ugyanez a Lenin-fiú szúrta le még aznap este Madarász Béla orvosnövendéket is, aki lakásán lámpafénynél szigorlatára készült. A terroristák szerint "fényjeleket" adott le a szerencsétlen fiú. A súlyosan megsebesített áldozatot még élve dobták a Dunába.

- Ennyi az egész terhelő megállapítás a csendőr tisztekről? - kérdezte Chlepkó.

- Igen - válaszolt Cserni.

- Oh, én ennél sokkal többet tudok - mondotta Chlepko és ezzel íróasztalának fiókját kihúzva, írást nyújtott át Cserninek, aki elmerült annak olvasásába. Emlékezete szerint ez is valamilyen jelentés volt - mint vallotta -, körülbelül ezzel a tartalommal: "Vasárnapra ellenforradalom készül! Az országos csendőrparancsnok Fery Oszkár altábornagy. Helyettese Borhy Sándor alezredes. Budapest kerületi parancsnoka pedig Menkina János alezredes lesz."

- Ha így állunk a burzsujokkal, nincs idő a várakozásra. Cselekedni kell! Ezért javaslom, hogy mind a hármat azonnal le kell stoppolni (le kell őket tartóztatni) - mondotta Cserni - majd így folytatta: felküldöm Radányit és Bonyhátit, add meg nekik az utasítást, ők majd elintéznek mindent.

- Igen, igen, ez jó lesz - helyeselt Chlepko. - Ezek fogták le őket először és nekik köszönhetjük az eddigi sikert is. Kevés idő múlva Radányi és Bonyháti jelentkezett, akiknek Chlepko rövid és határozott utasítást adott.

- Ott a piros autóm! Feryt, Borhyt és Menkinát azonnal le kell fogni. Ha ez megtörtént, nekem (Cserninek) jelentsétek. Mehettek!

A terroristák elindultak és még akkor éjszaka végrehajtották a parancsot. Bonyháti és Radányi az utasításnak megfelelően jelentették, hogy a három csendőrtisztet elfogták.

- Jól van, fiúk - szólt Chlepko és sötét arca néhány pillanatra felderült, - most pedig "gajdeszba" velük! Öljétek meg őket, aztán úsztassátok le hullájukat a Dunán.

- Miért nem adjuk át őket előbb a forradalmi törvényszéknek? - kérdezték. Chlepko gúnyosan legyintett: - Nem lehet az antant missziók miatt. Majd így nyilatkozott:

- Cserninek nem ez az első ilyen munkája!

A három csendőrtiszt ekkor már a terroristák akkori laktanyájában, a Mozdony utcai iskola egyik pincéjében fegyveres őrizet alatt várakozott szomorú sorsára.

Másnap Chlepko megerősítette parancsát. Este pedig Cserni és helyettese Pap Sándor felszólították Bonyhátit és Radányit, hogy szerezzenek a "kivégzéshez" embereket. Pap még közbevetette:

- Csak nehéz embereket válogassatok ki! - Majd hozzátette: - Tudjátok jól, kik a nehéz fiúk.

A kivégzés előtti délután az áldozatok levélírásra kértek engedélyt, amit a terroristák nagy kegyesen megadtak nekik. A leveleket azonban a címzettek sohasem kapták kézhez. Eljött az éjszaka. Bonyháti és Radányi, mielőtt hozzáfogtak a gyilkossághoz, még egyszer megkérdezték Csernit - akit éppen álmából ébresztettek fel -, de ez dühösen csak annyit mondott: ,,Ne zavarjatok, végezzetek velük!" Pap Sándor, a helyettes érkezett most oda, aki hozzátette:

- Fogjatok hozzá, tudjátok, hogy Chlepko nem szereti, ha soká húzzátok parancsainak teljesítését. Ha megmondta, hogy ki kell őket végezni, akkor hajtsátok végre parancsát. Pont.

- Rendben van - válaszolta Bonyháti és ezzel elhagyták Cserni szobáját.

- Mit "dumálsz" annyit? - kérdezte Radányi.

- Sajnálod talán őket?

- Te okos, ezt csak azért teszem, hogy ne a miénk legyen a felelősség.

- Vén róka vagy! - válaszolta Radányi és ezzel a két terrorista elindult "intézkedni".

Éjfél tájban Csomor Gábor terroristát felkeltette álmából társa Kakas Ferenc azzal, hogy Cserni parancsára azonnal jöjjön közibük. Csomor engedelmeskedett. Éppen Cserni szobája elé ért, amikor onnan kilépett Bonyháti és Radányi.

- Na, mi lesz - kérdezte tőlük Csomor. Bonyháti csak ennyit válaszolt: "Kezdhetitek"! És szemével Kakas felé intett, aki az egyik szobából már vezette is ki Borhy alezredest és a pince felé tartott vele. Csomor is hozzájuk csatlakozott. Együtt mentek le a pincébe. Ott négy terrorista társuk: Neumayer Nagy Géza, Pető István, Löscher Márton és Traila György már várták őket. Borhyt vették elsőnek és azonnal megkezdték "kihallgatását".

- Vall, vagy nem? - rivalltak rá.

- Mit valljak? - kérdezte Borhy.

- Beszéljen az ellenforradalomról.

- Nincs mit beszélnem.

- Nincs? - ismételték a terroristák.

A pince mennyezetfalán a gőzfűtés csővezeték húzódott végig. Középen létra, amely mellett Löscher, kezében kötéllel, már várta az áldozatokat.

- Elég volt a vallatásból! - szólt sötéten. - Fel a létrára! - adta ki a további parancsot.

Borhy alezredes szó nélkül felment, míg a létra másik oldalán Neumayer kúszott fel. Átvette Löschertől a hurkot és az alezredes nyakába tette, azután lejött és kirántotta a létrát az áldozat lába alól. Negyedóráig így hagyták függni Borhyt, amikor Kakas rudat hozott és átdugta a szerencsétlen alezredes lábai között, miközben a "tétlenül" álldogáló Csomorra kiáltott: "Mit állsz ott, mint a jeruzsálemi szent! Fogd meg a rudat és emeljük fel!" Csomor eleget tett a felszólításnak, Löscher pedig felment a létrára és levette a hurkot az alezredes nyakáról. Az áldozat holttestét azután létrára fektetve hátravitték a pincébe. Előbb azonban Kakas lehúzta a meggyilkolt csendőrtiszt nadrágját s ott a helyszínen felcserélte a magáéval.

- Mintha rám szabták volna! - mondotta és tetszelgett terrorista társai előtt.

Ezután a gyilkosság után Csomor és Kakas Menkina alezredest kísérték a vesztőhelyre. Minthogy ő sem vallott, megismétlődött az előbbi eset. De amikor a gyilkosok Menkina alól kirántották a létrát, a kötél elszakadt és az alezredes lezuhant a földre. Kakas másik kötelet hozott, amit az alezredes saját maga tett a nyakába. Az akasztás most sem sikerült. Egy ideig függni hagyták, majd a rúddal ugyanúgy levették, mint Borhyt. Menkina még életben volt. Felnyitotta szemét...Beszélni akart... Csomor és Löscher azonban kirántották szuronyukat és többször az alezredes mellébe döfték.

A harmadik áldozat Fery altábornagy volt. Őt Csomor és Neumayer vitte le a pincébe. Ott Traila nekiugrott és ököllel fejbe verte. Neumayer pedig puskatussal mellbe vágta, majd így kiáltott fel:

- Ne tagadjon, hanem valljon, mert a terhelő adatok Bonyhátinál vannak. Az altábornagy így válaszolt:

- Nincs mit vallanom.

- Nincs? Hát az országos parancsnokság? - kérdezte gúnyosan Löscher.

- Nem tudok semmit - válaszolt az altábornagy.

- Nem? - kérdezte Neumayer.

- Ez sem vall - folytatta Csomor.

- Gyerünk vele - sürgette Löscher.

Az altábornagy is felment a létrára. A hurkot Pető István terrorista tette a nyakába. A létrát is ő rántotta ki. Amikor az altábornagy kiszenvedett, levették a fűtőtest csövéről és holttestét felvitték a kapu előtt álló autóra, Borhy és Menkina kihűlt teteme mellé. A vezérkar: Cserni, Pap, Bonyháti és Radányi megelégedéssel vették tudomásul a terroristák jelentését, mely arról szólt, hogy a három csendőrtisztet kivégezték és holttestüket a teherautóra dobták. Bonyháti és Radányi is autóba ültek és követték a Duna felé tartó teherautót. A holttestek mellett Csomor, Traila, Kakas és Neumayer helyezkedtek el. Az autók a Műegyetemnél álltak meg. Ott a gyilkosok a három holttestet leráncigálták az autóról és bedobták a Dunába. Amikor ezzel végeztek, visszamentek a Mozdony utcai laktanyába és mint akik jól végezték dolgukat, nyugodtan lefeküdtek.

Másnap reggel Cserni bort meg szalonnát adott a gyilkosoknak és hallgatásra intette őket. Fejenként 3 deci bor, 20 deka szalonna és 1/2 kg kenyér volt a vérdíj e három nemes emberélet kioltásáért. Két nappal a gyilkosság után az áldozatok hozzátartozói érdeklődtek a csendőrtisztek holléte felől, mire Cserni nevetve jegyezte meg: "Még csak a nevüket sem hallottam, nem hogy láttam volna őket".

A Mozdony utcát később kegyeletből Fery Oszkár utcának nevezték el, Borhy Sándor nevét a Tatár-utca, Menkina János nevét pedig a Hantos-út kapta. A Böszörményi-úti csendőrlaktanya udvarán pedig hatalmas emlékmű áll. A szobor kőtalapzatának elülső részén két szó: "Vértanúink emlékére". A kőtalapzat jobb- és baloldalán pedig nevek. A vértanúhalált halt csendőrök nevei betűrendes sorban. Altábornagy, tiszthelyettes és próbacsendőr egyformán márványba vésve a-b-c sorrendben, büszkén férnek meg egymás mellett.

Megférhetnek. Vértanúk!

.......................

A bolsevik diktatúra bukásának híre Pápán 1919. augusztus 2-án terjedt el. A hírre Lovászpatonán a plébános kitűzette a toronyra a háromszínű magyar zászlót és együtt örvendezett a híveivel. Egy Simon József nevű vörös terrorista a szomszéd faluból átment Lovászpatonára és agyonlőtte a plébánost. Ez volt a vörösök utolsó ismert gyilkossága 1919-ben, de nem a történelemben!

Mint már utaltunk rá: a hazai "baloldal" múltját nem szabad soha elfelejteni, mert a múltjukból táplálkozik a jövőjük! Megújulásról beszélnek, de sohasem fognak megújulni. A gyökereitől senki nem tud elszakadni. Nem véletlen, hogy az egykori ávós kínvallatót: "Körmös" Bauer Miklóst még pár évvel ezelőtt is megtűrte az MSZP: az egyik funkcionáriusuk foglalkoztatta kiemelt fizetésért. Ahogy az sem véletlen, hogy a fia - Bauer Tamás - a mostani választásokon is indul! (Tudjuk: a fiúk nem felelősek a szüleik tetteiért. Így van. Ahogy a vipera sem felelős azért, hogy a szülei viperák voltak, épp csak ő is harap, mert nem tehet mást, mert a vipera éppúgy nem nemz békegalambot, ahogy az ávósok sem nemzettek soha pacifistát.) A hazai baloldal ezeken az emlőkön nevelkedett, ebben szocializálódott, és ha idő közben nem változott volna meg körülöttünk a világ, ma is pontosan ugyanazt tenné, amit elődei tettek 1919-ben. (Ennek fényes bizonyítékát adta a Kun Bélával azonos rasszból származó Gyurcsány-Gergényi páros 2006 őszén: Gergényi "Lenin-fiai" ugyanolyan ószövetségi gyűlölettel és szadista, perverz élvezettel lőttek a magyarra, illetve kínozták a letartóztatott, előállított magyarokat, mint egykoron Cserni, Szamuely, Korvin-Klein, Kohn-Kerekes és társaik.

Szoktuk néha azt is hallani "baloldalról", hogy ők már szembenéztek a múltjukkal! Ne higgyünk nekik! A Duna pesti oldalán ott vannak a cipők, és máig is évente hangoztatják a magyar nép bűnös voltát, mert állításuk szerint 1945 elején felfegyverzett suhancok őket a Dunába lőtték. Nem győzik hangoztatni, hogy mi magyarok még nem néztünk szembe a múltunkkal! Kérdezzük: ha tehát mi - akik elhelyeztük a pesti oldalon a cipőket! - nem néztünk szembe a múltunkkal, akkor ők - akik számtalan kérésünk ellenére máig sem helyeztek el egyetlen cipőt sem a Duna budai oldalán sem a Lánchíd lábánál, sem a Műegyetem rakparton azok emlékére, akiket ők lőttek, illetve dobáltak a Dunába - szembenéztek a múltjukkal, és a magyarsággal szemben elkövetett elévülhetetlen bűneikkel?!

Magyarok! Április hatodikán erre gondoljatok, és jól nézzétek meg a listát:

SOHA TÖBBÉ KOMMUNISTÁT!