Orbán Viktor ma egyenesen kimondta:
a magyarok többé nem kérnek sem a kommunizmusból, sem a szocializmusból, nem
kérnek többé a kunbélákból és utódaikból.
Úgy legyen! Mi azért szükségesnek
tartjuk rámutatni, hogy kiknek is az utódai, elvtársai, és ideológiai követői
azok, akik ma megtévesztve az egyszerű kocsmaprolit,
önmagukat "baloldalnak" nevezik.
(Nem véletlenül tettük idézőjelbe a baloldali kifejezést, hiszen ma
valójában már régen nincs sem bal, sem jobb. A törésvonal valójában a nemzetét
szerető patrióta, és a nemzetközömbös, nemzetidegen,
vagy egyenesen nemzetellenes, nemzetgyűlölő réteg között van. Azok között, akik
számára érték a család éppúgy, mint a nagyobb család: a nemzet, és azok között,
akik számára a család sok esetben az azonos neműek alkotta torzó, a nemzet
pedig egyfajta szitokszó. Ez utóbbi réteg nevezi ma önmagát baloldalnak.)
Szolzsenyicin idézzük:
"A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem
produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük,
gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük
elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A
kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról,
amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret.
A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet
kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista
szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak
szermélyes boldogulása így kívánja."
Valóban. Ha jobban belegondolunk:
mindenki "jobboldalinak" - azaz
családban, nemzetben gondolkodónak - születik. Baloldalivá - család- és nemzetközömbössé,
esetleg nemzetgyűlölővé - akkor válik, ha valakik ennek fejében valamilyen
előnyt ígérnek neki, vagy akkor, ha a fejét, a tudatát megzavarják, elhülyítik. Vagyis a mai baloldalt kétféle embertípus
alkotja: a hülye és a gazember. (Illetve esetenként e kettő fúziója.)
Az úgynevezett "baloldali értékek"
kapcsán eszembe jut néhai Ekrem Kemál
György, aki az édesapját egykoron ezen bizonyos
"baloldali értékek" által veszítette el. Nála tömörebben és világosabban talán
senki nem foglalta össze a "baloldali értékek" lényegét: Gyuri bácsi a Duna
budai partján állt a kezében egy szép akasztófahurokkal, majd felemelte a
kötelet a hallgatóság felé, és így szólt: "Kezemben tartom a baloldali
értékeket!"
Talán röviden foglaljuk össze a
hazai baloldal múltját, és közben ne feledkezzünk meg arról, hogy a múltat
sosem szabad végképp eltörölni, mert a múltból táplálkozik a jövő:
"Mindenütt szaladgálnak,
ágálnak az ellenforradalmárok, üssétek le őket! Üssétek agyon ott, ahol
találjátok őket! Ha csak egy órára is sikerül felülkerekedni az
ellenforradalomnak, nem lesz kíméletes egyetlen proletárral sem. Mielőtt vérébe
fojtanák a forradalmat, fojtsátok őket a vérükbe!"
Ezekkel a mondatokkal uszított a magyarság ellen a véreskezű kommunista,
Szamuely (Sámuel) Tibor a Vörös Újság, 1919. február 11-ei számában.
Most lássuk kik vezették és
irányították mindezt. A teljesség igénye nélkül beszédes nevek következnek:
Kun (Kohn) Béla, Ágoston (Augenstein)
Péter, Pogány (Schwartz) József, Szántó (Schreiber)
Béla, Szamuely (Sámuel) Tibor, Landler Jenő, Vágó (Weiss) Béla, Varga (Weissfeld) Jenő, Székely (Waissit)
Béla, Kunfi (Kunstätter) Zsigmond, Lukács (Lőwinger) György, Rákosi (Roth-Rosenfeld)
Mátyás, Bőhm Vilmos, Hevesi (Honig) Gyula, Erdélyi (Ehrlich) Mór, Illés (Braun)
Artúr, Kalmár (Kohn) Henrik. Preisz Mór, Vince (Weinberger)
Sándor, Lengyel (Goldstein) Gyula.
A kor szemtanúinak
vallomásait, a Lenin-fiúk kegyetlenkedéseit Marjay
Frigyes "Kereszteshadjárat 1941" című művében
foglalta össze, ebből idézünk néhány részletet:
A kommunista
"irodalomra"és a "népnevelésre"talán a legjellemzőbb
egy
akkor divatos orfeumsláger, melynek végsora így hangzik: "Apám, anyám dögölj
meg..." A verset széltében énekelték, különösen a
gyerekek...
A lakosságtól
nemcsak a fegyvereket kobozták el, hanem a szentképeket és a nemzetiszínű zászlókat is. A bolsevista kormány és közegei híven követték
Kun Béla elvét, aki a diktatúra
kíméletlen alkalmazását sürgette. Kun Béla anyagi
segítségével már a proletárdiktatúra kitörése előtt megszerveztek
egy néhánytagú kommunista terrorcsapatot, amelynek vezére Cserni József volt. Ez lett a magja
a magyarországi bolsevizmus hírhedt terrorgárdájának. A "Lenin-fiúk" gaztettei
és gyilkosságai minden képzeletet felülmúltak. Nagy részük oroszországi zsidó
volt, de akadt köztük szökött fegyenc, gyilkos, csaló, zsaroló, zsebmetsző és betörő. Az emberi
társadalomnak ez a söpredéke az elfogott "politikai bűnösöket" a legvadabb kegyetlenségek közt igyekezett vallomásra bírni.
Tűket szurkáltak áldozataik körme alá, vonalzót
dugtak a torkukba, néha kivájták az áldozataik szemét, vagy kihúzott nyelvüket
leszorították és
úgy
itatták őket literszámra vízzel, a kiszenvedettek holttestét pedig megcsonkították.
Egyik faluban
megtörtént, hogy a házkutatás ellen tiltakozó parasztot felakasztották, majd
feleségével az akasztás után halotti tort készíttettek és az asszonyt is odakényszerítették
a lakomához. A vacsora után az asszonyt gyermeke szemeláttára szintén
felakasztották és
végül
a gyermeket is agyonlőtték.
A terror
Budapesten teljes erővel dühöngött. A magyarságra
rászabadult rovott múltú egyének csapatokba verődtek,
hogy
az ellenforradalmárokat, a tanácsköztársaság ellenségeit hajszolják az egész
városban. Éjszakai házkutatásokat tartottak, - mely alkalommal rendszerint ki
is fosztották a lakásokat - túszokat szedtek és az elfogottakat a legszörnyűbb kínvallatásnak vetették alá az Országház hírhedt pincéjében.
A vádlottakat itt egy Iczigovics nevű kievi zsidó és
terroristái vallatták. Véresre verték, majd kezüknél fogva felakasztották őket
s
ha a szerencsétlenek nem vallottak, hullákról levágott ujjakat, füleket, kitépett
nyelveket és más testrészeket hordtak eléjük azzal a fenyegetéssel, hogy őket is megcsonkítják. A testileg, lelkileg agyonkínzott emberek
az ijedtségtől sokszor elvesztették eszméletüket.
A terroristák ilyenkor orvost hozattak és
amikor áldozatuk félig meddig magához tért, folytatták a megkínzását. Akiket
pedig vallatásuk közben halálra kínoztak, azoknak holttestét az Országház lépcsőjéről a Dunába vetették. Ezt nevezték a terroristák "gajdeszbe
küldésnek". Ártatlan emberek százait gyilkolták meg
itt. Hogy a megkínzottak jajgatását és halálhörgését illetéktelenek meg ne
hallják, az. Országház
pincéje előtt állandóan autók álltak, amelyeknek motorját
adott pillanatban elindították. A hírhedt kínvallatásokhoz Moszkvából külön
bakók érkeztek, akik segédkeztek a legválogatottabb kegyetlenségek végrehajtása
körül. Naponta tucatjával tűntek el különféle társadalmi osztályhoz tartozó
emberek. A parlament pincéjében lejátszódott tragédiákban főrésze volt Korvin-Klein Ottónak, egy vérszomjas, púpos kis
zsidónak, aki a belügyi népbiztosság nyomozó osztályának állott az élén. Ez az
alig 25 éves csupaszarcú gnóm egy részvénytársaság jólfizetett hivatalnoki
állásából került a gyűlölet vörös
harcosainak élére. Ez a beteges.hajlamú szörny szadista kéjjel élvezte végig mások
fájdalmának kínjait.
1919. április
27-én valósággal hajtóvadászatot tartottak a fővarosban. Fegyveres
teherautók robogtak végig a sötét utcákon. Egy-egy ház előtt terroristák álltak meg, majd sápadt férfiakat, asszonyokat vonszoltak
ki lakásaikból, fölrakták őket teherautóikra és
a rémülettől reszkető város ártatlan
túszait magukkal vitték az Országház pincéjébe. A terroristák a túsz-szedést a
maguk módján és a maguk kedvtelésére űzték.
Nemcsak
a megadott címekre mentek el, néha vaktában törtek rá egy ártatlan házra és
annak lakóit is elhurcolták. A túszul elvitt emberek sorsa a lehető legbizonytalanabb volt. Ha a terrorcsapat vezetője jónak látta, esetleg már útközben agyonlőtte
őket. Így
lelte halálát Hollán Sándor államtitkár és édesapja. A
budai várban lévő lakásukról vonszolták el őket egy sötét borongós éjszakán. A teherautó megriadt
áldozataival lassan kanyargott a vár szerpentinútjain lefelé. A Lánchíd előtt a koromsötét éjszakában megállt az autó. A terroristák
leparancsolták áldozataikat a kocsiról és a Dunapartra
vitték le őket. Senki se tudta mi történik majd velük.
A Duna apró hullámai kísértetiesen csobogtak az éjszakában. A terroristák egy ideig
mozdulatlanul álltak, majd visszalökdösték a két Hollánt,
apát és fiút a teherautóra. A gépkocsi most újra megindult Pest felé. A Lánchídra
érve, a híd pillérénél ismét megállt. Itt a két áldozatnak ki kellett
szállania. Ezután puskatussal agyba-főbe verték őket, miközben mögöttük a hídon teljes erővel zúgott a motor. A Duna fölött gomolygó - sűrű köd is kedvezett a gyilkosoknak. Hirtelen lövések dördültek
gyors egymásutánban. A terroristák a hídpillér kiszögellésére állították áldozataikat
és célba lőttek rájuk. Amikor az utolsó lövés is eldördült,
tompa loccsanás hallatszott, azután újból csend lett. A gépkocsi teljes
sebességgel elrobogott, a Dunába taszított két Hollán
holttestét pedig elnyelte az örvénylő víz.
A "Lenin-fiúk"a
Teréz-körúti Batthyány-palotában rendezkedtek be. A házat megerősítették, a pincékben rengeteg lőszert,
kézigránátot,
dinamitot hordtak össze. A gyalogjárdát a ház előtt,
a
homlokzat két végén eltorlaszolták, a kapuban géppuskás őrség állt, a kapualjban lövegek és aknavetők
voltak
elhelyezve. A ház előtt géppuskával
felszerelt teherautók álltak állandóan indulásra készen. Egyenruhájukat maguk "tervezték":
lapos, ellenzős sipkát és bőrkabátot hordtak, derékszíjukba pisztolyokat, rohamkéseket és
kézigránátokat aggattak egyéni ízlés szerint. Némelyik csizmájába dugva is tőrt viselt. Házkutatások ürügyével rabolni jártak. Ruhát,
élelmiszert, ékszert, bort "rekviráltak", de sokszor elhurcoltak
"hadiszállásukra" ártatlan polgári asszonyokat, lányokat is, akiket - ha
ellenálltak - vad dorbézolásaik után megvertek és
kidobtak az utcára. A Parlament földszinti tárgyaló-bizottsági helyiségeit
börtönnek, laktanyának, vésztörvényszéknek használták a kommunista terror csapatok
vezérei. A rabokat közös teremben helyezték el őreikkel együtt. Az egyik vaságy az agyonkínzott rabé volt s mellette
pribékje aludt. Igen sokszor megtörtént, hogy a rabokat nem hagyták aludni.
Ilyenkor a véresre vert áldozatok mellett felváltva virrasztottak a terrorfiúk.
A vallatás után a rabot egy székre ültették, nem engedték lefeküdni s a
szerencsétlen, elgyengült embernek egész éjjel ülve kellett virrasztania. A
rabok közt mindig ott tartózkodott egy agent
provocateur is. Gyakran egy elejtett szó, egy elsuttogott panasz elegendő volt, hogy valakit a halálba vigyen. A közös
börtön-kaszárnya helyiségek mellett rendezték be a hírhedt vallató szobákat,
amelyekben a középkor rafinált módszereit megszégyenítő
kínzások
közt hallgatták ki a "vádlottakat". Itt volt Cserninek, a hírhedt terrorista
vezérnek hivatalos helyisége is. Egy alkalommal itt vacsorázott
s amikor egyik "nyomozója" egy hozzá hasonlatos bandita jó étvágyat kívánt neki, Cserni nevetve jegyezte meg: "Köszönöm, van étvágyam,
ma húst kapok. Ide nézzen, elég húst!" - és kinyitotta a szomszéd szoba
ajtaját. A félhomályból ekkor öt meztelen holttest sápadt körvonalai tűntek elő.
A bolsevizmus
egyik legvéresebb emléke Szamuely különvonata, amelyet pribékjei egyszerűen, "akasztóvonatnak" neveztek. A halálvonat két Pullmann-kocsiból, két hálókocsiból és egy étkezőből állott. A vagonok tetején géppuskák voltak felállítva, a
fülkékben pedig a legelszántabb Lenin-fiúk foglaltak helyet. Ahova ez a vonat
berobogott, onnan rémülten menekült az egész lakosság. Nem volt ilyenkor
irgalom senki számára. Véletlenek döntöttek élet és halál fölött. A "halálvonat"
megérkezésekor egyedül Szolnokon 150 ember tűnt el, ezek közül 57-et, katonatiszteket,
polgárokat, gazdákat akaszttatott fel Szamuely. Rögtönítélő
törvényszéket
játszott, amelynek egyetlen tagja minden alkalommal ő maga volt. Néha, ha megunta
ezt a változatot, vésztörvényszéket alakított esküdtekkel. A vésztörvényszék elnöke
ugyancsak ő maga volt, esküdtjei pedig a kíséretében
lévő terroristák. Szamuely szokás szerint könnyed
pózban állt az asztal előtt és legtöbbször
cigarettával a szájában gúnyolódott áldozataival. Gyakran előfordult, hogy kegyetlen cinizmussal ezt mondta: "Ennek megkegyelmezek,
mert nyomorék ember, ne akasszátok fel". aztán néhány pillanatig hallgatott, majd
hozzátette: "Lőjétek főbe". Szamuely - Kun Béla
engedélyével - az ellenforradalmi akciók színhelyén saját személyében gyakorolta
a rögtönítélő forradalmi törvényszék jogait.
Legtöbbször kihallgatás nélkül, rendszerint kézlegyintéssel vagy
jelbeszéddel mondott halált az elébe vezetett áldozat fejére, de gyakran szóbeli
ítéletet is hozott. Ilyenformán például: "Menjen a fa alá". Ez hóhérainak elég volt,
hogy cselekedjenek. Kivégeztetett Szamuely ötletszerűen
olyan
embereket is, akikhez a gyanúnak árnyéka sem ért el. A dunapataji
vérengzés alkalmával például megsebesült Szabó János gazda, akit élve a halottak
közé temettetett. Sopronkövesden égy Schmidt nevű
öreg
vasúti pénztárost akaszttatott fel és szerencsétlen áldozatának 25 percig tartó
vergődését a saját fiával nézette végig,
majd ugyanarra a fára a fiút is az apja mellé akaszttatta. Így pusztította ki
ez az emberi fenevad a köréje csoportosult válogatott gazemberekkel És gyilkosokkal a magyar vidék legderekasabbjainak százait.
Dunapatajon 64 embert végeztek ki, Kalocsán 40-et, Debrecenben 86-ot. Május harmadikán Abonyban hat magyart akaszttatott fel
Szamuely, köztük Batik Bélát, aki ellenforradalmat szervezett. "Mars az akasztófára!"
- mondta neki és maga tette a kötelet a fiatalember nyakába. Majd cigarettára
gyújtott és megveregette áldozata vállát. ,,Jól fog menni - jegyezte meg -
nagyon ügyes hóhérom van." Amikor látta, hogy a
fiatal férfit ez nem rémíti meg, dühösen rákiáltott: "Hallod-e te kutya, annyi időt hagyok neked, míg végig ég a cigarettám. Mondd meg, kik
voltak a bűntársaid, akkor kegyelmet kapsz!" Leült egy
székre. Áldozata kötéllel a nyakában állt az akasztófa alatt és várt. A cigaretta végig égett. Szamuely felállt és az elítéltre
nézett. "Éljen a fehér hadsereg, éljen
Magyarország!"
- kiáltott harsányan Batik, mire Szamuely hozzáugrott és maga rántotta
meg a kötelet.
1919 pünkösd
vasárnapján Kapuvárra robogott be Szamuely kétszáz terroristával. A Lenin-fiúk
kézigránátokkal, tüzelésre kész géppuskákkal vonultak a faluba. A vendéglő előtt megálltak és kiparancsolták a vendéglőst
az
utcára. Szamuely elé állították, aki kegyetlen pillantással végigmérte a
megrémült embert. "Menjen a fa alá!" - mondta kurtán és két terrorista már
készítette is a kötelet. Felakasztották. Aztán végigjárták a Főutcát. Minden fa alá egy-egy embert állítottak. A foglyoktól
legfeljebb a nevüket kérdezték meg. Az áldozatokat akasztás előtt véresre verték. Egy Pintér nevű
csendőrőrmester alatt
leszakadt a kötél. Két apró gyermeke sírva szaladt haldokló apjához és kegyelemért
könyörgött. De a "hiéna" hajthatatlan maradt.
A csornai ellenforradalom
leveretése után a közeli Győrből Csornára
érkezett terroristák száznyolcvan embert szedtek össze túszként. A rabokat Győrbe vitték és egyetlen szűk zárkába gyömöszölték őket. Még a rácsos ablakok vasredőnyeit
is
rájuk zárták. "Hadd fulladjanak meg!" - mondták a terroristák kedélyeskedve.
Győrben a Gombos-féle terrorkülönítmény székelt. Néhány nap múlva Budapestről megjött az erősítés: Szamuely Tibor érkezett
meg terrorcsapatával. A forradalmi "hiéna"előtt
vörösőrök "tisztították"
meg az utcát, ordítozva rohantak végig a városon: "Be a házakba!" Aki nem tudott
idejében menekülni, arra rálőttek. Halálos csendben,
üres utcákon robogott végig Szamuely géppuskákkal felszerelt autója a városon.
A hírhedt halálmester statáriumot tartott. A szabad ég alatt asztalt állítottak
a börtön előtti térre. Szamuely maga elé vezettetett
vagy harminc foglyot. Senkit se hallgatott ki, csak azt kérdezte tőlük, megvan-e a vagyonuk? Nyolc embert az asztal bal oldalára állított.
A többi a jobb oldalra került. Senki se tudta, mi lesz a sorsa. A
vésztörvényszék ura végre a baloldalt állókra ordított: "Mars a halálba!" A
templom előtti térre hajtották őket. A terroristák a kivégzés előtt
puskatussal
agyba-főbe verték, leköpködték őket. Takács hadnagynak kinyomták a félszemét. Egyik elítélt, egy csizmadiasegéd,
a vesztőhelyre menet összeesett. Ott hagyták a kövezeten.
Senki sem törődött vele többé. Akics
malomtulajdonost az akasztófa alatt véresre pofozták, mert a szerencsétlen nem
rúgta ki maga alól a zsámolyt. A kivégzésnél nem volt orvos. A holttestek még
ki sem hűlhettek, amikor a terroristák letépték róluk
a ruhát. A kivégzetteket a többi letartóztatottal temettették el.
"Aki ellenforradalmi magatartást tanúsít, le kell lőni!'' - hangzott Lukács György népbiztos parancsa, s evvel odadobta
az utca ártatlan embereit a terroristák
vérengző kedvének.
A Lenin-fiúk első áldozatai azok voltak, akik véletlenül
a Dunaparton jártak s amikor
a nemzeti lobogóval felékesített monitorokat meglátták, zsebkendőjüket lobogtatták a hajók felé. A terroristák azonnal lövöldözni
kezdtek rájuk, mire többen golyótól találva, holtan estek össze. A holttesteket
a terroristák kirabolták és a Dunába dobták. A gyilkosok közül a legvérengzőbb egy Löbl Mór nevű zsidó terrorista volt. Ugyanez a Lenin-fiú szúrta le még aznap
este Madarász Béla orvosnövendéket is, aki lakásán lámpafénynél szigorlatára
készült. A terroristák szerint "fényjeleket" adott le a szerencsétlen fiú. A
súlyosan megsebesített áldozatot még élve dobták a Dunába.
- Ennyi az egész
terhelő megállapítás a csendőr tisztekről? - kérdezte Chlepkó.
- Igen -
válaszolt Cserni.
- Oh, én ennél sokkal
többet tudok - mondotta Chlepko és ezzel
íróasztalának fiókját kihúzva, írást nyújtott át Cserninek, aki elmerült annak olvasásába.
Emlékezete szerint ez is
valamilyen jelentés volt - mint vallotta -, körülbelül ezzel a tartalommal: "Vasárnapra
ellenforradalom készül! Az országos csendőrparancsnok Fery Oszkár altábornagy. Helyettese Borhy
Sándor alezredes. Budapest kerületi parancsnoka pedig Menkina
János alezredes lesz."
- Ha így állunk
a burzsujokkal, nincs idő a várakozásra.
Cselekedni kell! Ezért javaslom, hogy mind a hármat azonnal le kell stoppolni
(le kell őket tartóztatni) - mondotta Cserni - majd így
folytatta: felküldöm Radányit és Bonyhátit, add meg nekik
az utasítást, ők majd elintéznek
mindent.
- Igen, igen, ez jó lesz - helyeselt Chlepko.
- Ezek fogták le őket először és nekik köszönhetjük
az eddigi sikert is. Kevés idő múlva Radányi és Bonyháti jelentkezett,
akiknek Chlepko rövid és határozott utasítást adott.
- Ott a piros
autóm! Feryt, Borhyt és Menkinát azonnal le kell fogni. Ha ez megtörtént, nekem (Cserninek)
jelentsétek. Mehettek!
A terroristák elindultak
és még akkor éjszaka végrehajtották a parancsot. Bonyháti
és Radányi az utasításnak
megfelelően jelentették, hogy a három csendőrtisztet elfogták.
- Jól van, fiúk
- szólt Chlepko és sötét arca néhány pillanatra felderült,
- most pedig "gajdeszba" velük! Öljétek meg őket,
aztán
úsztassátok le hullájukat a Dunán.
- Miért nem
adjuk át őket előbb a forradalmi törvényszéknek? -
kérdezték. Chlepko gúnyosan legyintett: - Nem lehet
az antant missziók miatt. Majd így nyilatkozott:
- Cserninek nem
ez az első ilyen munkája!
A három csendőrtiszt ekkor már a terroristák akkori laktanyájában, a Mozdony utcai
iskola egyik pincéjében fegyveres őrizet
alatt
várakozott szomorú sorsára.
Másnap Chlepko megerősítette parancsát. Este
pedig Cserni és helyettese Pap Sándor felszólították Bonyhátit
és Radányit, hogy szerezzenek a "kivégzéshez"
embereket. Pap még közbevetette:
- Csak nehéz
embereket válogassatok ki! - Majd hozzátette: - Tudjátok jól, kik a nehéz fiúk.
A kivégzés előtti délután az áldozatok levélírásra kértek engedélyt, amit a
terroristák nagy kegyesen megadtak nekik. A leveleket azonban a címzettek sohasem
kapták kézhez. Eljött az éjszaka. Bonyháti és Radányi, mielőtt hozzáfogtak a gyilkossághoz,
még egyszer megkérdezték Csernit - akit éppen álmából ébresztettek fel -, de ez
dühösen csak annyit mondott: ,,Ne zavarjatok, végezzetek velük!" Pap Sándor, a helyettes érkezett most oda,
aki hozzátette:
- Fogjatok
hozzá, tudjátok, hogy Chlepko nem szereti, ha soká
húzzátok parancsainak teljesítését. Ha megmondta, hogy ki kell őket végezni, akkor hajtsátok végre parancsát. Pont.
- Rendben van -
válaszolta Bonyháti és ezzel elhagyták Cserni szobáját.
- Mit
"dumálsz" annyit? - kérdezte Radányi.
- Sajnálod talán
őket?
- Te okos, ezt
csak azért teszem, hogy ne a miénk legyen a felelősség.
- Vén róka vagy!
- válaszolta Radányi és ezzel a két terrorista elindult
"intézkedni".
Éjfél
tájban
Csomor Gábor terroristát felkeltette álmából társa Kakas Ferenc azzal, hogy
Cserni parancsára azonnal jöjjön közibük. Csomor engedelmeskedett. Éppen Cserni
szobája elé ért, amikor onnan kilépett Bonyháti és Radányi.
- Na, mi lesz -
kérdezte tőlük Csomor. Bonyháti
csak ennyit válaszolt: "Kezdhetitek"! És szemével Kakas felé intett, aki az egyik
szobából már vezette is ki Borhy alezredest és a
pince felé tartott vele. Csomor is hozzájuk csatlakozott. Együtt mentek le a pincébe.
Ott négy terrorista társuk: Neumayer Nagy Géza, Pető István, Löscher Márton és Traila György már várták őket.
Borhyt vették elsőnek
és
azonnal megkezdték "kihallgatását".
- Vall, vagy
nem? - rivalltak rá.
- Mit valljak? -
kérdezte Borhy.
- Beszéljen az
ellenforradalomról.
- Nincs mit
beszélnem.
- Nincs? - ismételték
a terroristák.
A pince mennyezetfalán
a gőzfűtés csővezeték húzódott végig.
Középen létra, amely mellett Löscher, kezében
kötéllel, már várta az áldozatokat.
- Elég volt a
vallatásból! - szólt sötéten. - Fel a létrára! - adta ki a további
parancsot.
Borhy alezredes szó
nélkül felment, míg a létra másik oldalán Neumayer
kúszott fel. Átvette Löschertől a
hurkot és az alezredes nyakába tette, azután lejött és kirántotta a létrát az áldozat
lába alól. Negyedóráig így hagyták függni Borhyt,
amikor Kakas rudat hozott és átdugta a szerencsétlen alezredes lábai között,
miközben a "tétlenül" álldogáló Csomorra kiáltott: "Mit állsz ott, mint a jeruzsálemi
szent! Fogd meg a rudat és emeljük fel!" Csomor eleget tett a felszólításnak, Löscher pedig felment a létrára és levette a hurkot az
alezredes nyakáról. Az áldozat holttestét azután létrára fektetve hátravitték a
pincébe. Előbb azonban Kakas lehúzta a meggyilkolt csendőrtiszt nadrágját s ott a helyszínen felcserélte a magáéval.
- Mintha rám szabták
volna! - mondotta és tetszelgett terrorista társai előtt.
Ezután a gyilkosság
után Csomor és Kakas Menkina alezredest kísérték a vesztőhelyre. Minthogy ő sem vallott, megismétlődött az előbbi eset. De amikor
a gyilkosok Menkina alól kirántották a létrát, a kötél elszakadt és az
alezredes lezuhant a földre. Kakas másik kötelet hozott, amit az alezredes saját
maga tett a nyakába. Az akasztás most sem sikerült. Egy ideig függni hagyták,
majd a rúddal ugyanúgy levették, mint Borhyt. Menkina még életben volt. Felnyitotta szemét...Beszélni akart...
Csomor és Löscher azonban kirántották szuronyukat és többször
az alezredes mellébe döfték.
A harmadik
áldozat Fery altábornagy volt. Őt Csomor és Neumayer vitte le a pincébe. Ott Traila
nekiugrott és ököllel fejbe verte. Neumayer pedig
puskatussal mellbe vágta, majd így kiáltott fel:
- Ne tagadjon, hanem
valljon, mert a terhelő adatok Bonyhátinál vannak. Az altábornagy így válaszolt:
- Nincs mit
vallanom.
- Nincs? Hát az
országos parancsnokság? - kérdezte gúnyosan Löscher.
- Nem tudok semmit
- válaszolt az altábornagy.
- Nem? - kérdezte
Neumayer.
- Ez sem vall -
folytatta Csomor.
- Gyerünk vele -
sürgette Löscher.
Az altábornagy
is felment a létrára. A hurkot Pető István terrorista
tette a nyakába. A létrát is ő rántotta ki. Amikor az altábornagy
kiszenvedett, levették a fűtőtest csövéről és holttestét felvitték a kapu előtt álló autóra, Borhy és Menkina kihűlt teteme mellé. A
vezérkar: Cserni, Pap, Bonyháti és Radányi megelégedéssel vették tudomásul a terroristák
jelentését, mely arról szólt, hogy a három csendőrtisztet
kivégezték
és holttestüket a teherautóra dobták. Bonyháti és Radányi is autóba ültek és követték a Duna felé tartó
teherautót. A holttestek mellett Csomor, Traila,
Kakas és Neumayer helyezkedtek el. Az autók a Műegyetemnél álltak meg. Ott a gyilkosok a három holttestet leráncigálták
az autóról és bedobták a Dunába. Amikor ezzel végeztek, visszamentek a Mozdony utcai
laktanyába és mint akik jól végezték dolgukat,
nyugodtan lefeküdtek.
Másnap reggel
Cserni bort meg szalonnát adott a gyilkosoknak és hallgatásra intette őket. Fejenként 3 deci bor, 20 deka szalonna és 1/2 kg kenyér volt
a vérdíj e három nemes emberélet kioltásáért. Két nappal a gyilkosság után az
áldozatok hozzátartozói érdeklődtek a csendőrtisztek holléte felől, mire Cserni
nevetve jegyezte meg: "Még csak a nevüket sem hallottam, nem hogy láttam volna őket".
A Mozdony utcát
később kegyeletből Fery Oszkár utcának
nevezték el, Borhy Sándor nevét a Tatár-utca, Menkina János nevét pedig a Hantos-út kapta. A
Böszörményi-úti csendőrlaktanya udvarán pedig
hatalmas emlékmű áll. A szobor kőtalapzatának elülső részén két szó: "Vértanúink emlékére". A
kőtalapzat jobb- és baloldalán pedig nevek.
A vértanúhalált halt csendőrök nevei betűrendes sorban. Altábornagy, tiszthelyettes és próbacsendőr egyformán márványba vésve a-b-c sorrendben,
büszkén férnek meg egymás mellett.
Megférhetnek. Vértanúk!
.......................
A bolsevik diktatúra bukásának híre
Pápán 1919. augusztus 2-án terjedt el. A hírre Lovászpatonán a plébános
kitűzette a toronyra a háromszínű magyar zászlót és együtt örvendezett a
híveivel. Egy Simon József nevű vörös terrorista a szomszéd faluból átment
Lovászpatonára és agyonlőtte a plébánost. Ez volt a vörösök utolsó ismert
gyilkossága 1919-ben, de nem a történelemben!
Mint már utaltunk rá: a hazai "baloldal"
múltját nem szabad soha elfelejteni, mert a múltjukból táplálkozik a jövőjük!
Megújulásról beszélnek, de sohasem fognak megújulni. A gyökereitől senki nem
tud elszakadni. Nem véletlen, hogy az egykori ávós kínvallatót: "Körmös" Bauer
Miklóst még pár évvel ezelőtt is megtűrte az MSZP: az egyik funkcionáriusuk
foglalkoztatta kiemelt fizetésért. Ahogy az sem véletlen, hogy a fia - Bauer Tamás
- a mostani választásokon is indul! (Tudjuk:
a fiúk nem felelősek a szüleik tetteiért. Így van. Ahogy a vipera sem felelős
azért, hogy a szülei viperák voltak, épp csak ő is harap, mert nem tehet mást,
mert a vipera éppúgy nem nemz békegalambot, ahogy az ávósok sem nemzettek soha
pacifistát.) A hazai baloldal ezeken az emlőkön
nevelkedett, ebben szocializálódott, és ha idő közben nem változott volna meg
körülöttünk a világ, ma is pontosan ugyanazt tenné, amit elődei tettek
1919-ben. (Ennek fényes bizonyítékát adta a Kun Bélával azonos rasszból
származó Gyurcsány-Gergényi páros 2006 őszén: Gergényi "Lenin-fiai" ugyanolyan ószövetségi gyűlölettel és
szadista, perverz élvezettel lőttek a magyarra, illetve kínozták a
letartóztatott, előállított magyarokat, mint egykoron Cserni, Szamuely, Korvin-Klein,
Kohn-Kerekes és társaik.
Szoktuk néha azt is hallani "baloldalról",
hogy ők már szembenéztek a múltjukkal! Ne higgyünk nekik! A Duna pesti oldalán
ott vannak a cipők, és máig is évente hangoztatják a magyar nép bűnös voltát,
mert állításuk szerint 1945 elején felfegyverzett suhancok őket a Dunába lőtték.
Nem győzik hangoztatni, hogy mi magyarok még nem néztünk szembe a múltunkkal!
Kérdezzük: ha tehát mi - akik elhelyeztük
a pesti oldalon a cipőket! - nem néztünk szembe a múltunkkal, akkor ők - akik számtalan kérésünk ellenére máig sem helyeztek
el egyetlen cipőt sem a Duna budai oldalán sem a Lánchíd lábánál, sem a Műegyetem
rakparton azok emlékére, akiket ők lőttek, illetve dobáltak a Dunába -
szembenéztek a múltjukkal, és a magyarsággal szemben elkövetett elévülhetetlen
bűneikkel?!
Magyarok! Április hatodikán erre
gondoljatok, és jól nézzétek meg a listát:
SOHA TÖBBÉ KOMMUNISTÁT!