Becsület napja 2014. (Day Of Honor 2014.)

Megemlékezés a 69 évvel ezelőtti hősies kitörésről. A megemlékezés azzal kezdődött, hogy egy civil ruhás rendőr a Clark Ádám téren az egyik kukában elrejtett egy bombának álcázott lejárt szavatosságú maceszgombócot, a szarházi tűzszerész pedig felsőbb - politikai - utasításra nem engedte le a hídról még egyesével sem az embereket, holott a rendőrség emberei vidáman lepték el a területet, azaz a civileket is el lehetett volna engedni a híd két szélén oldalt. A szarházi zsidó-seggnyalók azonban visszaküldték az embereket a pesti oldalra, így még a hazafelé igyekvők is csak egy másik hídon, körbe tudtak hazajutni. Ugyanakkor viszont azt is el kell ismerni, hogy a Várban már nagyon korrektül és határozottan járt el a rendőrség, amikor pillanatok alatt szanaszét zavarta a MAZSIHISZ és a Hit Gyülekezete által odaszervezett, síppal, dobbal, nádihegedűvel felszerelkezett lúdtalpas, gágogó bandát, akik szerették volna megzavarni a kegyeletteljes megemlékezést. Amint elindult feléjük a rendőrosztag, úgy futott a gyáva szarházi csürhe, hogy még a hangszereik egy részét is szerteszét dobálták, hogy gyorsabban tudják menteni a koszos kis irhájukat. Felmerül a kérdés az emberben: vajon miért csinálják ezt a mai napig is a zsidók, pontosabban fogalmazzunk úgy, hogy a zsidóság bizonyos frekventált elemei? Miért nem jönnek inkább velünk együtt megemlékezni?! Megemlékezni arról a kitörésben hősi halált halt Gerhard Schmidhuberről, aki wehrmacht katonákkal védette a budapesti gettót az atrocitások és zaklatások ellen Wallenberg segítőtársaként. 19-ben a zsidók lőtték a magyarokat a Dunába, 45-ben magyarok (?) lőttek zsidókat a Dunába, ideje lenne talán végre lezárni az ellenségeskedést azzal, hogy akkor talán kvittek vagyunk, mostantól pedig zárjuk le a csatározást, és főleg fejezzük be a kárpótlási követelőzéseket, hiszen mi sem kértünk kárpótlást a zsidóktól a 19-es terror áldozatai után, ahogy az ÁVH-s terror áldozatai után sem.