TISZTELT FŐVÁROSI TÖRVÉNYSZÉK ELNÖKE!

Alulírott Kalmár László, 1055. Budapest, V. Falk Miksa u. 12. alatti lakos, az alábbiak tekintetében várom az Ön körültekintően alapos

KIVIZSGÁLÁSÁT,

majd a kivizsgálás eredményéről szíves részletes

TÁJÉKOZTATÁSÁT:

Nem sokkal azt követően, hogy megindult a kártérítési per a Fővárosi Törvényszék és köztem - amely végül minden szinten az Önök elmarasztalásával, és 1.000.000Ft kártérítés részemre történő megfizetésére kötelezésével zárult -, Jakabosné dr. Németh Mónika bírónő 33.P.21.734/2008/18.sz. ítéletében csupán a felét ítélte meg annak, ami az adott esetben az egyenlő elbírálás elve alapján nyilvánvalóan köteles lett volna megítélni, és amit aztán a fellebbezésem folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla nekem meg is ítélt jogerősen.

Ezt követően ugyanez a bírónő 100.000Ft nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezett engem dr. Simits Ivánnal - a Népszabadság ügyvédjével - szemben az előző perben a per tárgyával összefüggésben előadottak kapcsán, holott abban a perben kifejezetten kijelentette, hogy semmi olyat nem tapasztalt a pervitelemben, amiért akár csak figyelmeztetnie is kellett volna engem. Ráadásul két olyan tényállásban is elmarasztalt, amiben hatáskör hiánya miatt állást sem foglalhatott volna: folyamatban lévő büntető ügyben a védekezés körében előadottakat találta jogsértőnek, és még el is tiltott a további jogsértéstől, azaz a folyamatban lévő büntető ügyben a szabad védekezéstől! (Mint tudjuk: a büntető ügy terheltjének még igazmondási kötelezettsége sincs, szabadon védekezhet, és emiatt sem büntetőjogi, sem polgári jogi felelősség nem terhelheti, hiszen az eljárásban a számára az eljárási törvényben a jogalkotó által biztosított jogokat gyakorolja.) A fellebbezésem folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla ezt követően egyértelműen rá is mutatott a bírónő pervezetési alkalmatlanságára, illetve arra, hogy egy személyiségi jogi per nem szolgálhat arra, hogy polgári jogi eszközökkel a bíróság folyamatban lévő büntető ügyekbe beleavatkozzon.

Nem sokkal később dr. Öcsödi Ágnes bírónő a 24.P.23.553/2010.sz. perben egyértelművé tette, hogy valakik tájékoztatták őt a pereim számáról, majd tudomásomra adta, hogy az ilyen kvázi notórius pereskedés nem vet jó fényt rám. (Mint kiderült: arról már elfelejtették tájékoztatni, hogy a pereimet milyen arányban nyertem meg, ahogy arról is, hogy a törvénysértő első fokú ítéletekkel szemben benyújtott fellebbezéseim milyen arányban vezettek eddig eredményre.) 11.sz. ítéletében az egyértelműen velem szemben befolyásolt bírónő mindössze a negyedét állapította meg számomra annak a kártérítési összegnek, amennyit azután a fellebbezésem folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla méltányosnak és indokoltnak talált! (A tábla külön ki is emelte, hogy kifejezetten nagy fokú aránytalanság állt fenn az ítéleti tényállás, és az annak alapján megítélt, megalázóan alacsony kártérítési összeg között.)

Aztán következett dr. Péntek László, a büntetőjogi szaktekintély, az Önök Büntető Kollégiumának vezető-helyettese! Az a dr. Péntek László, akit még éppen én védtem meg, amikor Halász bírónő vérbírónak titulálta egy nyilvános tárgyaláson Óbudán! És mit tesz ez az ember?! dr. Gál Péterné bírónő férjének követelőzésére nyilvánvalóan alaptalan feljelentést tesz ellenem közösség elleni izgatás bűntettének állítólagos gyanúja miatt, amiről azután a rendőrség egyértelműen megállapítja, hogy ennek a cselekménynek nem hogy nem áll fenn mindegyik szükséges törvényi kritériuma, de ezen kritériumok közül egyetlen egy sem állapítható meg, kivétel nélkül mindegyik kritérium hiányzik külön-külön is, nem hogy együtt!

Az Önökkel szemben számomra első fokon megítélt egymilliós kártérítés - az ítélet 48 oldalon sorolja fel, illetve részletezi az Önök velem szemben elkövetett jogsértéseit! - 2013. január 16-án vált jogerőssé.

Ekkor Önöknél valakik - nyilvánvalóan a vezetésből! - megkezdték a testület velem szemben hangolását: elterjesztették, hogy miattam egymilliót kellett most kifizetniük, de az ítélet alapján várható további 160 követelés is, ami együttesen 53 millióba kerülhet Önöknek. Elterjesztették a testületben azt a közönséges hazugságot, amivel az Önök által elvesztett perben dr. Poronyi Györgyi bírónő próbálkozott, és amit minden szinten alaptalannak találtak az Önökkel szemben eljárt bíróságok. (Előbb a Székesfehérvári Törvényszék, majd a Fővárosi Ítélőtábla, végül pedig a Kúria.) Azaz elterjesztették, hogy én rosszhiszeműen pereskedek, időhúzást folytatok, hogy aztán Önöket beperelhessem, hogy ebből élek. És persze közölték a testülettel, hogy ugyancsak 2013. január 16-án újabb kártérítési keresetet nyújtottam be Önökkel szemben, így nagyon fontos lenne lehetőség szerint minél több esetben kimutatni a rosszhiszeműségemet, a pervitelem jogsértő voltát, különben újabb pervesztés, és újabb borsos kártérítés fog következni.

És láss csodát! Alig két héttel később már meg is született az ellenem indult nemtelen bosszúhadjárat első terméke: dr. Lugosi Erika, dr. Gáspár Miklós, valamint dr. Keserű Tamás bírák az 56.Pkfv.639.930/2012/2.sz. 2013. február 1-én kelt végzésükben nem csupán alaptalannak, de nyilvánvalóan alaptalannak minősítették egy nyilvánvalóan alapos kizárási kérelmemet, és elég vastag volt a bőr a képükön még 80.000Ft bírságot is kiszabni rám, mert bátorkodtam hangot adni annak, hogy a II. és III. Kerületi Bíróságon - ahol az egyik bíró (dr. Halász Orsolya) a csókos ügyvéd haverjainak (dr. Nébald Györgynek és dr. Soós Attilának) a törvényes összegek 2,5-szeresét próbálta kilopni a zsebemből és a gyermekem anyjának a zsebéből is, majd a bíróság a jogerős bukást követően egyszerűen azóta sem hajlandó visszafizettetni a bírónő csókos ügyvéd cimboráival a jogosulatlanul felvett vaskos ezreseket, mondván, hogy ha már az állam megelőlegezte, hadd maradjon a csókosok zsebében (az államkassza ugye ezt is elbírja!), ahol egy másik bíró (dr. Dankó Eszter) duplán próbálja kifizettetni velem az eljárási illetéket, ahol egy harmadik bíró (dr. Gál Péterné) férje koncepciós eljárást kezdeményez velem szemben az ügyvédi munkadíjakkal való bírói trükközés leleplezése miatt, ahol egy negyedik bíró (dr. Daróczy Éva) megtagadja tőlem a Pp. 3. § (3) bekezdésében kötelezően előírt tájékoztatást, és ezzel együtt megfoszt az igazam bizonyításának lehetőségétől, majd pedig az általa készített tárgyalási jegyzőkönyvbe (azaz közokiratba!) valótlanul foglalja bele, hogy a felek idézése szabályszerű volt, ahol végül egy bírósági titkár (dr. Rácz Eszter) hivatalos irat külzetével rágalmazó levelet ír az internetes szolgáltatómnak azt követelve, hogy tiltsák le a bíróságon történt súlyos szabálytalanságokat leleplező tényfeltáró írásaimat, ráadásul jellemtelenül, gyáván névtelenséget kér a szolgáltatómtól: megtiltja a beadványának megmutatását, sőt azt is, hogy a nevét megmondja nekem a szolgáltató - nem garantálható velem szemben az elfogultság látszatától is mentes eljárás. (Tegyük hozzá: egy szubjektív kizárási ok vélelmezése eleve nem lehet nyilvánvalóan alaptalan, pontosan a szubjektív tartalma miatt. Alaptalan lehet, de nyilvánvalóan alaptalan semmiképp!)

Nem kétséges, hogy dr. Lugosi Erika, dr. Gáspár Miklós, valamint dr. Keserű Tamás bírák úgy gondolták: ha már ki kellett fizetnünk egymilliót ennek a Kalmárnak, akkor most vegyünk gyorsan vissza legalább valamennyit ebből, mutassuk meg neki, hogy mi vagyunk az erősebbek, a mi kezünkben van a hatalom. (A baj csupán az, hogy ezzel az elképzeléssel szégyent hoztak a Törvényszékre éppúgy, mint a bírói testületre, illetve a bírói talárra.)

Vélhetően nem számoltak azzal, hogy a bírói hivatást és az esküt nem minden bíró veszi majd olyan lazán, mint ők, és netán megtörténhet az, hogy a másodfokú eljárásban olyan bíró fog eljárni, akit - becsületére mondva - nem lehet befolyásolni, és belevenni a bosszúhadjáratba.

Márpedig ez történt: a tegnapi napon dr. Tulipán Mariann bírónő a 47.Pf.637.149/2013.sz. eljárásban egyértelműen megállapította dr. Daróczy Éva bírónő példátlanul súlyos, részrehajlásra utaló, a fentiekben általam felsorolt jogsértéseit az óbudai bíróságon, és amellett, hogy másodszor is hatályon kívül helyezte a megalapozatlan és jogsértő körülmények között hozott ítéletet, helyt adva a dr. Lugosi Erika, dr. Gáspár Miklós, valamint dr. Keserű Tamás bírák által elutasított, sőt nyilvánvalóan alaptalannak minősített kérelmemnek: kizárta a bírónőt a további eljárásból, elrendelte, hogy a jövőben másik tanács járjon el az ügyben.

Tévedni persze mindenkinek lehet, még dr. Lugosi Erikának, dr. Gáspár Miklósnak, és dr. Keserű Tamásnak is. No de ekkorát?! Hogy nem csak alaptalannak, de nyilvánvalóan alaptalannak minősítsenek egy valójában egyértelműen megalapozott, jogos kizárási kérelmet, és még 80.000Ft-os bírságot is kiszabnak a kérelmezőre annak tudatában, hogy az havi 12.800Ft-ból él?!

De ne menjünk talán el amellett sem, hogy a bírságolással szemben 2013. április 10-én fellebbezést nyújtottam be a Fővárosi Ítélőtáblához. Ma 2014. január 15-e van, és a táblabíróság tájékoztatása szerint a fellebbezésemet a mai napig sem terjesztette fel ez a kiváló három bíró, holott tudomásom szerint a fellebbezési határidő lejártát követően az iratokat 8 napon belül fel kell terjeszteni.

Meghozni volt bátorságuk ezt a gyalázatos döntést, felterjeszteni viszont már nem?! Amit leírtak, azt bátran vállalni kell: Mi ilyen emberek vagyunk. Ennyi erkölcsi érzékünk, ennyi tartásunk van. Ezekkel a kondíciókkal, ennyi erkölcsi alappal ülünk egy bírói pulpitus mögött és ítélkezünk emberek sorsa felett.

Ezt követően dr. Takács Péter Attila bíró úr következett, aki közölte velem több alkalommal is, hogy a bírói testületben Önöknél "köztudomású" a stílusom, a pervitelem, stb., és utalt arra, hogy ezt nem helyes, nem jó, nem vezet eredményre. (Érdekes: eddig - mintegy 20 éven át - eredményre vezetett. Még Önökkel szemben is eredményre vezetett. Csak azóta nem vezet eredményre, amióta Önök pert veszítettek velem szemben. Csak azóta kifogásolják.)

A kérdés megint csak az: honnan vehet ilyesmiket egy bíró, aki életében sosem találkozott még velem? Mennyiben egyeztethető a pártatlanság követelményével az, hogy Önök nem hogy hazugságokat, de egyáltalán bármit is terjesztenek bírói körökben valakivel szemben? Hogyan fog pártatlanul eljárni az a bíró, akit már előre "informálnak" a felperes "közellenség" voltáról?!

E tájban született Önöknél a 20.Bf.7854/2013/4. számon dr. Patassy Bence, Csekéné dr. Szegedi Mónika és dr. Bíró Emese által aláírva az a normális ésszel az egyenes logika mentén felfoghatatlan végzés is, amelyben a korának meg nem értett három zsenije kijelenti: dr. Regász Mária azzal, hogy egy bíróság előtt tanúként valótlanul állította rólam, hogy engem elítéltek volna hamis tanúzásért - azaz vastagon hazudott! - az eljárás előre menetelét szolgálta, és a helyes döntés meghozatalát segítette elő. (Értsd: tanúként hamisan vallani nem csak hogy nem jogellenes, de kifejezetten hasznos, dicséretet érdemlő magatartás!) 2013. július 2-án ennek okán hivatalos tájékoztatási kérelmet nyújtotta be az Elnök Úrhoz arra nézve, hogy részt vett-e ez a három zseni a munkakörének betöltéséhez évente kötelező munka-alkalmassági vizsgálaton - bele értve a mentálhigiéniás szűrővizsgálatot is -, ha nem, akkor miért nem, ha pedig igen, akkor alkalmasnak bizonyultak-e ezen a vizsgálaton a bírói munkakör betöltésére. (http://krokotanarur.atw.hu/2013/Fazekas2.htm) Bár az INFO törvény szerint erre a kérelmemre a tisztelt Elnök Úr 15 napon belül köteles lett volna érdemben válaszolni, a választ a mai napig sem kaptam meg.

De menjünk tovább: az Önökkel szembeni egymilliós ítélet felett 2013. szeptember 30-án mondta ki a végső döntést a Kúria: az ítéletet hatályában fenntartotta. Azonnal megindultak természetesen a volt pertársaim kártérítési perei is Önökkel szemben, közülük már van azóta jogerősen elbírált is: elsőként Szemán Jánosnak ugyancsak kártérítést fizethetnek, de folyamatban van még vagy tíz másik eljárás is, amelyben Önöknek esélyük sem lehet már az én jogerős ítéletem ismeretében.

És láss megint csak csodát: alig valamivel később dr. Bérces Renáta bírónő a 65.P.21.118/2012.sz. per november 14-i tárgyalásán jegyzőkönyvben figyelmeztetett és szankciókat helyezett velem szemben kilátásba úgy, hogy többszöri felszólításom ellenére sem volt hajlandó konkrétan megjelölni, hogy melyik beadványomban és konkrétan mit kifogásol, közölte, hogy szomorú, ha én azt magamtól nem tudom. (Ennyi erővel ugye egy ítéletben sem kellene indokolni a döntést, elég lenne annyit írni indoklás helyett, hogy szomorú, ha az alperes nem tudja, hogy miért marasztaltuk el.) Majd a 107.sz. jegyzőkönyvbe nem volt hajlandó beleírni, hogy nem fogadtam el a figyelmeztetést, miután nem tudta konkretizálni. Ugyanakkor a jegyzőkönyvben végül olyan beadványra hivatkozott a figyelmeztetés alapjául, amelyet nem is én, hanem a peres ellenfelem írt, és ráadásul egy betű nincs benne, amiben mondjuk kifogásolta volna az általam írtakat. (A jegyzőkönyv kijavítása iránt kérelmet terjesztette elő, azóta sem lett elbírálva.) Meggyőződésem, hogy ez a figyelmeztetés egyértelműen "felsőbb" utasításra történt: valaki ezt kérte, vagy ezt várta el a bírónőtől.

Hozzáteszem: nemrég a bírónő a Gyurcsány kontra Dézsy perben bebizonyította, hogy tud egyetlen óra alatt tisztázni egy tényállást, és tud precíz, támadhatatlan, helyes ítéletet hozni. Ehhez képest az én egyik ügyemet már 4 éve, a másikat pedig 2 éve húzza, és még csak nem is látszik a fény az alagút végén, prognosztizálni sem lehet a két eset befejezését a közeli jövőben. (Szintén hozzáteszem: megítélésem szerint ennek hátterében a bírónő azon egyébként elismerése méltó törekvése áll, hogy szeretne megalapozott, igazságos döntést hozni. A probléma csak ott van, hogy mindkét ügyben nyomás alatt áll az egész törvényszék, egyértelmű elvárások fogalmazódnak meg magas befolyású körök részéről, ezek az elvárások pedig értelemszerűen még véletlenül sem hozhatók szinkronba sem a megalapozott, sem az igazságos ítélet követelményével. Ezért nincs döntés a mai napig sem! Mert a bírónő becsületes döntést szeretne hozni, ugyanakkor tapasztalhatta, hogy mi lett dr. Takács Péter Attila bíró úr sorsa, amikor ő nem csak szerette volna, de meg is hozta az igazságos döntéseket ugyanennek az érdekkörnek az elvárásaival szemben: pillanatokon belül lemondatták.)

Ezután a Törvényszéken 2013. december 17-én született meg a bosszúhadjárat újabb produktuma: a 27.Bkf.14.112/2013/2.sz. végzés, amely 1. oldalának alulról a 2. bekezdésébe az alábbi problémás, igen csak magyarázatra szoruló szöveg került:

Kalmár László fellebbezésben felhozott érvek ("sokkal hamarabb, sokkal kisebb költséggel, kevesebb munkaidő- és energiaráfordítással, kevesebb tárgyalással lehet elbírálni a két feljelentést egy eljárásban") a feljelentő perviteli magatartása miatt súlytalanok.

(A mondat nyelvtani helyességével most nem kívánok foglalkozni, mindenesetre úgy tűnik: az eljáró tanácsnak nyilván nem lehetett erőssége a magyar nyelv a középiskolában.)

A teljes képbehelyezés végett:

Ø Az általam egyesíteni kért két eljárás egyikében sem történt még érdemben semmi, el sem indult perekben pedig meglehetősen nehéz értelmezni a "pervitel", a "magatartás", illetve a "perviteli magatartás" fogalmakat. (Legalábbis józan állapotban, tiszta tudattal.)

Ø A 27.Bf. tanács egyetlen tagjának sem volt még peres tapasztalata velem, dr. Percze Tünde, Kiszel Zoltánné dr. Nyekita Györgyi, illetve dr. Szabó Ágnes Petra bírók nevét sem hallottam soha.

Ø A Fővárosi Törvényszéken egyetlen más bírói tanács sem találkozott még a "perviteli magatartásommal", miután egyáltalán nem volt eddig még másodfokon peres eljárásom a Fővárosi Törvényszéken.

Ø A "perviteli magatartásomat" az elmúlt 20 évben egyetlen bíró sem kifogásolta a Törvényszék képviseletében a kártérítési perünkben eljárt dr. Poronyi Györgyit leszámítva, aki viszont ezt peres ellenfelemként - peres érdekből - tette, a kifogásai pedig első, másod, majd harmadfokon is "súlytalannak" találtattak.

Na már most ezt a mondatot csak és kizárólag szándékos, célzatos sértésként, személyeskedésként lehet értelmezni. Egy ilyen mondatnak nyilván nem lehet helye egy hivatalos határozatban, egy bíró nem minősítheti a feljelentőt, és különösen nem teheti ezt személyes tapasztalat nélkül, hiszen minősíteni csak azt lehet, amit, vagy akit ismerünk, a minősítés - normális esetben - tényismereti alapokon nyugvó értékítélet. Ha nincsenek tényismereti alapok, akkor a minősítés valójában közönséges vagdalkozás.

Az ilyen elképesztő mondat egy hivatalos végzésben - figyelemmel az Alkotmánybíróság 64/1991.sz. határozatában az emberi méltóság mibenlétére kifejtettekre - önmagában is sérti az emberi méltóságot, alapot ad személyiségi jogsértés megállapítására és nem vagyoni kártérítés megítélésére a Fővárosi Törvényszékkel szemben.

De ami még durvább: a végzés nem csupán annyiban problémás, hogy hangvételében primitív, bíróhoz méltatlan, hanem szakmailag is abszurd: pontosan az ellenkezőjét tartalmazza az eljárási szabályoknak, alapelveknek. Azaz a stílus rányomta a bélyegét a tartalomra is, nem csak a formai követelmény, de a tartalmi követelmény is sérült:

A 21.Bkf.14.238/2013/3.sz. végzés ezt egyértelműen alátámasztja: ebben az utóbbi esetben ugyanis ugyanaz történt, ami dr. Tulipán Mariann bírónő esetében is: Dr. Pásztói Katalin, Dr. Juhász Éva és Dr. Zombori Éva bírónők nem voltak hajlandóak alárendelni a hivatásukat az Önök által szervezett bosszúhadjáratnak, hanem - ellentétben a 27.Bf. tanáccsal - a szakmai becsületet és a hivatásérzetet tartották fontosabbnak: egyértelműen megállapították, hogy az első fokon eljárt dr. Sándor Erika bírónő elképzelései az ügyek egyesítéséről alapjaiban tévesek, és az egyesítésről való döntésnél valóban azokat a szempontokat kell figyelembe venni, amelyeket a Nyekita Györgyi féle befolyásolt, a bosszúhadjáratba bevont tanács "súlytalannak" minősített. (Hangsúlyozom: itt nem a bírói függetlenségről van szó, mert nem érdemi, hanem eljárásjogi kérdésről volt szó. Az eljárási szabályokat viszont az eljárási törvény kógens rendelkezései tartalmazzák, azokra nézve nincs bírói függetlenség, azokat nem lehet mindegyik bírónak másként értelmezni, minden bíró az eljárási törvénynek megfelelően köteles eljárni.)

Érdekesebb azonban ennek a mondatnak a háttere:

Mert ugye felvetődik a kérdés: mire alapozhatott egy ilyen alpári sértegetést három olyan bíró, akik egyáltalán nem ismernek engem?!

A válasz pedig nemigen lehet más, mint az, hogy hallomásra. Bírói értekezleteken, vagy bizalmas beszélgetéseken hallottakra.

Ezt támasztja alá a következő eset is:

Nemrégen egy ügyvéd a Fővárosi Törvényszéken szóba hozta a nevemet egy bíró előtt egy nem hivatalos beszélgetés során, és a bíró erre nagyjából a következőket mondta neki: A Kalmár egy marha okos valaki, aki "nagyon kitanulta a jogot, nem könnyű kitalálnunk, hogy hogyan rázhatnánk le a fickót. (Az ügyvéd pedig ezt később elmondta nekem azzal, hogy akár bóknak is vehetem.)

Ez a bizonyos bíró sem bírt semmilyen személyes tapasztalattal velem kapcsolatban, mégis tudni vélte, hogy ki vagyok, hogy állítólag milyen vagyok, de ami a legfontosabb: tudta, hogy engem "le kell rázni", ez a központilag meghatározott, "felsőbb cél".

A fentieket összegezve

KÉRDEZEM A TISZTELT ELNÖK ÚRTÓL:

egyrészt ki az a cégéres gazember, aki Önöknél ezt a gyalázatos lejárató, illetve bosszúálló hadjáratot szervezi, irányítja, végrehajtja, aki "informálja" az Önök bíráit a személyemről, aki hangolja az Önök bíráit velem szemben, ráadásul vastagon hazudozva téve mindezt?!

Másrészt

KÉRDEZEM:

Nem tartja-e kifejezetten képmutatónak, felháborítónak, illetve undorítónak azt, hogy a fentiekben részletezett, megdöbbentő eljárásokban részt vevő bírók rendre úgy nyilatkoznak a Fővárosi Ítélőtábla kérdésre, hogy ők aztán abszolút elfogulatlanok velem szemben?

Harmadrészt ugyancsak

KÉRDEZEM:

Mennyiben tartja mindezt a tisztelt Elnök Úr a civilizált jogállam fogalmával összeegyeztethetőnek, Európa egyik legnagyobb bíróságán megengedhető, az igazságszolgáltatás pártatlanságába vetett közbizalmat erősítő magatartásnak?!

2014. január 15. tisztelettel várva megtisztelő válaszát: Kalmár László

ui.:

Ezt a beadványomat nyílt levélként is közzé teszem a http://krokotanarur.atw.hu/2014/Fazekas.htm címen, és amint időm engedi, a youtube-on is video-interjú, illetve video előadás formájában.