KI A KAMARÁBÓL DR. REGÁSZ REGÁSZ MÁRIÁVAL, DE TÜSTÉNT!

(Kéretik bekapcsolni a hangszórót!)

A cím nem véletlen, és még csak véletlenül sem elírás. Igen! Ki a Kamarából vele, de tüstént! Mert megítélésünk szerint azt az ügyvédet, aki szándékos bűncselekményt követ el, mérlegelés nélkül, azonnal ki kell zárni a Kamarából az ügyvéd társadalom jóhírének megőrzése végett.

Márpedig dr. Regász Mária 2014. január 31-én a Pesti Központi Kerületi Bíróság 378-as tárgyalójában egyértelműen bűncselekményt követett el akkor, amikor az ítélethirdetés után a tárgyalóterem elhagyására történő bírói felszólítás után a vád képviselőjét elmebetegnek nevezte a bírónő, a titkár és egy tanú jelenlétében. Ez a cselekmény rágalmazás vétségének minősül, és egyértelműen szándékos bűncselekmény, amit megúszni legfeljebb akkor lehet, ha mondjuk egy igazságügyi elmeorvos szakértő megállapítja, miszerint az elkövető olyan betegségben szenved, amelynek következtében nem képes felmérni a cselekedetének társadalomra veszélyes voltát.

Február 6-án dr. Regász Mária erre még rá is duplázott: a Fővárosi Törvényszék 17.sz. tárgyalójában az eljáró bírónő, és a hallgatóság előtt kijelentette a felperesre vonatkoztatva: "Az elmebeteg az stimmel."

Mindezt azonban megfejelte még egy beadvánnyal is, amelyben először is egy gátlástalan, ordas hazugsággal próbálta átverni dr. Bérces Renáta bírónőt korunk Pinokkiója: azt hazudta, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság - dr. Vasvári Csaba bíró - felmentette az ellene indult, immáron sokadik büntető eljárásban a vád alól az 1.B.33.190/2013.sz. perben.

Ehhez képest a valóság az, hogy alig két héttel korábban - január 21-én - helyezte vád alá dr. Regász Máriát ebben az ügyben a bíróság, ekkor utalták bíró elé az ügyét, mivel az előzetes védekezését nem fogadták el. Azt pedig még egy laikus is tudja, hogy egy január 21-én bíró elé utalt ügyben nemigen fog ítélet születni február 5-ig. (Addig ugye egy idézés sem ér ki a vádlotthoz.) Természetesen az ügyben nem hogy nem mentették fel korunk Pinokkióját, hanem még a tárgyalását sem tűzték ki!

Azzal kapcsolatban pedig, amiért ebben a perben vádlottként lesz kénytelen felelni, visszataszító, primitív, alulszocializált, a neveltetését - a simanekeket - minősítő stílusban kijelentette:

"az a felperes problémája, hogy "szexuális perverziónak" tekinti a szokásait."

(Szerkesztőnk személyes észrevétele, illetve üzenete Máriánkhoz ennek kapcsán: "Anyád volt perverz Mária! Dr. Grád Andrással, meg a kölykeiddel megengedhetsz magadnak ilyen hangot, de velem szemben nem, mert a következőnél megkapod azt, amit apádtól kellett volna megkapnod, amikor először viselkedtél másokkal a társadalmi szubkultúra stílusában.")

Ezen túlmenően ebben a beadványában lényegében írásban folytatta a rágalmazást, ontotta a szennyet, a mocskot és trágyát, lényegében okádta magából azt, ami belső lényegéből fakad. Alább csupán szemezgetünk ebből:

A szennyirat 9. oldalán ezt írja:

"A lista jól érzékelteti felperes személyiségét, paranoid téveszméit, mely során a saját emberiséget romboló személyiségét rám vetíti ki és mindarra, aki a számára útban van a céljai elérése érdekében."

"Felperes tipikusan pszichopata tüneteket mutat."

Ezt követően másfél oldalas elemzést közöl a pszichopátiáról, ennek a betegségnek a jellegzetes tüneteiről - amúgy a wikipediáról lopta, hiszen mint tudjuk: önálló gondolatai nincsenek -, majd az elemzés végén a 10. oldalon kijelenti:

"Felperesre mindez jellemző, és különféle paranoid elméleteket gyárt, ezen elméletek fantáziavilágában éli világát."

A 11. oldalon többek között ezeket olvashatjuk:

"rám projektálja az okirathamisításait"

"Felperes kóros egoizmusát igazolja az a rengeteg kitalált történet, amit beadványaiban olvashatott a T. Törvényszék."

"Úgy gondolja, hogy nyíltan, bírósági beadványban fenyegethet meg minden következmény nélkül, ahogyan tette ezt hónapok, évek óta, mind velem, mind .......-val büntetlenül."

A 12. oldalon megismétli, amit már ebben a perben korábban is hazudott:

"E tekintetben több büntető eljárás folyik felperes ellen, amelyek nyomozati szakban vannak."

"jelenleg is több eljárás folyik ellene hamis vád miatt."

"Felperes ellen több eljárás van folyamatban hamis vád miatt és több alkalommal vádolt meg hamisan bűncselekmények elkövetésével."

"Felperes évek óta folyamatosan rágalmaz, fenyeget és zaklat, emiatt jelenleg is eljárás van folyamatban ellene."

A 13. oldalon folytatja:

".......-át folyamatosan zaklatta, fenyegette."

"a felperes erőszakos nemi közösülési kísérlete (szemérem elleni erőszak)"

Végül a 14. oldalon többek közt ezt írja:

"A teljes leírás felperes konfabulációjának és paranoid elméletgyártásainak eredménye."

Nyilván nem kérdés, hogy ennek a mocsokáradatnak mennyi köze lehet egy személyiségi jogi perhez, amelyben az alperesnek nyilván nem a felperes személyiségéről kell több oldalas mocskolódó, gyalázkodó értekezéseket gyártania, nem azt kell bizonygatnia, hogy a felperes pszichopata, elmebeteg, eljárások ezrei folynak ellene, szexuálisan perverz, és a Btk. eddig ismert minden tényállása alapján vádolják az ország minden egyes nyomozó hatóságánál, stb., hanem egyszerűen azt kell bizonyítania, hogy amit a felperesről összehazudott oldalak ezrein és az Elvált Apák Fórumán, az megfelelnek a valóságnak.

Ez a mocsokáradat érintőlegesen sem tekinthető jóhiszemű joggyakorlásnak, semmi köze az adott személyiségi jogi per tárgyához, az eljárást nem hogy nem viszi előre, de kifejezetten hátráltatja, és a bírósági eljárás méltóságát is sérti.

Amit pedig külön ki kell emelni: a polgári bíróság 254.sz. végzésében már tavaly decemberben figyelmeztette dr. Regász Máriát: semmilyen további kereset kiterjesztést nem fogad többé be ebben a perben, továbbá már tavaly májusban figyelmeztette arra is, hogy a bizonyítási indítványai, illetve bizonyítékai előterjesztésének legvégső határideje: 2013. július 10-e, amit addig nem nyújt be, azt utóbb már ne is próbálja benyújtani, mert a bíróság elkésettség okán nem fogja figyelembe venni. (A határidős felhívást mellőzés terhével közölte a bíróság!)

Erre figyelemmel korunk Pinokkiója ezen beadványának java része eleve nem is képezheti már ennek a pernek a tárgyát: bizonyítékként nem fogadható be elkésettség okán, kiterjesztésként meg szintén nem fogadható be a 254.sz. végzés értelmében.

Azt pedig talán mondanunk sem kell azoknak, akik már ismerik dr. Regász Máriát: természetesen ebből az őrültség-halmazból jobbára egyetlen szó nem sok, annyi sem igaz:

A szakértők éppen a volt ügyfele esetében mutatták ki a "pszichopátiás kisiklást", vagyis ő projektál, ő próbálja az ellenfelére vetíteni azt, ami éppen az ügyfelére volt jellemző. Bár valójában igazából magára dr. Regász Máriára jellemző, az ügyfelére csupán ráragadt éppen őróla, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy amint sikerült megszabadulnia az ügyfelének dr. Regász Mária szuggesztív hipnotikus hatásától, ezek a pszichopátiás kisiklásai egy csapásra megszűntek! (Hozzátesszük: dr. Regász Mária ismeri az előbb hivatkozott szakvéleményt!)

Fenyegetésről, zaklatásról hazudozik, miközben ugyancsak ismeri az ezzel kapcsolatban indult nyomozás végeredményét: bűncselekmény hiányában megszüntették az ellenfelével szemben az ügyfele nevében általa zaklatás miatt koholt eljárást. Ugyanakkor pedig olvasóink már ismerik a nyomozó ügyészség határozatát, amiből kiderül, hogy dr. Regász Mária zaklatása miatt pedig nem hogy nincs eljárás az ellenfelével szemben folyamatban, de még csak az általa emlegetett feljelentés sem lelhető fel! (Vagyis a szokásos beteges hazudozásról van szó ebben az esetben is!)

Erőszakos nemi közösülés kísérlete pedig aztán végképp fel sem merült soha, ez már legfeljebb dr. Regász Mária elmeállapota körében vizsgálható agyrém. (Azt már csupán szakmai kérdésként vetjük fel: lehetséges lenne, hogy egy ügyvéd - ? - egyenlőségjelet tesz az erőszakos nemi közösülés és a szemérem elleni erőszak közé?! Btk. 197. § (1) Aki mást erőszakkal, avagy az élet vagy testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel közösülésre kényszerít, illetve Btk. 198. § (1) Aki mást erőszakkal, avagy az élet vagy testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel fajtalanságra, vagy ennek eltűrésére kényszerít. Lehetséges lenne, hogy egy ügyvéd nem tudja, mi a különbség a közösülés, és a fajtalanság között?! Mert ezt még az is tudja, aki libáért vette a diplomáját az ecserin! Arról meg már nem is beszélünk, hogy a jelenleg hatályos Btk. egyébként már egyik tényállást sem tartalmazza, legalábbis ezen címszó alatt és ezzel a megfogalmazással. Ma már szexuális kényszerítés, és szeméremsértés szerepel a törvényben.)

A többi kitétel pedig - pszichopátia, konfabuláció, paranoia, kóros egoizmus, stb. - nyilvánvalóan az emberi méltóságot súlyosan sértő, megalázó, indokolatlanul bántó, célzatosan sértő, egészen ocsmány, dr. Regász Máriát és a simanekeket - a családot, amelyben nevelkedett - minősítő mocskolódás, aminek nyilvánvalóan nem lehet helye egy személyiségi jogi perben, amire figyelmeztette is a perben eljáró bírónő a fékét vesztett dr. Regász Máriát. (Köztudott, hogy a személyeskedés, az egymás sértegetése nem válhat egyetlen eljárás hasznára sem, és ezért egyetlen eljárásban sem engedhető meg. dr. Regász Mária azonban, aki soha nem volt ügyvédbojtár, és az eljárások alapszabályait a gyakorlatban 8 év alatt sem volt képes elsajátítani, illetve megjegyezni, honnan is tudhatná mindezt?)

Természetesen dr. Regász Mária ezt a mocsokszórást sem fogja már megúszni, ezért is vád alá fogják helyezni, és minden jogot tanult ember számára biztosra vehető, hogy el is fogják érte ítélni. (Hacsak az igazságügyi orvos szakértő nem zárja majd ki a büntethetőségét. Egyébként persze a jogerős elítéléséig hivatalosan még ártatlannak minősül. Viszont lassan kezdheti vágni a centit!)

De talán vigyünk egy kis humort, hangulatot is ebbe az eddig megdöbbentő történetbe, hiszen Máriánk - mint tudjuk - általában mindig meg is nevetteti a bíróságot egy-egy kapitális baromsággal, ami aztán csupán a rekeszizmokra hat. Miután ismét felsült szerkesztőnkkel szemben a költségmentesség megvonására tett mocskos hazudozásával, és a bíró közölte vele a lesújtó hírt, miszerint a költségmentesség feltételei változatlanul fennállnak, Mária nem mindennapi felfedezéssel állt elő:

Szerkesztőnknek - állítása szerint - dollár milliói vannak!

(Korábban csupán 20 millió forintról fantáziált, most azonban már kifejezetten dollármilliókról beszél!)

Szerkesztőnk kedvesének egyből fel is villant a szeme! "Megyek az ügyvédnőhöz, árulja el nekem gyorsan, hogy hol rejtegeted! A fele az övé, ha megtalálja!"

(Ha ugye szerkesztőnknek dollármilliói volnának, már régen megvásárolta volna Máriánkat kilóra, aztán eladta volna valamelyik afrikai piacon házi amulettnek valamelyik törzsfőnök sátrába valami hasznosabb dologért - mondjuk pár ottani cserépedényért - cserébe.)

De ha már elkezdtük, nevessünk talán még egy kicsit:

Máriánk kiszámolta, hogy szerkesztőnk 23.040.000Ft bevételkiesést okozott számára az elveszített kuncsaftok kapcsán az elmúlt 4 évben! Nem egészen 1,5 éve még azt nyilatkozta ebben a perben, hogy egyetlen egy kuncsaftját sem veszítette el! De ezt most hagyjuk, inkább kezdjünk el osztani-szorozni: ez ugye rövid fejszámolás után évi 5.760.000Ft-ot jelent!

Na már most Máriánk ugye a 35.B.27.443/2010.sz. perben a leghatározottabban azt állította, miszerint a havi jövedelme általában 80.000Ft körül van, és az adóbevallásai is nagyjából ekkora összegről tanúskodnak nála már 2006 óta, amióta ügyvéd. Vagyis évi 960.000Ft-ból nyomorog szegény.

Közben pedig köztudottan 30.000Ft az óradíja! (Ezek szerint - becsületes adózást is feltételezve! - szegény csupán 5-6 órát tud dolgozni havonta. Lehetséges lenne, hogy ekkora túlkínálat volna manapság az ügyvéd piacon?!)

Vajon miért érezzük úgy, hogy itt valami mintha nem stimmelne? Vajon Mária most éppen mikor és kinek hazudik? A bíróságnak és az APEH-nak hazudott egészen eddig, vagy most hazudik ebben a beadványában? Vagy tételezzük inkább fel a legvalószínűbb esetet: hogy akkor is hazudott, és most is hazudik! (És persze a jövőben is hazudni fog!)

De elég a lazításból, az önfeledt kacagásból, vegyük ismét komolyabbra a szót:

A tegnapi - 13:00-kor kezdődő - tárgyaláson nem jelent meg szabályszerű idézés ellenére, majd 13:30-kor - amikor a bíróság már éppen kitűzte a következő határnapot, és mindenki ment volna haza -, egyszer csak zilált, rendezetlen öltözékben, fésületlen hajjal - mint aki kb. az aluljáróból jött éppen - beviharzott, majd neveltetéséből adódóan még csak annyit sem mondott, hogy elnézést a késéséért, vagy bocsánat, vagy valami hasonlót. (A bírónő kérdését - hogy mégis mennyi időbe telik az 500 méterre lévő Grád és Regász Ügyvédi Irodából, ami egyben a lakása is, odaérni a bíróságra - egyszerűen eleresztette a füle mellett, mintha nem hallotta volna.)

Ezzel a tiszteletlen magatartásával megsértette a bíróság méltóságát, az ügyvédtől elvárható, a MÜK Szabályzat 12. szakaszában rögzített alapvető magatartási szabályokat.

A tárgyalóban egy kis meglepetés érte: hallgatóságként üdvözölhette egy másik ugyancsak bepalizott ügyfelének ellenfelét, aki nagyjából éppúgy igyekszik most éppen menteni a gyermekét és annak az anyját dr. Regász Mária ármányától, ahogy azt szerkesztőnk is tette korábban, szerencsére eredménnyel. (Szerkesztőnk eredményes Regász-verő hírében áll, gyakorta keresik meg ennek okán a tapasztalatait, illetve a segítségét kérve különböző Regász-sújtotta területeken élő családok, illetve a családjukat tőle megmenteni igyekvő édesanyák és édesapák.)

Mária azonnal megpróbálkozott a szakállas trükkel:

"Kérem D. Dánielt kiküldeni a teremből, mert tanúként kívánom a későbbiekben meghallgattatni."

Dr. Bérces Renáta bírónő azonban nem ma jött le a falvédőről: udvarias mosollyal közölte, hogy bizony ebben a perben Máriánk már senkit nem fog meghallgattatni, miután idestova 7 hónappal ezelőtt lejárt a jogvesztő határidő, amit az indítványai előterjesztésére kapott a bíróságtól. D. Dániel tehát tetszik-nem tetszik: marad!

És bizony jó is volt, hogy maradt:

Amikor dr. Regász Mária meggondolatlanul elkezdett szakértői véleményekre hivatkozni, elhangzott a szájából "dr. Pál Enikő" pszichológus neve. (Mindenek előtt talán tisztázzuk: Pál Enikő közönséges mezei bölcsész, sohasem doktorált - a képességeinek ismeretében valószínűleg nem is fog -, így a dr. a neve előtt csupán Mária agyában létezik, ezzel szeretné Pál Enikő súlytalan és színvonaltalan produkcióit értékesebbnek feltüntetni. Az persze más kérdés, hogy ugyanakkor Mariskánt viszont az állam- és jogtudomány doktora, pedig hozzá képest Pál Enikő egyenesen IQ kaszinó győztes! Hiába, minden relatív.)

A lényeg azonban az, hogy a bírónő rögtön észrevette a hallgatóságként jelen lévő D. Dániel arcán a hirtelen megdöbbenést a név hallatán, azután pedig a továbbiakban hallottakon:

Mint kiderült, az ő esetében is "egészen véletlenül" Pál Enikő járt el szakértőként, és a forgatókönyv is kísértetiesen egyezett azzal ami szerkesztőnk esetében is történt:

Pál Enikőt úgy jelölte ki a II. Kerületi Gyámhivatalban dr. Regász Mária egykori kollégája szerkesztőnk édesanyjának ügyében, hogy a hivatal egyáltalán nem ismerte. (Valójában dr. Regász Mária kérte bizalmasan a kijelölését.)

D. Dániel esetében pontosan ugyanez történt, csak a VII. Kerületi Gyámhivatalban, ahol tudomásunk szerint szintén dr. Regász Mária egyik egykori kollégája a vezető jelenleg.

A szakértőnek feltett kérdéseket valójában dr. Regász Mária írta meg, nem a gyámhivatal, ami azonnal ki is derült a II. kerületieknél, hiszen akivel aláíratták a kérdéses listát, az a kérdések nagyobb részére egyáltalán nem is emlékezett.

D. Dániel esetében a stílusjegyek alapján alaposan valószínűsíthető, hogy ugyanez történt.

A vizsgálat során Pál Enikő egyszerűen nem azt írta le az exploráció jegyzőkönyvében, ami elhangzott, a rendelkezésére álló releváns adatok 90%-át elhallgatta, és a teszteredményeket "elfelejtette" csatolni a szakvéleményéhez, amely egész véletlenül pontosan az ellenkezőjét tartalmazta annak, amit az összes többi valódi szakértő megállapított, és amit még dr. Regász Mária ügyfele is nevetségesnek talált, pedig az ő érdekét szolgálta.

D. Dániel esetében pontosan ugyanez történt.

Amikor pedig szerkesztőnk és édesanyja kérte a szakvélemény felülvizsgálatát, és az explorációról készült eredeti hangfelvétel meghallgatását, valamint a teszteredmények bekérését, Pál Enikő lóhalálában megsemmisítette a teljes vizsgálati dokumentációt, hogy ne lehessen rekonstruálni a vizsgálatot. (Ezt sajnos az akkori szabályok szerint még büntetlenül megtehette, bár az etikai bizottság már akkor is elítélhette az ilyesmiért. Ma már törvény tiltja a dokumentáció azonnali megsemmisítését. Ennek a tiltó törvénynek a megszületésében szerepet játszott - a felvetés egyik indokaként - éppen az a botrány, ami a szerkesztőnk édesanyjával kapcsolatos Pál Enikő trükkből fakadt.)

D. Dániel esetében még nem tudjuk, hogy ugyancsak "megsemmisültek-e" a dokumentációk, egy biztos: ma már büntetőjogi következményekkel járna, ha ilyesmi történne.

Szerkesztőnk esetében dr. Regász Mária annak idején március 31-én reggel felhívta a gyámhatóságot, és elmondta, hogy nagyjából mi áll Pál Enikő szakvéleményében. A dolog szépséghibája csupán az volt, hogy a szakvélemény keltezése: április 5, és még valami: hogy mint utóbb kiderült, dr. Regász Mária megbízása akkor már 2 hónapja - január végén - megszűnt! (Mivel senkit - így Pál Enikőt sem - szeretnénk semmi olyasmivel megvádolni, amit kétséget kizáróan bizonyíthatóan nem követett el, így tegyük ehhez hozzá: mint tudjuk, amit dr. Regász Mária állít, az vagy igaz, vagy nem igaz. Statisztikai átlagban 10-ből 9 esetben nem igaz. Blöffölni pedig nagyon szeret, bár nem tud.)

Egy bizonyos: kezd kirajzolódni egy szép, nagyjából mára már többé-kevésbé behatárolható, jól összeszokott személyi kör - nevezzük az egyszerűség kedvéért Regász-klánnak -, amelyben a szereposztás pontosan kirajzolódik:

dr. Regász Mária, a "szakértő-családjogász", az Elvált Apák Fórumán és a Jogi Fórumon sztárolt zseniális ügyvéd, aki ugyan csak 2,5 évig járt a tényleges jogi karra, ügyvéd gyakorlatot pedig nem végzett, ennek ellenére azonban született tehetségénél fogva gyakorlatilag nulla perces diplomával már 30.000Ft-os óradíjat követelt, és ugyancsak nulla perces diplomával már azt olvashatták róla az említett fórumokon ügyvédet kereső balekok, hogy rendre megnyeri az ügyeit, nem olcsó ugyan, de csakis őt tudják javasolni, nála jobbat elképzelni sem lehet!

dr. Hegedűs István, aki az Elvált Apák Fórumán ehhez stróman-szerepet játszott, és persze ellátta a cenzori teendőket is: azonnal letiltott mindenkit, aki netán kritikát mert megfogalmazni dr. Regász Máriával szemben, vagy esetleg Mária gyámhivatali múltjáról kezdett a valóságnak megfelelően beszélni, és persze törölte ezeket a valós referenciákat tartalmazó kommenteket. (Amikor pedig ezt már nem győzte erővel, akkor inkább feláldozta magát a fórumot, csak hogy ne derülhessenek ki dr. Regász Mária valós kondíciói.)

dr. Kovács Béla Sándor és dr. Tarczay Áron ügyvédek, akik - dr. Regász Mária saját állítása szerint - a Jogi Fórumon látták el nagyjából ugyanezt a stróman, illetve cenzor feladatot, illetve Biri Judit, aki saját maga is elismerte tanúként a bíróságon, hogy legalábbis a cenzori teendőkben ezen a fórumon segédkezett a dr. Regász Mária valós referenciáit tartalmazó kommentek mielőbbi eltávolításában. (dr. Kovács Béla Sándor nickje alatt olvasható egyes korábbi beírásainak ismeretében amúgy azt is nehéz elhinni, hogy egyáltalán diplomás embertől származnak, ha persze valóban ő áll a nicknév alatt megjelent, a társadalmi szubkultúra hangvételét tükröző írások mögött, hiszen személyesen nem ismerjük őt.)

Pál Enikő, a vállalkozóként működő, és így értelemszerűen valamilyen szinten anyagilag mindig érdekelt pszichológus szakértő, aki dr. Hegedűs István felfedezettje, és aki meglepő módon mindig pontosan olyan szakvéleményt ad, mint amit dr. Regász Mária előre megálmodott - bár állítják, hogy még csak nem is hallottak sosem egymásról! -, akinél abban a pillanatban, ha valaki vitatja a véleményében foglaltakat, hirtelen megsemmisülnek a vizsgálati dokumentációk - legalábbis a korábbi jogi szabályozás idején így volt, ma már lehet, hogy nem így van -, és akinek a szakvéleményeivel érdekes módon homlokegyenest ellenkező szakvélemény keletkezik szinte minden esetben, amint azután a kétkedő bíróság bátorkodik független szakértői intézetet kijelölni, amely ugye állami pénzből táplálkozik, és így nem kell megfelelnie anyagi érdekből senkinek.

És végül Dr. Grád András - az agytröszt -, az egyetlen, aki ebben a körben valóban magasan kvalifikált, a doktori névjegyzékben is szereplő, azaz igazi "nagy" doktorátussal rendelkező, tapasztalt, komoly tudású ember, akinek azonban a csapat szempontjából van még egy különösen fontos előnyös tulajdonsága: hogy egykori bíróként gyakorlatilag minden fontosabb személyt ismer a jelenlegi bírói vezetők között éppúgy, mint a Kamarában, vagy az ATV-ben, illetve az ezen televíziót tulajdonló gyülekezetben, és persze mindenkivel jóban van, így fogalmazhatunk úgy, hogy meglehetősen sok mindent el tud érni, ami földi halandó számára nemigen lenne elképzelhető. Akinél együtt van az ismert mondás szerinti három garanciája a biztos sikernek: éber, stréber, és héber.

Hát nem gyönyörűek így egy csokorban?!

Ugyanakkor azonban az igazságnak mégis csak van egy kínos tulajdonsága: hogy Regász-klán ide, Regász-klán oda, előbb-utóbb kiderül. Mert a víz, ha lassan is, de partot mos. A kő pedig marad!

Szerkesztőnk fáradhatatlan tényfeltáró tevékenységének ha csupán 2 év után is, de lett kézzel fogható eredménye: többek között éppen az akkor már dagadó Regász-botrányra is hivatkozva olyan módosítási javaslat került előterjesztésre, amely értelmében többé nem lehet ügyvédi gyakorlat nélkül ügyvéddé válni, azaz többé nem lehet úgy ügyvédi jogosítványhoz jutni, ahogy dr. Regász Máriának - sajnos! - 2006-ban még lehetett. A jogalkotó pedig elfogadta a módosítást, amelynek értelmében ma már - mintegy 2 éve! - nem lehet ügyvéddé válni ténylegesen letöltött ügyvédi gyakorlat nélkül: azoknak, akik a 3 éves jogi gyakorlatukat más területen szerezték, most már kötelező minimum 1 évet még kifejezetten ügyvédbojtárként eltölteni, és csak azt követően válhatnak ügyvédekké. (Őszintén szólva ez is kevés, de mint tudjuk: a kicsit is meg kell becsülni, ez is több a semminél.)

Ennyi kézzel fogható eredménye tehát már eddig is van szerkesztőnk és szerkesztőségünk tényfeltáró tevékenységének, amire - bevalljuk - büszkék is vagyunk!

Egyúttal szeretnénk köszönetet mondani az ennek a sikernek a megszületésében bennünket segítő önkéntes stábnak - gyermekvédelmi, és gyámügyi előadóknak (dr. Regász Mária segítőkész volt kollégáinak), családsegítőknek, óbudai mediátoroknak, továbbá fiatalkorúak ügyeire szakosodott rendőrnyomozóknak, igazságügyi szakértőknek, bíróknak, és számos fiatal, tehetséges jogászhallgatónak, valamint a Regász-sújtotta területekről tőlünk segítséget kérő, egyben viszont a tapasztalataikkal bennünket is segítő apukáknak, és anyukáknak -, akik nélkül ez az első látásra talán szerény, mégis igen fontos mérföldkőnek számító eredmény nem jöhetett volna létre.

És persze ha már itt tartunk, a teljesség kedvéért illik köszönetet mondanunk a főszereplőnek - magának dr. Regász Máriának! - is, aki nélkül ez az eredmény ugyancsak nem jöhetett volna létre, hiszen ha ő nincs, a probléma nem került volna felszínre, és így a módosítási javaslat sem jutott volna eszébe senkinek, nem kerülhetett volna a jogalkotó elé!

Az élet sajátos fintora, hogy ezen köszönetnyilvánítás után mégis kénytelen vagyunk dr. Regász Mária számára ismét csak kínos területre - az ügyvédi titoktartás kérdésére - evezni:

A fentebb hivatkozott tárgyaláson - február 6-án - egy halom ügyvédi titkot csatolt, amelyekhez évekkel ezelőtt jutott hozzá még egy korábbi ügyfele jogi képviseletének ellátása során ügyvédként: döntően az ügyfele által kizárólagosan az akkori peres ügyében történő felhasználás céljára rendelkezésére bocsátott magánlevelezésekről, e-mailekről van szó, amelyek érintik a volt ügyfele legintimebb szféráit is, és amelyek egyértelműen ügyvédi titkot képeznek. (A volt ügyfele éppen ebben a perben külön jelezte korábban tanúként: nem adja meg a felmentést az ügyvédi titoktartás alól dr. Regász Máriának.) Egy részüket Mariskánk kinyomtatva csatolta, más részüket pedig elektronikus formában, DVD-re rögzítve.

Amikor a bírónő felperesi észrevételre maga is szóvá tette, hogy tudtával nincs felmentés az ügyvédi titoktartás alól a periratok között, dr. Regász Mária cinikusan kijelentette, hogy szerencsére nem mi döntjük el: mi minősül ügyvédi titoknak és mi nem, majd ismét csak tanúbizonyságát adta annak, hogy a diplomája - a 3 év ügyvédi gyakorlat nélkül - mennyit ér: úgy nyilatkozott, hogy szerinte az minősül ügyvédi titoknak, aminek a felhasználását az ügyfele neki írásban kifejezetten megtiltotta. (Miután pedig az ügyfele nem tiltotta meg neki írásban ezeknek a peres anyagoknak a felhasználását, ezért szerinte ezek nem minősülnek ügyvédi titoknak!) Ez ugye határtalan baromság: alapból minden ügyvédi titoknak minősül, amiről az ügyvéd ügyvédi minőségében szerez tudomást, és amire nézve kifejezetten nem mentette fel a titoktartás alól az ügyfele.

Az ügyvédi titok fogalma talán az egyik legalapvetőbb fogalom az Ügyvédi törvényben éppúgy, mint a MÜK Szabályzatban, hiszen az ügyvéd-ügyfél viszony lényege, hogy bizalmi viszony, a kölcsönös bizalmon alapul.

Egy ügyvéd még vádlottként védekezve sem hozhat nyilvánosságra ügyvédi titkot, nem hogy alperesként. (Ez alól néhány - a jelen esetben szóba sem jöhető - egészen speciális helyzetet kivéve, egyedül az ügyvéd ellen indult kamarai eljárás képez kivételt, illetve az az eset, ha éppen a titok gazdája - azaz az ügyfele - indít pert az ügyvéddel szemben.)

Nem tudjuk, hogy dr. Regász Mária valójában egy öntörvényű valaki, akit egyszerűen nem érdekelnek a törvényi előírások, vagy valóban olyan szinten hiányzik belőle az érzék is a jogi terület iránt, hogy egyszerűen képtelen értelmezni sok minden más mellett az ügyvédi titok fogalmát is:

Mindenesetre megpróbáljuk a lehetetlent: elmagyarázni dr. Regász Máriának azt, amit a jogi karon profi tanároknak sem sikerült!

Alapvetően kétféle szabályozási logika létezik a jogban Mária: a tiltó logika, és az engedélyező logika. Az előbbi lényege az, hogy teljes körűen felsorolja mindazt, ami tilos, és ami ebben a felsorolásban nem szerepel, az mind szabad. Az utóbbi lényege pedig az, hogy teljes körűen felsorolja mindazt, ami szabad, és ami ebben a felsorolásban nem szerepel, az mind tilos.

Az ügyvédi titok esetében az utóbbi logika érvényesül: a MÜK Szabályzat 4/9. pontja összesen 5 pontban sorolja fel - a-tól e-ig - a titoktartás alóli kivételeket, amikor fel lehet használni felmentés nélkül az ügyvédi titkokat, és minden más esetben - ami ebben az 5 pontban nem szerepel - nem lehet felhasználni az ügyvédi titkokat.

Vagyis ellentétben azzal az agyrémmel, amivel Mária előállt a bíróságon, nem úgy néz ki a dolog, hogy az ügyvéd alapból mindent felhasználhat korlátozás nélkül, amit kifejezetten nem tiltott meg neki az ügyfele, hanem úgy néz ki, hogy semmit nem használhat fel, amit kifejezetten nem engedélyezett neki az ügyfele.

Vagyis nem arról van szó, hogy alapból mindent szabad, hanem arról, hogy alapból minden tilos! Az ügyfélnek pedig nem akkor kell nyilatkoznia, ha valaminek a felhasználását nem kívánja, hanem akkor ha valaminek a felhasználását megengedi.

Álláspontunk szerint dr. Regász Mária e körben tett egészen elképesztő nyilatkozata - hasonlóan a szándékos bűncselekmény elkövetéséhez - egyértelműen indokolja a Kamarai tagságának azonnali felfüggesztését, hiszen itt olyan alapvető ügyvédi követelmény ismeretének hiányáról - vagy semmibe vételéről - van szó, amely helyrehozhatatlan károkat eredményezhet emberek sokaságának, mindenek előtt családoknak, apáknak, anyáknak és gyermekeknek. (Ahogy ugyanis a mostani esetben gátlás nélkül használja fel teljes perek bizalmas anyagait felmentés nélkül, úgy ezt nyilván mások esetében is ugyanígy megteszi, azaz a társadalomra súlyosan veszélyes problémáról van szó, ami emberek egész életére hosszú távon kihathat.)

Ezért végezetül csupán megismételni tudjuk:

Ki a Kamarából dr. Regász Máriával, de tüstént!