DR. SÁNDOR ERIKA - ÚJABB BOTRÁNY A PESTI
KÖZPONTI KERÜLETI BÍRÓSÁGON!
A jogalkotó egykoron megteremtette
annak lehetőségét, hogy középszerű gyámügyi előadókból 2,5 éves
gyorstalpaló után, ügyvédi gyakorlat nélkül csapnivaló ügyvédek válhassanak.
Azóta már - az eredmény láttán - ez a
lehetőség ebben a formában megszűnt, azok, akik viszont már megkapták az
ügyvédi végzettséget ily módon, ma is rendre megszomorítják a jogász társadalom
- és sajnos nem csak a jogász társadalom!
- életét...
Ugyanakkor sokan hisznek benne,
hogy az ellentétek vonzzák egymást. Hogy az erősből és a gyengéből, az okosból
és a butuskából, a talpraesettből és a balekból mindig szerencsés páros alakul
ki.
Vélhetően így gondolta ezt Dr. Grád András
is, amikor bíróból lett ügyvédként, egyetemi tanárként jó ötletnek tartotta
társulni azzal a gyámügyi előadóból ügyvéddé avanzsált dr. Regász Máriával, aki az utóbbi
években azzal vívta ki magának az ismertséget a jogásztársadalmon belül, hogy
Magyarországon - sőt talán a világon is!
- egyedülálló módon nem tudja: a "jogi személy" nem jogászt jelent, a
bírósági perek ügyszámainak elején a betű a per jellegére utal. Aki - hogy őt magát idézzük! - "másként
csinálja: nem konzultál az ügyféllel", aki nem tudja, hogy még vádlottként sem
lehetséges ész nélkül boldog-boldogtalant hamisan megvádolni az égvilágon
mindennel, illetve nem lehet hivatalos eljárásokban sem rendre az emberi
méltóságot sértő, mások emberi mivoltát, illetve épelméjűségét rendre
megkérdőjelező, vagy éppenséggel tagadó kijelentések sorát tenni.
Hogy ez a gyümölcsöző kapcsolat
pontosan mennyit, illetve mit hozott Dr. Grád András
konyhájára, azt nem tudjuk, azt azonban tudjuk, hogy az életét rendre
megkeseríti eme kiváló társa azzal, hogy lassan már naponta válik szükségessé
kilincselnie, közbenjárnia a sikeres pályafutása alatt szerzett befolyásos
barátoknál, ismerősöknél egy-egy nagyobb port kavart Regász-botrány
elcsitítása végett.
És persze mindez azoknak a
lekötelezett egykori munkatársaknak, barátoknak az életét is megkeseríti, akik
lassan főállásban foglalkoznak ezeknek a botrányoknak az asztal alá seprésével.
Mert hogy
Magyarország nem is lenne Magyarország, ha nem érvényesülne a sógorság-komaság
ma is a legmagasabb szinteken is, ha nem lehetne találni a bírói testületekben
mindig "alkalmas" partnereket ezeknek a botrányoknak az elsimításához, és
persze ha nem lennének tele a bírói testületek irányítói, elnökségei olyanokkal,
akik a szerecsenmosdatást megszervezik, akik kinézik és azután irányítják a
célra megfelelő bírókat az ilyen helyzetekben.
A Pesti Központi Kerületi Bíróságon
pedig aztán végképp nem nehéz megtalálni mindig a megfelelő embert a megfelelő
célra, hiszen Dr. Grád András ugye éppen ezen a
bíróságon ítélkezett valaha bíróként, így még a mai napig sem igen van ezen a
bíróságon senki, aki ne ismerné, akivel ne lenne jóban, bizalmas viszonyban,
aki ne igyekezne "kollegiális" lenni vele szemben.
Már évekkel ezelőtt elviccelődött
az egyik bírósági titkár szerkesztőnkkel:
"Tudja Kalmár úr, van azért itt egy
fontossági sorrend, előre vesszük a kiemelt bűncselekményeket - az életellenes, államellenes, és hasonló
- cselekményeket, aztán jönnek a magasabb büntetési tételű bűntettek, majd az
átlagos bűntettek, utánuk a vétségek. Ezeket követik a magánvádas perek, majd
jönnek a tyúkperek, és a legvégén következnek a Regász-perek."
Szerkesztőnket - mint tudjuk - 4 éve tartó
elszakíthatatlan szerelem köti már Máriához, ami egy a családja ellen intézett Regász-támadás kemény és határozott visszaverésével
kezdődött, majd folytatódott egy személyiségi jogi perrel, és számos magánvádas
- rágalmazás, illetve becsületsértés
miatt indult - perrel. Mária pedig hasonlóképp viszonozta ezt a szerelmet:
mintegy 40 magánvádas feljelentést tett szerkesztőnkkel szemben, 17-szer
követelte szerkesztőnk letartóztatását állítólag létező becsületének vélt
megsértése miatt, és ezen követelésének azzal adott
különös nyomatékot a bíróság előtt, hogy ő bizony megkérdezett egy ügyvédet - mármint ő, az ügyvéd megkérdezett egy
ügyvédet! -, és az is megerősítette, hogy igenis: becsületsértés miatt
nagyon is indokolt azonnal letartóztatni a galád elkövetőt! (Mit mondjunk: a bírókat rendre nem sikerült
meggyőznie még ezzel a különösen nyomós érvvel sem.) Azután Máriánk
többnyire bohócot csinált a bíróságból: 1-2 éves késhegyig menő harc
után se szó, se beszéd: visszavonta a feljelentéseit azzal, hogy ő ezeket javító célzattal tette, de rájött, hogy
szerkesztőnk sajnos javíthatatlan. (A
valóságban attól ijedt meg, hogy az egyik bíró elkezdte ugratni: kilátásba
helyezte az elmeszakértői vizsgálat elrendelését, amitől úgy megijedt, hogy
azonnal visszavont mindent. Nem vette észre, hogy csak ugratják, azt pedig
honnan is tudhatta volna, hogy mint magánvádlót, nem is lehet megvizsgáltatni!
Hiszen ő csupán ügyvéd, miért kellene neki ismernie a jogot?!)
De ami a legjobb, hogy azután egyszer csak újra kezdte a feljelentgetést.
A szervezett Regász-mosdatás
első látványos esete a Pesti Központi Kerületi Bíróságon az volt, amikor dr.
Vadász Viktor bíró úr megelégelte a cirkuszt és a különféle "felsőbb helyekről"
jövő "kollegiális kéréseket", és bizony következetesen a vádlottak padján
kívánta látni Máriánkat azok után, hogy Mária egy oltári nagy hazugsággal
csapta be az Elvált Apák Fórumának hiszékeny olvasóit. Mária rendre nem jelent
meg az idézésekre, és mindig valami átlátszó hazugsággal mentette ki magát. dr.
Vadász Viktor viszont nem vette félvállról a kérdést: rendre leellenőrizte
Mária igazolásait, és rendre kiderült, hogy azok hamisak, nem igazak, illetve
nem megfelelőek. Végül megelégelte a játékot a bíró úr, végzésben állapította
meg, hogy a rosszhiszemű perelhúzó magatartáshoz a bíróság nem lehet tovább
partner, és kilátásba helyezte dr. Regász Mária
rendőri elővezetését.
Hogy ez
után vajon ki és melyik "sógort" találta meg, azt nem tudjuk, egy biztos: dr.
Vadász Viktornak nem volt lehetősége beváltani a "fenyegetését", mert azonnal
elvették tőle az ügyet "adminisztratív" jellegű ürüggyel, és átadták a
"megfelelő" embernek: dr. Ignácz Györgynek, aki láss csodát: a kollégája által
évek óta folytatott, és tisztességgel, tárgyaláson kivizsgálni kívánt ügyet
egyszerűen megszüntette tárgyalás nélkül olyan indokkal, amiről ő maga is
pontosan tudta, hogy elfogadhatatlan, viszont azt is tudta, hogy a Fővárosi
Törvényszéken is "tudnak már a dologról", és ott is megvan már a megfelelő ember, aki ugyancsak tudja persze, hogy a
megszüntetés elfogadhatatlan, de ettől függetlenül azért helyben fogja hagyni. (Így is lett. Így golyózták ki az ügyet
tisztességgel kivizsgálni próbáló dr. Vadász Viktor bíró urat. Azt is
mondhatnánk, hogy antikollegiális módon, ugyanakkor
minden valószínűség szerint kollegialitásból. Mármint Dr. Grád
András irányában persze.)
Tegyük hozzá: dr. Ignácz György
egyáltalán nem szívlelte dr. Regász Máriát. (Igaz, nem ő az egyetlen: olyan bíró nem
létezik, aki Máriát szívlelné.) A Mária által szerkesztőnk ellen indított perekben a
bíró úr szerkesztőnk iránt lojális és maximálisan
emberséges, megértő volt. Ugyanakkor a pálya egyértelműen be volt határolva
számára: odáig mehetett el, hogy senkit nem marasztal el Mária eszement
feljelentéseire, de odáig már nem, hogy adott esetben Máriát viszont
elmarasztalja fordított felállásban.
Miután dr. Ignácz György felkerült
a Fővárosi Törvényszékre, a hálátlan feladatot - a Regász-ügyeket, és a Regász-mosdatást
- dr. Sándor Erika bírónőre sózták.
A bírónőről szakmailag csak jót
mondhatunk: fiatal, csinos, jó eszű, gyors gondolkodású, jó logikájú,
határozott személyiség. Ő is maximális lojalitással állt szerkesztőnkhöz,
ugyanakkor bár igyekezett leplezni, azért többször elvált, hogy nagyon elege
van dr. Regász Mária agyrémeiből, állandó ész nélküli
vádaskodásaiból, sértéseiből, és persze abból is, hogy nulla jogi tudással
gyakorta még ő akarta kioktatni a bírónőt, akinek a kisujja körme alatt több
tudás rejlik, mint Mária fejében.
Ugyanakkor mély csalódást jelentett
számunkra, amikor az egyik jegyzőkönyv tanulmányozása során felmerült a gyanúja
annak, hogy a háttérben - nyilván nem
passzióból, hanem "inspirációra"! - a bírónő koncepciózus Regász-mentést folytat:
A jegyzőkönyvből ugyanis egyrészt
hiányoztak lényeges kijelentések, másrészt egyes kijelentések pedig teljesen
megváltoztatva, a lényegüktől megfosztva kerülte bele. Hogy konkretizáljuk: amikor dr. Regász
Mária vagy megszegte a hamis vád tilalmát, vagy az emberi méltóságot sértő
kijelentéseket tett, ezek vagy egyszerűen kimaradtak a jegyzőkönyvből, vagy
helyettük közömbös szavak, kijelentések kerültek bele.
Szerkesztőnk ekkor még adott egy
esélyt, hátha csupán fatális véletlenről van szó dr. Sándor Erika jegyzőkönyve
esetében annak ellenére, hogy ugyanennek a bírónőnek egy másik jegyzőkönyve - amely nem dr. Regász
Mária ügyében született! - kifejezetten hibátlan, halál pontos volt minden
szavában!
Innentől a biztonság kedvéért
minden esetben hangfelvételt készített szerkesztőnk a Pécsi Ítélőtábla elvi
bírósági határozatában foglaltak szerint azzal, hogy azt csak és kizárólag
abban az esetben használja fel, ha a jegyzőkönyv kijavításához esetleg kelleni
fog, egyébként megsemmisíti.
Láss csodát: a következő Regász-tárgyalás jegyzőkönyve is ugyanilyen lett. Nevezzük
nevén: vastagon kozmetikázta valaki. A kínos helyzetben dr. Sándor Erika bírónő
azzal védekezett: a probléma nyilván abból adódik, hogy a jegyzőkönyvezés "nem
szószerinti". (Viszont például dr. Simits Iván esetében sem volt "szó szerinti", és érdekes
módon ott egyetlen hiba sem került a leírtakba!)
De talán nézzünk egy konkrét
esetet: dr. Regász Mária azt találta mondani
szerkesztőnkre, hogy az "távol áll az
embertől." Ez a kijelentés még vádlotti pozícióban sem engedhető meg,
senkinek az ember voltát nem lehet megkérdőjelezni. Az ilyesmi az emberi
méltóságot sértő, büntetőjogi következményekkel járó magatartás. Ehhez képest a
jegyzőkönyvbe a következő került: szerkesztőnkről "nincs mit mondani". (Ez viszont
közömbös kijelentés.)
Tisztelt Bírónő! Tetszik-nem tetszik, mi kimondjuk: ez nem "nem szószerinti jegyzőkönyvezés", és nem is "félrehallás" - hiszen nem is hasonlít egymásra a két
kijelentés még hangtanilag sem! -, itt arról van szó, hogy bizony meg tetszettek hamisítani a valóságban
elhangzottakat! Mégpedig vastagon!
Nem véletlenül: azért, mert
pontosan tudni tetszettek, hogy ami ténylegesen elhangzott, annak büntetőjogi
következményei lehetnek, és ugye Önökhöz is eljutott az "íratlan szabály":
Mária - volt kollégánk szíve csücske
- sajnos gyakorta fogalmaz "meggondolatlanul", ilyenkor tessék résen lenni,
nehogy az ilyesminek nyoma maradjon!
De akadt ebben a jegyzőkönyvben
számos hasonló is, ezekből csupán szemezgetünk a teljesség igénye nélkül:
Mindez egyértelműen többrendbeli
hamis vád bűntettének megállapítására lehet alkalmas, miután jobbára egy szó
nem igaz belőle. (Mindezek dr. Regász Mária szenzitív-paranoid élményfeldolgozáson alapuló
fantáziavilágának szüleményei.)
Ennek ellenére mindez - mintha el sem hangzott volna! - hiányzott
a jegyzőkönyvből!
Amikor - amint azt előbb hallhattuk - Mária szerkesztőnket állatkínzással vádolta - olyan őrültséggel hozakodott elő, hogy
szerkesztőnk levágta egy leguán lábát! -, akkor természetesen
ezt is egy az egyben "kilopták" a jegyzőkönyvből, a többihez hasonlóan teljes
egészében hiányzik belőle. Arra azonban ennél az esetnél már nem figyeltek,
hogy ha az állítást kiveszik a jegyzőkönyvből, akkor talán ki kellene venni az
állításra adott adekvát választ is: szerkesztőnk
válaszát benne felejtették!
Ugye itt is egyértelmű a helyzet:
az állatkínzás bűncselekmény, így Mária ezen kijelentése alkalmas lehet hamis
vád bűntettének megállapítására. Az íratlan szabály pedig azt mondja: ha Mária
meggondolatlanságokat mond, résen kell lenni, az ilyesmi nem kerülhet
jegyzőkönyvbe!
Szerkesztőnk még ekkor is adott egy
lehetőséget dr. Sándor Erika bírónőnek: kérte a jegyzőkönyv kijavítását és
kiegészítését.
A bírónő a kérelmet elutasította
annak ellenére, hogy a sok közül az utolsó esetben legalábbis mindenképpen
látnia kellett: ha egyszer szerkesztőnk tiltakozik az állatkínzásra vonatkozó
vádaskodás miatt - mert az ugye benne
maradt a jegyzőkönyvben! -, akkor nyilván annak is el kellett hangzania,
amire a tiltakozás vonatkozott!
Itt már nincs mese, szó nem lehet
tévedésről, itt a bírónő sajnos felvállalta a felvállalhatatlant, és ezen az
sem szépít, hogy nem ő az egyetlen ilyen ezen a bíróságon. (Ezért is lett volna talán egészségesebb, ha a bíróság elnöke kapásból
kéri másik bíróság kijelölését arra tekintettel, hogy Mária társa egykoron bíró
kollégájuk volt. Mert hogy a 17/2001. (V.1.) és a
67/1995.(XII.7.) AB határozatok bizony kimondják: kerülni kell minden olyan
helyzetet, ami alkalmas lehet arra, hogy valakiben jogos kétséget ébresszen az
igazságszolgáltatás pártatlanságára nézve!)
Szerkesztőnk mindenesetre
megfellebbezte a bírónő kijavítást és kiegészítést elutasító végzését, a
fellebbezéséhez pedig csatolta a hangfelvételt, amivel ugye
nemigen lehet vitatkozni. Hogy ezek után mit tesz dr. Sándor Erika, azt
kíváncsian várjuk.
(Jogállamban ugye egy bíró ilyenkor csak egyvalamit tehet. Afelől persze
nincsenek kétségeink, hogy hazánkban szó nem lehet sem civilizáltságról, sem
jogállamról. Meg aztán valljuk be: dr. Sándor Erika mindezt nem passzióból
vállalta fel: elsődlegesen tehát azoknak kellene távozniuk - de nyomban! -,
akik ilyesmit "várnak el" egy bírótól, akik ilyen súlyosan kellemetlen
helyzetbe hoznak ma bírókat, akik miatt ma egy bírónak netán úgy kell éreznie:
ha nem felel meg bizonyos "elvárásoknak", az a karrierjére majd negatív
hatással lehet. Ahogy sajnos lett is dr. Takács Péter Attila bíró úr
karrierjére, amikor nem volt hajlandó "rugalmasan" ítélkezni Karsai László cionista
történész esztelen nácizása kapcsán.)
A történet azonban még folytatódik:
dr. Regász Mária még 2010 szeptemberében az Elvált Apák
Érdekvédelmi Egyesülete egykori elnökségi tagjának - egy idős embernek - azt találta mondani, hogy szerkesztőnk elmebeteg,
a viselkedését, a személyiségét veszélyesnek ítéli a gyermekére nézve.
A dolog csak később derült ki, és
még a kiderüléséhez képest is eltelt másfél év, mire sor került a most már 75
éves férfi meghallgatására.
Az első meghallgatásakor - 2014. január 29-én - az
öregember csak arra emlékezett, hogy Mária szerkesztőnk személyiségét
veszélyesnek tartotta a gyermekére, ez az egy jobban vésődött az
emlékezetébe, mint a beszélgetés további részletei. Mivel a vallomása
használhatatlan volt, a bírónő hazaküldte azzal, hogy gondolja át alaposabban,
próbálja meg összeszedni az emlékeit, és jöjjön vissza két nap múlva. Második meghallgatásakor - január 31-én - az öreg már
összeszedettebben tett vallomást, ekkorra már
vissza tudta idézni a sértő kifejezések többségét is, mindenek
előtt azt is, hogy Mária elmebetegnek nevezte szerkesztőnket.
dr. Regász Mária a védőbeszédében rendre megsértve a hamis vád
tilalmát, gyalázatos, aljas módon egyfolytában előre megfontolt hamis tanúzással vádolta a 75 éves embert,
szerkesztőnket pedig értelemszerűen hamis tanúzásra felhívással vádolta meg
hamisan.
dr. Sándor
Erika bírónő felmentette Máriát a vád alól kétséget kizáró bizonyítottság
hiányára hivatkozva. Utalt arra, hogy az 1 állítás 1 tagadás esetével van
dolgunk, a tanú pedig ráadásul igen rosszul emlékezett már a 3,5 évvel ezelőtti
történésre. Külön hangsúlyozta az ítélet szóbeli indoklásában: bár a vádlott a védekezését
kifejezetten a tanú hamis tanúzással való vádolására, és szerkesztőnk hamis
tanúzásra felhívással vádolására alapította, a bíróság egyáltalán
nem érzékelte a legcsekélyebb gyanúját sem bármiféle összebeszélésnek a tanú és
szerkesztőnk között, a tanút érdektelennek találta. Másrészt kiemelte:
bűncselekmény hiányáról nem lehet beszélni -
mert a vádlott bűncselekmény hiányában való felmentést szeretett volna! -,
mivel az első tárgyaláson
(január 29-én) a tanú által elmondottak ugyan még nem minősültek büntetendőnek
- hiszen azt, hogy szerkesztőnket Mária
a gyerekére veszélyesnek tartotta, azt önmagában még véleményként kell
értékelni! -, de a második
tárgyaláson (január 31-én) a tanú már arra is emlékezett, hogy szerkesztőnket elmebetegnek nevezte Mária, ami viszont bár büntetendő kijelentésnek
minősül!
Hangsúlyozzuk: ez az ítélet - ahogy szóban elhangzott! - kifogástalan.
Nem örülünk neki, hiszen biztosan tudjuk - ahogy
a bírónő is biztosan tudta persze -, hogy Mária valóban azt mondta az idős
embernek, ami a vádban állt, de belátjuk, hogy más valamit érezni, sejteni,
"tudni", és más kétséget kizáróan bizonyítani.
Ezt követően történt, hogy Mária
népies szólással élve "beleszaladt a pofonba": miközben alig pár perccel
korábban még bizonygatta, hogy ő sosem mondott szerkesztőnkről senkinek olyasmit,
hogy elmebeteg, a tárgyalóból kifelé menet odafordult az őt felmentő bírónőhöz,
és rátámadt: "Miért nem akadályozza meg a bíróság, hogy ennek az elmebeteg embernek
a."
A mondatot nem fejezhette be, mert
a bírónő - aki ugye ismerte az íratlan
szabályt, miszerint Mária "meggondolatlan" kijelentéseit valahogy szőnyeg alá
kell seperni! - úgy ordított rá, hogy még a földszinten is hallhatták, majd
ott tartotta Máriát a tárgyalóban, hogy szerkesztőnk és a tanú békében
eltávozhasson, nehogy még rájuk támadjon a fékét vesztett, éppen felmentett
vádlott.
Ki kell emelni: szinte szánalmas
volt, ahogy a bírónő és a titkára egyszerre próbálták megmagyarázni, hogy már
lezárták a jegyzőkönyvet, ezért ezt már nem lehet jegyzőkönyvbe venni. (Akkor, ott nem is került jegyzőkönyvbe!)
Szerkesztőnk azonban keményen kiverte a balhét az elnökségen, így végül
toldatként csak odaírták a jegyzőkönyv végére. Ebben a helyzetben már nem
vállalhatták fel, hogy nem írják le az elhangzottakat.
Viszont ami ezután történt, az
egyszerűen megdöbbentő:
Először is a tárgyalás jegyzőkönyvéből teljesen kikozmetikázták azt, hogy Mária a
védőbeszédében megszegve a hamis vád tilalmát, folyamatosan előre kitervel
hamis tanúzással vádolta az öregembert, illetve hamis tanúzásra felhívással
vádolta szerkesztőnket, majd ez az írásbeli ítéletből is teljes egészében
kimaradt annak ellenére, hogy a szóbeli ítélethirdetésen kifejezetten hangsúlyt
kapott még!
Amikor szerkesztőnk kérte a
jegyzőkönyv kijavítását és kiegészítését, a jelentéktelen kijavítást ugyan
megtette a bírónő, viszont a durva, 2 rendbeli hamis vádaskodással való
kiegészítést megtagadta azzal a sajátos indoklással, hogy ennek a hiánya a
jegyzőkönyvben "nem
okoz értelemzavart, illetve más okból sem szükséges." (Hogy megtörtént a hamis vádaskodás, azt egyenesen letagadni már nem
merte, hiszen már tisztában volt azzal, hogy valószínűleg újabb hangfelvétellel
kellene majd szembe néznie.)
Értsd: ha tehát egy tárgyaláson valaki olyasmit tesz, ami bűncselekmény
megállapításra lehet alkalmas - hivatalból
üldözendő bűncselekményt: mondjuk hamis vádaskodást követ el -, akkor igazán nem szükséges az, hogy ennek a
jegyzőkönyvben nyoma maradjon! (Mondja
ezt egy bíró, akinek egyébként úgynevezett szignalizációs
kötelezettsége is van: azaz köteles feljelentést tenni, ha hivatalból üldözendő
bűncselekmény megvalósulásának lehetőségét észleli!)
Eljutottunk tehát odáig a
"kollegialitás" jegyében, hogy egy bíró nem csupán elfelejti jegyzőkönyvbe vetetni, de utóbb határozott kérelemre
egyszerűen megtagadja egy az orra
előtt megvalósult bűncselekmény jegyzőkönyvezését! (Természetesen az elhangzottakról ebben az esetben is hangfelvétel
készült!)
De ami talán ennél is elképesztőbb:
Mint fentebb már utaltunk rá: az idős úrnak az első alkalommal tett vallomása után - ami még csak szerkesztőnk gyermekére való
állítólagos veszélyességét tartalmazta - a bírónő szerint még elképzelhető
lett volna a bűncselekmény hiányában történő felmentés is, hiszen az első
tárgyaláson elhangzottakat még véleményként kellett volna értékelni! De
miután a tanú a második alkalommal már határozottan emlékezett az "elmebeteg"
kifejezés elhangzására is, így már szó sem lehetett bűncselekmény hiányáról,
csakis a bizonyítottság hiánya menthette meg Máriát.
Csakhogy amikor ezt így - maximálisan helyesen! - elmondta a
bírónő szóban, még nem tudhatta, hogy 2 perccel később Mária "beleszalad a
pofonba"": megint leelmebetegezi
szerkesztőnket, most már ugye letagadhatatlanul!
Olvasóink nem fogják elhinni, hogy e
körben mi került az írott ítéletbe! Hangfelvétellel bizonyíthatóan egészen pontosan az ellenkezője annak,
mint ami a szóbeli kihirdetésen elhangzott: vagyis az, hogy a szerkesztőnk
gyermekére való veszélyessége az, ami nem vélemény, hanem tényállítás, és
büntetendő lenne - ha az elhangzását bizonyítani lehetett volna -, és az
elmebeteg az, ami vélemény, ami tehát akkor sem vezethetett volna
elmarasztaláshoz, ha az elhangzása bebizonyosodott volna!
Ez ugye egyrészt szakmai agyrém,
dr. Sándor Erika bírónő pedig ezzel pontosan tisztában van, hiszen alapvető jogi
axiómáról van szó:
Az egységes, töretlen bírói gyakorlatban a tudatállapotra,
illetve elmeállapotra tett mindennemű kijelentés a tényállítás
fogalma alá tartozik, azaz még véletlenül sem minősülhet véleménynek!
A véleményt
a tényállítástól az úgynevezett "bizonyíthatósági
teszt" révén lehet elhatárolni: aminek a valóságtartalma egzaktul
tisztázható, az tényállítás, aminek pedig nem tisztázható, az vélemény.
A Kúria (korábban Legfelsőbb Bíróság) e körben
kifejtette, hogy miután az elmeállapot orvosdiagnosztikai
módszerekkel ugyanúgy tisztázható, mint mondjuk a csonttörés, így például az
"elmebeteg" kifejezés valós, vagy valótlan volta egyértelműen megállapítható,
bizonyítható, ezért tehát a tényállítás
fogalma alá tartozik. (És persze
messzemenően, és súlyosan sérti az emberi méltóságot, az ember lényegét
kérdőjelezi meg!)
Nem lehet nem észrevenni, hogy miért is írta le a bírónő pontosan az
ellenkezőjét annak, mint amit e körben kihirdetett: azért, mert már előre
eldöntötték valahol a bíróság magasabb vezetői köreiben - miután az ítélethirdetést követő elmebetegezés után vélhetően azonnal
összeült a "válságstáb": nyilván egyeztették a történteket Dr. Grád Andrással, és tisztázták az elképzeléseket -, hogy
ha törik, ha szakad, meg kell menteni
dr. Regász Máriát most már az ámokfutó nyílt
elmebetegezés következményei alól is! Ezt a
gyalázatot készíti elő dr. Sándor Erika bírónő nyilvánvalóan valakinek a
kívánságára azzal, hogy az ellenkezőjére változtatja az írott ítéletben azt,
amit szóban mondott az ítélethirdetésen!
Végezetül
csak még egy eset ugyancsak a jegyzőkönyv torzítások eltussolása körében:
ugyanúgy kijavításra és kiegészítésre szorult egy másik jegyzőkönyv is,
amelyben lényeges körülmény tekintetében szerepel az elhangzottakhoz képest
torzított szöveg.
Ezúttal dr.
Sándor Erika bírónő új trükkhöz folyamodott: abban bízva, hogy szerkesztőnk nem
ismeri az elemi matematikát - vagy a
jogszabályt -, azzal utasította
el a jegyzőkönyv kijavítása és kiegészítése iránt benyújtott kérelmét
szerkesztőnknek, hogy a jegyzőkönyv február
8-án lett leírva, szerkesztőnk pedig csupán február 20-án érkeztette a kérelmét, így azt elkésettnek kell tekinteni, és
ezért érdemi vizsgálat nélkül kellett utasítani.
A dr. Sándor Erika bírónő által
hivatkozott Be. 254. § (1) bekezdése
szerint a kijavítást a jegyzőkönyv elkészítésétől számított 15 napon belül lehet kérni.
A matematika jelenlegi állása szerint 8-a és 20-a között 12 nap telt el,
ez pedig szerény számításaink szerint nem több, hanem kevesebb, mint 15 nap.
(A bírónő nyilván ismeri a jogszabályt, hiszen máskor, más végzésekben
pontosan alkalmazta. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a jogi karon nem tantárgy a
matematika, viszont az érettségin az, érettségi nélkül pedig nemigen lehet
bekerülni a jogi karra. Annak ellenére sem, hogy ismerünk egy olyan ügyvédet, akiről
meglehetősen nehezen tudjuk elképzelni, hogy le tudott érettségizni.)
Tekintsük át a történéseket, és
vegyük észre: miből is lett az a bizonyos cserebogár?
Az egész azzal kezdődött, hogy
ügyvédi diplomát adtak valaki kezébe ügyvédi gyakorlat nélkül és teljes értékű,
5 éves jogi egyetem helyett egyfajta felemás végzettség - részben államigazgatási, részben pedig jogi gyorstalpaló -
alapján.
Aztán folytatódott azzal, hogy egy
volt bíró valamiért úgy gondolta, hogy ezzel a gyámügyi előadóból ügyvéddé avanzsált
valakivel összeáll.
Ma pedig
ott tartunk, hogy évek óta folyik akadálytalanul apukák, anyukák kifosztása,
családok szétverése, miközben részben az internet segítségével, részben a Hit
Gyülekezetének televíziója segítségével folyik a parasztvakítás: a
legalapvetőbb, ma már az általános műveltség körébe sorolható jogi ismeretekkel
sem rendelkező, laikus szerkesztőnkkel szemben családjogi vonalon majdnem 70
csatából kivétel nélkül mindegyikben alulmaradt, megbukott, padlóba döngölt dr.
Regász Máriát sztárügyvédnek, "szakértő családjogásznak" állítják be azzal a céllal, hogy a Grád és Regász Ügyvédi Iroda, és
rajta keresztül elsősorban Dr. Grád András pénztárcája az eddiginél is vastagabbra
dagadhasson.
Az pedig, hogy miközben ez az amúgy
is már igencsak vastag pénztárca tovább vastagodik, apukák, anyukák az évek
alatt nehezen összespórolt utolsó fillérjeiket is elveszítik, és közben a
családjaik tönkremennek, a gyermekeik pedig csonka családokban nőnek fel, csak
annyira érdekli a Hit Gyülekezetének televízióját, amennyire Dr. Grád Andrást, vagy dr. Regász
Máriát: mindez egyikük álmát sem zavarja meg. (Ahogy persze azokét a rendőrökét, ügyészekét és bírókét sem, akik
ehhez évek óta asszisztálnak.)
Végezetül ma már ugyanakkor odáig
is eljutottunk, hogy az előbb részletezett produkció zavartalansága érdekében
bíróságokon "íratlan szabályok" fogalmazódnak meg, hajthatatlan bíróktól
vesznek el és kevésbé hajthatatlanoknak adnak át ügyeket, majd ha már máshogy
nem megy, az igazságszolgáltatás fellegvárában - a bíróságon - jegyzőkönyveket manipulálnak, a szóban elhangzottak
ellenkezőjét írják le, megtörtént bűncselekmények dokumentálását egyszerűen
megtagadják.
És bármennyire is "következmények
nélküli országban" élünk, bizony mindenképpen ígéretes bírói karriereket
tesznek kockára mindezzel.
És mindezt miért is?! Miért is kockáztatják a pályafutásukat, a jövőjüket ma
tehetséges, egyébként jó, sőt kiváló bírók?!
Egy Regász
"Simanek" Máriáért...
No comment.