FIRKÁSZ A MOCSÁRBAN - SZELE TAMÁS (SZELETOMMY)
Ø http://gepnarancs.hu/2013/09/iustitia-a-mocsarban/
Ø http://kuriros.blogbox.hu/2013/09/02/iustitia-a-mocsarban/
Ø http://kapcsolat.hu/blogszemle/iustitia-mocsarban (Ezt - szerkesztőnk panaszbeadványának
hatására - már elérhetetlenné tette a tulajdonos.)
Ø https://www.feedstripes.com/hu/f/banankoztarsasag-gepnarancs?o=latest&s=660
internetes címeken - az utolsó esetben csupán cikk
ajánlás formájában - egy bizonyos Szele Tamás néven szereplő firkász
- saját magát jellemzi ezzel a
kifejezéssel, véleményünk szerint helyesen! - közzé tett egy firkát "Iustitia a mocsárban" címmel. A szépen hangzó cím
sajnálatos módon ugyanakkor igen gyenge, kaotikus gondolatvilágra utaló, minden
tekintetben ködös, zavaros, stílusában a társadalmi szubkultúra hangvételére
emlékeztető, firkának is csak meglehetős jóindulattal nevezhető, szánalmas
produktumot takar, így talán helyesebb lett volna neki stílusosan a
"Firkász a mocsárban", esetleg a "Literatúra a mocsárban",
avagy "Újságíró ceruza a trágyadombon" címet adni.
Képbehelyezés végett:
Az a dr. Gál Péter, akit Szele
Tamás védelmez kivont karddal velem szemben, gátlástalanul meglopta egykori
ügyfelét: Szabó Tamást. (lásd: a kommentek a Gépnarancs oldalán alul) Azt a
Szabó Tamást, akinek az apja - Szabó
Károly - a nyilas Szalai Pállal együtt a hivatalos magyar rendőrséggel és
fegyveres karhatalommal, a német megszálló erők parancsnokától: Gerhard Schmidhuber-tól kapott felhatalmazással mentett meg 154 zsidót
1945 januárjában, és aki - a nyilas
Szalai Pállal együtt! - megkapta ezért a Világ Igaza kitüntetést a
Wallenberg Alapítványtól. dr. Gál Péter ma talán nem
lenne köztünk, ha nincs Szabó Károly, ha nincs Szalai Pál, illetve ha nincs
Gerhard Schmidhuber, aki Wehrmacht katonákkal védette
a budapesti gettót. Ennek ellenére károsította meg szánt szándékkal dr. Gál
Péter a nemes lelkű zsidómentő humanista fiát! (A Budapesti Ügyvédi Kamara ennek okán el is marasztalta, és
megbüntette.) Emiatt a szélsőjobboldali elfogultsággal nemigen vádolható
Bartus László (Amerikai Népszava) keményen beolvasott ennek a minősíthetetlen
jellemű ügyvédnek az alábbiak szerint:
Sun, May 12, 2013 at 6:25 PM
Tisztelt Gál Péter Ügyvéd Úr!
Bartus László vagyok, az Amerikai
Népszava tulajdonosa. Egy kényes és számomra érthetetlen, kellemetlen ügyben
keresem, és bízom abban, hogy Ön ebben az ügyben korrekt módon jár el. Mint
tudja, lapunkban közöltük az Ön nyílt levelét, és teljes mértékben kiálltunk Ön
mellett, mert elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a magyar bíróságon bárkit
származása vagy vallása alapján megbélyegezzenek. Elítéljük az antiszemita
megnyilvánulásokat, és teljes mértékben szolidaritást vállaltunk Önnel.
Kellemetlen számunkra, hogy
ugyanakkor tudomásunkra jutott, hogy egy másik ügyben Önt a bíróság másodfokon
elítélte, az okozott kár megtérítésére kötelezte, és
az Ügyvédi Kamara is elmarasztalta,, de az ítéletet nem hajtotta végre. Törvénytisztelő
ember tiszteletben tartja a bíróság által hozott ítéleteket, különösen egy
ügyvéd. Az ügy számunkra azért kellemetlen, mert az Ön
perbeli ellenfelének édesapja a vészkorszak idején közel 200 ember életét
mentette meg, a Yad Vashem
a "Világ Igaza" kitüntetést ítélte neki, izraeli és magyar zsidó
újságokban nagy cikkek jelentek meg róla. A Raoul Wallenberg alapítvány
emlékbélyeget adott ki Izraelben az Ön által megkárosított Szabó Tamás
édesapjának emlékére.
Az ügyet és az ítéletet nekünk nem
kell újratárgyalnunk, egy jogerős bírósági ítéletet akkor is végre kell
hajtani, ha nem értünk vele egyet. A jogorvoslati lehetőségek kimerülése után
nincs más választás, törvénytisztelő ember végrehajtja a bíróság ítéletét. De
számunkra ennek az ügynek van egy morális tartalma is: mi kiálltunk Ön mellett
azért, mert antiszemita támadás érte, ugyanakkor egy olvasónkat, akinek
édesapja zsidókat mentett, Ön megkárosított, és a neki járó kártérítést
bírósági ítélet ellenére sem fizeti meg. Az ügy 2008 óta tart, és a károsult
egészségi állapotát is rombolja. Az nem lehet, hogy mi Önt megvédjük egy
antiszemita támadással szemben, Ön pedig - bírósági ítélet ellenére is -
megkárosít valakit, aki zsidókat mentett a gázkamrák elől. Ez az eljárás az Ön
hitelességét kérdőjelezi meg, és joggal veti fel, hogy milyen alapon
védelmezünk mi valakit a zsidózással szemben, aki képes megkárosítani zsidók
megmentőjét. Azt gondolom, hogy Önnek erkölcsi kötelességei is vannak ebben a
minőségében, különösen, ha kiáll a zsidósága mellett és követeli az Önnek
kijáró emberi méltóságot. Ha nem hajt végre egy jogerős bírósági ítéletet, és
egy zsidómentő fiát megkárosítja, lejáratja azt az ügyet, amit képvisel, és
lejárat bennünket is, akik kiálltunk Ön mellett.
Tisztelettel kérem, gondolja ezt
meg, és válassza a törvényes és erkölcsös utat. Hajtsa végre a bíróság
ítéletét, ne károsítson meg egy embert, akinek családja jót tett azokkal,
akiknek védelmében közösen felemeltük a szavunkat. Ne dobja el a becsületét és
ne járassa le az Ön által képviselt igaz ügyet semennyi pénzért. Ne hozzon
bennünket, akik kiálltunk Ön mellett, olyan helyzetbe, hogy hiteltelenné
váljunk, és azt kelljen mérlegelnünk, hogy helyet adjunk az Önről szóló ügy
nyilvánosságának vagy nem, eltávolítsuk az Ön nyilvános levelét az indoklással
együtt, vagy nem.
Rendkívül kínos és kellemetlen ez
számunkra, őszintén szólva meg vagyunk lepve, és nem
tudjuk mire vélni ezt az eljárást.
Bízom az Ön tisztességében és
erkölcsi döntésében, hogy ebben az ügyben akkor is a bírósági ítéletnek
megfelelően cselekszik, ha azzal nem ért egyet, ha az igazságérzete mást mond,
vagy nem ért egyet az ítélettel. Egy jogásznak tudnia kell, hogy jogerős ítélet
után ez már nem számít. Kérem, legyen tekintettel arra is, hogy a döntése egy
zsidómentő ember családját, és nemcsak az Ön tisztességét, hanem az Ön által
képviselt értékeket is érintik és minősítik.
Várom pozitív döntését, és
értesítését arról, hogy a bíróság ítéletét végrehajtotta, és az Önnel szemben
felmerült hiteltelenségi vád mostantól megalapozatlan,
mert kifizette a károsultnak azt az összeget, amivel Ön tartozik. Ezzel nem
kívánok az Ön személyes ügyeibe avatkozni, de miután mi Önt hősnek mutattuk be
az antiszemitákkal szemben, és egy olvasónknak, akinek családja zsidókat
mentett, ilyen jogos panasza van Ön ellen, okkal vetjük fel, hogy az ügy
érdekében a törvénytelen állapotot saját és lapunk jó híre érdekében is meg
kellene szüntetnie.
Megértésében és jó belátásában
bízva, várom szíves válaszát, üdvözlettel, Bartus László
Hogy mit
válaszolhatott neki dr. Gál Péter, az nagyjából kiderül abból a rövid
üzenetből, amit Bartus László tanulságként megfogalmazott Szabó Tamás felé:
Gál úr
annyit írt nekem a jogerős ítélet ellenére, hogy ő a követeléssel nem ért
egyet, azt vitatja, és ennek megfelelően jár el. Ennyi volt a lényege, amelyből
én azt a tanulságot vontam le, hogy ez az ember valószínűleg soha nem fog
fizetni Önnek, mindent kitalál, hogy ne kelljen fizetnie.
Ezért ma már árverezik az autóját, de sajnos nem talált rá vevőt mindmáig a végrehajtó. Ez az igen rendes, Szele Tamástól védelmet érdemlő ügyvéd azonban nem csak Szabó Tamásnak tartozik cirka egymillióval, hanem az APEH is végrehajtást indíttatott vele szemben több, mint egymilliós tartozás miatt, és parkoló társaságok is több, mint 30.000-es tartozás miatt. dr. Gál Pétert eddig csupán szerkesztőnk ügye kapcsán kétszer marasztalta el, részesítette figyelmeztetésben a Kamara ügyvédhez méltatlan viselkedése miatt, és további fegyelmi elmarasztalása is van.
Rátérve Szele Tamás kaotikus
dezinformációira:
2012-ben
dr. Gál Péter nem képviselte, hanem -
hasonlóan Szabó Tamáshoz - meglopta azt a bizonyos "hölgyet", aki
a végén már annyira félt a saját "védőjétől", hogy előbb szerkesztőnk
ügyvédjéhez, majd pedig egyenesen a Fővárosi Törvényszék elnökéhez fordult
segítségért az őt "képviselő" dr. Gál Péterrel szemben, és aki később
a Budapesti Ügyvédi Kamaránál panaszt is tett az ügyvéd úrral szemben, aki
egyrészt nem számolt el a pénzével, másrészt több, mint egy éven át nem adta
vissza az iratait, harmadrészt a panasz szerint legalábbis gátlástalanul
felhasználta a rá bízott ügyvédi titkokat felmentés nélkül. dr. Gál Péter egyenesen megkérdezte a
"hölgyet": zsidó-e, és amikor az nemmel válaszolt, közölte vele, hogy
akkor bizony ő nem bízik meg benne, de a pénzét nem adja vissza. Erre a hölgy
is közölte vele, hogy akkor ő sem bízik meg dr. Gál Péterben! (Hát nem aranyos? Igazi ügyvéd-ügyfél
bizalmi viszony!)
Ami pedig azt illeti, hogy
szerkesztőnk "nem állhatott jól" a perben, nos
nem ártott volna talán alaposabban tájékozódnia a mi kis firkászunknak: dr. Gál
Péter ugyanis szerkesztőnkkel szemben 2012. január 17-én jogerősen elveszítette
az ügyfele családjogi perét teljes egészében, csont nélkül. Ennél viszont még
elméletben sem lehet "jobban állni"! (Szerkesztőnk általában nem szokott
"rosszul állni" a pereiben: a pereinek több, mint
90%-át nyerte meg az elmúlt 20 évben. Kétszer verte meg Strasbourgban az
aktuális magyar kormányt - egyszer 10.000, egyszer meg 18.000 eurót ítéltek meg
neki -, 8 megyei rendőrkapitányság, és 3 megyei törvényszék, valamint a Legfőbb
Ügyészség - 3-szor is! - is padlót fogott már szerkesztőnkkel szemben. A
Fővárosi Törvényszékkel szemben pedig épp tavaly nyert meg jogerősen egy
kereken egymilliós nem vagyoni kártérítésre irányuló pert.) Másrészt vajon hol látott Szele Tamás olyan írást, amiben
szerkesztőnk "súlyos sértésekre" ragadtatta volna magát, miközben már
régen megnyerte a családjogi pert, a padlóba döngölte a pereit jobbára
kizárólag fasisztázásra alapozó dr. Gál Pétert, és helyre állította a dr. Gál
Péter kapzsisága által veszélyeztetett családját?! Mert hogy általában valóban az szokott vagdalkozni egy peres
konfliktusban, aki rosszul áll. (Lásd dr. Gál Péter barátját és egyik mintaképét, a magyar
igazságszolgáltatás elől gyáván Izraelbe menekült büdös bunkót: dr. Dániel
Pétert.) Vélhetően ezért is kezdett dr. Gál Péter kínjában a zsidó
maffiával fenyegetőzni azon a nyilvános tárgyaláson, amiről Szele Tamás
finoman szólva is torzítva, ferdítve, és a lényeget elhallgatva tudósit, azaz
átveri a saját olvasóközönségét. De egy másik alkalommal is hasonló okból
viselkedett úgy egy tárgyaláson, hogy kilátásba kellett helyezni a kivezetését
a teremből.
Az
tény, hogy az ECHO tévé közönsége előtt szerkesztőnk ismert személy, de talán
tegyük hozzá azt is, hogy egy kivétellel a MAZSIHISZ egykori tisztségviselője:
a Hit Gyülekezetét is védelmébe vevő Vámos György jóvoltából! Másrészt talán ne
felejtkezzünk meg róla, az az egy kivétel pedig a "Bírósági
történetek" című műsor volt Liebmann Katalinnal,
akinél viszont a jól táplált dr. Gál Péter éppúgy vendég
volt, mint szerkesztőnk. (Amúgy
szerkesztőnk a HírTV-ben többször szerepelt, mint az
ECHO tévében, de szerepelt már az M1-ben, és a TV2-ben is, továbbá számos helyi
televízióban országszerte. És ugye kétszer szerepelt például a Klubrádióban is,
szóval ott sem csupán most, ennek az ügynek a kapcsán vált ismertté.)
Azt
viszont érdeklődéssel kérdeznénk Szele Tamástól: vajon milyen "szélső
jobboldali körökről" hadovázik?! Szerkesztőnk
újságíróként számos rendezvényről tudósított - így a Szele Tamás által "szélső jobboldalinak"
tartott rendezvényekről is -, azonban talán ha 2 emberrel van egyáltalán
köszönőviszony-szintű ismeretségben ezekből a körökből. De talán tegyük hozzá
ehhez, hogy pontosan ennyi erővel szélső baloldali és ultra-liberális körökben
is ismertnek mondhatnánk szerkesztőnket. (Pető
Ivánnal például hosszasan levelezett pár évvel ezelőtt kulturáltnak mondható,
érdemi vitát folytatva. Thürmer Gyulával úgyszintén
többször beszélgetett már. De említhetjük ugye Orosz Józsefet és Vicsek Ferencet is, akik örömmel kértek fel egy-egy
beszélgetésre még 2007-ben.)
Visszatérve
a firkász által hamis beállításban tálalt esetre:
A
2012. március 14-i tárgyalás már csak egy okafogyottá vált utózönge volt,
hiszen eredetileg a családjogi pert volt hivatott megtámogatni, miután pedig
azt szerkesztőnk akkor már két hónapja csont nélkül megnyerte, így ennek már
nem volt értelme a továbbiakban. Ekkor már két hónapja újra együtt volt a
"hölggyel", előre megbeszélték, hogy a tárgyaláson egy elnézést kérő
nyilatkozat fejében szerkesztőnk elejti a vádat. Ekkor azonban dr. Gál Péter - aki nagyjából 2 hónapja nem volt hajlandó
konzultálni sem a védencével (a "hölggyel", akiben annak nem zsidó
származása miatt nem bízott!) - előállt azzal, hogy a zsidó maffiával
fogja levágatni szerkesztőnk kezeit, ezt pedig ugye nehéz lett volna olyan
nyilatkozatnak tekinteni, ami vádelejtést vonhat maga után. (Ha a vád visszavonására így akkor nem is
kerülhetett sor, dr. Gál Péter megbízásának visszavonására viszont pillanatokon
belül sor került: a hölgy úgy rúgta ki, hogy a lába sem érte a földet, és kérte,
hogy minden olyan iratot, amit dr. Gál Péter a tudta nélkül adott be a nevében,
a bíróság tekintsen semmisnek.)
Képbehelyezés végett: dr. Gál Péter
2012. március 14-én a Pesti Központi Kerületi Bíróságon úgy jelent meg, mintha
éppen akkor mászott volna ki a szerelő aknából: koszos, olajos, kopott
farmerban, mocskos, ráadásul két számmal a kelleténél kisebb ingben, aminek a
hasán szétfeszülő gomblyukai közül kitüremkedett a szőrös hasa, zsíros hajjal,
borostásan. A talár mentette meg, mert ha így belép a tárgyalóba, vélhetően
kizavarja a bíró. (Ugye mielőtt bejött a
tárgyalóba, felvette a talárt, az meg legalább a ruháját eltakarta.) Az
ügyfele - a "hölgy" - 1
méterre ült le tőle a padra, féltette a tiszta, szép ruháját. (Éppen a március 15-i ünnepségről jött.)
Ennyit tehát dr. Gál Péter nyílt levelének elejéről.
A tárgyaláson azután
egy vélhetően soha nem létezett e-mailre hivatkozva a bíró előtt szerkesztőnket
megfenyegette
azzal, hogy a zsidó maffiával le fogja vágatni a kezeit! (Azaz nem szerkesztőnk, hanem dr. Gál Péter zsidózott, mégpedig valóban
"vastagon", ami miatt jogerősen el is
marasztalta azóta a Budapesti Ügyvédi Kamara, ő
pedig nem is fellebbezett az elmarasztalás ellen!)
Miután a fiatal, kissé pipogya bíró
köpni-nyelni nem tudott, szerkesztőnk kénytelen volt megvédeni magát: ekkor,
ilyen előzmények között javasolta dr. Gál Péternek, hogy amennyiben nem érzi
itt jól magát, ha úgy gondolja, hogy itt mindenki fasiszta, akkor már csak a
lelki békéje érdekében is fogadja meg az izraeli főrabbi évről évre többek
között őhozzá is intézett felhívását a "hazatérésre". (Nem pontosan így jegyzőkönyvezték, de azért
a jegyzőkönyvből
is látni: szó nem volt "takarodjról", vagy
hasonlóról. Annyi igaz, hogy a végén valóban az anyjába küldtem el.)
Nyilván Szele Tamás is tudja, hogy
az egyoldalú beállítás önmagában is személyiségi jogot sért, márpedig ő bizony
ezt tette, különösen, hogy a Galamus-csoport általa
belinkelt oldalán láthatta a tárgyalási jegyzőkönyvet is, amiből mindez
kiderül. Az pedig bizony nem mindegy, hogy szerkesztőnk részéről
akcióról (támadásról), vagy már reakcióról (védekezésről) volt-e szó ebben az
esetben: az előzmény - a súlyos
fenyegetés - ismeretében enyhén szólva másként néz ki a leányzó fekvése.
Ennek az esetnek tehát az égvilágon
semmi köze nincs a Szele Tamás által megjelölt - az esélyegyenlőségről és az egyenlő bánásmódról szóló -
törvényhez!
Ezután az alulművelt firkász
személyiségi jogi perben vádlottakról hadovázik, majd alább már alpereseket
sorol fel. Nyilván nincs tisztában azzal, hogy a kettő között mi a különbség. (Csupán annyi, amennyi a firkász és az
újságíró között.)
A firkász ezt követően szerkesztőnk
közszereplő voltára hivatkozik, majd elkezd jópofáskodni,
mondván, hogy a közszereplőnek nem tetszik, hogy a szereplése nyilvánosságra
került. Na már most tisztázni szükséges: a
közszereplőnek nagyobb tűréshatárral csak a közszereplése kapcsán kell
rendelkeznie! Márpedig akkora butaságot talán még dr. Gál Péter sem mondhatott
Szele Tamásnak, hogy egy családjogi vitából fakadt tárgyaláson egy magánvádló
közszereplőnek minősülne! Ugyanakkor viszont az Alkotmánybíróság szerint a
tárgyaláson valóban van, aki mindig közszereplőnek minősül: a
meghatalmazott, vagy kirendelt védő! Azaz jelen esetben dr. Gál Péter volt
az, aki valóban közszereplőnek minősült a 2012. március 14-i tárgyaláson,
szerkesztőnk viszont még véletlenül sem!
Ami a továbbiakat illeti, Szele
Tamás hiányos ismeretei megint csak pontosításra szorulnak: szerkesztőnk
történetesen elektromérnök, mérnöktanár, okleveles projektmanager,
újságíró, munkavédelmi technikus és tűzvédelmi előadó. A Kroko
tanár úr "művésznév" pedig onnan származik, hogy 10 éven át tartott
egy kajmánt, amit évente bevitt az iskolába az iskolai napokra a diákoknak, és
így ragadt rá ez a dolog magyarázatát nem ismerők számára kétségtelenül bizarrnak
tűnő név. Aztán 2006-ban a Kossuth téren a színpadon
meglátta az egyik volt tanítványa, és felkiáltott: "Kroko
tanár úr!". Na, innentől a politikában is szerkesztőnkre ragadt ez a név.
Ami pedig a krokodil pikkelyes hüllő voltát illeti, nos
ez a pikkelyes hüllő nagyjából 10 millió éve fenn tudott maradni, és nem csupán
az embert, de még a Szele Tamás féle liberál-kommunistákat
is túl fogja élni. Másrészt ez a pikkelyes hüllő szereti a nyugalmat, és amikor
egy-egy liberál-kommunista megzavarja a nyugalmát,
akkor bizony harap. Nem kicsit, nagyon! De tegyük talán hozzá: ha nekünk ilyen fejünk lenne, ahelyett, hogy
pikkelyekről beszélnénk, inkább csak sötétedés után mennénk ki az utcára, a
biztonság kedvéért akkor is csak sí maszkban. (Ehhez a fejhez képest a kroki feje kifejezetten esztétikai élménynek
mondható.)
Viszont a véleménnyilvánításnak
is vannak határai még közszereplőkkel szemben is, ezeken a határokon viszont
messze túlmegy Szele Tamásnak az végtelenül primitív, őt minősítő kijelentése,
miszerint: "Ha toportyánféregnek
szólítanák, az lenne csak az igazi tisztelet jele." (Azt azért megjegyezzük: ennél jobban már csak azon lennénk
felháborodva, ha valaki bennünket mondjuk Szele
Tamásnak titulálna.)
Az igazán
durva firkászi szarvashiba azonban csak ezután következik:
Szele
Tamás beágyazta a cikkébe a szerkesztőnk egyik előadásáról valaki által
készített video-montázst, video-ajánlót, és megpróbálja ezt a felvételt
súlyosan törvénysértőnek beállítani. Ugyanakkor persze elfelejti megadni a
felvétel dátumát, ami már csak azért sem mindegy, mivel a Btk. csupán 2010.
július 1-től bünteti a náci és bolsi bűnök tagadását.
(Nem mintha itt ilyenről lenne szó, de
Szele Tamás azért ezt a felvételt ekként igyekszik beállítani.) Másrészt
jogász szemmel nézve az elévülés kérdése miatt sem lenne persze mindegy. (A felvétel 2007. május 9-én készült a
Vértanúk terén.)
A
nagyobbik baj azonban az, hogy ez egy 2 perc 33 másodperces részlet egy 28
perces előadásból, amit valaki kivágott és feltett "kedvcsinálónak".
Azt
talán nem kell mondanunk, hogy egy 28 perces előadásról véleményt mondani a
szövegből kiragadott 2,5 perc alapján súlyos, sőt végzetes hiba! (lásd: PK.12.sz.
állásfoglalás!!!)
A
teljes előadást felvette annak idején az NBH, és értékelte is: 2007-es
évértékelő naplója szerint az előadás összességében tárgyszerűnek mondható,
egyetlen minimális tévedéssel, amennyi azonban bármelyik történelemkönyvben is
előfordul.
Ami
Szele Tamás tudatlanságból fakadó laikusi okoskodását illeti:
A
gettóban egészen biztosan nem rádiózott senki, ilyet feltételezni valóban
szamárság lenne, épp csak ilyet szerkesztőnk soha nem is állított. Viszont ha
már a gettónál tartunk: onnan nem is vittek soha senkit a Dunába lőni, mivel
Gerhard Schmidhuber - a német megszálló erők parancsnoka - Wehrmacht katonákkal védette
a gettót! (Wallenberg kérésére, annak
segítve!)
Ugyanakkor
zsidók nem csak a gettóban voltak! Mintegy 120.000 zsidó menekült hozzánk a
nácik által megszállt országokból, mielőtt a németek megszálltak bennünket.
Ezek sosem mentek a gettóba, nem is regisztrálta őket senki. (Pedig bizony sokan jobban jártak volna
közülük, ha a gettót választják a biztos Wehrmacht védelemmel!) Ami a
rádiózást illeti, maradjunk a tényeknél: a szovjetek 23 kitüntetést
adományoztak olyan magyaroknak, akik információkkal segítették a Vörös
Hadsereget. (Ebből 21-et - a kitüntetés
szerint - zsidó származású magyar kapott. Igaz, azután Sztálin azt csinálta
velük, amit egykoron Napoleon is: megkapták a
jutalmat, majd valamivel később még egy golyót is ráadásul. A jutalmukkal
együtt temettette el őket.)
De
talán világosítsuk fel a történelemről érintőleges ismeretekkel sem rendelkező
Szele Tamást: Dunába lövés, illetve lövetés nem egyszer fordult elő a
történelem során. Már a honfoglalást követő időkben is használták kivégző
helyként a Duna partját, ahogy más folyókét is. 1919-ben például Szamuely és
Cserni zsidó különítményesei - a Lenin
fiúk - lődözték a Dunába a budai partról a magyarokat. (Például Hollán Sándor államtitkárt és
családját.) 1944-ben a nyilas hatalomátvételt követően a
bábkormány is használta kivégző helyül a Duna partját - ezek adminisztrált kivégzések voltak statáriális ítéletek alapján (ezekről
tett szerkesztőnk említést a montázsban) -, majd végül 1945 elején - miután már a nyilas kormány régen elmenekült
nyugat felé -, következett az a Dunába lövés, amire Szele Tamás gondol,
amikor nagy többségükben valóban ártatlan embereket lőtt a felfegyverzett,
fosztogató, garázdálkodó, lincselő csőcselék a Dunába. (Ennek az utóbbinak az emlékét őrzik a
cipők.) Na, ehhez kellett volna talán ismernie szerkesztőnk teljes
előadását, ha már a történelem órán vélhetően elaludt, amikor ezt a témát
tárgyalták.
Ami
Szele Tamás emberismeret hiányából fakadó, illetve saját magából kiinduló
"véleményét" illeti: szerkesztőnkben az égvilágon semmi gyűlölet nem
volt soha senkivel szemben, nincs, és reméljük, nem is lesz. Tévedni ő is tévedett
már, de hazudni sosem hazudott. Másrészt mielőtt Szele Tamás butaságot
butaságra halmoz, talán olvassa már el a zaklatás törvényi fogalmát, mert ezt
összefüggésbe hozni a jelen kérdéssel 60-as IQ felett már nagyon nem illik:
Btk. 222. § (1) Aki
abból a célból, hogy mást megfélemlítsen, vagy más magánéletébe, illetve
mindennapi életvitelébe önkényesen beavatkozzon, őt rendszeresen vagy tartósan
háborgatja, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt egy évig
terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Aki félelemkeltés céljából
a) mást vagy rá tekintettel
hozzátartozóját személy elleni
erőszakos vagy közveszélyt okozó büntetendő
cselekmény elkövetésével megfenyeget, vagy
b) azt a
látszatot kelti, hogy más
életét, testi épségét vagy egészségét
sértő vagy közvetlenül veszélyeztető
esemény következik be,
vétség miatt két
évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Na már most ezt dr. Gál
Péter követte el, amikor a zsidó maffiával, majd később torokelvágással, legutóbb
pedig a szabadkőművesekkel fenyegetőzött. Ami pedig a kisebbség elleni uszítást
illeti, az a Szele Tamás féléknél egyfajta paranoid sztereotípia: mindenki
uszít, aki egy, vagy több zsidót bármely okból bírálni merészel. Nem! Itt
egyvalaki uszított, igaz nem a kisebbség, hanem a többség ellen: dr. Gál Péter,
akinek a levele olyan hozzászólásokat eredményezett az Amerikai Népszavában,
miszerint szerkesztőnk "a 9,5 millió tahó magyar szószólója". (Akkor talán kérdezzük meg: ki rekeszt ki
kit?!) Egyébként a rendőrség megvizsgálta a
közösség elleni uszítás kérdését és megállapították, hogy nemhogy nincs meg
mindegyik tényállási eleme, de külön-külön is hiányzik minden egyes tényállási
eleme! Elutasították
dr. Gál Péter feljelentését.
Ami
pedig a firkász által belinkelt, szerkesztőségünk által publikált nyílt levelet
illeti, talán mégsem ártana részletezni, hogy vajon melyek is azok a "lehetetlenségek és hamis
állítások", amik állítólag "bukfenceznek" benne, mert ugye a
lehetetlenség még belefér a vélemény fogalmába, de a hamis állítást bizony már
be kell majd mutatni előbb-utóbb így is, meg úgy is. (Mármint a bíróságon.)
A
továbbiak már alapvető tényszerű ismeretek hiányára, nem megfelelő információs
bázisra utalnak:
Egyrészt
megkérdeznénk: hol olvasott Szele Tamás olyan írást szerkesztőnktől, ami "fajelméletről" szól?! Másrészt miféle "szakértők"
felmerüléséről hadovázik össze-vissza?! Csak mert
semmiféle szakértő megidézésének még csak a gondolata sem merült fel a perben! (dr. Gál Péter készíttetett egy
magánszakvéleményt azzal a Karsai Lászlóval, akit a Törvényszék elmarasztalt a
Jobbik céltalan, őrült nácizása miatt, és aki szerkesztőnkről bebizonyította,
hogy 2007-ben elkövette a holo-tagadás bűntettét,
miközben akkor ez a Btk tényállás még nem is
létezett. Tette azt azok után, hogy amikor szemesítették a Wallenberg
iratokkal, amelyek bizonyítják, hogy a Dunába lövést a felfegyverzett csőcselék
követte el, és többek között Szálasi rendőrségi összekötője - Szalai Pál -
akadályozta meg őket ebben, akkor írt egy cikket arról, hogy sok
mindent újra kell majd értékelni, amelynek a végén kifejezetten azt írja, hogy
"árnyaltabb Szálasi képre van szükség"!) Figyelemmel
azonban arra, hogy ennek a pernek egyáltalán nem tárgya szerkesztőnk kérdéses
előadása, másrészt dr. Gál Péter az eset kapcsán nem tudta igazolni a
kereshetőségét sem, így a Törvényszék ezzel az előterjesztésével érdemben
egyáltalán nem foglalkozik, ahogy most már dr. Gál Péter egyetlen
szerkesztőnkkel szemben előterjesztett követelésével sem foglalkozik, azokat
65.P.21.118/2012/131.sz. jogerős végzésével -
mint a perben meg nem engedetteket - elutasította érdemi vizsgálat nélkül.
Ugyanakkor
maximálisan egyetértünk abban Szele Tamással, hogy igazság csak egy van. Épp
csak az a baj, hogy mindenkinek megvan a maga igazsága, abszolút igazság csak
kevés kérdésben létezik. (Persze vannak
ténykérdések, azok ugye nem szubjektívak.)
Viszont
ami a zsidó-keresztény kérdést illeti a bíróság előtt, inkább úgy fogalmaznánk,
hogy van a bíróság előtt sajnos zsidó. Épp csak nem negatívan, hanem pozitívan diszkriminálva, amint ezt a
Szele Tamás által belinkelt nyílt levelünkben foglaltak is mutatják:
dr. Gál Péter ugyanis egy
árva figyelmeztetés nélkül megúszhatta a per egyik tárgyalásán a gazemberezést,
a másik emberi voltának tagadását, sőt az életveszélyes fenyegetést, majd végül
a bíró vízzel való leöntését is! Na már most ha ezt
szerkesztőnk csinálta volna, minimum 300.000Ft bírságot kap, és kivezettetik a teremből, esetleg garázdaság
miatt eljárást is indítanak vele szemben!
Ami
pedig Kossuth zsidó katonáit illeti, köszönjük a példálózást, ezt azonban Szele
Tamásnál talán valamivel alaposabban ismerjük. Annak idején valóban kiváló
katonák is akadtak a hazai zsidóság soraiban, különösen, hogy akkoriban volt
kérdés az emancipálásuk. De sokkal újabb példákat is hozhatnánk: az I. világháborúban
is sok kiváló, magyar érzésű zsidó harcolt, illetve halt meg, vagy sebesült meg
a hazáért. Az ifjú Somló Bódog például még Salamonként látta meg a napvilágot
egy jiddisül beszélő családban. Később megszerette a magyar kultúrát,
hagyományokat, kikeresztelkedett, és patrióta lett. Harcolt a hazáért, majd
végül Trianon miatti tiltakozásként kiment a temetőbe, és öngyilkos lett! De
említhetnénk Sebestyén Aladárt is, aki megsebesült a hazáért az I.
világháborúban, akit Horthy mentesített a zsidótörvények alól, akinek a villája
elé Szálasi őrt állíttatott, hogy senki ne inzultálhassa, és akit végül a
sajátjai - Rákosi és Apró - raboltak
ki és kergettek el a "felszabadulás" után, és akinek a villáját ma az
Apró-klán és Gyurcsány bitorolja.
Mindezek
mellett azonban talán ne feledkezzünk meg Kun Béla és Szamuely Tibor több
tízezer zsidó különítményeséről, és Rákosi, Gerő, Farkas, Révay
és Péter Gábor több tízezer ávósáról, besúgójáról, segédjéről sem. (Csak mert ugye
ahogy minden éremnek, úgy ennek az éremnek is két oldala van.)
Ha már azonban szóba került a "felszabadulás", tegyünk egy kis kitérőt: az a dr. Gál Péter, aki "egy közösséghez való tartozása" okán pénzt szeretett volna bezsebelni szerkesztőnk előadása miatt - nevezzük nevén: jogalap nélkül szeretett volna gazdagodni mások egykori szenvedéséből, halálából próbált közvetve hasznot húzni -, a per során azt találta mondani, hogy minden becsületes, tisztességes magyarnak kötelessége a szovjet megszállást igenis felszabadulásnak tekinteni! Mindenek előtt tisztázzuk: kikérjük magunknak nem csak a magunk nevében, de a magyarság nevében is, hogy egy olyan ember akarja nekünk megmondani: ki a becsületes, tisztességes magyar, aki csak annyira magyar, amennyire zsidó. Azaz akkor magyar, ha ebből haszna származik, de akkor már nem magyar, amikor tiszteletben kellene tartania a független magyar bíróság ítéletét. És persze ugyanez igaz a zsidóságára is: akkor zsidó, ha ebből pénz remél, de amikor a nemes lelkű zsidó mentő fiát kártalanítania kellene, akkor már nem zsidó. Másrészt ennyi erővel viszont mi is kérhetnénk dr. Gál Péter elmarasztalását, és sérelemdíj megítélését "egy közösséghez való hozzátartozásunk" okán. Mi ugyanis ahhoz a közösséghez tartozunk, akik közül százezreket gyilkoltak le a szovjetek. Ahhoz a közösséghez, akik közül tízezreket hurcoltak el málenkij robotra Szibériába. Azok közé tartozunk, akiknek a lányait és asszonyait 3 évestől 103 évesig kíméletlenül megerőszakolták, és megfertőzték ázsiai szifilisszel. Azok közé tartozunk, akiktől mindent, ami mozdítható, elloptak. dr. Gál Péter súlyosan megsértette ezt a közösséget, és ezen közösségen keresztül a mi személyiségi jogainkat - minden becsületes, tisztességes magyar személyiségi jogait is azzal, hogy azt az egészen gyalázatos kijelentést merte tenni, miszerint minden tisztességes magyar számára "felszabadulás" volt mindez. Ezzel a kijelentésével dr. Gál Péter mintegy 9,5 millió magyart gyalázott, köpött szemen. Meggyalázta a Szibériában elhunytak emlékét, a Don-kanyarnál odaveszettek emlékét, a megerőszakolt, majd sok esetben meggyilkolt magyar gyereklányok, teenager lányok, asszonyok, feleségek és nagymamák, öregasszonyok emlékét, a kirabolt magyarságot! A dr. Gál Péter által ajnározott, imádott "felszabadítókról" és áldozataikról álljon itt méltó megemlékezésként az "Elhallgatott gyalázat" című dokumentumfilm linkje.
Szele
Tamás a cikk végére szemmel láthatóan már teljesen belezavarodik a saját
gondolatmenetébe. A perben ugyanis nem szerkesztőnk elmarasztalása a tét, nem
ellene folynak az eljárások. A perben szerkesztőnk felperes, a személyiségi jogban
járatlan dr. Gál Péternek pedig nagyjából annyi esélye lehet vele szemben egy
ilyen eljárásban, amennyi Szálasinak lehetett egykoron a népbíróság előtt a
felmentő ítéletre. Ugyanakkor dr. Gál Péterrel szemben eddig pontosan 10
esetben indult már büntető eljárás a mocskolódásai miatt, ezekből a fele már
tárgyalási szakban van, azaz ennyiben már vádlott dr. Gál Péter. Igaz, ebből
hármat most egyesítettek a folytatólagos elkövetésre tekintettel. Ami viszont szintén meglepő: a fenemód nagy öntudatot mutató dr.
Gál Péternek valahogy nem fűlik a foga vállalni a mocskolódásainak
következményeit: eddig már vagy egy tucat esetben idézték feljelentettként,
illetve már vádlottként is, az első két alkalommal meg is jelent abban bízva,
hogy sikerül megszüntettetnie a pereket, aztán amikor kiderült, hogy a bíróság
nem fogja megszüntetni a megalapozott felelősségre vonást, rendre minden egyes
alkalommal egészen véletlenül éppen a tárgyalás napjának reggelén lett hirtelen
rosszul, és szaladt be egy magánklinikára orvosi igazolásért. (Ezért a bíróság most már szakértővel fogja
megvizsgáltatni, ha legközelebb sem jelenik meg szabályszerű idézés ellenére
sem.)
A most belinkelt dokumentumokat szerkesztőnk napokkal korábban
megküldte Szele Tamásnak és a fent jelzett oldalak tulajdonosainak azzal, hogy
a majdani kártérítési összeget csökkenthetik azzal, ha az írásukat vagy
"helyreigazítják", vagy "kiegészítik" az általa
közöltekkel, vagy ami talán a legjobb lenne: a válaszát és észrevételeit
változtatás nélkül lehoznák pontosan ugyanolyan formában, ugyanolyan
betűnagysággal, ugyanott, ahol az írásuk is megjelent, lehetőleg úgy, hogy az
írásuk alatt feltűnően elhelyeznek egy linket "Kroko
tanár úr válasza az írásunkra" felirattal, és persze a válasza alatt is elhelyeznek egy linket, amin a Szele
Tamás féle firka érhető el, amire a válasz vonatkozik.
Eddig
még nem éltek a lehetőséggel, és persze a válaszadás jogát is megtagadták
ezzel, ami pedig a publicisztikában alapvető morális követelménynek számít. (Audiatur et altera pars!)
Pedig
Szele Tamás és megbízói nyilván az igazság rendíthetetlen bajnokai.
Igazság
pedig valóban csak egy van, még ha annak az egynek több olvasata is létezik. Az
olvasót pedig illik megismertetni mindegyik olvasattal, aztán valóban bízzuk
rá, hogy megítélje: melyik olvasattal ért egyet, és melyikkel nem.
2014.
március 5.