FIRKÁSZ A MOCSÁRBAN - SZELE TAMÁS (SZELETOMMY)

Ø http://gepnarancs.hu/2013/09/iustitia-a-mocsarban/

Ø http://kuriros.blogbox.hu/2013/09/02/iustitia-a-mocsarban/

Ø http://kapcsolat.hu/blogszemle/iustitia-mocsarban (Ezt - szerkesztőnk panaszbeadványának hatására - már elérhetetlenné tette a tulajdonos.)

Ø https://www.feedstripes.com/hu/f/banankoztarsasag-gepnarancs?o=latest&s=660

internetes címeken - az utolsó esetben csupán cikk ajánlás formájában - egy bizonyos Szele Tamás néven szereplő firkász - saját magát jellemzi ezzel a kifejezéssel, véleményünk szerint helyesen! - közzé tett egy firkát "Iustitia a mocsárban" címmel. A szépen hangzó cím sajnálatos módon ugyanakkor igen gyenge, kaotikus gondolatvilágra utaló, minden tekintetben ködös, zavaros, stílusában a társadalmi szubkultúra hangvételére emlékeztető, firkának is csak meglehetős jóindulattal nevezhető, szánalmas produktumot takar, így talán helyesebb lett volna neki stílusosan a "Firkász a mocsárban", esetleg a "Literatúra a mocsárban", avagy "Újságíró ceruza a trágyadombon" címet adni.

Képbehelyezés végett:

Az a dr. Gál Péter, akit Szele Tamás védelmez kivont karddal velem szemben, gátlástalanul meglopta egykori ügyfelét: Szabó Tamást. (lásd: a kommentek a Gépnarancs oldalán alul) Azt a Szabó Tamást, akinek az apja - Szabó Károly - a nyilas Szalai Pállal együtt a hivatalos magyar rendőrséggel és fegyveres karhatalommal, a német megszálló erők parancsnokától: Gerhard Schmidhuber-tól kapott felhatalmazással mentett meg 154 zsidót 1945 januárjában, és aki - a nyilas Szalai Pállal együtt! - megkapta ezért a Világ Igaza kitüntetést a Wallenberg Alapítványtól. dr. Gál Péter ma talán nem lenne köztünk, ha nincs Szabó Károly, ha nincs Szalai Pál, illetve ha nincs Gerhard Schmidhuber, aki Wehrmacht katonákkal védette a budapesti gettót. Ennek ellenére károsította meg szánt szándékkal dr. Gál Péter a nemes lelkű zsidómentő humanista fiát! (A Budapesti Ügyvédi Kamara ennek okán el is marasztalta, és megbüntette.) Emiatt a szélsőjobboldali elfogultsággal nemigen vádolható Bartus László (Amerikai Népszava) keményen beolvasott ennek a minősíthetetlen jellemű ügyvédnek az alábbiak szerint:

Sun, May 12, 2013 at 6:25 PM

Tisztelt Gál Péter Ügyvéd Úr!

Bartus László vagyok, az Amerikai Népszava tulajdonosa. Egy kényes és számomra érthetetlen, kellemetlen ügyben keresem, és bízom abban, hogy Ön ebben az ügyben korrekt módon jár el. Mint tudja, lapunkban közöltük az Ön nyílt levelét, és teljes mértékben kiálltunk Ön mellett, mert elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a magyar bíróságon bárkit származása vagy vallása alapján megbélyegezzenek. Elítéljük az antiszemita megnyilvánulásokat, és teljes mértékben szolidaritást vállaltunk Önnel.

Kellemetlen számunkra, hogy ugyanakkor tudomásunkra jutott, hogy egy másik ügyben Önt a bíróság másodfokon elítélte, az okozott kár megtérítésére kötelezte, és az Ügyvédi Kamara is elmarasztalta,, de az ítéletet nem hajtotta végre. Törvénytisztelő ember tiszteletben tartja a bíróság által hozott ítéleteket, különösen egy ügyvéd. Az ügy számunkra azért kellemetlen, mert az Ön perbeli ellenfelének édesapja a vészkorszak idején közel 200 ember életét mentette meg, a Yad Vashem a "Világ Igaza" kitüntetést ítélte neki, izraeli és magyar zsidó újságokban nagy cikkek jelentek meg róla. A Raoul Wallenberg alapítvány emlékbélyeget adott ki Izraelben az Ön által megkárosított Szabó Tamás édesapjának emlékére.

Az ügyet és az ítéletet nekünk nem kell újratárgyalnunk, egy jogerős bírósági ítéletet akkor is végre kell hajtani, ha nem értünk vele egyet. A jogorvoslati lehetőségek kimerülése után nincs más választás, törvénytisztelő ember végrehajtja a bíróság ítéletét. De számunkra ennek az ügynek van egy morális tartalma is: mi kiálltunk Ön mellett azért, mert antiszemita támadás érte, ugyanakkor egy olvasónkat, akinek édesapja zsidókat mentett, Ön megkárosított, és a neki járó kártérítést bírósági ítélet ellenére sem fizeti meg. Az ügy 2008 óta tart, és a károsult egészségi állapotát is rombolja. Az nem lehet, hogy mi Önt megvédjük egy antiszemita támadással szemben, Ön pedig - bírósági ítélet ellenére is - megkárosít valakit, aki zsidókat mentett a gázkamrák elől. Ez az eljárás az Ön hitelességét kérdőjelezi meg, és joggal veti fel, hogy milyen alapon védelmezünk mi valakit a zsidózással szemben, aki képes megkárosítani zsidók megmentőjét. Azt gondolom, hogy Önnek erkölcsi kötelességei is vannak ebben a minőségében, különösen, ha kiáll a zsidósága mellett és követeli az Önnek kijáró emberi méltóságot. Ha nem hajt végre egy jogerős bírósági ítéletet, és egy zsidómentő fiát megkárosítja, lejáratja azt az ügyet, amit képvisel, és lejárat bennünket is, akik kiálltunk Ön mellett.

Tisztelettel kérem, gondolja ezt meg, és válassza a törvényes és erkölcsös utat. Hajtsa végre a bíróság ítéletét, ne károsítson meg egy embert, akinek családja jót tett azokkal, akiknek védelmében közösen felemeltük a szavunkat. Ne dobja el a becsületét és ne járassa le az Ön által képviselt igaz ügyet semennyi pénzért. Ne hozzon bennünket, akik kiálltunk Ön mellett, olyan helyzetbe, hogy hiteltelenné váljunk, és azt kelljen mérlegelnünk, hogy helyet adjunk az Önről szóló ügy nyilvánosságának vagy nem, eltávolítsuk az Ön nyilvános levelét az indoklással együtt, vagy nem.

Rendkívül kínos és kellemetlen ez számunkra, őszintén szólva meg vagyunk lepve, és nem tudjuk mire vélni ezt az eljárást.

Bízom az Ön tisztességében és erkölcsi döntésében, hogy ebben az ügyben akkor is a bírósági ítéletnek megfelelően cselekszik, ha azzal nem ért egyet, ha az igazságérzete mást mond, vagy nem ért egyet az ítélettel. Egy jogásznak tudnia kell, hogy jogerős ítélet után ez már nem számít. Kérem, legyen tekintettel arra is, hogy a döntése egy zsidómentő ember családját, és nemcsak az Ön tisztességét, hanem az Ön által képviselt értékeket is érintik és minősítik.

Várom pozitív döntését, és értesítését arról, hogy a bíróság ítéletét végrehajtotta, és az Önnel szemben felmerült hiteltelenségi vád mostantól megalapozatlan, mert kifizette a károsultnak azt az összeget, amivel Ön tartozik. Ezzel nem kívánok az Ön személyes ügyeibe avatkozni, de miután mi Önt hősnek mutattuk be az antiszemitákkal szemben, és egy olvasónknak, akinek családja zsidókat mentett, ilyen jogos panasza van Ön ellen, okkal vetjük fel, hogy az ügy érdekében a törvénytelen állapotot saját és lapunk jó híre érdekében is meg kellene szüntetnie.

Megértésében és jó belátásában bízva, várom szíves válaszát, üdvözlettel, Bartus László

Hogy mit válaszolhatott neki dr. Gál Péter, az nagyjából kiderül abból a rövid üzenetből, amit Bartus László tanulságként megfogalmazott Szabó Tamás felé:

Gál úr annyit írt nekem a jogerős ítélet ellenére, hogy ő a követeléssel nem ért egyet, azt vitatja, és ennek megfelelően jár el. Ennyi volt a lényege, amelyből én azt a tanulságot vontam le, hogy ez az ember valószínűleg soha nem fog fizetni Önnek, mindent kitalál, hogy ne kelljen fizetnie.

Ezért ma már árverezik az autóját, de sajnos nem talált rá vevőt mindmáig a végrehajtó. Ez az igen rendes, Szele Tamástól védelmet érdemlő ügyvéd azonban nem csak Szabó Tamásnak tartozik cirka egymillióval, hanem az APEH is végrehajtást indíttatott vele szemben több, mint egymilliós tartozás miatt, és parkoló társaságok is több, mint 30.000-es tartozás miatt. dr. Gál Pétert eddig csupán szerkesztőnk ügye kapcsán kétszer marasztalta el, részesítette figyelmeztetésben a Kamara ügyvédhez méltatlan viselkedése miatt, és további fegyelmi elmarasztalása is van.

Rátérve Szele Tamás kaotikus dezinformációira:

2012-ben dr. Gál Péter nem képviselte, hanem - hasonlóan Szabó Tamáshoz - meglopta azt a bizonyos "hölgyet", aki a végén már annyira félt a saját "védőjétől", hogy előbb szerkesztőnk ügyvédjéhez, majd pedig egyenesen a Fővárosi Törvényszék elnökéhez fordult segítségért az őt "képviselő" dr. Gál Péterrel szemben, és aki később a Budapesti Ügyvédi Kamaránál panaszt is tett az ügyvéd úrral szemben, aki egyrészt nem számolt el a pénzével, másrészt több, mint egy éven át nem adta vissza az iratait, harmadrészt a panasz szerint legalábbis gátlástalanul felhasználta a rá bízott ügyvédi titkokat felmentés nélkül. dr. Gál Péter egyenesen megkérdezte a "hölgyet": zsidó-e, és amikor az nemmel válaszolt, közölte vele, hogy akkor bizony ő nem bízik meg benne, de a pénzét nem adja vissza. Erre a hölgy is közölte vele, hogy akkor ő sem bízik meg dr. Gál Péterben! (Hát nem aranyos? Igazi ügyvéd-ügyfél bizalmi viszony!)

Ami pedig azt illeti, hogy szerkesztőnk "nem állhatott jól" a perben, nos nem ártott volna talán alaposabban tájékozódnia a mi kis firkászunknak: dr. Gál Péter ugyanis szerkesztőnkkel szemben 2012. január 17-én jogerősen elveszítette az ügyfele családjogi perét teljes egészében, csont nélkül. Ennél viszont még elméletben sem lehet "jobban állni"! (Szerkesztőnk általában nem szokott "rosszul állni" a pereiben: a pereinek több, mint 90%-át nyerte meg az elmúlt 20 évben. Kétszer verte meg Strasbourgban az aktuális magyar kormányt - egyszer 10.000, egyszer meg 18.000 eurót ítéltek meg neki -, 8 megyei rendőrkapitányság, és 3 megyei törvényszék, valamint a Legfőbb Ügyészség - 3-szor is! - is padlót fogott már szerkesztőnkkel szemben. A Fővárosi Törvényszékkel szemben pedig épp tavaly nyert meg jogerősen egy kereken egymilliós nem vagyoni kártérítésre irányuló pert.) Másrészt vajon hol látott Szele Tamás olyan írást, amiben szerkesztőnk "súlyos sértésekre" ragadtatta volna magát, miközben már régen megnyerte a családjogi pert, a padlóba döngölte a pereit jobbára kizárólag fasisztázásra alapozó dr. Gál Pétert, és helyre állította a dr. Gál Péter kapzsisága által veszélyeztetett családját?! Mert hogy általában valóban az szokott vagdalkozni egy peres konfliktusban, aki rosszul áll. (Lásd dr. Gál Péter barátját és egyik mintaképét, a magyar igazságszolgáltatás elől gyáván Izraelbe menekült büdös bunkót: dr. Dániel Pétert.) Vélhetően ezért is kezdett dr. Gál Péter kínjában a zsidó maffiával fenyegetőzni azon a nyilvános tárgyaláson, amiről Szele Tamás finoman szólva is torzítva, ferdítve, és a lényeget elhallgatva tudósit, azaz átveri a saját olvasóközönségét. De egy másik alkalommal is hasonló okból viselkedett úgy egy tárgyaláson, hogy kilátásba kellett helyezni a kivezetését a teremből.

Az tény, hogy az ECHO tévé közönsége előtt szerkesztőnk ismert személy, de talán tegyük hozzá azt is, hogy egy kivétellel a MAZSIHISZ egykori tisztségviselője: a Hit Gyülekezetét is védelmébe vevő Vámos György jóvoltából! Másrészt talán ne felejtkezzünk meg róla, az az egy kivétel pedig a "Bírósági történetek" című műsor volt Liebmann Katalinnal, akinél viszont a jól táplált dr. Gál Péter éppúgy vendég volt, mint szerkesztőnk. (Amúgy szerkesztőnk a HírTV-ben többször szerepelt, mint az ECHO tévében, de szerepelt már az M1-ben, és a TV2-ben is, továbbá számos helyi televízióban országszerte. És ugye kétszer szerepelt például a Klubrádióban is, szóval ott sem csupán most, ennek az ügynek a kapcsán vált ismertté.)

Azt viszont érdeklődéssel kérdeznénk Szele Tamástól: vajon milyen "szélső jobboldali körökről" hadovázik?! Szerkesztőnk újságíróként számos rendezvényről tudósított - így a Szele Tamás által "szélső jobboldalinak" tartott rendezvényekről is -, azonban talán ha 2 emberrel van egyáltalán köszönőviszony-szintű ismeretségben ezekből a körökből. De talán tegyük hozzá ehhez, hogy pontosan ennyi erővel szélső baloldali és ultra-liberális körökben is ismertnek mondhatnánk szerkesztőnket. (Pető Ivánnal például hosszasan levelezett pár évvel ezelőtt kulturáltnak mondható, érdemi vitát folytatva. Thürmer Gyulával úgyszintén többször beszélgetett már. De említhetjük ugye Orosz Józsefet és Vicsek Ferencet is, akik örömmel kértek fel egy-egy beszélgetésre még 2007-ben.)

Visszatérve a firkász által hamis beállításban tálalt esetre:

A 2012. március 14-i tárgyalás már csak egy okafogyottá vált utózönge volt, hiszen eredetileg a családjogi pert volt hivatott megtámogatni, miután pedig azt szerkesztőnk akkor már két hónapja csont nélkül megnyerte, így ennek már nem volt értelme a továbbiakban. Ekkor már két hónapja újra együtt volt a "hölggyel", előre megbeszélték, hogy a tárgyaláson egy elnézést kérő nyilatkozat fejében szerkesztőnk elejti a vádat. Ekkor azonban dr. Gál Péter - aki nagyjából 2 hónapja nem volt hajlandó konzultálni sem a védencével (a "hölggyel", akiben annak nem zsidó származása miatt nem bízott!) - előállt azzal, hogy a zsidó maffiával fogja levágatni szerkesztőnk kezeit, ezt pedig ugye nehéz lett volna olyan nyilatkozatnak tekinteni, ami vádelejtést vonhat maga után. (Ha a vád visszavonására így akkor nem is kerülhetett sor, dr. Gál Péter megbízásának visszavonására viszont pillanatokon belül sor került: a hölgy úgy rúgta ki, hogy a lába sem érte a földet, és kérte, hogy minden olyan iratot, amit dr. Gál Péter a tudta nélkül adott be a nevében, a bíróság tekintsen semmisnek.)

Képbehelyezés végett: dr. Gál Péter 2012. március 14-én a Pesti Központi Kerületi Bíróságon úgy jelent meg, mintha éppen akkor mászott volna ki a szerelő aknából: koszos, olajos, kopott farmerban, mocskos, ráadásul két számmal a kelleténél kisebb ingben, aminek a hasán szétfeszülő gomblyukai közül kitüremkedett a szőrös hasa, zsíros hajjal, borostásan. A talár mentette meg, mert ha így belép a tárgyalóba, vélhetően kizavarja a bíró. (Ugye mielőtt bejött a tárgyalóba, felvette a talárt, az meg legalább a ruháját eltakarta.) Az ügyfele - a "hölgy" - 1 méterre ült le tőle a padra, féltette a tiszta, szép ruháját. (Éppen a március 15-i ünnepségről jött.) Ennyit tehát dr. Gál Péter nyílt levelének elejéről.

A tárgyaláson azután egy vélhetően soha nem létezett e-mailre hivatkozva a bíró előtt szerkesztőnket megfenyegette azzal, hogy a zsidó maffiával le fogja vágatni a kezeit! (Azaz nem szerkesztőnk, hanem dr. Gál Péter zsidózott, mégpedig valóban "vastagon", ami miatt jogerősen el is marasztalta azóta a Budapesti Ügyvédi Kamara, ő pedig nem is fellebbezett az elmarasztalás ellen!)

Miután a fiatal, kissé pipogya bíró köpni-nyelni nem tudott, szerkesztőnk kénytelen volt megvédeni magát: ekkor, ilyen előzmények között javasolta dr. Gál Péternek, hogy amennyiben nem érzi itt jól magát, ha úgy gondolja, hogy itt mindenki fasiszta, akkor már csak a lelki békéje érdekében is fogadja meg az izraeli főrabbi évről évre többek között őhozzá is intézett felhívását a "hazatérésre". (Nem pontosan így jegyzőkönyvezték, de azért a jegyzőkönyvből is látni: szó nem volt "takarodjról", vagy hasonlóról. Annyi igaz, hogy a végén valóban az anyjába küldtem el.)

Nyilván Szele Tamás is tudja, hogy az egyoldalú beállítás önmagában is személyiségi jogot sért, márpedig ő bizony ezt tette, különösen, hogy a Galamus-csoport általa belinkelt oldalán láthatta a tárgyalási jegyzőkönyvet is, amiből mindez kiderül. Az pedig bizony nem mindegy, hogy szerkesztőnk részéről akcióról (támadásról), vagy már reakcióról (védekezésről) volt-e szó ebben az esetben: az előzmény - a súlyos fenyegetés - ismeretében enyhén szólva másként néz ki a leányzó fekvése.

Ennek az esetnek tehát az égvilágon semmi köze nincs a Szele Tamás által megjelölt - az esélyegyenlőségről és az egyenlő bánásmódról szóló - törvényhez!

Ezután az alulművelt firkász személyiségi jogi perben vádlottakról hadovázik, majd alább már alpereseket sorol fel. Nyilván nincs tisztában azzal, hogy a kettő között mi a különbség. (Csupán annyi, amennyi a firkász és az újságíró között.)

A firkász ezt követően szerkesztőnk közszereplő voltára hivatkozik, majd elkezd jópofáskodni, mondván, hogy a közszereplőnek nem tetszik, hogy a szereplése nyilvánosságra került. Na már most tisztázni szükséges: a közszereplőnek nagyobb tűréshatárral csak a közszereplése kapcsán kell rendelkeznie! Márpedig akkora butaságot talán még dr. Gál Péter sem mondhatott Szele Tamásnak, hogy egy családjogi vitából fakadt tárgyaláson egy magánvádló közszereplőnek minősülne! Ugyanakkor viszont az Alkotmánybíróság szerint a tárgyaláson valóban van, aki mindig közszereplőnek minősül: a meghatalmazott, vagy kirendelt védő! Azaz jelen esetben dr. Gál Péter volt az, aki valóban közszereplőnek minősült a 2012. március 14-i tárgyaláson, szerkesztőnk viszont még véletlenül sem!

Ami a továbbiakat illeti, Szele Tamás hiányos ismeretei megint csak pontosításra szorulnak: szerkesztőnk történetesen elektromérnök, mérnöktanár, okleveles projektmanager, újságíró, munkavédelmi technikus és tűzvédelmi előadó. A Kroko tanár úr "művésznév" pedig onnan származik, hogy 10 éven át tartott egy kajmánt, amit évente bevitt az iskolába az iskolai napokra a diákoknak, és így ragadt rá ez a dolog magyarázatát nem ismerők számára kétségtelenül bizarrnak tűnő név. Aztán 2006-ban a Kossuth téren a színpadon meglátta az egyik volt tanítványa, és felkiáltott: "Kroko tanár úr!". Na, innentől a politikában is szerkesztőnkre ragadt ez a név. Ami pedig a krokodil pikkelyes hüllő voltát illeti, nos ez a pikkelyes hüllő nagyjából 10 millió éve fenn tudott maradni, és nem csupán az embert, de még a Szele Tamás féle liberál-kommunistákat is túl fogja élni. Másrészt ez a pikkelyes hüllő szereti a nyugalmat, és amikor egy-egy liberál-kommunista megzavarja a nyugalmát, akkor bizony harap. Nem kicsit, nagyon! De tegyük talán hozzá: ha nekünk ilyen fejünk lenne, ahelyett, hogy pikkelyekről beszélnénk, inkább csak sötétedés után mennénk ki az utcára, a biztonság kedvéért akkor is csak sí maszkban. (Ehhez a fejhez képest a kroki feje kifejezetten esztétikai élménynek mondható.)

Viszont a véleménnyilvánításnak is vannak határai még közszereplőkkel szemben is, ezeken a határokon viszont messze túlmegy Szele Tamásnak az végtelenül primitív, őt minősítő kijelentése, miszerint: "Ha toportyánféregnek szólítanák, az lenne csak az igazi tisztelet jele." (Azt azért megjegyezzük: ennél jobban már csak azon lennénk felháborodva, ha valaki bennünket mondjuk Szele Tamásnak titulálna.)

Az igazán durva firkászi szarvashiba azonban csak ezután következik:

Szele Tamás beágyazta a cikkébe a szerkesztőnk egyik előadásáról valaki által készített video-montázst, video-ajánlót, és megpróbálja ezt a felvételt súlyosan törvénysértőnek beállítani. Ugyanakkor persze elfelejti megadni a felvétel dátumát, ami már csak azért sem mindegy, mivel a Btk. csupán 2010. július 1-től bünteti a náci és bolsi bűnök tagadását. (Nem mintha itt ilyenről lenne szó, de Szele Tamás azért ezt a felvételt ekként igyekszik beállítani.) Másrészt jogász szemmel nézve az elévülés kérdése miatt sem lenne persze mindegy. (A felvétel 2007. május 9-én készült a Vértanúk terén.)

A nagyobbik baj azonban az, hogy ez egy 2 perc 33 másodperces részlet egy 28 perces előadásból, amit valaki kivágott és feltett "kedvcsinálónak".

Azt talán nem kell mondanunk, hogy egy 28 perces előadásról véleményt mondani a szövegből kiragadott 2,5 perc alapján súlyos, sőt végzetes hiba! (lásd: PK.12.sz. állásfoglalás!!!)

A teljes előadást felvette annak idején az NBH, és értékelte is: 2007-es évértékelő naplója szerint az előadás összességében tárgyszerűnek mondható, egyetlen minimális tévedéssel, amennyi azonban bármelyik történelemkönyvben is előfordul.

Ami Szele Tamás tudatlanságból fakadó laikusi okoskodását illeti:

A gettóban egészen biztosan nem rádiózott senki, ilyet feltételezni valóban szamárság lenne, épp csak ilyet szerkesztőnk soha nem is állított. Viszont ha már a gettónál tartunk: onnan nem is vittek soha senkit a Dunába lőni, mivel Gerhard Schmidhuber - a német megszálló erők parancsnoka - Wehrmacht katonákkal védette a gettót! (Wallenberg kérésére, annak segítve!)

Ugyanakkor zsidók nem csak a gettóban voltak! Mintegy 120.000 zsidó menekült hozzánk a nácik által megszállt országokból, mielőtt a németek megszálltak bennünket. Ezek sosem mentek a gettóba, nem is regisztrálta őket senki. (Pedig bizony sokan jobban jártak volna közülük, ha a gettót választják a biztos Wehrmacht védelemmel!) Ami a rádiózást illeti, maradjunk a tényeknél: a szovjetek 23 kitüntetést adományoztak olyan magyaroknak, akik információkkal segítették a Vörös Hadsereget. (Ebből 21-et - a kitüntetés szerint - zsidó származású magyar kapott. Igaz, azután Sztálin azt csinálta velük, amit egykoron Napoleon is: megkapták a jutalmat, majd valamivel később még egy golyót is ráadásul. A jutalmukkal együtt temettette el őket.)

De talán világosítsuk fel a történelemről érintőleges ismeretekkel sem rendelkező Szele Tamást: Dunába lövés, illetve lövetés nem egyszer fordult elő a történelem során. Már a honfoglalást követő időkben is használták kivégző helyként a Duna partját, ahogy más folyókét is. 1919-ben például Szamuely és Cserni zsidó különítményesei - a Lenin fiúk - lődözték a Dunába a budai partról a magyarokat. (Például Hollán Sándor államtitkárt és családját.) 1944-ben a nyilas hatalomátvételt követően a bábkormány is használta kivégző helyül a Duna partját - ezek adminisztrált kivégzések voltak statáriális ítéletek alapján (ezekről tett szerkesztőnk említést a montázsban) -, majd végül 1945 elején - miután már a nyilas kormány régen elmenekült nyugat felé -, következett az a Dunába lövés, amire Szele Tamás gondol, amikor nagy többségükben valóban ártatlan embereket lőtt a felfegyverzett, fosztogató, garázdálkodó, lincselő csőcselék a Dunába. (Ennek az utóbbinak az emlékét őrzik a cipők.) Na, ehhez kellett volna talán ismernie szerkesztőnk teljes előadását, ha már a történelem órán vélhetően elaludt, amikor ezt a témát tárgyalták.

Ami Szele Tamás emberismeret hiányából fakadó, illetve saját magából kiinduló "véleményét" illeti: szerkesztőnkben az égvilágon semmi gyűlölet nem volt soha senkivel szemben, nincs, és reméljük, nem is lesz. Tévedni ő is tévedett már, de hazudni sosem hazudott. Másrészt mielőtt Szele Tamás butaságot butaságra halmoz, talán olvassa már el a zaklatás törvényi fogalmát, mert ezt összefüggésbe hozni a jelen kérdéssel 60-as IQ felett már nagyon nem illik:

Btk. 222. § (1) Aki abból a célból, hogy mást megfélemlítsen, vagy más magánéletébe, illetve mindennapi életvitelébe önkényesen beavatkozzon, őt rendszeresen vagy tartósan háborgatja, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki félelemkeltés céljából

a) mást vagy rá tekintettel hozzátartozóját személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó büntetendő cselekmény elkövetésével megfenyeget, vagy

b) azt a látszatot kelti, hogy más életét, testi épségét vagy egészségét sértő vagy közvetlenül veszélyeztető esemény következik be,

vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Na már most ezt dr. Gál Péter követte el, amikor a zsidó maffiával, majd később torokelvágással, legutóbb pedig a szabadkőművesekkel fenyegetőzött. Ami pedig a kisebbség elleni uszítást illeti, az a Szele Tamás féléknél egyfajta paranoid sztereotípia: mindenki uszít, aki egy, vagy több zsidót bármely okból bírálni merészel. Nem! Itt egyvalaki uszított, igaz nem a kisebbség, hanem a többség ellen: dr. Gál Péter, akinek a levele olyan hozzászólásokat eredményezett az Amerikai Népszavában, miszerint szerkesztőnk "a 9,5 millió tahó magyar szószólója". (Akkor talán kérdezzük meg: ki rekeszt ki kit?!) Egyébként a rendőrség megvizsgálta a közösség elleni uszítás kérdését és megállapították, hogy nemhogy nincs meg mindegyik tényállási eleme, de külön-külön is hiányzik minden egyes tényállási eleme! Elutasították dr. Gál Péter feljelentését.

Ami pedig a firkász által belinkelt, szerkesztőségünk által publikált nyílt levelet illeti, talán mégsem ártana részletezni, hogy vajon melyek is azok a "lehetetlenségek és hamis állítások", amik állítólag "bukfenceznek" benne, mert ugye a lehetetlenség még belefér a vélemény fogalmába, de a hamis állítást bizony már be kell majd mutatni előbb-utóbb így is, meg úgy is. (Mármint a bíróságon.)

A továbbiak már alapvető tényszerű ismeretek hiányára, nem megfelelő információs bázisra utalnak:

Egyrészt megkérdeznénk: hol olvasott Szele Tamás olyan írást szerkesztőnktől, ami "fajelméletről" szól?! Másrészt miféle "szakértők" felmerüléséről hadovázik össze-vissza?! Csak mert semmiféle szakértő megidézésének még csak a gondolata sem merült fel a perben! (dr. Gál Péter készíttetett egy magánszakvéleményt azzal a Karsai Lászlóval, akit a Törvényszék elmarasztalt a Jobbik céltalan, őrült nácizása miatt, és aki szerkesztőnkről bebizonyította, hogy 2007-ben elkövette a holo-tagadás bűntettét, miközben akkor ez a Btk tényállás még nem is létezett. Tette azt azok után, hogy amikor szemesítették a Wallenberg iratokkal, amelyek bizonyítják, hogy a Dunába lövést a felfegyverzett csőcselék követte el, és többek között Szálasi rendőrségi összekötője - Szalai Pál - akadályozta meg őket ebben, akkor írt egy cikket arról, hogy sok mindent újra kell majd értékelni, amelynek a végén kifejezetten azt írja, hogy "árnyaltabb Szálasi képre van szükség"!) Figyelemmel azonban arra, hogy ennek a pernek egyáltalán nem tárgya szerkesztőnk kérdéses előadása, másrészt dr. Gál Péter az eset kapcsán nem tudta igazolni a kereshetőségét sem, így a Törvényszék ezzel az előterjesztésével érdemben egyáltalán nem foglalkozik, ahogy most már dr. Gál Péter egyetlen szerkesztőnkkel szemben előterjesztett követelésével sem foglalkozik, azokat 65.P.21.118/2012/131.sz. jogerős végzésével - mint a perben meg nem engedetteket - elutasította érdemi vizsgálat nélkül.

Ugyanakkor maximálisan egyetértünk abban Szele Tamással, hogy igazság csak egy van. Épp csak az a baj, hogy mindenkinek megvan a maga igazsága, abszolút igazság csak kevés kérdésben létezik. (Persze vannak ténykérdések, azok ugye nem szubjektívak.)

Viszont ami a zsidó-keresztény kérdést illeti a bíróság előtt, inkább úgy fogalmaznánk, hogy van a bíróság előtt sajnos zsidó. Épp csak nem negatívan, hanem pozitívan diszkriminálva, amint ezt a Szele Tamás által belinkelt nyílt levelünkben foglaltak is mutatják:

dr. Gál Péter ugyanis egy árva figyelmeztetés nélkül megúszhatta a per egyik tárgyalásán a gazemberezést, a másik emberi voltának tagadását, sőt az életveszélyes fenyegetést, majd végül a bíró vízzel való leöntését is! Na már most ha ezt szerkesztőnk csinálta volna, minimum 300.000Ft bírságot kap, és kivezettetik a teremből, esetleg garázdaság miatt eljárást is indítanak vele szemben!

Ami pedig Kossuth zsidó katonáit illeti, köszönjük a példálózást, ezt azonban Szele Tamásnál talán valamivel alaposabban ismerjük. Annak idején valóban kiváló katonák is akadtak a hazai zsidóság soraiban, különösen, hogy akkoriban volt kérdés az emancipálásuk. De sokkal újabb példákat is hozhatnánk: az I. világháborúban is sok kiváló, magyar érzésű zsidó harcolt, illetve halt meg, vagy sebesült meg a hazáért. Az ifjú Somló Bódog például még Salamonként látta meg a napvilágot egy jiddisül beszélő családban. Később megszerette a magyar kultúrát, hagyományokat, kikeresztelkedett, és patrióta lett. Harcolt a hazáért, majd végül Trianon miatti tiltakozásként kiment a temetőbe, és öngyilkos lett! De említhetnénk Sebestyén Aladárt is, aki megsebesült a hazáért az I. világháborúban, akit Horthy mentesített a zsidótörvények alól, akinek a villája elé Szálasi őrt állíttatott, hogy senki ne inzultálhassa, és akit végül a sajátjai - Rákosi és Apró - raboltak ki és kergettek el a "felszabadulás" után, és akinek a villáját ma az Apró-klán és Gyurcsány bitorolja.

Mindezek mellett azonban talán ne feledkezzünk meg Kun Béla és Szamuely Tibor több tízezer zsidó különítményeséről, és Rákosi, Gerő, Farkas, Révay és Péter Gábor több tízezer ávósáról, besúgójáról, segédjéről sem. (Csak mert ugye ahogy minden éremnek, úgy ennek az éremnek is két oldala van.)

Ha már azonban szóba került a "felszabadulás", tegyünk egy kis kitérőt: az a dr. Gál Péter, aki "egy közösséghez való tartozása" okán pénzt szeretett volna bezsebelni szerkesztőnk előadása miatt - nevezzük nevén: jogalap nélkül szeretett volna gazdagodni mások egykori szenvedéséből, halálából próbált közvetve hasznot húzni -, a per során azt találta mondani, hogy minden becsületes, tisztességes magyarnak kötelessége a szovjet megszállást igenis felszabadulásnak tekinteni! Mindenek előtt tisztázzuk: kikérjük magunknak nem csak a magunk nevében, de a magyarság nevében is, hogy egy olyan ember akarja nekünk megmondani: ki a becsületes, tisztességes magyar, aki csak annyira magyar, amennyire zsidó. Azaz akkor magyar, ha ebből haszna származik, de akkor már nem magyar, amikor tiszteletben kellene tartania a független magyar bíróság ítéletét. És persze ugyanez igaz a zsidóságára is: akkor zsidó, ha ebből pénz remél, de amikor a nemes lelkű zsidó mentő fiát kártalanítania kellene, akkor már nem zsidó. Másrészt ennyi erővel viszont mi is kérhetnénk dr. Gál Péter elmarasztalását, és sérelemdíj megítélését "egy közösséghez való hozzátartozásunk" okán. Mi ugyanis ahhoz a közösséghez tartozunk, akik közül százezreket gyilkoltak le a szovjetek. Ahhoz a közösséghez, akik közül tízezreket hurcoltak el málenkij robotra Szibériába. Azok közé tartozunk, akiknek a lányait és asszonyait 3 évestől 103 évesig kíméletlenül megerőszakolták, és megfertőzték ázsiai szifilisszel. Azok közé tartozunk, akiktől mindent, ami mozdítható, elloptak. dr. Gál Péter súlyosan megsértette ezt a közösséget, és ezen közösségen keresztül a mi személyiségi jogainkat - minden becsületes, tisztességes magyar személyiségi jogait is azzal, hogy azt az egészen gyalázatos kijelentést merte tenni, miszerint minden tisztességes magyar számára "felszabadulás" volt mindez. Ezzel a kijelentésével dr. Gál Péter mintegy 9,5 millió magyart gyalázott, köpött szemen. Meggyalázta a Szibériában elhunytak emlékét, a Don-kanyarnál odaveszettek emlékét, a megerőszakolt, majd sok esetben meggyilkolt magyar gyereklányok, teenager lányok, asszonyok, feleségek és nagymamák, öregasszonyok emlékét, a kirabolt magyarságot! A dr. Gál Péter által ajnározott, imádott "felszabadítókról" és áldozataikról álljon itt méltó megemlékezésként az "Elhallgatott gyalázat" című dokumentumfilm linkje.

Szele Tamás a cikk végére szemmel láthatóan már teljesen belezavarodik a saját gondolatmenetébe. A perben ugyanis nem szerkesztőnk elmarasztalása a tét, nem ellene folynak az eljárások. A perben szerkesztőnk felperes, a személyiségi jogban járatlan dr. Gál Péternek pedig nagyjából annyi esélye lehet vele szemben egy ilyen eljárásban, amennyi Szálasinak lehetett egykoron a népbíróság előtt a felmentő ítéletre. Ugyanakkor dr. Gál Péterrel szemben eddig pontosan 10 esetben indult már büntető eljárás a mocskolódásai miatt, ezekből a fele már tárgyalási szakban van, azaz ennyiben már vádlott dr. Gál Péter. Igaz, ebből hármat most egyesítettek a folytatólagos elkövetésre tekintettel. Ami viszont szintén meglepő: a fenemód nagy öntudatot mutató dr. Gál Péternek valahogy nem fűlik a foga vállalni a mocskolódásainak következményeit: eddig már vagy egy tucat esetben idézték feljelentettként, illetve már vádlottként is, az első két alkalommal meg is jelent abban bízva, hogy sikerül megszüntettetnie a pereket, aztán amikor kiderült, hogy a bíróság nem fogja megszüntetni a megalapozott felelősségre vonást, rendre minden egyes alkalommal egészen véletlenül éppen a tárgyalás napjának reggelén lett hirtelen rosszul, és szaladt be egy magánklinikára orvosi igazolásért. (Ezért a bíróság most már szakértővel fogja megvizsgáltatni, ha legközelebb sem jelenik meg szabályszerű idézés ellenére sem.)

A most belinkelt dokumentumokat szerkesztőnk napokkal korábban megküldte Szele Tamásnak és a fent jelzett oldalak tulajdonosainak azzal, hogy a majdani kártérítési összeget csökkenthetik azzal, ha az írásukat vagy "helyreigazítják", vagy "kiegészítik" az általa közöltekkel, vagy ami talán a legjobb lenne: a válaszát és észrevételeit változtatás nélkül lehoznák pontosan ugyanolyan formában, ugyanolyan betűnagysággal, ugyanott, ahol az írásuk is megjelent, lehetőleg úgy, hogy az írásuk alatt feltűnően elhelyeznek egy linket "Kroko tanár úr válasza az írásunkra" felirattal, és persze a válasza alatt is elhelyeznek egy linket, amin a Szele Tamás féle firka érhető el, amire a válasz vonatkozik.

Eddig még nem éltek a lehetőséggel, és persze a válaszadás jogát is megtagadták ezzel, ami pedig a publicisztikában alapvető morális követelménynek számít. (Audiatur et altera pars!)

Pedig Szele Tamás és megbízói nyilván az igazság rendíthetetlen bajnokai.

Igazság pedig valóban csak egy van, még ha annak az egynek több olvasata is létezik. Az olvasót pedig illik megismertetni mindegyik olvasattal, aztán valóban bízzuk rá, hogy megítélje: melyik olvasattal ért egyet, és melyikkel nem.

2014. március 5.